Oldalak

▼

2011. november 10., csütörtök

A szkíták pénze - Obrusánszky Borbála lesz a Fejér Szövetség következő vendége

Ha kedd, akkor "Hétvezér Est"
Obrusánszky Borbála: A hun-magyar rokonság bizonyítékai (az estről felvétel készül) 

Különleges csemegének ígérkezik a Hétvezér Esték magyarságtudományi előadássorozatának következő, november 15.-i előadóestje, ugyanis nem más, mint a belső- sőt, talán nem túlzás, de a belső- és kelet-ázsiai szkíta-hun műveltség egyik legavatottabb szakértője, Obrusánszky Borbála lesz a Fejér Szövetség 102. Hétvezér Estjének előadó vendége. Az estnek különlegességét az már csak fokozza, hogy éppen az elmúlt évtizedben tárták fel a hunok közel ezerhatszáz évvel ezelőtt alapított (Kr.u. 419) egyik fővárosát az ordoszi fennsík déli határán, amelynek neve mi is lehetett volna más, ha nem éppen Fehérvár (Bai cheng, ma Tongwancheng).
Tongwancheng (Fehérvár), a déli hunok fővárosa Atilla korában

Obrusánszky Borbála az ELTÉ-n végzett mongol-történelem szakon, majd a Mongol Állami Egyetem tanult. Előbb a Pécsi Egyetem külső munkatársa volt, majd az MTA Néprajzi Kutatóintézetének Sámán Archívumában dolgozott. Innen került a Kőrösi Csoma Sándor Egyetemre, ahol jelenleg is előadóként dolgozik. Eddig nagyjából 15-ször járt Mongóliában és 5-ször Kína északi területein. A kutatónak 3 monográfiája jelent meg itthon (A mongol népek története, A nesztoriánus kereszténység, A hunok kultúrtörténete), és 2 fordítást jelentetett meg (Zagd Batszajhan: A hun népek története, Dzsingisz kán: A bölcsesség kulcsa).

A fiatal, de neves Ázsia kutató évtizedek óta a hun örökség nyomában járva nem kevesebbet állít, mint azt, amit egyébként a japán, koreai és kínai kutatók is állítanak évtizedek óta, sőt tanítanak is iskoláikban - főként, miután a hun rokonságot fenntartják továbbra is a maguk számára -, hogy a magyarok a legtávolabbi hun rokonok Európában, ha nem is örülnek annyira a kutatások jelenlegi állásának, miszerint a hunok nem ázsiai, hanem europid népek családjának egyik, ha nem éppen a legősibb ázsiai ága.
Obrusánszky Borbála már több írásában világossá tette (már 2006-ban is, ld.: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=15727), hogy jelenleg a mongolista történészek azon az állásponton vannak, hogy a hunok hozták létre azt a sajátságos pusztai államformát, melynek egyes elemei évszázadokon keresztül megőrződtek. Szintén egységes álláspont alakult ki a xiong-nu és a hun nép azonosságáról, sőt a kínai nyelvészek azt is tudni vélik, hogy a xiong-nu kifejezés valójában egy hunnu alakot ad vissza, a régi kínai kiejtés alapján. Ma már azt is elismerik a hun kutatók, hogy a hunok egy sajátos, önálló kultúrát teremtettek meg Eurázsia-szerte, melynek elemeit megtaláljuk  az eurázsiai népek között.

Vita van a hunok (*keleti hunok) antropológiájáról, ugyanis a mongol kutatók között  sokan a mongolok őseit kívánják látni a hun leletekben, amit azonban a  leletek nem támasztanak alá. Az eddigi leletek alapján az a valószínű, hogy a hunok europid jellegűek voltak, akiknél keleten megfigyelhető  mongoloid jelleg is. Új eredmények vannak a nyelvészet területén is. Bár még sokan azt állítják, hogy a hunok törökül beszéltek, az eddig feltárt hun szavak ugyanúgy lehetnek mongol szavak is - tehát nem biztos, hogy a hunok nyelve török volt. Ucsiraltu, mongol nyelvész szerint a hun nyelvből vált szét a török és a mongol, de ő a magyar nyelvben meglévő sok  száz mongol szó eredetét abban látja, hogy egykor a magyarok is a hun birodalom részei voltak. Egyébként a kínai nyelvészek kimutatták, hogy a kínai nyelvben mintegy 2000 hun szó található.

Az elmúlt évtizedekben a hunok (*keleti ága) egykori lakóhelyéről: Észak-Kína több tartományából, Oroszországból valamint Mongóliából és Kína, Belső-Mongólia Autonóm Tartományából tömegesen előkerült új leletek közül a leghíresebbek az ún. ordoszi kincsleletek, amelyekről 1972-es előkerülések óta csupán egy monográfiában (Érdy Miklós könyve) van részletes leírás magyar nyelven. Az i.e. 5-3. századból származó leletek között gazdag arany és  bronz tárgyak mellett a belső-mongóliai Hun Múzeumban nemrégen előkerült hun női diadémokat, és építészeti emlékeket, sőt hun pecsétnyomókat is bemutatnak. Ordosz déli részén Han-kori (i.e. 206- i. sz. 220) arany és bronztárgyak, míg a Bajkál-tó mentén hatalmas városi településre utaló jelek kerültek elő, ahol nagy kereskedelmi és kézműipari (pl. Ivolga és Deresztujnde) városok lehettek.
Hun lelet gazdag terület az Ordosz-fennsíktól a Kárpát-medencéig
Mongol területen H. Perlee végzett terepbejárást a régi városmaradványoknál, falaknál, és kb. 15 települést nyilvánított hun korinak. Ezek közül a legnagyobbnál, a Góbiban lévő Bajanbulagnál már megkezdődtek a régészeti feltárások orosz-mongol részvétellel. A hun emlékek után azonban Mongólia szinte minden megyéjében folynak ásatások, s eddig megközelítően ezer sírt tártak fel, míg orosz oldalon, a Bajkál- tó déli részén pedig körülbelül kétezret. A leghíresebb mongóliai feltárás az ún. Gol Mod I-II., melyet a franciák vezetnek és Mongólia középső részén előkelő sírokra leltek.

Obrusánszky Borbála beszámolóit hallgatva, olvasva egyre nyilvánvalóbb és jogos a kérdés, vajon mit szöszmötöl még mindig az Ural vidékén kutatva a finnugorokat a Magyar Tudományos Akadémia. Hja! Hogy a cím és a poszt köti őket oda, ahol a part szakad?! Hölgyek és urak! Üzenjük, hogy a part már rég leszakadt, kérjük, kapaszkodjanak!

Az előadás helye: Civil (hajdan: Technika Háza) Központ, Székesfehérvár, Rákóczi út)
Az előadás ideje: 2011. november 15. (kedd) 19.00-21:00 óra 

Előzetesként ajánljuk olvasóink figyelmébe Obrusánszky Borbála legutóbbi írását, amelyből kiderül, hogy volt-e és mikortól a szkítáknak pénze.

Első szkíta pénzek

2011, november 3 - 09:00,
forrás:  http://barikad.hu/els%C5%91_szk%C3%ADta_p%C3%A9nzek-20111103

nyíl pénz
A közoktatásban máig az a kötelező tananyag, hogy az ókorban a görögök hozták létre a legfejlettebb civilizációt. Őseinket, a szkítákat meg sem említik a diákok számára. A hírzárlat miatt ezért arról sem értesülünk, hogy a Fekete-tenger környékén élő szkíták a Kr.e. 7. századtól önálló pénzt vertek.

 A fekete föld kincsei
Ukrajna a szkíta civilizáció egyik leggazdagabb lelőhelyének számít, ahonnan az elmúlt kétszáz évben tömérdek kurgánsír és erőd került elő. Nemcsak páratlan aranykincsek, ősi építészeti emlékek igazolják szkíta őseink fejlett ipari és kézműves tudását, hanem a sírokból és a tengerparti görög városok romjai alól kiásott egyéb különleges leletek, például ősi pénzek. A régészek úgy vélik, hogy a szkíták már a Kr.e. 7. század elejétől különleges formájú pénzeket öntöttek, melyet a nemzetközi kereskedelemben használtak.


Pénzek nyílhegyből
Az Odesszai Numizmatikai Múzeum tárlóiban sorakoznak az őseink által vert első pénzek. Az ukrán szakemberek úgy vélik, hogy a Kr.e. 7-6. században a Fekete-tenger északi partján tompa és lekerekített alakú nyílhegy pénzek kerültek forgalomban, melyeket a helyi mesterek külön erre a célra öntöttek. Azt még nem tudták eldönteni a kutatók, hogy vajon ezek az eszközöket használták-e belső forgalomban, vagy csak a fekete-tengeri görög kikötő városokkal folytatott kereskedelemben keringtek. Eddig ugynis a legtöbb ilyen leletet a régi Olbia városbn, valamint a Berezan-szigeten találták meg.

nyíl pénz
Helyi pénzek
A kereskedelmi árucsere bővülésével már nemcsak a szkíták öntöttek pénzeket, hanem a görög városállamok is önálló fizetőeszközökkel jelentkeztek. A Kr.e. 6. században megjelentek a delfin és hal alakú pénzek a fekete-tenger menti Olbiában. A század második felétől pedig a térség legnagyobb városában, Panticapeumban (ma: Kercs; *régen: Kerecs) élő szkíta előkelők szintén önálló ezüstpénzek verését kezdték meg. Utóbbiak az új lüd érmék kör alakját utánozták, mely nagyon gyorsan olyan népszerűvé vált, hogy máig ez a formájú érméket használunk.

at

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése