Csak rájövünk, hogy nem volt kettős honfoglalás sem?!

Nem valószínű a kettős honfoglalás

Kedves Barátaim!

Miért van az, hogy amióta az Arvisurát is elolvastam, a legújabb történész szakcikkek nekem újat nem mondanak? Pontosabban új tartalmat nem, de bizonyítékokat annál inkább, hogy amit nem történészként máshonnan nem tudhattam, azt jól tudom, minthogy pontosan úgy olvastam ott, a lenézett, agyon-félremagyarázott, nagyon kevesek által értett Arvisurában. Igen, mert én elolvastam, nem beleolvastam és megítéltem, hanem elhatároztam, hogy megismerem, őszintén és tiszta szemmel, nem ítélve minduntalan, csupán kíváncsian, hogy az ARVISURÁban mégis mi van! Már rég tudom. Több, mint ami igaz.

Egy újabb írás a Népszabadság Online rovatán és mosolygok csak. Két kézzel jőnek és jőnek a bizonyítékai annak, hogy bizony úgy igaz az, ahogy igaz az igazszólás igazírása az Arvisurában.

Lássuk, hát a cikket, amit a számomra hiteles www.magyarostortenet.gportal.hu oldalán keresztül találtam! Lássuk úgy, hogy bele-bele kontárkodtam, hogy mit is mondtak avagy írtak ugyanarról a rovók az ARVISURA Arvisuráiban:

László Gyulát a bő ezer év előtti élet kutatójaként tiszteli a tudomány A hetvenes évek óta megkerülhetetlen elmélet volt László Gyula híres gondolata: a kettős honfoglalás. Hogy a szerző halála óta eltelt tizenkét évben alig hallhattunk az elképzelésről, csak most tűnik fel, amikor László professzor 100. születésnapjáról emlékezünk. Csordás Lajos| Népszabadság| 2010. március 16.
László Gyula akvarellje a honfoglaló lovasokat mutatja Árpád népe Március 14-én lett volna százesztendős. László Gyula személye, munkássága ma is hat. De mi történt a nevével összeforrott kettős honfoglalás elmélettel? Egyáltalán, milyen új gondolataink vannak ma a magyar honfoglalásról? Révész László régész-történész, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa, akit arra kértünk, segítsen az újabb eredmények bemutatásában, úgy látja: a kettős honfoglalás ma már mint alternatív elmélet sincs érvényben. Vagyis ma úgy gondoljuk, nem valószínű, hogy 670 körül egy finnugor nyelvű késő avar (magyar) néptömeg érkezett volna a Kárpát-medencébe, amely megérte volna a 890-es évek honfoglalását és a magyar köznép az ő leszármazottjuk lett volna. *** Hát, hogy a fittyfenébe jöttek volna, mikor már előbb is itt voltak, ahogy ezt László Gyula is megírta több helyütt, ha odafigyelt volna rá az is, akinek kettőt kellett mondani, hogy végre az egyet feledje már, mint kezdet, de hiába!  Hányszor kell még elmondani, amit a hegyek, az erdők már százszor szélnek doromboltak, amit a Pilisben a sziklák is dobolnak, amit már évtizedekkel ezelőtt írt meg Magyar Adorján: "Nem jöttünk mi sehonnan sem"? Mennyi bizonyíték kell még, hogy felfogja végre a nagy agy, amit e mondat jelent minduntalan?! Gyula bátyám! A jó Isten nyugosztalja! Elég, ha bennem a vágy, hogy az igazat végre kimondhassam, majd' szétrobban! *** Tudjuk, hogy a XIX. század történelemszemlélete a köznépi tömegek temetőit nem tartotta a honfoglaló magyarság temetőinek, csakis a lovas, gazdagon mellékelt sírokat – mondja a történész –, s ez a szemlélet máig érezhető törést okozott a kutatásban. Az 1960-as évekre ugyanis, főleg Szőke Béla munkáinak köszönhetően nyilvánvalóvá vált, hogy e hatalmas köznépi tömeg jelentős része is a magyarsághoz tartozott. László Gyula, aki maga is a felékszerezett lovas sírokat tulajdonította csak Árpád magyarjainak, úgy oldotta fel ezt az ellentmondást, hogy a X. századi köznépi sírok embereiről azt feltételezte, azok a 670-ben bejött késő avar népesség tagjai, akikre Árpád törökös kultúrájú népe, mint uralkodó osztály, rátelepedett. *** Avagy, ha nem, hát kisnyúl. Talán nem is hitte, de írta, hogy a többit megírhassa. *** Napjainkban körülbelül 27 ezer X–XI. századi sírt ismerünk, de a klasszikus keleti típusú lovas sírok száma nem éri el az ezret sem. Ez nem lehetett a honfoglalók és a már itt élők valós aránya. Árpáddal jelentős köznépi tömegnek is érkeznie kellett, s ezt bizonyítják a sírok mellékletei is. ***  Hogyne érkeztek volna, legfeljebb félmillióan, azonban akkor is csak ötször-tízszer kevesebben, mint akik itthon szántottak, vetettek, arattak, szőttek, fontak, korongoztak és mindent, de mindent tudtak arról, hogy mitől lehet a népük még boldogabb. Fegyver kellett akkor is azok ellen, akik ebben az országban már sem hunok, sem avarok, sem magyarok nem voltak, csupán huncutkodtak, majd avarkodva acsarkodtak és már akkor is magyarul raccsolva csaholtak és csaltak-loptak-hazudtak éjjel és nappal! Álmos és Lebéd turul háza látva látta, hogy mit tesz a bárd, a banga szláv és francos frank az őshazában. A turul-házzal jöttek a testvérek vissza, de nem raboltak, hanem olyan rendet vágtak, hogy attól izzadt minden pojáca az Encsen túlról (az Óperencián) is Rómáig szaladva. *** Bár László Gyulára a nagyközönség a kettős honfoglalás elmélet megalkotójaként emlékezik – folytatja Révész professzor –, az ő legjelentősebb műve, A honfoglaló magyar nép élete című munka, amely 1944-ben jelent meg a Püskinél, s máig meghatározta a honfoglalás kor kutatását. Ennek fő elemeit 1943-ban, a híres szárszói értelmiségi találkozón is kifejtette: lényege a temetőelemzés módszere, vagyis az, hogy a temetők térképe alapján és a régészeti néprajz módszerének alkalmazásával képet alkothatunk a korabeli társadalom viszonyairól és életéről. *** No, lám! Csak így van! *** Számára a régészet nemcsak tárgytudomány volt, hanem olyan módszer, amely a földben lelt eszközök alapján segít meglátni azt is, hogyan éltek, hogy néztek ki elődeink. Ennek megjelenítésére képessé tette őt művészi kvalitása. Pályáját képzőművészként kezdte, s később művészetét is a régészet szolgálatába állította. Rajzok, akvarellek sorozatain, sőt diafilmen (!) elevenítette meg régészetileg hitelesen a honfoglalókat. Harminc könyve szinte mindegyikében láthatjuk ezek szép példáit. László Gyula halála óta az övéhez hasonló hatású elmélettel senki nem állt elő. A honfoglalásról alkotott képünk azonban tovább módosult bizonyos pontokon. Révész László néhányat említ. A magyarok vándorlásának útjáról például ma úgy gondoljuk, hogy a korábban feltételezettnél északabbra húzódott, s nem volt elődeinkre oly jelentős befolyással a kazár kaganátus. *** Jaj, de nehezen szakítanak azzal, hogy a magyarság jött-ment volna, holott nem vándorolt, hanem itthon honolt, s az Álmos vezette uralkodóházat uralkodni, s rendet teremteni hívta haza az őshazába. Jaj, be nehéz ezt elképzelni, holott minden, de legfőképp minden krónikánk is, csak ezt bizonyítja! S, hogy ennek semmi köze holmi finnugorhoz?! Jajjj! Ezt annyira fájdalmas elhagyni végre, ha már semmi, de semmi alapja nincsen? *** Egy fiatal kolléga, Türk Attila az orosz múzeumok anyagainak tanulmányozása közben rendkívül érdekes régészeti adatokra bukkant. Mostanra egyre világosabbnak tűnik továbbá, hogy valahol Északkelet-Magyarországon, Bodrogköz, Szabolcs megye területén lehetett a honfoglaló magyarság fejedelmi központja, hisz innen kerülnek elő a leggazdagabb leletek. Eszerint tehát Árpád sírját is valahol errefelé kellene keresni. Csak a X. század közepén, az augsburgi csatavesztést követő hatalomváltás után kerülhetett át ez a központ Óbuda, Esztergom, Székesfehérvár háromszögébe. *** Nohát! Hiszen rádöbbenek végül, hogy nagyobb volt Magyarország, míg el nem ért minket is a pápai királyság, s a fejedelmek sem csupán a Dunán innen és túl uralkodtak! Voltak néhányan, hogy mást ne mondjak, az Álmos-Lebéd fejedelmi ág megérkezésekor rögtön az első sem Árpád, hanem Lebéd egyik fia, az agg Előd volt az első Nagyfejedelem, miközben Álmos első fia, Árpád bátyja, Kurszán lett a Kárpát-medence Nagy-Kálja (ha tetszik: "kiskirálya") A kettős fejedelemség elve a bevonulástól a királyságig A Jászvásár melletti pusztaszeri vérszerződés értelmében a 24 Hun Törzsszövetség népeit egy Nagyfejedelemség alá vonták és az ősi keleti szokás szerint más-más fejedelmi családból választották a Nagyfejedelmet. Álmos-házi Nagyfejedelmek: Kr. u. Lebéd-házi Nagyfejedelmek: Álmos 880.-896. 896.-900. Lebéd fia, agg Előd Álmos fia, Árpád 900.-908. 908.926. Lebéd unokája, Előd Horka fia, Szabolcs Árpád fia, Zoltán 926.-942. 942.-955. Előd fia Töhötöm fia Harka fia, Gyula Jutas fia, Derencsény vagy Tarhos fia Taksony 955.-970. 970.-987. Gyula (Kolozsi) fia, Szabolcs Zoltán fia Taksony fia, Gelyza és Kipcsák 987.-992. 992.-998. Harka fia Zombor fia Gyula fia, Boja (-Csatári) Gelyza fia, Vajk vagy nagybátyja, Koppány lett volna Mert Jászvásár volt a Nagyfejedelmi központ, ahol nem azok uralkodtak csupán, akiket a nyugat-római katolikus egyház erőszakos hitbitorlása és az öröklés német-római érdekeltségére játszva a nyugat barát uralkodóházra szűkítettek azután, amennyire csak a pofájukon a bőr elbírta eltüntetve hírét és hamvát a Lebéd-háznak, Álmos többi fiú és lány ágának, a Kurszán- és a Jeretyán-Gyula-háznak és így tovább, mígnem már az első királynak átkeresztelt Istvánnak (holott már apját is Istvánnak hítták, s egyszer már meg is koronázták Jászvásárott a Gilgames korona maradékával, s elismerték ugyan királynak, de ki emlékszik arra már, hiszen ahhoz köze nem volt  semmilyen pópának), nos, hogy szavamat ne feledjem, tehát Istvánnak, a királynak sem maradt már egyenes ági utóda (ügyes a nyugat, ha Róma a háza és a jogot, a hitet idegen nyelven magyarázza). Azonban, hogy ebből az következnék, hogy Árpád sírját keletre kellene keresni? Istenem, bocsáss meg nekem, de örülök, hogy műszaki területre küldtél és azonnal látom, hogy mi az, ami alaptalan. Csak pénzt ne juttass nekik valahonnan, hogy arra kutassanak! Vagy, ha mégis, az is jó lesz, legalább addig is, míg odalesznek, nyugtunk marad. *** Változott a helyzet abban is, hogy a honfoglalás kutatása iránt most nemzetközi érdeklődés látszik. Ehhez hozzájárult, hogy 2000-ben az alsó-ausztriai Gnadendorf határában egy gazdag honfoglalás kori ifjú sírját találták meg osztrák régészek, ezután létrejött egy osztrák, szlovák, magyar munkacsapat, amely azóta is együttműködik. Látni azonban mégiscsak úgy látjuk ma Árpád népét, ahogy László Gyula újrarajzolta nekünk. Az ő szemléletét tükrözi a honfoglalásról készült legutóbbi filmfeldolgozás is, bár Révész László szerint sajnálatos, hogy tanácsait nem eléggé vették figyelembe. *** Jó is az, ha majd megint a nyugat mondja meg, hogy mi légyen a véleménye a magyarnak?! Kőre követ nem volna jobb építeni? Ahhoz nem kell semmi onnan, csupán ami itthon maradt, azt megérteni, megőrizni, megmenteni, s végre arra építeni múltat, jelent és jövőt! Ennyi. Ferenc (az öreghegyi)