Búcsú Józsi bácsitól, a sárszentmihályi regőstől

Áldjon meg az Isten, Bányász József!

Áldjon az Ég, Józsi bácsi!

Emlékszem, már több mint egy éve annak, hogy - talán már tudva-tudva legbelül a jövendőt, az úttalan utat - a sárszentmihályi református templomba siettél, hogy gondos jegyzeteidnek részleteiből idézgetve előadást tarts nekünk, a lelkes maroknyi csapatnak, a sárszentmihályi tized magjának és barátainak arról a szegletről, ahova a Te sorsod is szakadt, s amiről, bevallom, azelőtt oly' keveset tudtam, s ahova mégis egy év alatt, a szívem, a lelkem oly' annyira tapad. A falu történetéről meséltél az egyszer, ahogy megélted, ahogy kutattad, ahogy láttatni akartad. És láttattad velünk, hogy áldjon meg az Isten! Hogy örökre köszönjem, hogy részese lehettem.

Akkor talán még nem is sejtettük, hogy fordulópont lesz az a nap, aminek főhőse, fő regélője, regőse, tanítója Te voltál, Bányász József, Józsi bácsi, a sárszentmihályi, a csendes, de a közösség mellett kitartó örök szövetségi tag. Áldjon meg az Isten még egyszer, hogy örökre sajnáljam, hogy mégsem búcsúztathattalak én is, ahogy a többiek, jó sárszentmihályiak.

Hogy ne érezzem úgy, hogy mégis csak ott kellett volna lennem?!

Neked nem okozott gondot egy percig sem, hogy kivel is légy szövetséges, ha a fejed felett és nélküled jelszót is, címkét is, avagy zászlót is váltanak okkal avagy oktalan. Maradtál, aki voltál. Bányász József, a sárszentmihályi közösség Józsi bácsija. Maradtál, aki voltál; a tanító, a közösségi tag. Úgy, ahogy egy kő marad a szaladó, avagy viharos víz alatt. Adja az Isten, hogy ne keseregjek, hogy mégsem búcsúztathattalak!

Áldjon meg az Isten, hogy pontosan tudtad - Te ne tudtad volna -, hogy nem egy jelszóval, zászlóval vállaltál közösséget egy nap, a sárszentmihályi nap alatt, hanem a falubéli, községi, közösségi barátaiddal, s azok barátaival. Nem tántorodtál el attól, hogy a zászló, a cél, s a címke nem maradhatott ugyanaz. Sárszentmihály közössége csak fejér maradt, s a megyebéli szövetségesekkel úgy is, és így is együtt haladt, amelynek egyik leginkább tiszteletre méltó tagja Te voltál és Te is maradsz, amíg közülünk legalább egy - aki volt - is az marad.

Isten megáldjon Józsi bácsi!

Isten áldja a napot, mikor hallhattalak, s még inkább a napot, mikor meghallgattattam általad, mert türelmed végtelen volt, ahogy emléked is, ami örökre velünk marad.

Nagy-nagy tisztelettel búcsúzom Tőled, Bányász József, Józsi bácsi, a sárszentmihályi.

Aki hallgatód, avagy "deákod" volt, avagy akár az lehetett volna is:
Ferenc (az öreghegyi)
http://gazda34.wix.com/banyasz#!