Egy kiállítás margójára

Drága megyebéliek!

Hihetetlen! Szinte hihetetlen, egy csodának voltam tanúja szerdán délben Zsuzsával karöltve!

Az ember nem is hinné, hogy mekkora lehetőségek vannak egy kis közösség teremtő erejében, amíg nem megy el, amíg nem győződik meg maga is saját szemével, amíg nem fürdik meg a valóságnak abban a tündéri világában, amit teremteni képes a jó szándék és akarat. Egy tengerszem tündökölt egy feledett ház falai közt, míg künn omladozik tovább a vakolat.

Sárszentmihály a szememben szent, s a sár pedig édes vért jelent. Sár és vér, vér és lélek, ízig-vérig testvéri lélek! Nem hiszed? Nézd meg ezeket a képeket egyszer, vagy többször: http://msz-fehervar.ning.com/profiles/blogs/sarszentmihalyi-1 , hogy tudjad, mit érzett ott felnőtt és gyermek, mikor a szomszédos iskolából és óvodából is be-be látogattak egyenként avagy csoportosan.

A látogatók könyvébe gyermekek és felnőttek írták egyaránt a rigmusokat, hogy legyen még folytatás, hogy legyen még ismétlése újra és újra annak, ami önmagában is megér egy misét, ám együtt még több is mint valóság, már maga magában egy csoda.

Hihetetlen gyönyörűség töltötte meg hetekre az elhanyagolt Sárszentmihályi Közművelődési Házat, a kicsiny és nagy termet szerre. A hímzett terítők és párnák, házi imádságok és áldások, finom csipkék és házi szőttesek között járva és kelve, s nem is sejtve, hogy amit látunk, az Sárszentmihályi jelene és múltja. Emlékek innen és valóság onnan, s így együtt, mintegy "utolsó vacsora". Szövetség a múlttal, a küzdelmes jelennel és lelkes jövővel újra. Remény, hogy semmi, de semmi sem hasztalan.

Köszönöm Nektek Irén és István, köszönöm Nektek MSZ-esek, köszönöm Nektek Sárszentmihályiak, hogy ezt megteremtettétek. Semmi, de semmi sem volt ott felesleges, semmi, de semmi sem múlott el nyomtalan, akkor sem, ha mára már a múlté is az, aminek szerdán még tanúja lehettem. Ez már örökre megmarad bennem és mindenkiben, akinek lelke van.

Hihetetlen és mégis igaz, hogy mennyi szépséget teremt egy pillanat ...! No, nem, persze, tudom én, hogy nem egy pillanat alatt! Áldjon meg Titeket az Isten ezért, drága Irén és István! Áldja az ég azokat, akikkel bearanyoztátok egy napomat!

A legnagyobb tisztelettel és szeretettel:

Ferenc (az öreghegyi)

Fotók: Esthajnal