Molnár V. József: Pünkösd pirosa
Pünkösd a Húsvétot követő ötvenedik nap, mozgó ünnep, neve a görög „pentekosztész” ötvenedik szóból ered. Pünkösd a Húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A Szentlélek (Spiritus Sanctus) a kereszténység tanítása szerint a Szentlélek, az Isten lelke, a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) harmadik személye.
 |
| Hortus Deliciarum, Szentlélek lángnyelvek 12. szd.-i ábrázolása |
A 316. Hétvezér Est napja, nagyjából ennek az időszaknak a félidejére esik. Azaz éppen a Pünkösdi Ünnepkörre való felkészülés idejére. Molnár V. József a Kárpát-medence néplélekrajz kutatója és ismerője így ír Pünkösdről: „ A régi ember hitte, hogy a téridő csillagnyi másságában egyazon Ige működik; a kerek világban a teremtő és törvényt adó Isten örökkön időszerű, mindig ugyanaz és mégis mindig más akarata érvényesül. E létet szabályozó akaratot számára, az évkör ünnepei közvetítették: Urunk Jézus, Boldogasszony, a szentek és az angyalok képi beszéde. Krisztussal a törvény a Földre született, az Atya fiában az Ige öltött testet. Népünknek az egyszer megszületőt, aki érettünk áldozta életét, minden esztendőben újra meg újra elhozza a Nap. Jézus életet adó, mindenszerető fényességét hozza a téli napfordulat. Húsvéton a feltámadó Megváltó, aki mindeneknek új életet ad – a tavaszi napéjegyenlőségen a diadalútjára lépő égi vándor. Áldozócsütörtökön a legmagasabb égi pálya közelében araszoló Nap a mennyekbe távozó üdvözítőt idézi meg. Pünkösd hitet nevelő – növelő – nap adta eleven pirosában is Ő van jelen: a Szentlélek lángjában az Atya jobbján trónoló Krisztus „hét ajándéka” száll alá”.
 |
| Pünkösdi ünneplő tömeg Csíksomlyón, a pünkösdi búcsú idején |
Pünkösd kapujában, áldozócsütörtökön, az Üdvözítő mennybemenetelének ünnepén, minden létező, az ember lelke-kedve is elindul fölfelé. Pünkösdkor a természet, az élet, a lét, az örök megújulás szökken szárba, s világot a Szentlélek tüze szenteli meg. Pünkösd udvarában, ünnepkerítésén belül, s csöppet túl is azon zsong, zsibong, szökken, szárnyal minden. Megannyi szokás elevenedett meg, hitet erősítő cselekedet történt Pünkösd ünnepén. Mindenki tette dolgát Isten örömére – fajtája, neme, kora és szerepe szerint. Ebben az időszakban szerte a Kárpát-medencében számtalan módon és helyen, generációk óta ismétlődően idézték meg az évkörhöz tartozó hagyományokat. Például Székesfehérvár, Felsővároson a várandós asszonyok fürdővizébe szárított pünkösdi virágot, ágat szoktak tenni. Molnár V. József, Magyar Örökség díjas néplélek- és néprajz-kutató. Grafikusművész, művészettörténész, 1956-os szabadságharcos, a Történelmi Vitézi Rend tagja. Azon nemzedék tagjaként, akik a Természet-es műveltséget nem könyvből tanulták, hanem a hagyományos népi kultúrában élő ember életét élve, együtt lélegezve a természettel, az évszakok változásával, azaz a Nappal, annak útjával, „forgásával”, ma is erejét nem kímélve dolgozik és tanít. Írja és vallja: „A magyarság a szkíta gyökerek óta keresztény, a Teremtő közénk születése előtt is keresztény volt”. Fáradhatatlanul ír, tanít, előad, kutat, hogy megőrizze népének hagyományait és átadja az újabb generációknak. Vallja „ a hagyomány egyetlen célja, a hagyomány folytatása” mert ez az egyetlen útja a magyar feltámadásnak.
Aki hallotta, látta már korábban előadását vagy olvasta írásait, azt invitálni fölösleges, mert magától értetődően eljön erre az estre. Ez az írás azokat kívánja megszólítani, akik még nem találkoztak Vendégünkkel. Most őket is arra buzdítjuk, éljenek ezzel a különleges alkalommal és hallgassák meg Molnár V. József előadását.
Az előadás ideje: 2016. április 19. kedd 18.00 óra
Az előadás helye: Székesfehérvár, Ady Endre. u. 32. I. em. Miss Tee Teabolt
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése