Dr. Darai Lajos: Mi a helyzet és mi a megoldás?

A Magyarok Szövetsége pártpolitikától független szövetség, mely a magyar nép elnyomatása ellen, a nép fölemelkedése érdekében jött létre. Elsődleges célja a jelenkorban tapasztalható felettébb erős sárbadöngölési szándék megakadályozása és a nép saját életerejének felélesztésével a szándékkal szemben a fölemelkedés érdekében a népesség, a nemzet összefogásának megteremtése és együttes cselekvés kialakítása.



Mi már sokat megszenvedtünk, ugyanezt senkinek sem kívánjuk a jövőben, ámde tudjuk, hogy aki nem ismeri az ilyen nehéz sorsot, elhiszi mások könnyű legyőzésének hamis ígéretét, gyilkos nyereségét.

Pedig sok pénzt csak sok kegyetlenséggel lehet felhalmozni, de a jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan folyamatok az egész emberiség nyomorához vezethetnek az igen közeli időben, azaz éveken, évtizeden belül.

Ez egyáltalán nem sirám, ijesztgetés vagy borúlátó kinyilatkoztatás, hanem kemény adatok, veszélyes irányok és azokból levont következtetések ezek, a kilábaló megoldások nyújtásával egyetemben.

Nehéz elfogadni őket, mert a mai értelem világában még elmaradott dolgok hatnak, mézes-mázos szószólók, túlvilági küldöttek és irigyelt uralkodók, egyet maguk közül csúcsra-járató, juttató, bukott tömegemberek.

A Magyarok Szövetségének ezért elsősorban a helyzet feltárását kell elvégeznie, aztán meghatároznia, hogy mit akarunk és ezzel párhuzamosan, hogy mit nem akarunk. Ezek összesítése eredményeként meg kell határoznunk a tennivalókat, hogy milyen megoldást javasolunk?
Mi a helyzet?

Az emberiség egy főre eső energiatermelése néhány évtizedes platót követően elindult lefelé. Ez a mai ú.n. ipari társadalom végét jelenti. Erre hívta fel a figyelmet közel három évtizeddel ezelőtt a Római Klub jelentése, ám az akkori javaslatokkal szemben semmi sem történt a megjósolt katasztrófa elkerülése érdekében. Mára nincs mentség már, hogy majd megoldjuk, mert eddig is mindent megoldottunk. Az idő elszaladt, a változás sebessége akkora, hogy a tudomány képtelen lépni.

Korábban az volt a tapasztalat, hogy az ötlettől a termékig 5-10 év telik el. Mára az ú.n. innováció ugyan 5 év alá zsugorodott, de a pénzügyi műveletekre alapozott gazdaság úgy felpörgött, hogy már ezt az időt sem fogadják el. Pénzügyi követelmények szerint egy éven belül illene realizálódni az ötletnek — ami aztán már fizikai képtelenség. De ez a pénzügyet nem érdekli: kell a bevétel!

Mindazonáltal a gazdasági haladási irányok nem okok, hanem okozatok, nem elegendők a megsemmisülésbe menetelésünk megállításához, de jól alátámasztják a halált-hozó eszmeáramlatokat, illeszkednek a romboláshoz.

A veszélyt jelző jóslat maga is nagy veszélyt hordoz, ha a megvilágosodott értelemnek a veszély-elhárítása helyett a veszély-beteljesülés következik be, mégpedig amiatt, hogy azt úgy megjósolták.

Ilyen jóslatot köröznek most éppen a bőrbe ültethető mikrocsipekkel kapcsolatban, ami még feltételezi a változatlan gazdasági menetet, mármint hogy a növekedésnek nincsenek korlátai, — de vannak, így elkéstek az ötlettel, ám ettől még annak jóslatát megvalósítanák, a felkészítő háttérzene nem állt le.

Ugyanígy vannak jelentkezők a környezeti katasztrófák elhárítására, de ugyanazok akarják ezt megtenni – ismét jó pénzért – akik eddig okozták azokat. Világos, hogy nem fog menni, amint nem ment a 20 éve elhazudott rendszerváltozáskor, amikor állítólag új szelek kezdtek fújni ugyanazokból a lyukakból.

A jelenleg uralkodó pénzpolitikára alapozott társadalmi rendszer tarthatatlansága Magyarországon még keményebb következményekkel kecsegtet. A magyar társadalom jelenleg nem a maga ura, a társadalmi folyamatokat külső erők vezérlik és vezénylik.

A társadalom kirablásáért és gazdasági, szellemi lerobbantásáért a felelősöket meg lehet nevezni, és e nevesítéssel felelősségre vonni, ha a hatályos törvények alapján a kemény felelősségre vonás nem is lehetséges. Azaz ilyen célból a jogállamiság maradékát kétséges felrúgni, vagy inkább határozottan tilos. Mégis a garázdálkodókat el kell valahogy távolítani, még ha elég nehéz is, és eddig azért nem sikerülhetett, azért nem távoztak önként, bármekkora nyilvánvaló bajt okoztak is és bevallott hazugságokkal kormányoztak, mert bizony ők nem a maguk urai, kiszolgálják a gyarmatosítókat, attól erősek — más kérdés hogy ezt önérdekből teszik, és persze sajátos hitbéli elképzelésektől vezettetve is.

Nem véletlen, hogy Magyarországot a következmények nélküli országnak nevezik a vezetők ország-tulajdonosi szemlélete miatt. Egyébként ez a színtiszta feudalizmus! A bolsevikoknál a feudális jogrendszer élőbb, mint a feudális társadalomban! A kettő erősen rokon. Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz, csak hát ez az értelmiség nem föltétlenül értelmes is!

Senki sem kockáztat, s így csak jövőre alakulhat új kormány, az ellenzék a vágyait mondja, de igyekszik azt érdekesen fogalmazni. Ám szomorú végjáték következik, különösen a nem megújuló erőforrások rohamos csökkenése miatt.

E hitbéli ügyek így nem emberiesen ésszerűek, hanem érdek-embertelenséget, olyan megbélyegzendő kegyetlenséget mutatók, amiket korábban is elkövettek, és még ma is elkövetnek égiszük alatt — erre érvényes az ördögi fogalma.

A felelősségre vonáshoz pedig a felelősök maguk szolgáltatnak adalékot, amikor azzal védekeznek, hogy a város, a kerület, a falu a képviselők tulajdona, ezért nem követhetnek el hűtlen kezelést, mert azt csak más tulajdonával lehet elkövetni, és ugyanakkor felelősségre sem vonhatók, úgymond, mert csak egyéneket lehet felelőssé tenni, ők meg testületet alkotnak.

Nesze neked emberi és magyar jog! Ami szerint kell tehát ezután megítélni minden privatizáció hátterét, azaz a törvénytelenség borítékolt, csupán kivételes esetekben lehet felmentést adni, amikor ezt az égbekiáltó jogtalanságot mégsem követik el valami oknál fogva hangoztatói.

Valamiképp lehetőséget kell tehát teremteni, hogy a közvagyont elherdáló feleljen is a tettéért, ám ne feledjük, hogy a népirtásért sem feleltek! Büntetlenül lehetett halálos ítéletek tömegét hozni és ártatlanokat kivégezni — még a bíró neve sem ismerhető meg. Neki vannak személyiségi jogai, de az áldozatnak nincsenek. És ugyanez a mai kisebbségi bűnözéssel is a helyzet. A gyilkosnak van joga — a megöltnek és hozzátartozójának nincs. Amint ezt Olaszliszka példája mutatta. Személyiségi jogot sért lincselőnek nevezni őket, még ha azok voltak is.

Ezzel szemben láthatóan a hatalmon lévők az országgyűlést is kizárólag a pártpolitika kizárólagosságára szeretnék átállítani. Ezt a célt szolgálhatja a csak listás szavazás ötlete, mely a társadalmi ellenőrzésnek még a nyomát is kigyomlálná a politikai életből. Ez ellen tiltakoznunk kell, s ha lehetne, éppen a pártlistákat kellene megszüntetni. Vagy létre kell hozni a felsőházat, ahol a pártok nem képviselhetik magukat, ott kizárólag a társadalmi szervek, a közösségek, a lakosság szervezetei jelennek meg. S mert a társadalom egyik részét a másik ellen használták fel eddig, világos, hogy a pártpolitika halálba vezet!
Mit akarunk és mit nem?

Békességet akarunk — nem közakarati, vallási elrendelést háborúra, nem indokot hatalmi érvelésre, nem ködöt a nép szeme elé, nem új törzsiséget, nem visszaesést az ókorba, középkorba, feudalizmusba.

Esetleg nem népszerű, de a békét azért is hangoztatni kell, és mindig kimondani szükségességét a nagyon szükséges lépések megtétele közben, hogy semmilyen váddal, rágalommal, provokációval ne lehessen ezt megfojtani azok részéről, akik azt hiszik, minden mehet tovább, mint eddig. Azaz lesz egy választás, ahol akik nyernek, mindent majd jól rendbe rakhatnak, vagy nem lesz választás egy jó darabig, amit azzal fognak megindokolni, hogy a szélsőségektől kell megszabadulni előbb, hogy valódi választás lehessen, és az eltart még pár évig.

Nem akarunk új törzsiséget. Az új törzsiség se új egyáltalán, sajnos, és nem visszaesés, hiszen mikor léptek ezen túl? — kérdezhetjük. Mert sem a vallási őrületnek nincsenek határai, sem a vallási őrületbe csomagolt gazdasági kényszernek, melyek mögött él és virul a magasabbrendűség tudata.

Ha ezen okok feltárása elfújja a nép lelki szeme elől a ködöt, akkor talán érvényesülhet az emberi társadalom működésének alapmozgatója, az eszméket képviselő, alátámasztó hit.

Az eszmék azonban lehetnek a sajátjaink is, érdekeink kifejezői, nem szükséges nekünk mások leírt ötlethalmazát megvalósítanunk, olyanokét, akik alaposan összefonódtak a pénzvilággal és már régóta a kettészakadt társadalom gyakorlatát követik, a föld nagy részére kiterjesztve azt, az új törzsiség mellé az új rabszolgaságot megvalósítva — megvalósítóikat pusztítják az ilyen eszmék.

Nem kell tehát elfogadnunk őket, különösen, ha hiszünk az emberi értelem szárnyalásában, még ha azt tapasztaljuk is, hogy a földön az értelem, a szellem mintha állandó mennyiségű lenne, miközben a népesség szaporodik.

Mert hiszen a régiek, ősapáink semmivel sem voltak butábbak, mint mi ma, így hát mi se legyünk kevésbé okosak, mint ők voltak, különösen mivel nekünk több ismeret áll a rendelkezésre, mint nekik. Csakhogy az ismeretek egy jelentős része nem feltétlenül társadalmat építő jellegű, célú, sőt egyenesen az értelem szárnyalását önző érdekből akadályozó is lehet, alig észrevehető működésük leleplezése ezért segít bennünket.

Ám mindez még az embereket tömegesen nem győzte meg, a magyarok védekezéséhez is idő kell. Azokat kell meggyőznünk, akik képesek megérteni az üzenetet és továbbítani, képesek maguk is a megoldás irányába lépni. Ezek körét szélesítenünk kell. Egyenként, mint a táltosok. El kell érnünk, hogy a tévét kikapcsolják, mert csak akkor van esélyünk.

Megbélyegezhet bennünket a hírközlés, de ha nem vesszük magunkra a bélyeget, az hiábavaló lesz, eredménytelen. Viszonzásként nekünk éppen nem kell senkire felszínes, elítélő bélyeget akasztgatni, hanem arra kell rávenni az embereket, hogy gondolkozzanak.
Milyen megoldást javaslunk?


Lennének megoldások, de a kutatóknak fogalmuk sincs, hogyan kezdjék el megvalósításukat, mert a kutya se hallgatja meg őket, mindenki a maga hatalmi pecsenyéjét sütögeti — régóta a magyarság máglyáján, s lassanként az emberiségén.

És mivel nem elég mozgékony, hatékony, valamint erőteljes a megmentés gyakorlata, hiába érezzük a bajt, még azt gondoljuk, nem eszik forrón a kását, és majd jönnek a szélerőművek, napelemek, föld-hő, mélyből felhozott melegvíz, tengerhullámzás hasznosítás, minden más megújuló erőforrás és főként a fúziós reaktor.

Csakhogy minderre már húsz év óta kellett volna felkészülni, és nem a politikai grófságok kiépítésére lopni a közpénzt, amiért felelősségre vonás jár, és nem a sok nyalókáért tehát, hanem a saját erőforráspark elhanyagolásáért.

Már régen a magyar paraszti lét elemeit kellene gyakoroltatnunk, nem vacakolni, mint a nagyvilágban teszik. Vacakokat gyártunk délelőtt, és délután megvesszük azokat, míg aztán este meg a tévé kelti a feszültséget, hogy legyen mindenki milliomos, szépségkirálynő, vagy transzvesztita.

A katasztrófa megtörténte esetén lehet elhárító szerepe a lelki gondozással a vallásnak, az egyháznak, de a szellemi önkormányzatokkal meg is lehet előznünk a bajt. Azaz az ember ne adja fel a függetlenségét, és ne akarjon neki senki parancsolgatni, hanem fordítva, erőt kell összpontosítanunk a magyar ügyre, mindarra, ami most már határozottan kezd kibontakozni előttünk, hogy elvégzendő dolgunk, teljesítendő feladatunk.

Tartani kell az emberekben a lelket, hogy ne hagyják abba a paraszti élet ezer és millió foglalatosságát, higgyenek magukban. Értéknek a saját életüket tartsák, ne a hülyítő maszlaggal eléjük rakott kábítást.

A közélet rendbetétele tehát békés úton igencsak lehetséges, sőt úgy a legkívánatosabb, mert a többi mód felettébb kockázatos. A kívülről hívott segítségnek szintén iszonyúan nagy a kockázata. Mindezekhez azonban az szükségeltetik, hogy a jelenleg a média által szétforgácsolt, elemeire bontani szándékozott magyar társadalmat megszervezzük, újra társadalmi szövetté alakítsuk. Ennek egyik alapeleme az önszerveződésünk, a másik pedig, hogy ezeket a szervezeteket értelemmel lássuk el, amit a szellemi önkormányzati fogalommal tudunk megjelentetni.
Önszerveződés

Az önszerveződés szükségességét kell hát belátnunk és beláttatnunk, de nem szabad reváns-vágy miatt cselekedni, sem azért, hogy új grófok ülhessenek az eddigiek helyére. Hanem a végszükség miatt kell megmozdulnunk, amit a magyarságunk már régóta, és a fizikai létünk is hamarosan megszenved.

Ugyanakkor, ha a cigányoknak lehetnek vajdáik, akkor nekünk miért is ne lehetnének bánjaink, bánságaink? Ne a hatalom mondja meg, milyenek legyünk! A hatalom dönthet bizonyos közpénzek elosztásáról, esetleg életeket, sorsokat is meghatározhat ezzel, de a társi közösség, a társasság, a társas élet is kerüljön újra a maga megérdemelt helyére. Abba ne a közömbös vagy szívtelen hatalom üljön bele, hanem ott a szeretet, a közösség ereje megnyilvánulhasson. Szellemi erőt nyújtson, ha kell mozgósító erőt, megoldást, segítséget, s új, elterjesztendő kezdeményezést.

Így kibontakozhat a magyar emberi érték, ami a veszélyteli jövői kilátások megfelelő kezelésével járhat, összekapcsolódhat a baj és megoldása. Mindenki bekapcsolódhat önmagunk rövid és hosszú távú megmentésébe. Ki kell vívni a közösség egyetértését a megoldásokhoz, támogatását még az államon keresztül is el kell érnünk — az állam mai akadályozó szerepét megfordítva.

Az önszerveződés a rátermett és választott bánok rendszerében olyan előnyt hoz be a közösséggé szerveződésbe, ami abból eddig hiányzott, s ahol a központból küldött vezetők és az önjelölt vezérek nem voltak eddig hitelesek. A végveszélyben tehát nem nélkülözhetjük tovább a lelkiismeretes és igazságos viszonyokat, közösségeket és vezetőket, amelyeknek és akiknek nincs más feladata, mint a közösség minden tagjának, minden magyarnak a védelme, segítése, boldogítása, s így a nemzetszolgálat megszervezése helyi szinten. Ebben Bánk bán jó példaképünk lehet, vagy a Zrínyiek, de akár Báton bán is, aki évtizedekkel az előtt szervezte az akkor még vengereknek nevezett itteni földműves őseink katonai ellenállását a hódítókkal szemben, hogy az Álmos, Kurszán, Árpád és Szabolcs vezérelte magyar bejövetel a Kárpát-medencébe megtörtént.

Lehetséges annyi bánság, amennyi kistérség, régi járás, vagy tekintélyes közösség van, működik. Úgyis odakerülnek előbb-utóbb a helyi közigazgatási önkormányzatok, és akkorra majd a helyi szellemi önkormányzatok nyugodtan működhetnek minden faluban, község- és városrészben — a polgári erőket összefogó helyi tekintélyes közösségekként. Az emberek pedig maguk közül kiválaszthatnak egyet, esetleg forgó alapon, bánnak
Szellemi önkormányzatok

Az önszerveződésünk szellemi alapjait szolgáltathatják a szellemi önkormányzatok. Ez a társadalom csoportjainak azon művelt, tanult, dönteni képes, a problémákat átlátni képes embereinek a csoportját jelenti, akik az önszerveződést hatékonyan elősegíthetik, a szervezetek tagjainak szellemi felkészültségét támogathatják, fokozhatják, az egyes emberek határozatképességét, döntésképességét, cselekvésképességét tanítással kialakíthatják, fokozhatják, akik a hajdani táltosok szellemi szerepkörét láthatják el a társadalom szervezeteiben. A szellemi erővel megfejelt önszerveződéseket együtt szellemi önkormányzatnak foghatjuk fel, ahol a közösség érdekei hatékonyan érvényesülhetnek.

A szellemi önkormányzatok összefoghatják a teljes emberi életre való ráhatást, a bánnak nevezett helyi vezetők olyan testületekbe egyesülhetnek, hogy a Kárpát-medence egészét, valamint még a többi európai, és más földrészi magyarokat is valóságosan képviselhetik, mert élő közösség küldi őket.

A cigány önkormányzat mintájára létrehozott magyar önkormányzatok alapfeladata a helyi szervezés és oktatás. Kifejezetten a párt- és pénzpolitikával szembeni ellenállás megszervezése érdekében. Ebbe tartozik a helyi termelés – akár energiáé is! – megszervezése. A lényeg: átgondolni a közösség helyzetét és lépni az erősítése érdekében.

Mindenki gyárthat, amit kell, hogy a szél, a nap, a föld a segítségünkre legyen. Kutat is áshatunk együtt, és minden fontos kérdést szabályozhatunk, összefogással mindent megoldhatunk. A helyi áram- és energiatermelés kérdése most nagyon időszerű. Eddig állami monopólium volt, azaz ha valaki szélerőművet állított be, akkor állami engedély kell hozzá, és szedik a sápot, ha megadták az engedélyt. Most talán ez áthágható, hiszen magánosították a területet, át lehet lépni a tiltáson, és tilos államilag külföldi magáncéget olyan előnyökhöz juttatni, amint azt eddig tették.

A helyi energiaforrást helyben hasznosítva elvileg nincs közük hozzá — de az állam adókiesés miatt még mindig erősen odacsap. Láthatjuk, milyen nagy ellenállás bontakozik ki a pesti távfűtések helyivé alakításával szemben! Nem engedik lekapcsolni a házakat és felszerelni saját hőforrással. Mindenesetre érdekes a kérdés és folytatni kell ezen az úton a haladást. Ne idegen, külföldi érdeket szolgáljon ezután semmilyen fogyasztásunk, ésszerűtlen törvényeinket változtassuk meg e téren. Az erős érdekek falát erőszakmentesen kell áttörnünk, békésen kell tenni a dolgunk, tartani magunkat az erőszakkal szemben.

Az energia és az élelem saját forrásának egyre nagyobb arányú biztosítása mellett a szellemi táplálékról és az érzelmi életről is kell gondolkodni, gondoskodni. Akkor fognak kevesebben tévét nézni, ha többet találkoznak, együtt olyasmit tehetnek, ami jobb, mint a tévét bámulni. És ez több korosztályt is érint különbözőképpen. Értelmes tevékenységet kell nyújtani, sugallani, elvárni, esetleg követelni, és akkor a házi megtévesztő doboz kikapcsolva marad, önként, mert több és jobb élmény jön máshonnan, magunkból, s nem kell a doboz kikapcsolásának igényét lépten-nyomon hangoztatni már.

És ezek a folyamatok nyugodtan átnyúlhatnak a határokon is minden irányba, ott is jól megszerveződhetnek, de még akár a tenger túlpartjai mögött is. Szükség is van rájuk, mert igazán semmilyen más összefogás nem működött eddig rendesen, teljesen a Kárpát-medencén kívüli magyar közösségekben. És a kapcsolatok biztonságos kiépítése után sok erőt lehetne egymásnak kölcsönözni, mert mindenki másban jó igazán, mással tud segíteni, különösen tudásban és erkölcsileg, szellemileg, de még technológiailag, és anyagilag is.
A mai politikai ‘elitről’

A pártpolitika nem szolgálja a magyar társadalom érdekét. Amilyen mértékben csak lehetséges, ki kell iktatnunk szellemi és társadalmi életünkből a párteszmékre alapozott társadalmi gyakorlatot, politikát.

A pártpolitika jövőjéről három lehetőséget vázolnak fel a szakértők. Az első, hogy nyárig feloszlatják az országgyűlést — és pl. ez lenne a mai uralkodó párt számára a legkevésbé kedvezőtlen megoldás, de ezt semmiképp sem nem választják majd.

A második, hogy a hatalom tovább élezi az ellentétet, és polgárháborús állapotokat teremtenek, s így akár végtelen ideig is elhúzhatják a választásokat, azaz maradhatnak a hatalomban — és sajnos ez tűnik a legvalószínűbbnek.

A harmadik, hogy eljutnak 2010-re, és lesz egy 50% fölötti FIDESZ-szel országgyűlés, benne két összemérhető nagyságú ellenzéki erő: az MSZP és a JOBBIK! — ami elképesztő helyzet számukra.

Mivel tehát a 3. lehetőségtől irtóznak, inkább a második felé terelik majd a folyamatot, de akkor, hogy kézben tudják tartani a dolgokat, lennie kell kádári hazaárulásnak és idegen védőerőnek, ami azért nem nagyon látszik. Viszont ha nem lesz, akkor könnyen elszabadulhatnak az indulatok, ami iszonyúan riasztó.

És ezt a kettős veszélyt tudatosítani kell. Az erőszakos következményeket, s még előtte a szükségállapot bevezetéséhez alapul szolgáló éhséglázadás-szerű erőszakos, mesterségesen gerjesztett események kísértését — a választások elhalasztását eredményezve.

Helyette tehát előre kell gondolkodni és védelmet építeni azok ellen, akikre hivatkozva majd be lehet vezetni egy év múlva, vagy már ez év őszétől a szükségállapotot.

Ezért nem az a célravezető megoldás most, hogy gyűjtsünk sok hívet és mutassunk mennél nagyobb fizikai erőt, és aztán majd egyből megoldjuk a dolgot, ha már megszereztük rá a felhatalmazást — a törvényest, mint szokta mondogatni az ellenzék, mert nem lesz e felhatalmazás megszerzésére esély. Lesz, ha sok hívet gyűjtünk, és segítségükkel kivesszük azok kezéből az eszközöket, akik az elégedetlenséget meglovagolva, már hamar lázadást akarnak látni az országban, és majd azt ők szépen kezelgetik a jövőben.

A sok gyúanyag felhalmozása folyik, s már csak a lángot kell beledobni, gondolják. Szóval ez ellen a béke és a békés építkezés, gondolkodás, egyetértés, együttműködés, együttérzés, szolidaritás, ajándékozás, egymás kisegítése a bajban, a hidegben, az éhezésben, a pénztelenségben, tehát a szeretet művelése a megoldás.

Társi szeretet tehát, törődés mindennel és mindenkivel, ami és aki a közelünkben van, él, működik és elromolhat, nehéz helyzetbe kerülhet és aki, ami a közösségeinkhez tartozik. Második nyilvánosság mintájára második közélet, második közösség, második társadalom, de első emberség.

A szeretetnél a hangsúly a társon, a felebaráton, a közösség tagján van, amint a keresztényiben is vonzó az, ami a társiban. A hit szervezetei más kérdést jelentenek, de ezzel nem ellentétest. A közösségben több hit is megfér, ha egymásban társat látnak és nem ellenfelet.

Ez nem kizárólag lelkizést és szellemieket jelent, hanem a tevékenység eredményes folytatását, hogy legyen haszna is. Mert ebben is tudnak egymásnak adni azok, akik már sikeresek valamiben, ami nem központi, nem elvont, nem manipulatív.

A semmittevést, a tespedést valahogy át kell hidalni, s az nem feltétlen a templomi prédikáció vagy a mentálhigiénés rendelés. És nemcsak a közös ünneplés, bálozás, hanem olyasmi, amire büszke is lehet valaki, ami eltölti lelki és szellemi tartalommal.

Sok-sok értékünkből, amit költőink, tudósaink, művészeink felhalmoztak, igencsak böjtre vagyunk fogva. Miért is ne lehetne őket közösen újraolvasni, nézni, gondolni, művelni, és a hiteles művészetet támogatni?

A technológiát is lehet fejleszteni. Akinek inge, vegye magára, és javasoljon jó megoldásokat. Például a sör-kollektorért már erősen folyik a munka.

S bizonyára sokan vannak, akik inkább áldoznak erre, mint déltengeri szigetekre vinnék a pénzüket, ha egyszer utána már nem lesz, amit megvegyenek a pénzükért, vagy pénzük se lesz többé. Ilyesmin törjük tehát inkább a fejünket, mint valamiféle leszámoláson.
Összefoglalás

Persze még ha nem is gyűjtünk híveket az utcai erőfitogtatáshoz, lesz az egyébként magától is. Mégis, néha ki kell menni az utcára is, hogy a hang messzebb hallatsszék. Az összefogás segít — de nem a kormányerővel való összefogás, nem az ő nemzetellenes, népnyúzó szándékaikkal, érdekükkel, hanem a néppel, a nép érdekében való, azaz az önmagunkkal való összefogás.

Mert az a lényeg, hogy alul kezdeményezve össze tudjunk fogni, közös célokat teremteni — és ennek elsődleges alapja a túlélés és a fölemelkedés. Aki pedig nem tud a közösséghez alkalmazkodni, annak útilaput kell kötni a talpa alá. Éljen meg a közösség nélkül! Ki kell rekeszteni!

Pontosan arról van szó, hogy előre kivédjük a hatalom bebetonozódását. Ahogy a munkástanácsrendszer 1956-ban egy pillanat alatt felállt, ugyanúgy fel lehet állítani az alkotmányozó nemzetgyűlést is, ha megpróbálnák bebetonozni a hatalmukat, ellopni a választás lehetőségét.

Mindez rendkívül fontos kérdés a Magyarok Szövetsége életében, és remélhető, hogy mindenki megérti, hiszen az elmúlt napok valóban adtak rá példát, hogy ez a feladat.


2009. február 6.

Kapcsolódó anyag: Szellemi önkormányzatok