2017. február 25., szombat

Eleinkről az Istvánra keresztelt Géza király napján

Ma 2017. esztendő Jégbontó hava 25. napja, a régi székely-magyar "kalendáriumokban" Gejza, míg az újban Géza napja van. Tegnap Jégbontó hava "jégtörő" Mátyás napja volt, s ki kételkednék abban, hogy Mátyás király, sőt nagy magyar király volt. És István, mármint az Istvánnak keresztelkedett Gejza-Géjza nem volt király? Ő csupán fejedelem, esetleg nagyfejedelem volt? Semmi kétség, hogyha a Turul-házi leszármazottak sorát vizsgáljuk a mai történelemtanítás és "népszerűsítő" híradások alapján, egészen Géza fiáig, a szentté avatott Istvánig, kit aztán I. Istvánként őrzött meg a krónikás irodalom, avagy a lassan, de biztosan őrzött (vagy megrögzött?) emlékezet, sem országunk, sem államunk, sem királyunk nem volt. Igaz ez? Mintegy kétszáz esztendővel ezelőtt is így volt igaz? Királyunk, országunk, államunk csupán attól a pillanattól volt, hogy a Magyar Királyság elismerésében, avagy tudomásul vételében Bizáncnak és/vagy Rómának is valami szerep jutott? S, ha már szerep jutott, akkor a magyar királynak azonnal, minden előzmény nélkül az azóta sem meghaladott legmagasabb krisztusi cím, a "Rex Apostolicus" jutott? Ez nem elgondolkodtató?

Moritz von Schwind
festménye Gézáról
Josef Kriehuber
litográfiája alapján
Emlékezzünk aszerint, amint Decsy Sámuel emlékezett meg Gézáról mintegy 225 évvel ezelőtt! Emlékezzünk a nemesi reformmozgalom egyik meghatározó alakjának, a magyar nemzeti irodalom és nyelv megteremtésének és megújításának egyik úttörőjének gondolataival, kinek alábbi műve a mai napig gyakran idézett tudományos kézikönyv, a kor egyik legszebben illusztrált könyveként számon tartott!

S, hogy a kedves olvasó korábban nem éppen az alábbi idézetekkel találkozott, azt nem kétlem, s nem is vitatom. Azonban, ha már újraolvassuk ennek a nagyszerű embernek gondolatait, most ne tegyük aszerint, hogy ki mit gondol Gézáról, azaz ne azzal foglalkozzunk, hogy ki keresztelt akkor kicsodát, mert abban már Decsy Sámueltől se várjunk nagyot, avagy mást, mint amit a keresztény egyházak legnagyobbika ma is papol! Értsük szavait inkább aszerint, hogy kitől is lett király a magyar apostol? Lássuk ő mint is emlékezett meg - többek között - arról a Gejzáról, aki a magyaroknak első királya sem volt, avagy nem első királya volt! Hmmm? Avagy már a kérdés sem pontos? Nos, lássuk, mit írt és gondolt ...

A'
MAGYAR
SZENT
KORONÁNAK
ÉS
AZ AHOZ TARTOZÓ TÁRGYAKNAK
HISTÓRIÁJA
címmel írott és Bécsben 1792-ben nyomda alá szedett könyvében ... idézve:
MÁSODIK LEOPOLD
Magyar Ország Királya 
idejében! A könyv címe a következő bekezdéssel folytatódik ...
MELLYET
Sok régi és újabb írásokból ki jegyzett, rendbe
szedett, meg világosított, 's kedves Haza-
fiaiknak hasznokra közönségessé tett
DECSY SÁMUEL,
 A' JÓZAN ÉS ORVOS TUDOMÁNYOKNAK
DOCTORA, ÉS AZ ÓDERAI FRANCOFURTUMI
KIRÁLYI TÚDOS TÁRSASÁGNAK TAGJA
...

§. 70.

Taksony
Josef Kriehuber
színezett litográfiája
  B. Kételkedünk, hogy Sylvester Pápa királyi koronát küldött, 's küldhetett vólna Sz. Istvánnak, vagy, hogy világosabban ki fejezzem, kételkedünk, hogy ő tette, 's tehette vólna Sz. Istvánt királlyá. Királyi méltosággal és hatalommal birt már ő Astricusnak Rómába való menetele előtt, nemtsak ő maga, hanem édes Attya Geyza, és öreg attya Toxus is. Luitprandus II. Ottó Tsászár uralkodása alatt élt Cremónai tudós Püspök ír Toxusról: "Azon idő tájban, úgymond, Taxis a' Magyaroknak Királya <Taxis Hungarorum Rex> nagy sereggel ment Olasz Országba, kinek Berengarius, nem tulajdon pénzéből, hanem az Egyházak' és szegények gyűjteményéből tíz véka pénzt adott." - Luitpranduson kívül két nevezetes historicusok emlékeznek e' történetről, úgymint, egy Saxóniai Annalista, avagy Krónikás, és Albericus. Mind ketten illyetén szókkal fejezik azt ki: "Taxis, a' Magyaroknak Királya <Taxis, inquit, Rex Hungarorum> Rómába menvén, tíz véka pénzt nyért Berengariustól, onnan lett vissza jövetelekor" - Valóságos király vólt Geyza, Sz. István édes attya is, kiről egyazon időben élt Aquitániai historicus így szóllott: "Azon időben meg halván II. Ottó Tsászár, az ő fia III. Ottó vette a' birodalom kórmányát kezére, a' ki a' világi böltsességre adván magát, és a' Kristus nyereségéről gondolkodván, a' Bíró ítilő széke előtt kettős talentumot adhasson viszsza, Isten akarattyából a' Magyarokat, királyokkal egyetemben (t. i. Geyzával) <Ungariae, una cum Rege eorum> megtéritette a' Kristus isméretére <ad fidem Christi convertere meruit>" - Ugyan e' mostan említett nevezetes Római Tsászár, világosan királynak nevezi Geyzát azon levélben, melyet Piligrinus Patáviai kégyes Püspökhöz küldött: "... hogy azoknak királlyát minél szabad tettzésünkre vonhassuk" <quo Rex eorundem> - Leg világosabban írt Ademarus, Sz. István édes attyának, Geyzának királyságáról: "Szent  Brúnó ... Magyaroknak királyát, a' ki Geitznek neveztetett <Regem Ungriae baptizavit, qui vocabatur Geitz>, meg is keresztelte, és a' keresztségben nevét meg változtatván, Istvánnak nevezte őtet, ... stb."
- Ezekből illyen következéseket húzok ki:
  1. Hogy Sz. Istvánnak mind édes attya Geyza, mind öreg attya Toxus Magyar királyok vóltak, és a Római Tsászároktól is azoknak lenni ismértettek.
  2.  Hogy Geyza, Sz. István édes attya, a' keresztény vallásra lett meg térése után, Istvánnak hivattatott.
S, ha már eddig elolvastuk Decsy Sámuel könyvben nyomtatott gondolatait arról, hogy király volt-e Géza és atyja, Taksony, tán nem volna hiábavaló azt is elolvasni tőle, hogyan vélekedett arról, hogy kitől és mitől nyertek királyságot Magyar Honban a Turul-házi Árpád után következő nagyok. Pápától? Császártól? Vagy talán egyenes ági leszármazásuknál fogva Árpádtól? 

§. 71.
   Hogyha mind Toxus, mind Geyza, valósággal Magyar királyok vóltak, a' minthogy ennyi tanú bizonyságok után, nem is kételkedhetünk arról; bizonyosan király vólt Sz. István is, még pedig minekelőtte még Astricust Rómába küldötte, és Sylvester Pápátol koronát nyert vólna. Nyilván való nyomait talállyuk ezen dolognak Ranzanus Péter írásaiban, a' ki Sz. István életéről, és jeles viselt dolgairól írott könyvében így fejezi ki az ő királyságra való emeltetését: "Nem sokára, úgymond, azután (t.i. Kúpa, Somogyi Hertzeg meggyőzettetése után,) úgy tettzvén a' Magyar fő Rendeknek, hogy az, a' ki annyi népeken, és annyi híres eredetű 's nagy méltoságú férfiakon, mint Vezér uralkodott, tisztesebb nevezettel éllyén, királyi méltoságot választottak. Továbbá senkit nem tartottak arra méltóbnak lenni Istvánnál, úgymint, a' ki atyai kintsének törvényes örököse vólt, és a' ki immár annakelőtte is úgy folytatta életét, hogy minden értelmeseknek itiletek szerént, országlásra születtetetnek lenni tartatott. Annakokaért, mindnyájoknak meg égyezéséből, és tettzeséből, arra a' méltóságra választatott, királynak hivattatott, és meg is koronáztatott a' királyoknak szokása szerént". ...

§. 73.

Árpád
Josef Kriehuber
színezett litográfiája
E' dolog, vagy mingyárt Geyza halála után, n.m. 997. vagy a' következett 998. esztendőben történt. Ezt bizonyittya Ranzánus következendő szavaiban: Nem sokára, úgymond, azután, öszve gyűlvén a' Magyar fő Rendek szükségesnek lenni itilték, hogy Sz. István, a' ki még ekkoráig hertzegiképen uralkodott 's a' t., tiszteletesebb nevezettel élne: arra való nézve, a' királyi méltóságot választották, és leg méltobbnak lenni itiltek őtet arra. Tehát sem nem a' Római Pápa, sem nem Ottó Tsászár választották 's tették őtet királlyá, hanem a' Magyar fő Rendek. E pedig tsak hamar megtörtent, Kúpa Somogyi Hertzeg meg győzettetése után, és így három vagy négy esztendővel Astricusnak Rómába való menetele előtt. - Semmit sem mennek az ellenkezők Ranzanusnak ezen szavai által: Tettzett a' Magyar fő Rendeknek hogy Sz. István, a' ki annak előtte, mint Hertzeg úgy uralkodott, tiszteletesebb nevezettel éllyen azután, és királlyá választasson. Könnyű nékünk ezt a' nehézséget meg fejtenünk. Álmos constitutioja, avagy rendelése szerént, semmi jussok nem vólt az Árpád első szülöttyeinek a' Magyar Birodalomhoz, hanemha arra méltóknak lenni itiltettek és választattak az Ország Rendjei által. Kiváltképen pedig azokat szókták királyokká tenni, a' kik alkalmatosak vóltak a' hadi dolgoknak folytatására. Ezen szabad királyi választás jussával egész első Léopold király uralkodásáig bírt a' magyar nemzet. Ez alatt a' Fejedelem alatt vesztette azt el. ...

§. 75.

  Utóllyára, azt is meg kell itten jegyeznünk, hogy ugyan azok emelték őtet a' királyságra, 's azok koronázták meg, a' kik őtet erre a' méltoságos hivatalra méltónak lenni itilték. Azok pedig nem Ottó Tsászár, sem nem Sylvester Pápa, hanem a' magyar fő Rendek vóltak. Ezek választották őtet a' királyságra, ezek koronázták tehát meg is. E szókból két következést lehet ki húzni: Elsőben, hogy már akkor szabad királyi választás jussal bírt a' magyar nemzet. - Másodszor, királyi koronája is vólt, másként meg nem koronázhatták vólna Sz. Istvánt. - A királyi szabad választásnak jussa mindenkor tulajdona vólt a magyar nemzetnek egész első Léopold király uralkodásáig. Ezt a' just magokkal együtt hozták ki Scythiából ki jött Magyarok, és ámbár Árpád férfi maradékainak által adták légyen is az uralkodást; de a' szabad választást mindenkor meg tartották magoknak. Első királyok vólt Árpád, nem Attilától való származásának, mint ő maga hiresítette Pannóniába való által jövetelekor, hanem a' magyar nemzet szabad tettzésének jussán. Király vólt ő, nemtsak hatalmára 's erejére, hanem méltoságára nézve is. 

Végül, de a legkevésbé sem utolsó sorban, idézzük Decsy Sámuel gondolatait arról, hogy volt-e bármi nemű királyi cím adományozási joga a római pápának, avagy ez csupán korona, kettős kereszt és egyéb csecsebecsékkel, kegytárgyakkal, ajándékokkal, elismervényekkel és ilyen-olyan - Krisztus nevében gyakorolt - szerepvállalással hosszú évszázadok alatt kialakult avagy kialakított berögződés, hiedelem?

§. 80.

  Hogyha továbbra is megmaradnának az ellenkezők vélekedéseikben, és vakmerőképpen azt állíttyák, hogy Sz. István Sylvester Pápától nyerte a' királyi méltóságot; azt fogom tőlök kívánni, mutassák meg, hol, mikor, és kitől vették a' Római Pápák ezt a' királyi koronák osztogatásának jussát? A' Kristustól bizony nem, mert ő soha senkit királlyá nem tett, sem senkit meg nem fosztott királyi méltoságától, ő ugyan király vólt, de az ő országa nem vólt e' világból való. Szent Péter és Pál Apostoloktól sem, mivel ő nekik annyi örökségek sem vólt, a' hol fejeiket lehajthatták vólna nyúgodalomra. Nem királyi méltóság osztogatásának jussát, hanem az evangéliom prédikallására való hatalmat adott nékiek édes mesterek. Ez a' mennyei követ nem arra tanította tanítványait, miként kellyen királyi koronákat készíttetni és ajándékozni a' világi fejedelmeknek; hanem inkább arra, mivel tartozzanak az istennek és a' Tsászároknak. - Hogyha pedig Constantinus első keresztény Római Tsászár ajándékozta ezt a' hatalmat a' R. Pápáknak, hozzák elő a' Sz. Péter örökségéről nékiek adatott függő petsétes levelet, 's ebből is mutassák azt meg. Senki sem adhat másnak olly jószágot, mellyet maga nem bír. Éppen most jut eszembe egy szép történet. Tsak hamar azután, hogy Colombus Kristóf Amerikát feltalálta, missionárius, avagy térítő papokat és katonákat küldött oda Ferdinánd Spanyol király az ottan lakó vad embereknek meg szelidítésékre. Egy a' térítő papok közül el megyen egy Spanyol tiszteé az Amerikai királykához, 's mondja néki, hogy vagy térjen meg a' keresztény vallásra, vagy mennyen ki országából, mivel az nem az övé, hanem a' Spanyol király öröksége. Nem hívén beszédjének a fekete királyka, elő veszi a' Római Pápa petsétes levelét, 's meg magaráztattya néki, hogy az által, minden addig feltaláltatott, és azután is fel találtatandó Amérika tartományokat a' Spanyol királynak ajándékozott a' Római papi fejedelem. Halván e' dolgot a' vad király el bámulván így szóllott: Igen tsudálatos embernek kell annak a' Római Pápának lenni, hogy ő ollyatén országokat is másnak ajándékozhat, mellyeknek birtokában soha sem vólt 's a' t. - Nemhogy királyságot, de még tsak egy leg kissebb püspökséget sem adhatott Sylvester Pápa másnak, Ottó Tsászár híre és meg égyezése nélkül. Ő maga is ennek kégyelméből érte el a főpapi méltoságát. ...

Nos, kedves olvasó, Ön mit gondol? Atilától Szent Istvánig a hun-avar-magyar uralkodóknak a székhelyi szkíták, vagy a szent széki pápák adtak-e hatalmat, országot, koronát és királyi jogart, avagy jogot és jussot?

Az igazság - természetesen - semmiképpen sem egyetlen könyvből való, azonban Gejza-Géza napján idézve Decsy Sámuel könyvét az mégis csak, mindenképp elgondolkodtató, hogy miért is idézik történészeink oly előszeretettel azokat a műveket, amelyek messzi távolból, a hajdani magyar birodalom felvirágzását a legkevésbé sem jó szemmel tekintő idegen szerzőktől való?!

Ferenc (az öreghegyi)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése