Oldalak

2009. december 23., szerda

Karácsonyi üdvözlet


Áldott karácsonyi ünnepeket kívánunk minden Magyarok Szövetsége Tagnak és minden velünk érző Magyar Embernek!


Karácsonyi üzenet


Ideje, hogy emlékezzünk: karácsony nem Santa Claus, nem színes papírba csomagolt ajándék, cicomás bolti kirakat, arany, ezüst és gyémánt csillogását utánzó olcsó festék és üveg. Karácsony még csak nem is a karácsonyfa, a maga plasztikfenyőivel, sziporkázó villanygyertyáival, aranyzsinóron csüngő angyalaival. Mindez a valóságban nem egyéb, mint egy emlékezés, amit aprópénzre váltott föl az idő során az emberiség kalmárszellemének mindenben hasznot kereső praktikuma.


Karácsony az Úr Jézus születésének napja. Egy új világnézet, egy új filozófia elindulásának napja, mely a múlt tanaival szemben meghirdette a szeretetet, mint gyógyító, jóvá tevő, sikerre vezető és boldogságot biztosító isteni erőt.


Az igazi nagy titkot azonban maguk az írástudók se tudják: hogy évente egyszer, néhány percre; mégiscsak mindég visszatér azokhoz, akik tiszta szívvel s reménységes szeretettel várják. Nagyvárosok üres csillogásába, hegyi kunyhók tűz világította csöndjébe, börtönök sivár sötétjébe, mindenüvé, ahol csordultig telt emberi szívek megváltásra várnak. Visszatér, s a szeretet gazdag áldásával jutalmazza azokat, kik lelkükben minden megpróbáltatáson át is megőrizték a szeretet csíráját.


És még valami történik akkor, valami fontos nagy esemény: egy vesződéssel, bajjal telt esztendő véget ér. Véget ér, lezárul, befejeződik, s múlttá változik át. Vadonatúj esztendővel veszi kezdetét az újjákezdés reménységes szép ígéretével mindazok számára, akiket ezen a titokzatos estén az Úrjézus meglátogat néhány szép, áhítatos percre.

Köröskörül a zűrzavar neonfényében tülekedő, bálványimádó világ semmit sem tud erről. Az írástudók naptára szerint, mely az emberi világrendetlenség munkaütemét igyekszik szabályozni, az úgynevezett „újesztendő” egy teljes héttel később érkezik csupán, hogy lezárja a számlakönyveket.

Márpedig az igazság az, hogy valóban új kezdetet csakis az Úrjézus hozhat el erre a világra, azokhoz, akiket karácsony estéjén meglátogat. Mint ahogy ő veszi le a vállakról a múltak terheit, ő szárítja föl a könnyeket, gyógyítja a sebeket, s mossa tisztára lelkünket egy új kezdet elé.Szétszórt, vihar szaggatta nemzetem: nyissátok meg szíveteket ezen a karácsonyestén mindenütt, ahol csak vagytok. Hadd jelezzék a kicsike lángok, hogy hol mindenfelé élnek magyarok ezen a megveszekedett Földön. S hadd fonódjanak végre egybe ezek a szétszórt kis lángocskák egyetlen nagy tábortűzzé, melyet lélekben körülállva a távolságon át is meglelhessük egymás kezét, s indulhassunk együtt, egymás szeretetében s az Úrjézus áldásával egy karácsonyos szép újjászületés, egy valóban Új Esztendő felé!


(Wass Albert: Karácsonyi üzenetek című könyvéből)

2009. december 19., szombat

Szeretet Fény-Kép Kiállítás Országos Nyitó Rendezvénye





Civil összefogás, béketeremtés, az Új Világ FÉNY-Magja születik meg!

Az ország színe-java elhívása történik meg ebben a találkozóban.

SZER-ETET-TELJES nap ez !

A magok, fénykörök találkoznak, kapcsolódnak a szent szeretet által. A találkozó az elfogadás, és egymás hitének tiszteletben tartása jegyében zajlik. Ősi zeneszerszámok, melyek ősi ritmusok, dallamok megszólaltatására alkalmasak, jelen lehetnek, szólhatnak.

Ez a találkozó egy szeretetteljes FELAJÁNLÁS mi magunknak és Istennek. A kiállítás, a munka, az étel-ital, és a pénzbeli adományok egyaránt - az Oltárra való felajánlások.

Szeretettel várunk mindenkit, aki valóban szeretetben-egyet - értésben-egységben-pozitív teremtéssel kívánja tölteni a szent szeretet ünnepét.

Kérjük, terjesszék , szóban, írásban emailben tovább küldve, honlapokra, fórumokra feltéve, hogy minél többen jelen legyünk.
A rendezvény 2009. 12. 20-án 14.30-kor Székesfehérváron kerül megrendezésre. Kérjük, ételt, italt hozzatok magatokkal és melegen öltözzetek fel!

Helyszín: Székesfehérvár, Csucskai u. 18.
A Téglagyár,Park Center, közötti útról jobbra az első utca


Nagyobb térképre váltás



Szervezők:
Három Láng Alapítvány
Magyarok Szövetsége Fejér Megyei Csoport
Felelősen a Közösségért Civil Összefogás

Mindenkit szeretettel várunk!

2009. december 18., péntek

Beszámoló a Luca-napi Magyarok Vásáráról

Írta: Koczka Kata - 2009. december 17. csütörtök

A rácalmási Művelődési Ház és Könyvtár adott otthont a Luca-napi Magyarok Vásárának, amelyet az Ágasfa Hagyományélesztő Körrel, a kulturális intézménnyel és a SZEM Baráti Kör Egyesülettel karöltve szervezett a Magyarok Szövetsége Dunaújvárosi Járási Csoportja.

A városi önkormányzat térítésmentesen bocsátotta rendelkezésre a helyszínt és eltekintett a hasonló rendezvényeknél megszokott önkormányzati helypénz megfizettetésétől is. Már reggel 8-tól érkeztek az árusok – ki közelebbről, ki messzebbről, hogy portékájukat kínálják a vásárlóknak. Az időjárás nem volt túl kegyes a szabadtéren árusítókhoz, hiszen pár nappal előbb még ezer ágra sütött a Nap és kellemes volt a hőmérséklet is, vasárnap reggel pedig még a hó is szitálni kezdett. Jobb dolguk volt azoknak, akik a művelődési ház termeiben rendezkedhettek be, mert nemcsak nem kellett fagyoskodniuk, de a műsort is láthatták, nem csupán hallhatták az udvari hangszórókból.

A nagyteremben 16 különféle árus kapott helyet, méztermelőtől ruhanemű készítőig, és kézműves ezüst ékszereket, könyveket, karácsonyi textilajándékokat, leheletfinom csipkedíszeket, látássérült és megváltozott munkaképességű emberek munkáit is meg lehetett vásárolni, többek között. Nagy sikere volt a pálinkáját kóstoltató pálinkás és a borkóstolót tartó boros standnak, és jól fogyott az egyesületi tagok felajánlásával és közreműködésével helyben sütött kemencés lángos és a palacsinta is. Pecsenyét, hurkát-kolbászt is lehetett vásárolni. Szerencsepatkók, fokosok készültek az ózdi kovácsmester üllőjén, és fonott áruból is bő volt a választék. A gyógyítókat csak néhányan kerestük fel, ki tudja, miért volt ilyen lanyha az érdeklődés a frissítőmasszázs és az egyszerűen elsajátítható öngyógyító technikák, illetve az energetizálás iránt. A délelőtti játszóház vendége volt fehér Luca, aki – fekete társával ellentétben – a gyerekeket nem fenyegette, hanem játszott velük, és mesélt nekik a fény születéséről, ültetett velük Luca-búzát, délután pedig az Ágasfa mestereinek karácsonyi kézműves foglalkozását élvezhették kicsik és nagyok.

A színpadi programban versek, székely népmesék, magyar népdalok, mezőföldi néptáncok, és csilingelő csengettyűmuzsika szórakoztatta a közönséget, valamint egy vetített képes előadást is láthattunk-hallhattunk az íjászatról.

A nagy sikert aratott színpadi műsorban közreműködött: Főcze Ramóna, a Kisapostagi Nőegylet Baráti Kör Énekkara, Losonci Ildikó, a Rácalmási Néptánccsoport, Szabó Anna, a Szironta Csengettyűegyüttes (Besnyő), Toldi Hajnalka, a Vajk Íjászkör vezetője: Márta István, Zsember Zoltán. Köszönet a színvonalas produkciókért!

A vásár, amelyet közel hétszázan kerestek fel, este hatkor zárta kapuit. A szervezők köszönik mindenkinek, aki részvételével hozzájárult a rendezvény sikeréhez, külön köszönetet mondanak Palánkai Mirtillnek, az intézmény igazgatójának támogató segítségéért, és Tóth Ildikónak, aki az Ágasfa Hagyományélesztő Kör részéről szervezte a programot.

A Magyarok Szövetsége Dunaújvárosi Járási Csoport és a SZEM Baráti Kör Egyesület rutinos vásárszervezőnek mondhatja már magát, a szeptemberi dunaújvárosi, az októberi kulcsi és a mostani rácalmási vásár után. A folytatásra várhatóan februárban vagy márciusban kerül sor, valamelyik Dunaújváros-környéki településen.

Tekintse meg teljes fotógalériánkat a rendezvényről itt!

Fénylánc szertartások

Sokan kérdezték, hogy a Fénylánc alkalmával milyen ünnepségnek, milyen szertartásnak van helye és ideje? Szívem szerint minden közösségre rábíznám, azzal a kikötéssel, hogy semmi olyan ne legyen, ami elválassza az embereket, ami sérti őket vallásukban, emberségükben.
Mi a következő módon képzeltük el a miénket: A szertartásnak közösségi (mindenki által énekelt vagy mondott részei) és egyéni, (a szertartás vezetője által elmondott) részei is lesznek, mint a templomban. Nagyon fontos hogy a résztvevők a tűz körül körben helyezkedjenek el, az se baj, ha megfogják egymás kezét a tűzgyújtáskor...
Mi a „Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok…” népdallal kezdjük még a tűzgyújtás előtt, mert sokan ismerik, és minden sora idevág. A tűz meggyújtása alatt a Miatyánkot imádkozzuk, hiszen az egész Fénylánc egy hatalmas, közös ima.
Megköszönjük az elmúlt évet: azt, hogy magyarnak születtünk, azt, hogy ebben a mesés tájban élhetünk, azt hogy a nehéz, emberpróbáló időben is sikerült egymásra találnunk… Ez a szertartás vezetőjének feladata.
A következő 3 perces imacsendben mindenki magába merülve fogalmazza meg, amit az Újesztendőre kér. Az imacsend végén együtt énekeljük el a „Feljött immár az a csillag, keljenek fel kik alusznak!” kezdetű népdalt.
Ezután azokra a kérésekre kerül sor, amit a közösség önmaga, a nemzet, és a világ számára kér. A szertartás vezetője itt nagyon észnél legyen, mert „Kérj és megadatik…”!
Közösen elénekeljük az „Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart!”-ot, mert ez is egy mindenki által vállalható közös kérés az Istenhez.
Egy kis asztalkán (oltár, Úrasztala) elhelyezett kenyérből vesz mindenki, a vörösbor körbe jár egy kehelyben (értse mindenki úgy, ahogy akarja).
Innentől kötetlen a szertartás, népdalok, beszélgetések minden belefér, ami összeköt.
6 órakor azok is meggyújtják a tüzeket, akikhez még idén nem ért el a Fénylánc, vagy aki még egyedül van. Ekkor mindenhol, az otthonokban és a Fénylánc minden pontján együtt elénekeljük a Himnuszt, és nemzeti imánk újra összeköti nemzetünket…
A további szertartás ismét kötetlen, sok helyen virrasztanak, megvárják a napfelkeltét, ahány ház, annyi szokás. Mi a szétszéledés előtt az „Erdő mellett estvéledtem” kezdetű népdallal búcsúzunk a tájtól és egymástól de csak azért, mert olyan népdalunk nincs, hogy „Jövőre veled ugyanitt…” :).
Mindenkit arra kérünk, hogy vigyen magával a többiek számára étel- és ital komatálat, meleg holmit, szükség esetén tüzelőt. Mindent hagyjon rendbe maga után, ne szemeteljen, és lehetőleg egy csapat másnap világosban ellenőrizze a szertartás helyszínét.
Áldott Adventet és mielőbbi feltámadást!
Géczy Gábor
Levelező lista: fenylanc2009@googlegroups.com

2009. december 17., csütörtök

A megetetett társadalom

Miből készül az eperfagyi?
Jobb, ha nem tudja!

Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire \"kakaóitalt\" iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba \"váladékát\" kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok \"köpik ki\", a savanyú a mikroorganizmusok \"izzadmánya\".

Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket.
Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik.

Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből.

(A Föld teljes epertermése az \"eperből\" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)

Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát.

A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.

Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak \"folyékony füstöt\", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet \"füstölni\" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik.

A Danone Actimel \"szuperegészséges\" joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.

A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát \"maszkírozza\" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz.

Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. *Az íz az ételek lelke.* Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.

A leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer.

Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák.

Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket.

Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.

A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. \"De hát végül is - mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet fantázia dolga.\"

Már akinek.
Hülyének néznek bennünket. Az életünkkel játszanak. Mi döntjük el, hagyjuk-e.

2009. december 16., szerda

A tegnapi előadás margójára

Kedves Barátaim!

Előadásom igen hosszúra sikeredett, de azért remélem, sokakban gyújtott tüzeket, hogy felragyogjon, mikor eljő az ideje. Magot vetni jöttünk, s jövünk össze rendszeresen. S Isten engem úgy segéljen, ígérem, kihajt egyszer, meg még egyszer, ha nem hagyjuk, hogy az idő eleméssze.

Kihajt, mint Erzsó meséje, melyet nem a mai előadás ihletett, hanem - mint minden - az öreg-örök ős erőny szüleménye és okkal az égből eredt és kísért rendszeresen álomba néhány cseperedő gyermeket úgy másfél évtizede. Felnőttek, de erre bizton örökre emlékeznek, s a mese él, mint egy égi ige.

Ajánlom figyelmetekbe, ha már a fény ünnepe, a Karácsony közeleg:

A kis virág
Erzsó meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szép Tündérország, hol mindig kék volt az Ég, zöld a fű, a Nap fénye vidáman csillant a tavak vizében. Az állatok és emberek barátságban, békében, boldogságban éltek ott.

Ezt a gyönyörűséget megirigyelte a Sötét Boszorkány, mert nem értette a boldogság titkát. Egy nap, csellel, elvarázsolta az országot, kietlen, sötét pusztasággá változtatta. Minden nap körbejárta a birodalmát, hogy senki ne merje háborgatni szörnyű bosszújában és haragjában.

Ám a harag elvakította, és nem vette észre, hogy az egyik szikla tövében apró, színes kis virág bújt meg. A gyenge kis hajtás reszketve így fohászkodott nap mint nap: Ég, adj innom, Föld, adj ennem, Nap, adj nekem erőt. És az Ég megitatta, a Föld megetette, a Nap titkon Erőt adott neki, mindaddig, míg megerősödött. A Boszorkány ekkor észrevette, és hatalmas szelet gerjesztett, hogy ezzel kitépje a Kis virágot. Ám a szikla elrejtette őt. A Gonosz azt hitte, győzött és elment. Ekkor a Kis virág felemelte fejecskéjét és így szólt: Ég, adj innom, Föld adj ennem, Nap, adj nekem erőt hogy MAGot szórhassak.
Amikor megértek a MAGocskák, a szélhez fohászkodott: Szellő, rázd ki fejecskémből a MAGokat és vidd szét az egész országban, hogy ők is újra MAGot szórhassanak.

Így történt. Hamarosan apró, színes Kis virágok lepték el az országot. A Sötét Boszorkány nem tudott ellenállni a SZERETET erejének és elporladt, beleveszett a nagy Semmibe. Azóta ismét öröm és boldogság van Tündérországban, ismét kék az Ég, zöld a fű, a Nap fénye vidáman csillan a tavak vizében.


Eddig a mese. Jó éjszakát gyermekek!
Sohase higgyétek, hogy a mese gyermeteg, s az írás többre megy.
Az egy igaz égi ige is a szóval született, s általunk lett mondat, majd gondolat, ami a fénnyel, vagy még annál is gyorsabban terjed, hogy valahol új MAGot vessen.

Ferenc, az öreghegyi

2009. december 14., hétfő

Hétvezér Est (Istenfia-Kerecseny-Karácsony)

Az előadás helye: Hétvezér sörkert, Székesfehérvár, Huba u. 7.
Időpontja: 2009. december 15. 19:00-21:00

Az év utolsó előadásán csak mese lesz, mese, amiből szerepeltek már részletek. Most, hogy az évnek vége közeleg, talán be is fejeződik végre, vagy ha nem is, de körbeér, hogy újra elkezdődjék megint és megint, meg még egyszer.

"Kezdetben vala az Ige, bíz' az Ige vala Istennel, az Isten vala az Ige" hangzék a mondat, és mit jelent?
Az egy az miért három, s a pár miért egy, tudod-e?
Élet és Halál, Jó és Rossz, Hiedelem és Valóság mit jelent? S ha már nincs bizonyosság, akkor mindegy, hogy mit hiszel?
Egek és Földek, Tüzek és Vizek, Ígéret és Végzet mit jelentenek?
A regék, a könyvek, a bibliák és énekek válaszolnak-e arra, ami volt és lesz?
Test és Lélek, Menny és Pokol, Ármány és Szerelem mit jelent?
Nem több, de tán mégsem kevesebb, mint az, ami volt, van és lesz, csupán Fény és Árnyék? Vagy nem?

Az Ünnep közeleg. Hat nap és újra a Fény uralkodik majd Mindenen. S, hogy mi végre? Nos, beszéljünk róla, miután az utolsó gyertya is felfénylett, hogy nekünk, magyaroknak Kerecseny Karácsony, az Istenfia mit jelent!

Szeretettel várunk Benneteket a 2009. évi utolsó Hétvezér Esten.

Ferenc (az öreghegyi)

Álom havában (képzelt riport)

Advent időszaka van. A tél jeges vonata nagy késésekkel, de végre megérkezett északról. Azt hittem, már soha nem fut be Kárpát-medencei állomásunkra, hisz oly sokat hallani az éghajlatváltozásról, a hatalmas szélsőségekről. Lázas a Földanyánk, nagyon beteg! A ma még édenkert Kárpát-medence még életünkben kietlen pusztasággá válhat, ha a földön élő néhány száz őrült, ostoba, gonosz, szűklátókörű de annál befolyásosabb emberre hallgatva akaratlanul is folytatjuk eddigi pazarló életünket. Megálljt kell parancsolni, MOST!

Nézem, hogy özönlenek ki tömött bevásárlókocsikkal valamelyik multi-áruházlánc kapuján, és azt gondolom, most eszik meg előre unokáik napi betevőjét. Nem érzem, hogy a felpuffasztott ipari kenyérben, a 40 napos broilercsirkében, a színezett-aromásított cukros levekben ott szunnyadna a Teremtő Nap sugára és Éltető Földanyánk illata! Egyik, harcosabb énem azt mondja: Legszívesebben berontanék az áruházba, és ostort csattogtatva, kardot suhogtatva dönteném le a polcokat a sok élelmiszernek látszó szeméttel együtt!

Másik, szelídebb énem be se tér az ilyen gigantikus dobozokba, hanem elindul, ki a városból, csöndesebb falvakba. Mit látok egy jellegzetes, 21. századi magyar faluban? Kínai boltot a főutcán! Ősfás területen (mely valaha közösségi legelő volt) puccos, gondosan elkerített lakóparkot (Magyaroknak TILOS a Belépés!), a kis utcákban sablonos, 60-as-70-es években épült sátortetős kockaházakat, ahonnan most nem hallik ki oly erősen valamely agymo-SHOW kereskedelmi műsor, mert az ablakok zárva vannak. Kijjebb omladozó vályogházak, kiírva, hogy ELADÓ (vagy inkább FOR SALE, ZU VERKAUFEN). A kastélyt eladták valami külhoninak, tüstént körbe is kerítette. A kultúrház fala málladozik, belül penészes. A színpad dobogójában szú perceg kísértetiesen.

Egyik házikó azonban magához vonzza tekintetemet! Erősen sötétedik már, ezért ablakai aranyszínben ragyognak, csodálatos, szeretetteljes melegségben sugároznak. Udvarán takaros kerekeskút, odébb egy szekér. Tagbaszakadt, hidegtől pirospozsgás fiatalember söpri a havat.
Nem bírom megállni szó nélkül, odaköszönök: Adjon Isten, szép jó estét! Közben fagyos szél bújik a kabátom alá, didergek.
- Adjon Isten! – kiáltja vidáman. – Látom, nagyon átfázott, jöjjön csak be hozzánk – teszi hozzá.

Elkerekedik a szemem! Létezik még ilyen? Hisz soha sem látott még, de így megbízik bennem?
Betoppanok. Belül búboskemence ontja a meleget. Egy fiatalasszony kuporog a kemencepadkán, krumplit hámoz. Látszik rajta áldott állapota. – Adjon Isten – köszönök neki is, és kedvesen viszonozza, hellyel kínál. Majd sürög egyet, fordul kettőt, és máris ott az asztalon az illatos, gőzölgő gyógytea. - Nyáron gyűjtöttem a hegyoldalban, most nagyon jó szolgálatot tesz, nem is vagyunk betegek! – Nálunk, a városban állítólag tombol az influenza - válaszolok. – Alig bírom lebeszélni a jónépet, hogy az Isten szerelmére, ne oltassanak! – Itt nem kell tartani semmitől – neveti el magát, majd hozzáteszi: - rég kidobtuk a tévét, rádiót, azok terjesztik a kórságot.

Néha azért bejárok a teleházba, és interneten tájékozódom, mi újság. – Kérdezem, hallottak-e a Magyarok Szövetségéről. Nemcsak hogy hallottak, nyár eleje óta van egy szép kis faluközösségük, akiknek tagjai – szomszédok! – annakelőtte nem is ismerték egymást. Most összejönnek, kalákáznak, táncházat, rendszeres vásárt csinálnak az egyikük portáján. Néhányukról kiderült, hogy igen ügyeskezű kézművesek. Sok a városból hazakerült munkanélküli, akik korábban nagyon el voltak keseredve, de most már együtt dolgoznak, és ellátják egymást zöldséggel-gyümölccsel, kézműves dolgokkal.
– Látom, sok az eladó vályogház – Kár értük, nagyon le vannak romolva. – mondom. – De olcsón megvásárolthatók, kalákával felújíthatók! – nevet a fiatalasszony. Az utca végiben három ház is van, melybe majd “fecskék” költöznek!
– Ti is “fecskék” vagytok? – Nem, szüleinkkel mindig itt laktunk, aztán összeházasodva egy Budapesti albérletbe költöztünk, Férjem jogász és közgazdász diplomával rendelkezik, multicégnél dolgozott, de nagyon elege lett belőle, így visszatért eredeti szakmájához, a kovácsmesterséghez, amit még édesapjától tanult. Most a hátsó udvarban kovácsműhelye van, lovakat is patkol. - Én marketing menedzser voltam Budapesten – folytatja. Minden nap este 10-re értem haza, ezért nem volt elég időnk egymásra. Bár elég jól kerestem, de ez nem volt élet! Nagyon vágytunk gyerekre, de főnököm már az elején azt mondta, ha teherbe esem, többet nem akar látni, még végkielégítést sem kaphatok.
Akkor azt mondtam magamban: ebből elég, én sem akarom többé látni a főnököt, és hamarosan áldott állapotba kerültem. Fogtuk a cókmókunkat, visszajöttünk szülőfalunkba, azóta lakunk ebben a házban.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nyár óta nem dolgozol Pesten? – Mielőtt válaszolna az asszony, egy hároméves forma kislány surran ki a szobából, be, a konyha közepébe, pörgős kis szoknyában táncolva! Anya, királylány vagyok! – majd odarohan édesanyjához, és felmászik a padkára. Szöszi-arany fürtjei táncolnak az arca körül. – Jól aludtál, kis királylány? – Jól, és képzeld, anya, feleségül fog venni a Csillagszemű Királyfi! – Édesanyja pocakjához odabújik a csöpp lány, és hallgatózik – Ő a kistestvérem, most éppen ficánkol. Karácsonyra várjuk!

Közben betoppan a ház ura, kipirulva, havasan, széles mosollyal. – Jöjjön, megmutatom a műhelyt meg a lovakat! A kovácsműhely olyan, mint egy sejtelmes, mesebeli barlang. Szép rendben állnak a szerszámok, a fújtató, az üllő. Most nem izzik a parázs, de holnap hajnalban beindul a “műszak”. A lovak az istállóban édeskés párafelhőt fújnak. - Nincs is hideg – jegyzem meg – jól befűtenek ezek a pompás paripák. – Látja, erre volt jó a jogászi keresetem. Vettem ezt a házat, felújítottuk. Vannak már lovaink, kecskénk, tyúkok, gyümölcsös, kell ennél több? Itt a feleségem, kislányunk, útban a következő baba, aztán majd jöhet még a többi is. Azt mondom: nem kell félni, elférünk mi, akárhányan is vagyunk!

Észre se vettem, hogy eltelt az idő. – Sietnem kell, úgyhogy elbúcsúzom. Isten Veletek! – Az asszonyka egy üveg lekvárt nyom a kezembe – Váljék egészségedre!

Ropog a szikrázó hó a csizmám talpa alatt. A felhőket elsöpörte a szél, égi veretként ragyog a Kaszás (Orion) csillagkép, kissé távolabb tőle az Árva Leány Pillantása (Szíriusz). Kivételesen még a Tejút is felfénylik, beragyogva a kis házat, a tájat.

Kívánom, hogy legyen mindig így. Rádöbbenek, hogy csak a falvakból indulhat el az életerő virágzása, hisz igazi MAGok csak ott CSÍráznak ki, ahol IGAZI ANYAFÖLDBE hullanak.

Székesfehérvár, 2009. Álom hava 14.

Esthajnal (Magulya Zsuzsa)

Fénylánc

Tüzek előtt - tüzek után

A legenda szerint a nándorfehérvári csata előtt a török hatalmas máglyát épített, hogy megrettentse a bekerített védőket. A maroknyi magyar védő
válaszképpen sok apró mécsest gyújtott a vár fokán.

Ez a háború még ma is tart, az újra fellángoló birodalmak tűzvésze még nem
tudta legyőzni nemzetünket, mert mindig volt, aki mécseseket gyújtson! Te sem adhatod fel! Ne félj a nagy tűztől, hanem gyújts meg a te mécsesed!

2009. december 10., csütörtök

Advent

Advent van. A csend, a visszahúzódás, az összerendeződés, a felkészülés időszaka. A Fény várásának időszaka. Ilyenkor az ember lelke megtelik izgalmas várakozással, készülődéssel. Olyan ez, mint amikor a menyasszony ékesíti magát menyegzője előtt. Mielőtt Isten elé lépne örök hűséget esküdni választott szerelmes társának, gondolatban szépen mindent a helyére rendez magában. Fontos ez a belső rendrakás, talán mindennél fontosabb.


Ilyenkor Adventben a rövidülő napok és az egyre hosszabb éjszakák alatt a természet is visszahúzódik, elcsendesedik, elsötétedik. Az anyaméhet idézi. S ahogy az anyaméh mélyén szépen kiteljesedik az új élet, úgy jutunk el mi is minden Advent alatt egy-egy sóhajtásnyit magasabbra a teremtett világ végtelen lépcsőjén.
Ilyenkor az ember lelke érzékenyebb lesz. Fogékonyabbá válik. Valami egészen különös varázslat lesz úrrá az embereken. S mire eljutunk a téli napfordulóig, már Karácsony küszöbén topogunk. Karácsony. A magyar ember számára a legszentebb ünnep. Kerecsen születik, közénk jön a kis Jézus. S magával hozza az emberi sötétséget bontó örök fényét, a Szeretet Fényét.


Régen, ebben az időszakban tilos volt a hangos mulatság. Ebben az időszakban nem voltak bálok, nem voltak lakodalmak. A régiek még pontosan tudták a természet rendjét, együtt lélegeztek a teremtett világ ritmusával. Nem bronz, ezüst és arany vasárnappal tartották számon az Adventet, éjszakába nyúló bevásárló őrülettel a plázák mesterséges rivaldáiban, hanem annak rendje szerint Márton nappal kezdődött az Advent.
Márton napján már vágni lehet a tömött libát. Hagyományunk szerint ilyenkor minden rendes háznál libát sütnek és a liba csontjából még az időjárásra is jóslatokat tesznek. Így ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.”


Ebben az időszakban az asszonyok szépen elvégezték az év második nagy takarítását, pincétől padlásig. Kimeszeltek, ablakokat pucoltak, felfrissítettek mindent. Hiszen a kis Jézust várták. Hogy közénk szülessen megint. Titokban készültek az ajándékok is. Nem vásárolták, hanem készítették. Mennyivel nagyobb értékük volt azoknak! Aztán András napkor elkezdődtek a disznóvágások, hiszen a bőségesen, ünnepi pompával terített karácsonyi asztalokra kellett a sok finom falat. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap volt. Ilyenkor az eladó sorban lévő lányok próbálták meg kitudakolni az égiek szándékát. Fennmaradt mondások szerint: „Aki böjtöl András napján, Vőlegényt lát iccakáján.” vagy „Ágyláb, léplek Szent András kérlek, mondd meg, hogy ki lesz férjem!”
A közös jóslások általában a fonóban történtek – ólomöntéssel vagy gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek, s amelyik gombóc elsőnek jött fel a víz tetejére, úgy tartották, hogy olyan nevű lesz az illető leány férje. Az ólomöntésnél az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására próbáltak következtetni. A Gyimes-i csángók ezen a napon a farkasok ellen fokhagymával kenték be az ajtókat, hogy azok ne vigyék el a jószágokat. Összekötötték az ollót is, mert úgy tartják mai napig is, hogy ha nyitva maradna az olló, akkor a farkasok elvinnék a juhokat.
A karácsonykor született gyermekről azt tartották, hogy különösen szerencsés életű lesz. A kis Jézust látták benne és igen nagy tisztelet övezte azt a házat, ahol Karácsony estéjén jött világra a gyermek. A gyermek pedig áldás volt és még véletlenül se teher. Az új reménység, az új élet jött vele. Mi magyarok az újszülött érkezésére amúgy is nagy gonddal készülődtünk mindig. De nem úgy, hogy a fél világ összes kacatját összehordtuk a külön álló gyerekszobába. Sokkal inkább úgy, hogy az érkező gyermek testi-lelki-szellemi fejlődése a lehető legkiválóbb körülmények között történhessen. A szülés a tiszta szobában zajlott és a szülő anya soha nem volt egyedül. Asszonytársai segítettek neki s a férfiak pedig a konyhában iddogáltak s imádkoztak. Ha fiú született, akkor miután megmutatták Istennek, báránybőrbe tekerték és kivitték az istállóba, s a ló hátára tették. Ha leány született, akkor a kezéhez orsót érintettek. Az ifjú édesapáról azt tartották, hogy borjúkötélen van. Ez azt jelentette, hogy már nem illett a családtól távol maradnia a férfiak mulatságaival. Az édesanya pedig hat hétig fel sem kelhetett a gyermekágyból. Őt teljesen kiszolgálták, ellátták minden jóval és egyetlen dolga volt csupán, a kisded gondozása, szoptatása.. Énekelt neki, ringatta őt a mestergerendához rögzített lengő bölcsőjében, amit az első keresztapa készített a gyermeknek, a bele való kelengyét pedig a keresztanyja varrta, hímezte. S szokta a gyermek a ritmust, a teremtett világ dallamok általi üzenetében hordott bölcseletet. A gyermek szent volt minden háznál, de a családi, társadalmi, pontosan szabott helyéről neki se volt ajánlatos kilengeni.
Hát így éltünk mi egykor. Éltünk. Jól, szépen, erkölcsösen. S ide kell tudnunk visszakanyarodni ebből a mögöttünk hagyott huszadik századi történelmi szeméttelepről. Vissza kell szelídülni a Teremtő Istenünkhöz. Vissza kell tudni kanyarodni a Fénybe, mely minden Karácsony estén újra és újra eljön közénk.
Töltsük hát meg szívünket szeretettel, forduljunk befelé, adjunk számot magunkban eddigi életünk minőségéről, mert Advent van. A szeretet ünnepe és Szent Fény születik.



2009. december 5., szombat

Lélek-hangoló

Gondolatok Böjte atyától a karácsonyi bevásárlás előtt...

Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek - hiába árvák - ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka" élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket.

Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek.

Szóltam, hogy "Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!" Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: "Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?"

Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom...

2009. december 4., péntek

Magyarok Szövetsége a Duna-Tér c. folyóiratban

Megjelent egy cikk Vukics Ferenc kulcsi lakossági fórumáról az Adonyi kistérségben megjelenő Duna-Tér című,  havilapban.  Köszönet érte Percsi Tibor főszerkesztőnek.

A link,  lásd a 9-10. oldalt:
http://www.4kadony.hu/wp-content/uploads/2008/11/dunater-nov.pdf

Mi lesz veled, Nemzeti Emlékhely?

Szegény Romkert!
Bizonyára emlékeznek arra a förtelmes uszoda-tetőre, mely évekig ott csúfoskodott a Romkert egy része fölött, és amit aztán széleskörű lakossági tiltakozás hatására elbontottak. Egy funkciója volt csak: valamelyest védett az időjárás viszontagságai ellen.
Azt hittem, a mostani pályázaton akadnak majd méltó munkák, de tévedtem.

2009. december 1., kedd

A Tudástár sorozat első előadása Dunaújvárosban

Indul a TUDÁSTÁR sorozat
a Dunaújvárosi Evangélikus Templomban
Első előadás:
KÁRPÁT-MEDENCEI EREDETÜNK ÉS MŰVELTSÉGÜNK
2009. december 9. 18 óra
Előadó: Dr. Darai Lajos

Dr. Darai Lajos Ph. D. a filozófiatudomány kandidátusa, a Kodolányi Főiskola tanára, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Történelemtanárok Továbbképzésének vezetője.

Könyvei a helyszínen megvásárolhatók.
Az előadás időtartama kb. 3 óra.
A rendezvény ingyenes, a támogatásokat köszönettel fogadjuk.
Szervezi: a Magyarok Szövetsége Dunaújvárosi Járás csoportja