Mint a vízfolyás, úgy téved vagy hazudik az MTA?

Hihetetlen! Hihetetlen? Hihetetlen.

Már-már elfogadtuk az elfogadhatatlant, hogy az MTA-ban - ha a magyarságról van szó - elhallgatják, elferdítik azIGAZat. Hisz csak I betűt hagyva le e szóból is magasra tör a GAZ!

Már-már megszoktuk, hogy "politikai" mellébeszéd melegágya az MTA történelem és nyelvtudományi osztálya, de hogy ennyire arcátlan, az egyelőre még nekünk is szokatlan. Ezt is meg akarjuk szokni? Vagy szóvá tesszük végre, ha lóvá tesz minket, avagy meglovasítja a tényeket "a tudományos igazság tárhazának" egy-egy munkatársa.

Elfogadható-e, hogy következmények nélkül maradjon egy MTA tisztviselő nyilvánosságra került tudatlansága, vagy hazudozása?

Meddig lesz elfogadható, hogy a "tudomány fellegvára" valamilyen ódon, múltbéli, avagy ha nem, akkor viszont nagyon is "neo", azaz idegen, magyarellenes politika bástyája?

Erősek volnának ezek a szavak? Akkor miért van az, hogy akkorát kussolnak, ha rajta kapják őket a tévedéseiken? - sajnos kétlem! - vagy a hazugságaikon? - most csak kérdem? Akkor most mi van az MTA-ban? Rend van? Ott minden rendben van? Ha igen, akkor ma Magyarországon nagyon-nagyon egyedül van. S akkor, ha sem a "politika", sem a "todomány" háza nincs rendben, akkor már elfogadható az elfogadhatatlan todománypolitika?

NE TÉVEDJ EKKORÁT, AKADÉMIA!

Lássuk a tényeket, hogy tudja, akinek tudni kell az MVSZ Sajtószolgálata jóvoltából itt, alább, a folytatásban, hogy mi is az, ami már (vagy még?) elfogadhatatlan!

Fejér Szövetség Sajtószolgálata

2011/07/29/1

"Tincs? Nincs!" - Avagy, szabad-e hazudnia az MTA-nak?!

„Az MTAK Kézirattárába állományában nincs Petőfi Sándor hajtincse” – adta írásba a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának osztályvezetője, Babus Antal pár héttel ezelőtt, letagadva az MTA gyűjteményének egyik legjelentősebb, korábban katalógusba is vett ereklyéjét.

Kéri Edit azonban nem nyugodott bele a nyilvánvaló hazugságba, és addig talpalt, amíg – más alkalommal, más munkatárs – „megtalálta” Petőfi Sándor és Szendrey Júlia hajtincsét, amelyeket azon nyomban le is fényképeztetett. (http://mvsz.hu/sajtoszolgalat/20110630_petofi.html )

Babus Antal, az MTA osztályvezetője még később is, az őt faggató oknyomozó újságírónak is megismételte: nem volt tudomása arról, hogy az MTA kézirattárában Petőfi Sándor ereklyéjét őrzik! ( http://mvsz.hu/sajtoszolgalat/20110715_petofi.html )

A botrányról időközben ország világ értesült. Ám az MTA úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Pedig Babus Antalnak, aki saját bevallása szerint 26 éve dolgozik e helyen, már le kellett volna mondania és vissza kellett volna fizetnie fizetését! Amennyiben valóban nem tudta, hogy a legnagyobb magyar költő ereklyéje ott van a kézirattárban. Ha pedig tudta, és hazudott, az már bűnügy.

Sajnos, a Magyar Tudományos Akadémia nem határolódott el felkészületlen és tudatlan, avagy szemenszedetten hazudó osztályvezetőjétől.

Így fennáll annak a veszélye, hogy a felkészületlenség és tudatlanság, avagy a tetten ért hazugság az MTA-ra vetül.

Ez pedig még súlyosabb kérdést szül: Szabad-e hazudnia a Magyar Tudományos Akadémiának?!

Vagy másként szólva: Mennyi hitele marad egy hazugságon ért intézménynek?!

Vasárnap, július 31-én, reggel 9 órakor, Petőfi Sándor eltűnésének 162. évfordulóján, az MTA székháza előtti téren minderről, és Petőfi Sándorról bővebben hallatnak azok, akiknek fontos Magyarország erkölcsi megújulása.

MVSZ Sajtószolgálat

7251/110729