Néhány hónappal ezelőtt még én voltam az, aki azt mondta, hogy annyi az újság, a tévé, a rádió, mint a nyű, minek a számukat szaporítani?! Úgyis olyan idők járják – vélekedtem –, mint a „rendszerváltás” hajnalán: akkoriban – megérezvén a változások szelét – a hatalmat addig lelkesen vagy kénytelenségből kiszolgált újságírók számottevő része hirtelenjében a sajtó- és szólásszabadság bajnoka lett. Legalább átmenetileg. Most átmenetileg sem. Többször, több helyütt leírtam már, ezért nincs miért szaporítom a szót, csupán a lényegre szorítkozom: a mai magyar média főáramának mindkét oldalát (táborát) az a fajta hatalmi összpontosítás jellemzi, amely a maga uralta szélesebb nyilvánosságtól szigorúan távol tartja a szolgálatába be nem álló politikai és civil erőket, mozgalmakat, törekvéseket. Nos, így járt a Magyarok Szövetsége is: százezreket megmozgató, több napos rendezvényéről, összefoglaló követeléseiről, országjobbító elképzeléseiről épp úgy nem számolt be a magasságos magyar sajtó egyik, mint másik oldala. Ahol közép- vagy alsó szintű újságírók kísérletet tettek rá, többüknek útilaput kötöttek a talpára.
A folytatás itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése