Egy éve, hogy először hallottam arról Fejér megyében, hogy a magyarok szövetségre léptek! Szövetségre léptek, de nem a pénzzel, nem egy párttal és még nem is a politikává silányított parlamentarizmussal. Hanem szövetségre léptek a magyarok egymással, magyar a magyarral, az egyszerű magyar emberrel és nem a mássággal. Azzal, akivel már rég elfelejtett szövetkezni, mert elhitte, hogy nincs mire és kire büszkének lennie, mikor azt hallja valamiről, vagy valakiről, hogy MAGYAR!
Egy éve már annak, hogy Fejér megyében megalakult a Magyarok Szövetsége, amiről mindőnk elhitte, hogyha nagy betűkkel kezdve is, de a magyarok csupa-csupa kisbetűs szövetsége lesz. Többszázan voltunk azon az estén a Szent Imre teremben, mikor e szövetség elnöke, Vukics Ferenc arra szólított fel minket Fejér megyében, hogy ÉLJ KÖZÉLETET FEJÉREN FEJÉRBEN MAGYAR! Több, mint százan iratkoztak fel akkor arra a fehér papírra, amelyre még néhányszor tíz kitartó társam is feliratkozott, akkor még hamar! Igen, alig egy hónappal később már nem voltunk többen, mint pár tucatnyian. Annyian hittük, hogy minket a Magyarok Szövetsége valóban nem használni, felhasználni akar, hanem igazi változásért, valódi közéletért harcol, ahol mindenki büszke lehet majd arra, hogy MAGYAR!
Az elmúlt évben rendeztünk többszáz előadóestét és vetítést, tartottunk majdnem száz lakossági fórumot és rendeztünk még fél tucat magyarok vásárát anélkül, hogy bármilyen pénzügyi támogatásért könyörögtünk volna. Több ezer megyei lakos látta, hogy a megyei szövetség önzetlenül és minden támogatás nélkül olyat alkotott Fehérvárott, Dinnyésen, Móron, Dunaújvárosban, Iszkán, Sárkeresztesen és Sárszentmihályon, Kulcson és Csákvárott, ... és megannyi helyszínen, megannyi munkával, amit már hiába hallgat agyon a közszolgálati (?) sajtó és a "médiává" züllött hivataloskodó műsorszóró szolgálat (?!).
Egy éve mondjuk már, hogy nem leszünk párt, s nem indulunk az alsóházba, mégis azzal foglalkoznak még mindig sokan, hogy de mégis, lehet, hogy mégis elindulnak a Magyarok Szövetsége tagjai az önkormányzati választásokon. Ejnye már, miért is? Mire gondoltak? Azt hitték, hogy a Magyarok Szövetsége majd megtiltja, hogy a tagjai közéletet éljenek, s esetleg ne csak szavazzanak négyévente egyszer, hanem döntsenek, ha kivívják környezetük elismerését többéves önfeláldozó munkájukkal? Addig tetszenek a szövetkező magyarok csak, amíg minden tagjuk "apolitikus" (nem közéleti), meg "infantilis" (beszélni képtelen), tehát "idióta" (politikát, tehát közéletet tagadó) lesz, vagy marad!
Egy éve mondjuk, hogy nem leszünk párt és nem lettünk. Hogy nem indítunk jelölteket a '90 óta már hatodszor megrendezendő országgyűlési képviselőválasztásokon az alsóházba és nem indítottunk, és nem indultunk! Vajon, ugyanezt a hitetlenkedők pártjai is elmondhatják! S azt is mondtuk mindig, hogy meg fogjuk követelni attól, aki a mi szavazatunkat várja, mi több, már-már elvárja, hogy kössön szövetséget, lépjen szerződésre végre a választóival, ha már az alaptörvény ezt nem tartalmazza, akkor polgárjogi szerződésben, mint ember az embertársával. Ne csak ígérje, hanem foglalja írásba, hogy nem él vissza többet a választóitól kikönyörgött szavazatokkal, s az így elnyert "szabad mandátumával", mert neki szabad, míg nekünk szólni ezért sem volt eddig szabad!
Azt hirdettük egy éve, hogy a Magyarok Szövetsége felszólítja az országgyűlési képviselőjelölteket, hogy kössenek polgárjogi szerződést a választóikkal, nem a Magyarok Szövetségével, hanem a választóikkal. A Magyarok Szövetsége ugyanazt mondja, amit egy éve. És most sem, ahogy akkor sem arról tárgyal, hogy magának milyen kiváltságokat akar! Egy éve mondjuk és jottányit sem léptünk vissza attól, amit a szövetség ígért és mondott, s most, egy év után, mi kérdezünk szerényen, de már nem csendben, hanem hogy mindenki hallja:
Lesz-e képviselő végre akkor itt, Fejérben, aki fejéren-feketén egy polgárjogi szerződésben, abban a bizonyos Képviselőjelölti Szerződésben aláírja és a választói előtt nyílt esküvel is megerősíti majd,
- hogy határozottan képviseli történeti alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását, hogy kétkamarás országgyűlést és osztott hatalmi rendszert követel majd,
- hogy vállalja-e a visszahívást, ha választóinak többsége nem bízik többé abban, amit képvisel és amit szavaz,
- hogy vállaja az elszámoltathatóságát tetteinek, vagyongyarapodásának, az ezzel járó kötelezettségeket, azaz nem csak jogot és kiváltságokat akar arra hivatkozva, hogy négyévente egyszer rá avagy jelölő pártjára szavaztak egynéhányan, kicsit többen, mint egy másikra, aki megmarad olyannak, s annak, ami előtte is volt, mikor nem döntött senki feje felett anélkül, hogy a véleményét kikérte volna!
Egy éves a Fejér megyei Magyarok Szövetsége, s egy év alatt egyetlen állítását és ígéretét sem kellet, hogy megmásítsa, visszavonja! Pontosan ugyanazt akarja és mondja, mint egy éve, s ha ezt nem is gyorsan sikerült elhitetnie környezetével, nekem akkor is ez marad magyar, magyarabb magyar, mint bármi, ami esetleg több embert vonzana ideig óráig a szövetségbe, mint amennyien ma vagyunk, s még ki tudja, hányan, ha egyszer szavazni lehetne arra, hogy a megyében kiben és miben bíznának jobban az emberek. A magyarok négy éves- vagy még több, azaz akár alkotmányos - szövetségében, vagy a négy évenkénti - vagy esetleg még ritkább, esetleg "ideiglenesnek sem nevezett alkotmánytalan" - választásokban csupán?
Ezen egyéves Fejér évfordulón minden szövetségesünk fogadja teljes elismerésemet és jókívánságaimat, s legyen nyugodtan büszke arra, amit nap, mint nap tesz azzal, hogy kitart e szövetség mellett és tesz is érte egyre gyakrabban, hisz enélkül hogy is növekednénk hétről-hétre egy-egy tucatnyival, ha nem többel!
Idézem, hát én is így egy év után Arany János mondatát: "élni fog a nemzet, amely összetart":
Ferenc (az öreghegyi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése