Sárszentmihályi Fülöp István, Tatusunk búcsúztatójára még egyszer

Sárszentmihályi Fülöp István, Tatusunk emlékére

Drága Marika! Drága sárszentmihályi testvérek!

Megint és megint máshol kell lennem. Az élet rendszeresen úgy hozza, hogy egyszerre két helyen is kellene lennem. Próbára tesz ez is, mint minden, amit a mai világban nap, mint nap meg kell élnem és meg kell élnetek. Hogyan tehetem, hogy ott legyek Veletek, Mellettetek, ha mégsem lehetek?

Köszönöm, hogy vagytok néhányan Sárszentmihályon, akik mind testvérek. Testvérré fogadtatok engem. Így, ha testemmel nem is, lelkemmel mégis köztetek lehetek, ahogy Tatus is velem volt, van és lesz mindig, ha testileg nem is lehetett, lehet már mellettem.

Drága István! Drága sárszentmihályi testvérem!

Hallanod kell, amit mondok! Utánad kiáltok! Utánad kiáltom, hogy fogj össze minket. Fogjatok össze minket Józsi bácsival, minket, anyagba ragadt rohangáló pókembereket!

Amíg élek, büszke leszek arra, hogy megismerhettelek, s hogy kitartottál, hogy kitartottatok mellettünk, kisemberek, névtelenek mellett. Ünnep volt minden pillanat, mikor kezemben tarthattam kezed, mikor beszélhettem Marikával és Veled, mikor láthattam, hallhattam bicegő léptedet itt és akár több száz kilométerre is innen.

István bátyám! Isten áldjon meg Téged és örökké élő őr lelkedet. Őrködj felettünk, amíg csak lehet, amíg csak teheted!

Drága Marika!

Szeretve szeretünk Téged, aki mától kezdve még inkább István is leszel a körünkben. Ott állunk melletted, őrt állunk mi is István sírja felett, aki nem keveset hagyott itt nekünk, mint a hitet. A hitet abban, hogy vannak még tiszta és egyenes emberek, vannak még igaz testvérek, csak vegyünk Titeket észre, csak vegyük egymásban egymást észre. Légy erős és maradj velünk, amíg csak teheted! Ne félj szólni, hogy miben segíthetünk Neked, Nektek, drága fejér testvéreinknek!

A fájdalom mély hullámot vet, de hulláma nem marad nyomtalan most sem.

Fülöp István azoknak egyike, akik névtelenül rakták le annak alapjait, ami Sárszentmihályt számunkra Fejér megye legnevesebb településévé tette.

Ölellek, bátorítalak Benneteket, drága sárszentmihályi testvérek. Általatok, Csaba által mégis csak hihetem, hogy e búcsúztatón itt vagyok Veletek. Itt kell lennem csendesen köztetek, Marika mellett.

Fülöp Marika mellett, hogy Istvánt, a sárszentmihályit, még egyszer Marikában magamhoz öleljem!

Egy fohásszal búcsúzom Tatusunk, Tőled. Egy Ady fohásszal, ami most már összeköt minket, mert mindig és mindenkor ezt üzented erősítetted csendes jelenléteddel, csendes rendületlenséggel.

Adja meg az Isten,

Mit adni nem szokott,

Száz bús vasárnap helyett

Sok víg hétköznapot,

Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten

Sírásaink végét,

Lelkünknek teljességes,

S vágyott békességét,

Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,

Bár furcsa a világ,

Ne játsszak ölő, gyilkos,

Cudar komédiát,

Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,

Mit adni nem szokott,

Száz bús vasárnap helyett

Sok víg hétköznapot,

Adja meg az Isten.

/Ady Endre/

Isten áldjon meg Bennünket egymás mellett!

Ferenc (az öreghegyi)