Kedves Gábor!
Hálás köszönetem ezért az írásért! Köszönöm a fejérek és minden jó magyar barátom nevében.
Ezennel felajánlom én is egyhavi műegyetemi jövedelmem felét a szegedire, a másik felét pedig a fehérvárira. Szálljon Hét Áldás Fehérvárra (5. pont), Szegedre, sőt, azon is túl, hetedhatárra!
Jelentkezem.
Ferenc (az öreghegyi)Bene Gábor: Öntsünk végre tiszta vizet Horthy poharába!
Kulturális globalizáció, vagy kettős mérce uralkodik a hazai tudatban és a médiában? Remélem egyik sem, s így könnyedén bekerülhet jelen írásom a kedvenc újságaimba. Ha viszont nem kerül be, akkor a nyitókérdésre adott válasz is egyértelmű lesz!
Beleolvastam ugyanis a Dél-Magyarország c. lap olvasói leveleket közreadó sorozatába, s meglepve tapasztaltam, hogy milyen sokan vindikálják maguknak a jogot az ítélkezésre, egy tervezett Horthy szobor elleni ügyben. Sajnos még egy általam nagyra becsült zsidó személyiség is Horthy lejáratását kívánja fokozni, pedig néhány éve még reálisan ítélte meg a magyar helyzetet, például a haszidok hódmezővásárhelyi ügyében. A kérdés tehát nem csak szobor ügy, hanem sokkal inkább egyfajta „önkéntes kulturális” globalizációra, tehát a magyar múlt igaz tényeinek, valamint történelmi értékeink feladására való késztetés szándéka a globalizációt kiszolgáló politika, s lakájmédia részéről. Nézzük tehát, hogy miképpen kíván, „nem történelemtudományi” kérdésekkel foglalkozni az említett olvasói levél írója? Íme, egy mondat: „a kormányzó magyar állampolgárok jogfosztásához és fizikai megsemmisítéséhez nyújtott segítséget”. Ezen idézet Erdélyi Miklóstól származik, aki a Pintér István történész által leírt állításokat - mint a Hódmezővásárhelyi Zsidó Hitközség ügyvezető elnöke - ítélte hamisnak. De a szerző még azt is állította „kifejezetten egy történelemtudományi véleményt fogalmaz meg”, ami sajnos nem valós állítás. Véleménye ugyanis a történelem tudományának, alapvetően ellentmond. Vajon miért van ilyen ellentmondás a gondolataiban? Talán nem veszi észre, hogy azt szajkózza, amit a bolsevik rendszer táplált a tudatába, s adott a szájába? Erre a választ csak Ő tudhatja. De sajnos olyan állítást tesz, amely tudatlanságot áraszt, sőt ellenállást gerjeszt.
A tények ugyanis: makacs dolgok. Mert a magyar állampolgárságú, valamint a külföldről – elsősorban Ausztriából, Szlovákiából, Lengyelországból, sőt még Romániából is – idemenekült zsidók, éppen Horthy Magyarországán voltak a legnagyobb biztonságban, egészen a náci megszállásig, azaz 1944. március 19.-ig. Horthy Miklós kormányzó – bár előre látta tettének veszélyes következményeit – mégis felhívta telefonon Koszorús ezredest, s 1944. augusztus 26-án az esztergomi páncélos hadosztály egységeit Budapestre rendelte, hogy ezzel megakadályozza a Gestapót a főváros zsidó lakosainak elhurcolásában! Ez egy példátlan eset volt akkor, mert a megszállt országok vezetőinek egyike sem próbálkozott hasonló ellenállással. Horthy Miklós azonban nem egyszer mondott nemet Hitlernek. Akkor is ez történt, amikor Lengyelországot rohanta le szinte egyszerre a náci és a szovjet hadigépezet. A menekültek – köztük jelentős mennyiségű lengyel zsidó is – Európában egyedül hazánkban talált akkor befogadásra és biztonságra, egészen a szuverenitásunk elvesztéséig.
De vajon miért írja még a következőket is Erdélyi Miklós? „Kinyilvánítjuk, hogy Horthy Miklós kormányzót, teljes felelősség terheli 437 ezer zsidó vallású magyar állampolgár fizikai megsemmisítésében való közreműködéséért.” S vajon kinek a kinyilvánítása ez a történelmi tényekkel ellenkező állítás? A Hódmezővásárhelyi Zsidó Hitközség, vagy csak a szerző egyéni álláspontja? Bár minkét esetben szereptévesztés van, hiszen a Nürnbergi Bíróságot, illetve a győző Szövetséges Hatalmak vezetőinek véleményét akarják felülírni. Ráadásul nagyon sok zsidó személy és szervezet van azzal is tisztában, hogy éppen Horthy személyének köszönhető az, hogy oly sokáig volt a zsidóság biztonságban Magyarországon. Ezek közül néhányan támogatták is anyagilag a Horthy családot portugáliai száműzetésükben. Ugye nem valószínű, hogy zsidó emberek olyan személyt támogattak volna, akit „teljes felelősség terheli 437 ezer zsidó vallású magyar állampolgár fizikai megsemmisítésében való közreműködéséért”?
Mi lehet az oka, ennek a nyilvánvaló ellentmondásnak? Talán éppen az a globalista kánon, amely szerint minden tilos: ami a nemzeti érzést vagy nemzeti büszkeséget emeli? S minél többször hangzik el egy nem teljesen megalapozott állítás, annál hihetőbbé válik? Ám nem szabadna közben felednünk, hogy Dél-Erdélyben Antonescu idejében nem kellett német megszállás a tömegterrorhoz és a kivégzésekhez, amelynek az áldozata lett a szinte teljes zsidó-magyar lakosság. Ennek ellenére még ma is utcák vannak elnevezve a tábornokról Romániában. Vajon miért nem ez ügyben ír levelet szerzőnk a szegedi román konzulnak? (ennek nincs kettős mérce szaga?)
Mert hogyan is állunk akkor a Horthy-fasizmussal? Szögezzük le: a fasizmus jobboldali, a nácizmus pedig baloldali mozgalom, s elemi tudatlanság összekeverni a kettőt. (elismerem, nehéz letenni a „szocialista” korszak alatt belénk ivódott tévtanokat, s az elmúlt húsz év globalizmusa sem segített eleget a tisztánlátásban!) Viszont a Horthy korszakban nálunk nem volt se fasizmus, se nemzeti szocializmus! A Horthy-éra az utolsó évszázadok legtisztább kezű és lelkű korszaka volt. Igaz, csak addig tartott, amíg a német (nemzeti) szocialisták ”harmadik birodalma” nem szállta meg szövetségesét, s nem kezdte el az itteni „szocialista” átalakítást, azon az emlékezetes március 19-ei vasárnap hajnalán. A numerus clausus, tehát a „zárt szám” témája is izgalmas lehet. Hiszen Horthy maga írja emlékiratában a következőket: „A magyar parasztok megfélemlítésére terrorcsapatok jártak faluról falura, rögtönítélő bíráskodást gyakoroltak, és szadista kéjjel húzták akasztófára elsősorban azokat, akik a háborúban arany vitézségi érmet szereztek. „A terror a mi kormányzatunk legerősebb fegyvere” – hirdette pöffeszkedve Szamuely Tibor” Aki csak a hóhérmesterségben tűnt ki. Később éppen a régen meghonosodott zsidók szégyenkeztek legjobban a fajtá-jukból származó hatalmaskodók gyalázatos cselekedeteiért, éspedig annál inkább, mert az egész kormányzat majdnem kizárólag ilyenekből állt.”(Emlékirat:124.) Az elsősorban zsidó értelmiség vezette véres „tanácsköztársaság” után a valóban megszavazott 1920. évi XXV. Törvénycikk így szól: „A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.” Itt tehát nincs semmi meglepő, hiszen minden államnak elemi érdeke az értelmiség nemzethűsége és erkölcsi megbízhatósága. Sőt a létszámkorlátozás is teljesen érthető. Nézzük tovább a törvény szövegét:„Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.” Van ebben a szövegben említés a zsidók, vagy más népfajok negatív megkülönböztetéséről? Hiszen éppen azt írja, hogy:” arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”! Ez bizony éppen a nemzetiségi jogok biztosítását mutatja, s nagyon örülhetnénk, ha az utódállamok közül bármelyik ilyen törvénnyel biztosítaná a területén élő magyarok egyetemi felvételét. Hozzá teszem, hogy még a német elvárásoknak való megfelelés sem tartatta be e törvény „zárt számait” az egyetemeken, mert sokkal több zsidó fiatal nyert felvételt az igazi arányszámnál. Az évtizedes félretájékoztatás ellenére tehát, egy haja szála sem görbült meg ettől a „zárt szám” törvénytől egyetlen zsidónak sem. (a nácik nehezteltek is érte Horthyra!) Ám a magyar nyíltság itt is meglátszott, hiszen hazánkban minden átláthatóan történt, míg más államokban igazságtalan és rejtett megkülönböztetés létezett. Több amerikai orvosegyetem – így pl. a Cornell University School of Medicine – zsidó hallgatóinak száma az 1918-1922-es 40%-ról az 1940-1941-es 3,57%-ra csökkent. Vagy a Boston University School of Medicine, ahol az 1929-1930-as 48,4%-ról az 1934-1935-ös 12,5%-ra zuhant. De példálódzhatnék Romániával, Lengyelországgal, Oroszországgal, Kanadával, stb.
Ki is akkor az antiszemita? Talán Horthy Miklós? Ugyan már! 1939 augusztusában még Sztálin elvtárs is szövetséget kötött Hitlerrel, sőt már szeptemberben majdnem egyszerre rohanták le, illetve osztoztak szegény Lengyelországon. A különböző színű „szocialisták” persze nem csak a lengyel állam felosztásában értettek egyet akkor, s nem csak a világhatalom megszerzésének szándékában hasonlítottak egymásra, hanem a mesterséges gyűlölet kultusz és a kiválasztottság mítoszának a saját hasznukra történő lenyúlásában is. A nemzeti jelzővel illetett német szocialisták az árja felsőbbrendűségük hitét, a nemzetellenes jelzővel illethető vörös szocialisták pedig: a „különös anyagból gyúrt párttagok” osztály felsőbbrendűségét hirdette. Nem a baloldaliság hanem a teljes hozzá nem értés az, amely Magyarország geopolitikai, illetve stratégiai helyzetét félrehajítja, s ezzel azt állítja, hogy ki maradhattunk volna az újabb európai „két pogány” közötti háborúból. De a terror vádja is teljesen nevetséges, hiszen éppen a Sámuel (Szamuely) Tibor által bevezetett vörösterror alkalmazta először a Dunába lövetést, mint később a nyilasok által is követhető módszert, amelyet később az ÁVH tökéletesített úgy, hogy az agyonkínzott embereket ledarálva juttatta a Dunába! Az 1919-es vörös hatalom minden napjára minimum 4 gyilkosság esett. Híres április 20.-i győri beszédében így fogalmaz Szamuely: ”A vértől nem kell félni. A vér–acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünhöz vezet. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!” Ezek a gyilkosok minden vizsgálat vagy bírósági ítélet nélkül likvidálták az embereket. Tehát a zsidó Szamuely-re igaz az, hogy: „magyar állampolgárok jogfosztásához és fizikai megsemmisítéséhez nyújtott segítséget”, de mindez nem igaz a honszerető magyar katonára: Horthy Miklósra! Sőt! Horthy Miklós hatalmának megszilárdulása után felszámolta a bolsevik terrorgyilkosságok miatt revánsot vevő tiszti különítményesek önbíráskodását, és világviszonylatban is példamutató közbiztonságot, rendet, erős gazdaságot, s a kor szintjén demokratikus választási rendszert hozott létre. Vezetésével a Trianonban kivégzett nemzet, rövid idő alatt megkezdhette a visszazárkózást európai partnereink szintjéhez! 1926-ban értékálló, új pénzt vezetett be, amely Európa egyik legerősebb valutája lett, s csak a megszálló hadsereg „szovjet hadipengő” néven kiadott, mértéktelen és ellenőrizetlen nyomtatása tudta azt tönkretenni 1945-ben. Trianon hosszantartó és szörnyű gazdasági következményei, az óriási jóvátétel fizetése és a gazdasági világválság ellenére hatalmas fejlődésnek indult akkor az ország. A magyar zsidóság pedig kifejezetten támogatta e gazdasági fejlődést. A magyar kreatív szellem, valamint a magyar munkáskezek által is világhírűvé vált a Tungsram, a Weiss Manfréd, a Láng, a Hoffer, a Ganz, a Chinoin, a Richter. Húsz év alatt két millió magyarral növekedett az országunk lélekszáma, és a külkereskedelem egyenlege 1930-tól kezdve mindig pozitív volt. Nem tartotta rettegésben senki a lakosságot, sőt a harmóniát teremtő Szent Koronánknak ősi, alkotmányos értékrendjét, igencsak tisztelte a nép, s korszak minden politikusa. 400 politikai jellegű újság láthatott napvilágot, nem volt cenzúra. Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia sem, ám korrekt választások voltak, melyek tükrözték az akkori társadalmi akaratot, s mindenki dolgozhatott, aki csak akart. A korszak szintjén kétségkívül az 1938-as, magyar választójogi törvény volt a legmodernebb, mert a szavazás szinte általános, titkos és kötelező. Minden 26 éves férfi és 30 éves írni-olvasni tudó nő választhatott, ha volt jövedelme és a választókerületének állandó lakója volt. Horthy Miklós alatt nem volt tervbe véve új alkotmány, mert akkoriban még a pártpolitikusok is tudták, hogy mi rendelkezünk a kontinentális Európa legrégibb alkotmányosságával, s csak azt kellett mindenkinek betartani. A német megszállás utáni időben pedig nem volt szuverén a magyar állam, így nem kérhető számon rajta az, ami abban a korszakban történt. Az akkori nemzeti „szocialistákat” egyébként is felakasztatta a vörös „szocialista” Rákosi Mátyás.
Mert hogyan is állunk akkor a Horthy-fasizmussal? Szögezzük le: a fasizmus jobboldali, a nácizmus pedig baloldali mozgalom, s elemi tudatlanság összekeverni a kettőt. (elismerem, nehéz letenni a „szocialista” korszak alatt belénk ivódott tévtanokat, s az elmúlt húsz év globalizmusa sem segített eleget a tisztánlátásban!) Viszont a Horthy korszakban nálunk nem volt se fasizmus, se nemzeti szocializmus! A Horthy-éra az utolsó évszázadok legtisztább kezű és lelkű korszaka volt. Igaz, csak addig tartott, amíg a német (nemzeti) szocialisták ”harmadik birodalma” nem szállta meg szövetségesét, s nem kezdte el az itteni „szocialista” átalakítást, azon az emlékezetes március 19-ei vasárnap hajnalán. A numerus clausus, tehát a „zárt szám” témája is izgalmas lehet. Hiszen Horthy maga írja emlékiratában a következőket: „A magyar parasztok megfélemlítésére terrorcsapatok jártak faluról falura, rögtönítélő bíráskodást gyakoroltak, és szadista kéjjel húzták akasztófára elsősorban azokat, akik a háborúban arany vitézségi érmet szereztek. „A terror a mi kormányzatunk legerősebb fegyvere” – hirdette pöffeszkedve Szamuely Tibor” Aki csak a hóhérmesterségben tűnt ki. Később éppen a régen meghonosodott zsidók szégyenkeztek legjobban a fajtá-jukból származó hatalmaskodók gyalázatos cselekedeteiért, éspedig annál inkább, mert az egész kormányzat majdnem kizárólag ilyenekből állt.”(Emlékirat:124.) Az elsősorban zsidó értelmiség vezette véres „tanácsköztársaság” után a valóban megszavazott 1920. évi XXV. Törvénycikk így szól: „A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.” Itt tehát nincs semmi meglepő, hiszen minden államnak elemi érdeke az értelmiség nemzethűsége és erkölcsi megbízhatósága. Sőt a létszámkorlátozás is teljesen érthető. Nézzük tovább a törvény szövegét:„Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.” Van ebben a szövegben említés a zsidók, vagy más népfajok negatív megkülönböztetéséről? Hiszen éppen azt írja, hogy:” arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”! Ez bizony éppen a nemzetiségi jogok biztosítását mutatja, s nagyon örülhetnénk, ha az utódállamok közül bármelyik ilyen törvénnyel biztosítaná a területén élő magyarok egyetemi felvételét. Hozzá teszem, hogy még a német elvárásoknak való megfelelés sem tartatta be e törvény „zárt számait” az egyetemeken, mert sokkal több zsidó fiatal nyert felvételt az igazi arányszámnál. Az évtizedes félretájékoztatás ellenére tehát, egy haja szála sem görbült meg ettől a „zárt szám” törvénytől egyetlen zsidónak sem. (a nácik nehezteltek is érte Horthyra!) Ám a magyar nyíltság itt is meglátszott, hiszen hazánkban minden átláthatóan történt, míg más államokban igazságtalan és rejtett megkülönböztetés létezett. Több amerikai orvosegyetem – így pl. a Cornell University School of Medicine – zsidó hallgatóinak száma az 1918-1922-es 40%-ról az 1940-1941-es 3,57%-ra csökkent. Vagy a Boston University School of Medicine, ahol az 1929-1930-as 48,4%-ról az 1934-1935-ös 12,5%-ra zuhant. De példálódzhatnék Romániával, Lengyelországgal, Oroszországgal, Kanadával, stb.
Ki is akkor az antiszemita? Talán Horthy Miklós? Ugyan már! 1939 augusztusában még Sztálin elvtárs is szövetséget kötött Hitlerrel, sőt már szeptemberben majdnem egyszerre rohanták le, illetve osztoztak szegény Lengyelországon. A különböző színű „szocialisták” persze nem csak a lengyel állam felosztásában értettek egyet akkor, s nem csak a világhatalom megszerzésének szándékában hasonlítottak egymásra, hanem a mesterséges gyűlölet kultusz és a kiválasztottság mítoszának a saját hasznukra történő lenyúlásában is. A nemzeti jelzővel illetett német szocialisták az árja felsőbbrendűségük hitét, a nemzetellenes jelzővel illethető vörös szocialisták pedig: a „különös anyagból gyúrt párttagok” osztály felsőbbrendűségét hirdette. Nem a baloldaliság hanem a teljes hozzá nem értés az, amely Magyarország geopolitikai, illetve stratégiai helyzetét félrehajítja, s ezzel azt állítja, hogy ki maradhattunk volna az újabb európai „két pogány” közötti háborúból. De a terror vádja is teljesen nevetséges, hiszen éppen a Sámuel (Szamuely) Tibor által bevezetett vörösterror alkalmazta először a Dunába lövetést, mint később a nyilasok által is követhető módszert, amelyet később az ÁVH tökéletesített úgy, hogy az agyonkínzott embereket ledarálva juttatta a Dunába! Az 1919-es vörös hatalom minden napjára minimum 4 gyilkosság esett. Híres április 20.-i győri beszédében így fogalmaz Szamuely: ”A vértől nem kell félni. A vér–acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünhöz vezet. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!” Ezek a gyilkosok minden vizsgálat vagy bírósági ítélet nélkül likvidálták az embereket. Tehát a zsidó Szamuely-re igaz az, hogy: „magyar állampolgárok jogfosztásához és fizikai megsemmisítéséhez nyújtott segítséget”, de mindez nem igaz a honszerető magyar katonára: Horthy Miklósra! Sőt! Horthy Miklós hatalmának megszilárdulása után felszámolta a bolsevik terrorgyilkosságok miatt revánsot vevő tiszti különítményesek önbíráskodását, és világviszonylatban is példamutató közbiztonságot, rendet, erős gazdaságot, s a kor szintjén demokratikus választási rendszert hozott létre. Vezetésével a Trianonban kivégzett nemzet, rövid idő alatt megkezdhette a visszazárkózást európai partnereink szintjéhez! 1926-ban értékálló, új pénzt vezetett be, amely Európa egyik legerősebb valutája lett, s csak a megszálló hadsereg „szovjet hadipengő” néven kiadott, mértéktelen és ellenőrizetlen nyomtatása tudta azt tönkretenni 1945-ben. Trianon hosszantartó és szörnyű gazdasági következményei, az óriási jóvátétel fizetése és a gazdasági világválság ellenére hatalmas fejlődésnek indult akkor az ország. A magyar zsidóság pedig kifejezetten támogatta e gazdasági fejlődést. A magyar kreatív szellem, valamint a magyar munkáskezek által is világhírűvé vált a Tungsram, a Weiss Manfréd, a Láng, a Hoffer, a Ganz, a Chinoin, a Richter. Húsz év alatt két millió magyarral növekedett az országunk lélekszáma, és a külkereskedelem egyenlege 1930-tól kezdve mindig pozitív volt. Nem tartotta rettegésben senki a lakosságot, sőt a harmóniát teremtő Szent Koronánknak ősi, alkotmányos értékrendjét, igencsak tisztelte a nép, s korszak minden politikusa. 400 politikai jellegű újság láthatott napvilágot, nem volt cenzúra. Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia sem, ám korrekt választások voltak, melyek tükrözték az akkori társadalmi akaratot, s mindenki dolgozhatott, aki csak akart. A korszak szintjén kétségkívül az 1938-as, magyar választójogi törvény volt a legmodernebb, mert a szavazás szinte általános, titkos és kötelező. Minden 26 éves férfi és 30 éves írni-olvasni tudó nő választhatott, ha volt jövedelme és a választókerületének állandó lakója volt. Horthy Miklós alatt nem volt tervbe véve új alkotmány, mert akkoriban még a pártpolitikusok is tudták, hogy mi rendelkezünk a kontinentális Európa legrégibb alkotmányosságával, s csak azt kellett mindenkinek betartani. A német megszállás utáni időben pedig nem volt szuverén a magyar állam, így nem kérhető számon rajta az, ami abban a korszakban történt. Az akkori nemzeti „szocialistákat” egyébként is felakasztatta a vörös „szocialista” Rákosi Mátyás.
Miért is kell Szegednek tisztelettel emlékeznie Horthyra, Zadravecz páterre és az alsóvárosi önkéntesekre? Mert bizony nélkülük nem jött volna létre azon Nemzeti Hadsereg, amely egy teljesen anarchiába fordult országban magát az államhatalmat testesítette meg! Mindez a Főldmíves utca 7. szám alatt történt 1919. augusztus 27-én! De nézzük egy részletet Horthy 1919. november 16-án, a fővárosba való bevonulás alkalmából elmondott beszédéből: „ Ez a város (BP) megtagadta ezer éves történelmét, ez a város porba rántotta a szentkoronát meg a nemzet színeit és vörös rongyokba öltözött.” S mit is mondott a Szegediekről? „Katonáim – miután learatták és begyűjtötték földjeik termését – fegyvert fogtak, hogy az országban a rendet helyreállítsák!”
Mindezek alapján Horthynak valóban járna egy szobor Szegeden, s ehhez minden tisztességes embernek – Szegedinek és környékbelinek -, sőt zsidó honfitársainknak éppen úgy kellene adakozniuk, mint például nekem.
Én tehát felajánlok rá 10.000 forintot. Remélem, Erdélyi Miklós is megteszi!
Tisztelettel: Dr. Bene Gábor S.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése