Madzsar város a forrásokban
 |
| Magyarka - Madzsar városa a Kuma partján |
forrás: http://barikad.hu/madzsar_v%C3%A1ros_forr%C3%A1sokban-20111107
Bendefy
László a kaukázusi magyarságról szóló könyvéből értesültünk először
arról, hogy a középkorban állt egy csodás város a Kuma-folyó partján,
melyet Madzsarnak neveztek. A településről sok korabeli beszámoló
készült, majd a város újrafelfedezése után külföldi kutatók járták be a
vidéket.
Magyarok a Kaukázusban
A mi finnugrászaink folyamatosan el
akarják hallgatni azt, hogy a Kaukázus térségben élt magyarság hosszú
ideig fennmaradt és virágzó kultúrát teremtetett. Ezzel szemben a
korabeli külföldi krónikák és a 19. századtól a legnevesebb
orientalisták sorra a magyarok városának azonosították a helyet. A
Kaukázusban valószínűleg nemcsak egyetlen magyar tömb létezett, hanem a
Meotisz-vidékén akár több centrum ki kialakulhatott Árpádék távozása
után. Az egyik, az arab források által jól dokumentált szavárdok
(szevordi) a Kaukázusontúli területeken éltek, a mai Nyugat-Azerbajdzsán
és Kelet-Örményország között, ahol még a 13. században emlegetik őket. A
másik nagy csoport a meotiszi ingoványok körül élők lehettek, akik
Árpád-magyarjaival szoros kapcsolatban állhattak, olyannyira, hogy
amikor az ottani Szkítiából az Attila-ág – Árpád vezetésével - egy része
nyugatra vonult, a maradék törzsek, törzsszövetségek még sokáig
megőrizhették önállóságukat. Nem elképzelhetetlen, hogy ők is önálló
fejedelemséget hoztak létre és maguk fölé egy Attila-Álmos-házi
fejedelmet vagy királyt választottak. Lehet, hogy egyikük volt a bizánci
krónikában is szereplő Liutika?
 |
| Madzsar a térképen |
A 14. században, pontosabban 1329-ben
biztosan Gyerenytány vagy Jeretány király uralkodott. A pápai bullában
szó esik arról, hogy a kaukázusi magyar fejedelem az Árpádokkal rokon
lehetett. Olvassunk bele a bulla szövegébe, mellyel Bendefy ismertette
meg a magyar közönséget: „Kedvelt gyermekeinknek, Jeretánynak és minden
keresztény magyarnak, malkaitának és alánnak üdvözlet! Igen nagy és
természetes örömet okozott nekünk az, hogy a legfelségesebb Égi Magvető,
aki mindenkit, akit csak könyörületességének megismerésére kiválaszt,
mindig kegyelmeihez hív és ösztönöz, s Egyszülöttjének az egész világra
kiterjedő, szóval ki nem fejezhető szeretetével minden egyes keresztény
családot folytonosan elhalmoz, titeket, kiket meghintett az igaz hit, az
evangéliumi tanítás és az apostoli igazság világosságával a keleti
világrészekben azok között, akik még nem fogadták el a kereszténység
kegyelmét, összegyűjtött (t.i. magához). Ezen felük mérhetetlen nagy
örömet szerez nekünk az a tudat, hogy Te, Jeretány fiúnk, Magyarország
katolikus fejedelmeinek leszármazottja vagy és hogy Te és más
keresztények, akik az említett világrészeken tartózkodtok, telve vagytok
a hit igazságával és szent tüzével s vágyódtok, hogy katolikus
tanítótok legyen, ki üdvös szavakkal a katolikus hitben kioktasson
benneteket. Kelt Avignonban a XIV. év okt. 3-án."
Hírek a madzsarokról
Amikor a domonkos szerzetesek a 13.
század elején keletre indultak, hogy megtérítsék a Barcaságban élő
kunokat, a keletről nyugatra húzódó törzsek vezetői elmesélhették nekik,
hogy a távolban, a Kaukázusban még élnek magyarok. Ez indította el a
rendhez tartozó Ottót, majd Julianus barátot, hogy felderítsék, vajon
tényleg laknak-e rokon népek ott. De nem ők voltak az egyetlennek, akik
beszámoltak a keleten élt magyarokról, hanem más keleti források is
beszámoltak a kaukázusi nagy népekről. Még a domonkos misszió előtt a
térségbe betörő mongol hadakat – a Mongolok titkos történetének
információja alapján - a következő népek ellen küldték: „Ami pedig
Szübőtej-bátort illeti, őt észak felé küldte hadjáratra, (Ögödej kán-
OB) egészen a kanglin, kibcsaut, badzsgirt, oroszut, madzsarat, aszut,
szaszut, szerkeszüt, kesimir, bolar, kerel, e tizenegy törzs, állam és
nép földjére. Átkelve az Idil meg a Dzsajak vízben gazdag folyóin,
egészen Kiva és Men-kermen városáig.” A forrás egyértelműen megadja a
madzsarok tartózkodási helyét a kaukázusi népek, így a cserkeszek és
jászok közelében. A bolar már a Duna-vidékre húzódott bolgárokra
utalhat, míg a kerel a kárpát-medencei Magyar Királyság nevét hordozza,
melyben a király szavunkat ismerhetjük fel. A 13. századi forrás, a
Mongolok titkos története jól értesült arról, hogy kik élnek a
meghódítandó területeken. A hadjárat során nagy sikert arattak, a térség
népei, így a mi magyarjaink is tatár (mongol) fennhatóság alá kerültek,
de a mongolok meghagyhatták belső önkormányzati rendszerüket és még
némi önállóságban is részesülhettek.
Mihály herceg sírja
A Karamzin, középkori orosz krónika
1319-ből közöl egy számunkra értékes híradást. Eszerint Özbeg, az Arany
Horda kánja kivégeztette Mihály nagyherceget Derbent közelében és a
halottat a közelben, Modgyeri városban temették el. A krónikát elemző
Klaproth nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a város a térségben élt
magyarokról kapta a nevét. Özbegről egyébként a 14. század jeles tudósa
és utazója, Ibn Battuta azt jegyezte fel, hogy városai közül
kiemelkedett Madzsar, ahol a lakók a 14. században már áttértek az
iszlám hitre.A híres tudósnak és utazónak azonban feltűnt, hogy a
városban jobban tisztelik a nőket, mint a férfiakat és ott nem kell
kendőt hordani az asszonyoknak, helyette művészien díszített süveget
hordtak a fejükön.
OB
Vonatkozó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése