Követeljük, amit a történelmi Magyarország is biztosított a székelységnek 503 éve

ELÉG A HONFOGLALÁSMÁNIÁBÓL!

Értsd: SZAKASÁG = SZÉKISÉG, magyarul önrendelkezés
Értsd: SZÉKELYSÉG = SZÉKHELYISÉG, magyarul őshonos lét

Írtam már erről, mikor Fehérvár önkormányzatiságába tapostak bele idegenek, iderendelt jövevények, külföldről vezénylők és vezényelt érdekemberek a Hóman Bálint ügyben. S, hol van a mi ügyünk - bármennyire is fájt - a székelységet majd száz éven keresztül sújtó sérelemhez képest?! Amennyire mi ki tudunk állni itt értük, elszakított testvéreinkért, tőlük messze élve, annyira leszünk sikeresek, velük együtt önrendelkezésünk visszanyerésében.

A Székely Vértanúság Napjának, március 10.-ének, az eljövendő szabadság reményében Székely Szabadság Napjává kikiáltott nap közeledtével is csak azt tudom megismételni, amit - unos-untalan, ha kell ezerszer, hogy eleink történelmi hagyatékát olvassuk, értsük és a mai követelmények között értelmezzük végre, éppen azt, amit - akkor is írtam, mikor a sérelem közvetlen minket és nem testvéreinkre sújtott elképesztően arcátlan és hazug érveléssel a Hóman Bálint szobor állítása ügyében. S, mekkora arcátlanság, hogy már 97 éve lábbal tiporják az emberi jogokat, ha az székely, tehát magyar éppen!

Korábban nem csupán a székely nemzeti létről, hanem a magyar eredetről alkotott torz képek eloszlatása érdekében is idéztem az ún. "Hármaskönyvet", eleink történelmi szemléletet felidézve. Most sem tudok jobbat, mint azt, amit abban a "Hármaskönyvben" rögzítettek: a székelységnek - lett légyen magyar, vagy mára már idegen államalakulat a feje felett - a legalapvetőbb joga, hogy önrendelkezése is legyen! Igen, ha tetszik, országa abban az országban, amelyet róla megfeledkezve teremtettek idegen érdekek a saját honja felett!

Tripartitum - Hármaskönyv (1514)

NEMES MAGYARORSZÁG SZOKÁSJOGÁNAK HÁRMASKÖNYVE, MELYET WERBŐCZY ISTVÁN, A KIRÁLYI FELSÉG SZEMÉLYES JELENLÉTÉNEK HELYTARTÓJA, A LEGNAGYOBB GONDDAL KÉSZÍTETT ULÁSZLÓ ÚRNAK, a fenséges fejedelemnek és úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királyának stb., a legkegyelmesebb úrnak

WERBŐCZY ISTVÁN, Fenséged országbírájának ítélőmestere, a maga szolgálatait legalázatosabban ajánlja

1. részlet: AZ ORSZÁG JOGAINAK ÉS SZOKÁSAINAK ELSŐ RÉSZÉRŐL KÜLÖNÖSEN ÉS ELŐSZÖR (...) 3. CZIM Nemességünk eredetéről és arról, hogy az uralkodást mikép ruházták át fejedelmünkre (...)

1. § A hol is tudnunk kell, hogy ámbár a tudósok közös véleménye szerint nemes az, a kit saját érdeme megnemesít, mind a mellett is, czélunkhoz képest a nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az ittlakó magyaroktól Magyarországnak neveznek; még pedig ily módon: (...) 

2. részlet: AZ ORSZÁG JOGAINAK ÉS SZOKÁSAINAK HARMADIK RÉSZÉRŐL ÁLTALÁBAN (...) 4. CZIM Az erdélyi scithákról, a kiket székelyeknek hívunk Ezenkívül vannak az erdélyi részekben a scithák, kiváltságos nemesek, a kik a scitha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetele alkalmából származtak el, a kiket mi romlott néven "siculusoknak" nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjártasabbak: az örökségekben és a tisztségekben egymás közt (a régi szokás alapján) törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint részesednek és osztozkodnak. (...) 

Most tehát foglalkozzunk csupán a második részlettel! 

Most legyen elég az 1. részlethez, a történelmi mélységekbe ágyazott jogrendhez fűzött mondatokból annyit megismételni, idézni itt, hogy ... 

4. § Mert, elhatározták és végezték, hogy az ily parancs áthágóit, (...) 5. § (...) igen sok magyart jutatott a parasztság állapotába. Különben nem történhetett volna, hogy az egyik urrá, a másik szolgává, ez nemessé, az nem nemessé és paraszttá legyen, mert mindnyájan ugyanegy nemzetségből, tudniillik Hunortól és Magortól származtak." 

S, hogy e nemességről is ejtsünk néhány szót, akiket Werbőczy, mint szabadot említ törvénykönyveiben, s amelyet én megtoldottam azzal is, hogy úgy neveztem meg, mint szabadon, szabad (nem szabados) akaratból választót: 

"7. § Mert a fejedelmet is csak nemesek választják, és a nemeseket is csak a fejedelem teszi azokká, s ékesíti nemesi méltósággal." 

Azonban, ahogy írtam, most nem éppen ez az, amiről írni akarok, azaz nem a nemesség, szabadság és választói és választhatói jogosultság fogalmának mai értelmezéséről, ha megérdemelne erről is ejteni - ám nem kevés - szót. Az első idézett részlet értelmezésének végén csak azért hoztam ide e záró mondatot, hogy lássuk, az egyszerűbb értelmezési kérdések megválaszolása után - avagy azon túl - milyen feladat is vár arra, aki rendet kíván teremteni abban, amit a "demokrácia" címszavai alatt sikerült káosszá silányítani, mióta - nemhogy latinul, de - még magyarul sem értünk - s főként nem "nemes" egyszerűséggel - szót.

Folytassuk tehát a második idézett részlettel, amely a székelyekről szól! 

"... Ezenkívül vannak az erdélyi részekben a scithák, kiváltságos nemesek, ..." 

Értsük jól! Tehát a hunok és magyarok közt keletkezett nemeseken (tehát szabadokon) kívül is voltak nemesek (értsd: választójoggal, akár királyt is választó joggal felruházottak), akik - ráadásul - kiváltságosak. Hogy miért? Erre a folytatás ad választ. 

"... a kik a scitha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetele alkalmából származtak el, a kiket mi romlott néven "siculusoknak" nevezünk; ..." 

Werbőczy István ebben a mondatrészben világosan és egyértelműen kimondja, hogy a székelyek, akiket "romlott" nyelven "siculusoknak" neveznek egyöntetűen őshonosak, azaz nem az őshonosak és újabban, a második bejövetel idején befogadottak között keletkezettek, hanem a korábban "betelepültek" leszármazottai voltak. E mondat az előző folytatásaként mindazonáltal őket - nem hunoknak, nem magyaroknak, hanem - erdélyi szkítáknak mondja. Elgondolkodtató, ha az előző részlet állításaival együtt értelmezzük e különös, kiváltságos nemesi jogokat, hiszen abból egyértelműen kiderült, hogy a második, későbbi bejövetel után keletkezett nemesség a már korábban is "ittlakó" magyarokról nevezte az országot Magyarországnak, azaz nemcsak a székelyekről, de a magyarokról is elmondható volna az ősibb honosság, azonban a kiváltságos nemesség csak a székelyekre érvényes a Tripartitumban. Ráadásul kivétel nélkül minden egyes tagjukra, születésüknél fogva. Mielőtt erre megoldást keresnénk, olvassuk csak tovább az idézni kezdett második részletet szolgáló bekezdést! 

"... a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek, ..." 

A székelyek kiváltsága tehát nem csupán egyes részletekre terjedt, hanem Magyarországon belül érvényes "teljesen külön törvényekkel és szokásokkal" elismert - mondhatni országon belüli országot jelentő - rendre. Itt most nem idézem ezen kiváltságokat, azonban megemlítem példaként, hogy míg a nem székely családok birtokjogai, ha örökös nélkül maradtak, a tulajdonosi joggal felruházott Szent Koronára szálltak vissza, addig a székely családok birtoka és jogai - jogfosztásukig, azaz Mária Teréziáig - nem, csupán a székely székek közbirtokosságára szálltak, amint a bekezdés folytatása is szól. 

"... örökségekben és a tisztségekben egymás közt (a régi szokás alapján) törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint részesednek és osztozkodnak ..."

Álljunk itt meg egy pillanatra, ugyanis számomra bizony így nyer értelmet a székhelyi székelyek és a nevüket megalapozó szék (turáni nyelvekben: szaka) és székely (szanszkrit nyelven: sákja) megnevezés is egyben, s alkot - minden tudományoskodó ferdítés, fordítás ellenére is - egészséges egészet! Hiszen ők ott maradtak Attila kora után, ahol székhelyiek voltak és lettek. Ennek értelmes magyarázata csakis az lehet, hacsak nem feltételezünk Werbőczy Istvánról következetlenséget, hogy a szkíták első bejövetele után székelynek nevezett erdélyi szkíta nép is oly módon nyert nemességet, amint a második bejövetel után a hunok és magyarok között keletkezett nemesség, azaz a székely nemesség is a jött és őshonos szkíták között keletkezett. Amint a magyar történelmi alkotmányosság jogfolytonosság elve is csak így nyer értelmet, s nyilván Werbőczy István is tisztában volt ezzel, amint korának minden jogérzékeny közössége és nemese. Teljesen felesleges lett volna arról is szót ejtenie, hogy a székelység is pontosan oly módon keletkezett Atilla országában megmaradva, amint a későbbi nemesség, mikortól országunk Magyarországnak neveztetett.

Csak remélni tudom, hogy ezeket a részleteket idézni nem hiábavaló, hogy nem az elavult szavakon akad fenn az olvasó, hanem megérti, mi az, ami ebből, mint történelmi szemlélet nyilvánvaló, hogy magyarnak a székely önrendelkezés mellett kiállni nem egyszerűen csak emberi kötelesség, de a magyarság, a saját érdekünkben is meghatározó, ha tetszik, vízválasztó! 

Bizalmam az ősi erényben: 

Dr. Boór Ferenc (az öreghegyi)