2013. február 27., szerda

Tanka Endre: jogosult-e a parlament arra, amit tervez a földtörvényben?

Az érdekharc valós ereje a tőkehatalom
Alkotmányos aggályok merülnek fel a földforgalmi törvénytervezettel szemben
Tanka Endre
(Magyar Nemzet, Vélemény – rovat, 2013. február 22., péntek 6.o.)

A tervezet (Fftv) viták örvényébe került: a tartalmán 204 képviselői módosító indítvány kíván változtatni, míg sok civil szervezet – köztük a természetvédők, vidékfejlesztők és mások 72 egyesülete – azt teljesen elutasítja. Úgy látják, ez szöges ellentéte a kormány földprogramjának és a nemzeti vidékstratégiának: a nagybirtokrendszert erősíti, a földet és a vidéket kiszolgáltatja a külföldi spekulációnak, a helyi közösségek felkarolása helyett munkanélküliségre, tömeges elvándorlásra, a falvak pusztulására vezethet. Az érdekharc valós ereje a tőkehatalom, amelynek képviselői nem érik be az Fftv adta kiváltságrendszerrel, hanem további intézményi igényeket támasztanak. (Így a nagyüzem korlátlan méretét mentesíteni akarják a foglalkoztatási kötelezettség alól és az állattartó telepek részére minden (500 kg élősúlyú) nagyállat tartása címén 2 hektár föld bérletét követelik.) A jogalkotó a kritikáknak annyiban engedett, hogy a tervezet részletes vitáját csak akkor nyitja meg, ha előbb  a földügyi törvénycsomag néhány egyéb javaslata is (a családi gazdaságról, a mezőgazdasági üzemről, stb.)  a parlament elé kerül.

A tervezetet támadó jogi érvekben alig akad törvényességi szempont. Kivétel a földműves fogalmának vitatása, amit többen túl szűknek tartanak, így a hazai magánszemélyek nagy tömegét megfoszthatja a földtulajdonszerzéstől, ezzel az alkotmányos alapjogukat sérti. Úgy tűnik, e kritika aligha helytálló, mert nem számol azzal, hogy az Alaptörvény csak a már megszerzett földtulajdont részesíti alapjogi védelemben, míg ez nem terjed ki a földtulajdonszerzésre. Az állam nem köteles a magánszemélyt tulajdonszerzéshez vagy tulajdon élvezetéhez segíteni.

Az Fftv vitája nyomán támadt káoszból, az egymást kioltó érdek – csatákból, a valós és álérvek ütköztetéséből egy dolog világos. Miután minden (erre köteles vagy ezt vállaló) szereplő véleményt nyilvánított a tervezetről, mára egyértelmű: az Fftv elfogadhatóságának csaknem összes kérdése, közvetlen vagy távoli összefüggése terítékre kerülhet (került), kivéve a lényeget. Ez a törvényesség alapkérdése: jogosult - e a parlament a földforgalmat 2014. május 1-től diszkriminatív módon, a földpiaci szereplők hátrányos megkülönböztetésével újraszabályozni, ha pedig igen, ennek a jogalapja egyeztethető - e a közösségi joggal és az Alaptörvényünkkel? Ennél fontosabb előfeltétele nincs a jogalkotásnak. Ha ui. az Fftv rendezőelve a hazai jog felett álló közösségi jogba és az Alaptörvénybe (az ezt értelmező alkotmánybírósági iránymutatásokba) ütközik, úgy a tervezet tartalma eleve megsemmisül: szükségtelen és értelmetlen az Fftv egyes megoldásairól, jogintézményi részleteiről, az ezekkel előállt érdekütközések célszerű feloldásáról vitázni. Már pedig – bár meghökkentő – épp ez az archimédeszi pont, ami a rendezőelv kialakításánál elkerülte a jogalkotó figyelmét és e miatt egy „súlyosan fogyatékos” törvényt kíván elfogadtatni, amelynek nincs érvényes jogalapja, így semmiképp nem állhat meg a törvényesség mércéjén. Melyek az intézményi bizonyítékai az Fftv alkotmányos úttévesztésének?

Mivel 2014. V. 1- től az államterületünket alkotó bármely rendeltetésű föld tőkének minősül, a szabad földforgalom követelményére az EU Alapszerződése (EUMSZ) és az Európai Bizottság ezt értelmező iránymutatása lesz irányadó. E szerint a szabad földforgalom fogalmi ismérve – a tulajdoni és a földbérleti piacon egyaránt - a szereplők hátrányos megkülönböztetésének a tilalma. Közelebbről, a (tőkének tekintett) föld szabad forgalmánál tiltott bármely, mind a diszkriminatív, mind a nem diszkriminatív korlátozás. Látnunk kell: az uniós jog a föld tőkének minősítésével nemcsak kényszer, ami a tagállamot a szabad (nem korlátozható) földpiac megnyitására szorítja, hanem önvédelmi eszköze is valamennyi szereplőnek. A hátrányos megkülönböztetés tilalma ui. – kötelezően - kizárja, hogy a jog az uniós polgárok és cégek szerzőképességét, földhöz jutását eltérő (önkényes) feltételek alapján, egyesek jogfosztásával, mások nem indokolt előnyszerzésével, a tisztességes piaci verseny szabályait megsértve szabályozza. Az Fftv, viszont azért rendezte újra a földtulajdonszerzést és a földbérletet, hogy az őstermelőnek legfeljebb 50 ha, az egyéni vállalkozónak 300 ha, a családi gazdának 500 ha, míg a nagyüzem cégtulajdonosának 1200 ha földhöz jutását biztosítsa. (Az utóbbi korlát is jelképes, mert az üzemméretet korlátlanul növelheti a cég tagjaitól, névre szóló részvényeseitől bérelt föld, sőt az is, amit a Nemzeti Földalap térmértéki korlát nélkül ad a cégnek „kényszerhasznosítás” címén. További kiváltság a cég javára a vállalkozói földhaszonbérlet címén az állami földtulajdon terhére szavatolt földtulajdonszerzés is.)

Nyilvánvaló: a tulajdonszerzési és a földhaszonbérleti mérték ilyen kirívó, aránytalan egyenlőtlensége a nem nagyüzemi gazdák kétmilliós népessége terhére súlyos diszkrimináció, amit a közösségi jog tilt. De nemcsak a leszűkített szerzési mérték sújtja őket jogellenes hátránnyal. A valós diszkriminációt az Fftv teljes rendszere diktálja. Mivel az elsőbbségi elővásárlás és az elő – haszonbérlet joga (a korábbi haszonbérlő címén) a földalap 90 százalékát birtokló nagyüzemi cégtulajdonosoké, ezért a két millió gazda többsége egyáltalán nem juthat földhöz. Még a megcsonkított mértékben sem, amit az Fftv kasztrendszere a részükre meghagyna, mert csak azt vehetik meg (bérelhetik), ami a nagyüzemnek nem kell.

A fentieken túl az EU versenyjogi alapelve is kizárja a földpiaci diszkriminációt. Az általános egyenlőség és a jogegyenlőség ui. az Európai Bíróság által is elismert alapjog, az integráció pillére, amit a gyakorlat piaci viszonyoknál kiterjesztett az azonos versenyfeltételek biztosításának a követelményére. A földforgalmi rendezőelv meghatározásakor jelentős súlya van a hazai Alaptörvénynek és az Alkotmánybíróság gyakorlatának is. Egyrészt meghatározó, hogy belső jogunk e kérdésben nem ütközhet a kötelező közösségi joggal. Másrészt, az AB iránymutatásai szerint, amikor az állam alkotmányos célt tűz ki a birtokpolitika érvényesítésére, ami a szűkös földalap újraelosztásával jár (magánszemélyeket földtulajdonhoz és földhasználathoz juttat), ezzel nem háríthat megkülönböztető, hátrányos jogkövetkezményeket a földpiaci szereplők egyik csoportjára sem.  E helyett érvényesítenie kell a földpiac működtetésének versenyjogi alapkövetelményét, a szektoregyenlőséget és a versenysemlegességet. Ugyanezt az alapjogi védelmi követelményt az Alaptörvény M/2. pontja is megerősíti a tisztességes piaci verseny egyenlő feltételei biztosításának az előírásával. Ez megkerülhetetlen a földtulajdoni és a földbérleti piac működtetésénél is.

Talán a jogalkotónak nem tűnt fel, hogy az EU Tizenötök egyik tagállama sem korlátozza a földtulajdonszerzést és a földbérletet földforgalmi szabályokkal? Ez nem véletlen. Ha ezt tennék, ez hátrányosan megkülönböztetné a földpiaci szereplőket, ami a közösségi jogba és a nemzeti alkotmányvédelembe ütközne. Ezt kerülik el a mezőgazdasági üzemszabályozással, ami nem szól bele a megszerezhető földtulajdon (földbérlet) mértékébe, hanem az üzemlétesítésre bármely üzemtulajdonos (természetes vagy jogi személy) terhére csak a legkisebb és a legnagyobb üzemméretet, továbbá az egyetlen üzem fenntarthatóságának a korlátját írja elő. Csakhogy ez a piaci szektoregyenlőség rendezőelve: egyetlen árutermelő üzem sem élvezhet – még a tőkeereje alapján sem - a többivel szemben megkülönböztetett kiváltságot, hanem az adott művelési ág, a termesztési technológia és a helyi földellátottság dönti el a tényleges üzemméretet.(Nyilván, a nagytáblás gabonatermesztés és az üzem takarmánytermesztésére alapozott, nagyüzemi állattartás jóval nagyobb földet kíván, mint egy kisüzemi zöldségtermesztő kertészet.)

Az Fftv a törvényességnek csak úgy tehet eleget, ha a „kabátot újra gombolja”: le kell mondania a földforgalom diszkriminatív rendezéséről és ha ragaszkodik az e tárgyú szabályozáshoz, úgy bármely (kül – és belföldi, magán – és jogi személy) földműves részére  csak azonos nagyságú föld tulajdonának a megszerzését és ugyanilyen mértékű földbérletet engedhet. (Például 300 hektárt.) Az egyes üzemtípusok eltérő mértékű, indokolt földszükségletét, pedig a szektoregyenlőségre épülő üzemtörvény megalkotásánál kell figyelembe vennie. A jogállami törvényalkotó, azonban, a közösségi jogot nem veheti át kettős mércével: az Fftv most annak csak azt a parancsát teljesíti, ami az agrárnépesség és - közvetve - az egész társadalom tőkeuralmi alávetésére szolgál, míg az ezt ellensúlyozó, közösségi jogi önvédelmi eszköztárat elveti.

A szerző professzor, az MTA doktora

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése