2010. december 16., csütörtök

Molnár Adrienn: PREAMBULUM


Aranyszín szövettel vontuk be a földed,
Királyok, parasztok, hősök és vitézek,
Hívó szavaidra minden ősi lélek
Isten tudja honnan, sorra visszatérnek.

Itt állunk előtted Kettőezer tízben
Elszántan békére minden hívő szívben.
Segítsd még a magyart drága jó Istenünk
Nem sok már az idő, s nélküled elveszünk.

Igaz hitű nép ez, tudja mi a dolga
Csak az összetartás az egyetlen útja
Pontosan értjük már az egy vezérlő eszmét
Szép Magyarországot ne bánthassa több nép.

Őrizzük, a földet, mely oly dúsan terem
Tiszta vized ura, csak igaz magyar legyen
Árnyas erdőidet, rettent vadjaidat,
ne láthassa többé, ki nem érti szavad.

Készítsetek tervet, áldott jó magyarok, 
Hozzá adom néktek, minden tudásotok, 
Rég feledt írástok, bűvös szavak sorát, 
Lássátok, a porban elmúlt korok nyomát. 

Családod, barátod hívjad egyezségre, 
Ne késlekedj többé, ragadj kézt a kézbe 
Alkoss olyan jelent, minek az alapja 
Szent Alkotmányoddal van sorba kirakva. 

Emeld az országod olyan magas létre, 
Éljen biztonságban ki munkát vesz kezébe, 
Legyen napotokban örömöd, vígságod, 
Mert csak így válthatsz meg nagy Magyarországot. 

Minden asszonyt hordjon tenyerén a sorsa 
Szerelmetes Ura karjaiba vonja. 
Adok néktek akkor gyermekáldást bőven, 
Fiatok kislánytok hírt visz majd felőlem. 

Szent Korona Fia! Most Hozzád szólottam, 
Nyitottad ajtómat:így jövendölést hoztam, 
Kérjetek és kaptok, hívjatok, csak bátran 
Véled vagyok népem, nem élsz már magányban. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése