2012. március 17., szombat

Fejér beszéd a Magyar Nemzeti Gárda tagjaihoz

2012. év március 17. Budapest, Hősök tere - Gárdaavatás

Gárdaavatás rendőri körgyűrűben, ülve tüntetve a zaklatás ellen
videó felvétellel (forrás: mti & mno)
Szeretve, tisztelve köszöntelek Benneteket, Testvérek a Fejér Szövetség nevében!

Messze előttem halhatatlan vezérek. Mellettem vezéregyéniségek, s előttem Ti is, a Magyar Nemzeti Gárda, kik a hősökre emlékezve tesztek esküt ma ezen a téren.

Mi az, amire a múlt hősei, Álmos velejéig nemes és talán nem is magyarul beszélő, ám azt mégis anyanyelveként és országunk megnevezéseként elismerő magyari őrserege figyelmeztet? Mi az az ősi üzenet, ami máig él, sőt, talán éppen mától nyer igazán értelmet? Mit üzen az eurázsiai szaka-széki-szkíta sztyeppe hazatérő népeinek történelme? Ők szövetségre lépni, s nem kormányt váltani jöttek az ősi szülőföldre vissza, ahogy elődeik, a kijevi vengerek, Baján avar-magyarjai, s ahogy Atilla hun-magyarjai sem. Ők rendet vágni jöttek abba az elképesztően elembertelenedett világba, ahol és amikor összeurópai seregeket lehetett már gyűjteni, s pápai bullákat lehetett kiadatni őseink kiirtására itt, az őshazában, a Kárpát-medencében.


Ha volt, hát tót vagy vót, azaz garvót, bolgár, vendgar, avagy csak vend, mind testvéri szövetségre léptek a magyar név alatt, hogy fennmaradásuk biztosítva legyen. Milyen szövetség volt ez? Talán olyan, mely felszámolta a nemzetiségeket, azok önrendelkezését? Ugyan, hisz mind a mai napig, kivétel nélkül léteznek, mint szlovákok, szlovének, horvátok, bolgárok és sorolhatnánk még végtelen. Vérszerződés nem a legközelebbi vértestvérekkel köttetett. Nem volt DNS vizsgálat, s mégis egységes szövetséget alkottak a szövetségre lépett népek vagy nemzetek, lett légyen a választott, az első az egyenlők között nagyfejedelem, avagy király, vagy ahogy 48-ban, majd 1938-ban is, kormányzó éppen. Föld és vér és becsület, ezek voltak a rendező elvek. Ezt az ősi röghöz kötött önrendelkezési vágyat hívjuk mi székiség elvének Fejérben. Ezért teszünk meg mindent, amit csak tehetünk nap, mint nap a székelység önrendelkezéséért ugyanúgy, mint a társadalmi ellenőrző és önszabályozó szerepért kis hazánkban, a megyénkben, Fejérben. Hiszen nem kevesebb, mint “... az egész világ globalizmusa áll szemben ma a székiség elvével. S a székiség elvét, ha nem érti meg a magyar ember, nem érti meg a saját legnagyobb sajátosságát, a mellérendeltséget.”

S a 48-as szabadságharc hőseinek vére és eszmeisége, a megannyi nem magyar ajkú tábornokunk hősi küzdelme és mártírsága mit üzen? Ugyanezt. A magyarság mellérendeltségre született, nem alá-fölérendeltségre! A magyarság az mindig mellérendeltségben szövetkezett, soha nem alá-fölérendeltségben. S, ha a mai magyar társadalom nemzeti oldalnak nevezett szervezeteit nézem, ezt tartom 895 és 1848 máig ható leglényegesebb üzenetének. Önrendelkező szervezeti egységek mai megfelelői és nem az azokat elhomályosító tömegpártok alkothatnak ősi mellérendeltségben újra egészséges szövetséget, s emelhetik fel a magyarságot arra a szintre, amelyet megérdemel.

Nem kormányt váltani léptetek, mint Magyar Nemzeti Gárda egymással szövetségre Ti sem, s nem kormányt váltani hívtunk Benneteket egy éve a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetségbe sem. A közelmúlt ripacsai által keltett kormányváltó hangulatnak célja nem több ma – vegyük észre –, mint fenntartani azt a rendszert, amivel mi már egyáltalán nem vagyunk, s Európa józanodó értelmisége sincs már kibékülve. Mi rendszert váltani, pontosabban alkotmányos rendszerünket jogaiba visszahelyezni szövetkeztünk, s nem ellenzéki, vagy kormánypárti szerepre. Mi a mindenkori kormánytól is azt követeljük, hogy legyen elsősorban magyar és ne egy párt vagy ne a nemzetek felett álló pénz- és hataloméhes lobbik szabályait kövesse!

Évek óta Reményik Sándor: Keserű szívvel című verse csendül fel bennem.
„Bennünket összekalapált a bánat,
Ti atomokra hulltok itten szét.
Egymást farkas fogakkal tépitek,
Nektek nem volt a nagy lecke elég.
Amerre nézek: pártok, újra pártok,
És zászlók, amiket a szenvedély
Már előre más vérébe mártott.”

A “modern” demokrácia, a pártokrácia, a bal- vagy jobboldaliság eszmevilága szerint működő társadalmi rendszerek vajon mellérendeltek-e? Mikor az önmagukat a pillanatnyi érdekviszonyok között kiválasztottnak tekintő és már országoktól, határoktól, nemzetektől, hagyományoktól, azaz a társadalom évezredes gyökereitől és értékeitől független ún. politikai (nem társadalmi, nem közéleti) csoportosulásait (pártjait) tekintik a joguralmi rendszer letéteményeseinek, az mellérendelt-e? Nem. Az a legalattomosabb alárendeltségi szerep vállalását hirdeti meg. Kifejező jelmondata mindenkor: “a mit tudsz tenni” felelőtlensége, a “merj kicsi lenni” szürke tömegszerűsége, a “nem szól szám, nem fáj fejem” gyávasága, álbölcsessége, legyen e mondatokat hangoztató éppen választóként eltartója, avagy választott tisztviselőként haszonélvezője a mai demokrácia rendszerének. E rendszer mindig a többség hiányára hivatkozóvá, semmit fel nem vállaló pártoskodó embertömegekké silányítja az egy igaz embert.

S mi is történt tegnapelőtt, a nagy magyar ünnepen, ha a ma újságait olvassa az ember? Miközben Magyarország kormánya látszólagos európai függetlenségi harcban tetszeleg, aközben mintha a lényeges kérdésekről terelődnék el a figyelem! Egy szó sem esik arról, amivel éppen a „mi alkotmányunknak” nevezett vitatott alaptörvénnyel sértik a magyar függetlenséget! Már-már sírva fakadunk a függetlenségi harcban, miközben távozni kényszerült a Vidékfejlesztési Minisztériumból Ángyán József és kivételesnek számító nagybirtokosok részesültek a családi gazdaságoknak szánt földterületek pályázati alapjaiból, Nemzeti Földalap oda, hangzatos Darányi terv ide.

Csak a 12 pontot felidézve is kérdések sokasága merül fel, hogy azok követeléseihez hogyan is áll a mai államrendszer.

Az 5. pont Nemzeti Őrsereget kívánt. Nemzetit, nem NATO hadsereget, s nem is EU csendőr- vagy rendőrsereget.

A 7. pont az úrbéri viszonyok megszüntetését követelte meg. S ma Magyarországon nincsenek ilyenek? Nincsenek-e olyan emberek, rétegek, akik kiváltságos helyzetüket a mai válságos időben is teljes természetességgel élik meg? Nem éppen a mi adónkból vannak-e az új rendszer új urai az átlagjövedelmet sohasem látott nagyságrendekkel meghaladó közpénzekből származó költségtérítésekkel, fizetéssel agyonfizetve?

A 9. pont Nemzeti Bankot követelt, s az országvezetés valóban azért harcol-e, hogy a Nemzeti Bank idegen fennhatóságoktól legyen független, s a magyar államnak legyen alárendelt? Ki bizonyította és hogyan, hogy a nemzeti bankoknak a nemzeteiktől kell függetlennek lennie ahhoz, hogy működőképesek legyenek?

A 10. pont azt követelte, hogy a katonaság esküdjék fel az alkotmányra, magyar katonák ne vitessenek külföldre, a külföldiek pedig távolíttassanak el. Vajon melyik alkotmányra vonatkozott ez? Komolyan gondolja valaki, hogy arra gondoltak, amelyet tavaly alaptörvényként fogadott el az országgyűlés kétharmados többsége, s amelyet ma mégis „alkotmánynak” neveznek? Azon alaptörvényre, amelyben nem magyar állampolgár is lehet polgármester, avagy Magyarország külhoni képviselője? Amelybe azt is rögzítették, hogy Magyarország milyen szövetségi rendszer része? Arra az alaptörvényre, amely a Hitvallásában megtagadott és idegen és kommunistának nevezett ún. sztálini alkotmányra hivatkozik a záró rendelkezéseiben, hogy aztán az alaptörvényt alkotmányként vezethesse be?

A 11. pont azt követelte, hogy a politikai státus foglyok szabadon bocsáttassanak, s ma vajon Magyarországon nem politikai fogoly e még Szima Judit, a valóban független rendőr szakszervezet elnöke? Budaházy György nem politikai okokból van-e még mindig házi őrizetben?

A 12. pont Uniót követelt, ám nem akármilyet. Uniót Erdéllyel. S ma, ennek a politikai fehér abroszon szétszabdalt, megrajzolt országnak, nem volna-e természetes és kölcsönös érdeke gazdasági és társadalmi unióra lépni a Felvidék magyar és tót közösségeivel, Kárpátalja magyar és ruszin népeivel, Erdély székely, magyar és oláh nemzeteivel, Délvidék magyar és szerb, horvát, szlovén és vend nemzetiségeivel, Őrvidék magyar és bajor közösségeivel a Történelmi Alkotmány szellemében, ha már Magyarország ebben is kivételes, hogy minden jelen határain túl tömegesen élnek ősidők óta magyarként élő magyar testvérek, kikkel nem egyszer fordult elő, hogy aludtak egyet, s másnap már más országban ébredtek?!

S miközben minden március 15-én harsog a 12 pont anélkül, hogy levonnánk a következtetéseket, a magát nemzetinek nevező kormányzati többség leszavazta a földtörvényt, a törvényt a föld védelmében, az ügynöklisták nyilvánossá tételét ugyanúgy, ahogy azt is, hogy töröljék el azt az 1982-ben hozott törvényerejű rendeletet, amely példátlanul arcátlan és kiváltságos helyzetet teremt az IMF-nek!

Bizony, már „Nem én kiáltok, a föld dübörög!” – harsog a József Attila idézet. S ma miért kellene, dübörögjön a Magyar Nemzet? 2014 és föld nélkülivé válhat a magyar ember! S a gazdák újra tüntetnek, tüntetnének, s szövetségesekért kiáltanak. Szövetségért kiált a magyar föld és a magyar élet. Mellérendelt szövetségért a magyar földért, mely a történelmi alkotmányunk szellemében a magyarságtól elidegeníthetetlen!

Harcos kiállás a magyar érdekek mellett társadalmi szervezetek nélkül nem lehetséges. Kell a gárda, mint egy falat kenyér, kell több, idegen eszméktől független, a magyar nemzet szolgálatáért egyaránt elkötelezett szervezet! Kellenek az őrseregek, akikkel szövetségre léphetnek az egészséges magyar gazdák és emberek.

Tisztelt Gárdisták! Befejezőül fogadjátok az üzenetet, amely a Fejér Szövetségbe tömörült 7 országos és megyei, városi szervezetet egybefűzte. Fűzzön ez az üzenet Titeket és minket is elválaszthatatlanul egészséges és erős szövetségbe!

Szövetség fejéren

A szövetségnek nincsen feje, gazdája, de kemény alapelvei vannak, amelyet minden szövetkező tagnak, közösségnek, szervezetnek be kell tartania!
A szövetségnek nincsen lába, se alattvalója, de van szervezete, magja, melyek mindegyikének megvan a maga feladata!
A szövetségnek nincsen se eleje, se háta, se vége, se hossza, de van szövete, mintája, melyet ezernyi szállal fonnak keresztbe-kasba, körbe-körbe, karikába!

A szövetség egységes, de véletlenül sem egyforma, mert egészségesen más benne minden, ami egyben van és nincsen benne kettő, ami egyugyanaz.
A szövetség egységesebb, mint bármi, amit elképzelsz, legyen az pont, vagy gömb, vagy más forma, mert égi lélek szövi egybe, ami ha nem is látszik, mégis csak van, ami erősebb, mint bármi, amit fel- vagy megfoghatsz, a lélek tartja egyben, a lelkiismeret, ami mindig mindenhol jelen van.
A szövetségnél nincs egységesebb, mert nem együgyű és nem oktalan, mert minden szövetségnek oka, célja és következetesen egyértelmű módja van.

A szövetségben minden mellérendelt, felette senki, azaz mindenki felett is csak egyetlen van. Egyetlen minden, a minden, aki minden szövetségesben jelen van. Megoszlik minden, azaz semmi sincs egyben, azaz megoszlik az is, ami egyben van. A szövetség alulról épül, mert mindenki alul van, azaz senki sincs felül, ha mindenki mindenki mellett van.

A szövetség az szövetség. Tagjai közt senki sem arctalan. Sem cím, sem zászló nem tartja egyben, de összecsomózzák az elvek, s a tettek, s a lelkesítő gondolat, hogy tudja, hogy érzi, hogy senki és semmi sincs veszve, hogy magában semmi és egymaga senki sem maradhat.


Az Isten éltessen Benneteket, hogy tovább küzdjetek, hogy magatokon, s másokon is segíthessetek, ha kell, hogy bús vasárnapok helyett
adjon az Isten szebb jövőt
Mindőnknek!

1 megjegyzés:

  1. A drága jó Isten áldja meg a Gárda minden tagját egy biztatást tudok írni KITARTÁST. Elöbb utobb beérik a gyümölcs és jön a győzelem. Ekkor jön csak az igazi munka kitakarítani a Nemzetet a ganétól a liberál- bolsevik eszméktől és bandától.

    VálaszTörlés