Hogy miért is állunk ki az MVSZ mellett két nappal és hét évvel a december 5.-i népszavazás után?!

December 5. hetedik évfordulóján

Hetedik évfordulójához érkezett a 2004. december 5-i népszavazás, amelyet a Magyarok Világszövetsége kezdeményezett, és amely a második világháború utáni magyar nemzetpolitika legjelentősebb eseményévé vált. Mára fényesen igazolt tény, hogy ez a népszavazás, a maga tragikus kicsengésével együtt, a nemzeti egység kimunkálásának ára volt. Két évvel ezelőtt a mostani házelnök, Kövér László, még púpnak nevezte „hátunkon” december 5-ét. Idén viszont, a Duna televízió nyilvánossága előtt jelentette ki: „2004. december 5-én új korszak kezdődött a magyarság életében.” Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes, aki előszeretettel szokta elhibázottnak nevezni a népszavazást, és kárhoztatni annak kezdeményezőjét, a Magyarok Világszövetségét, akkor, amikor 2010-ben a magyar állampolgársági törvény módosítását az Országgyűlésben előterjesztette, jogforrásként a december 5-i népszavazást jelölte meg: „December 5-én a magyar emberek többsége igennel szavazott, és az ő politikai akaratuk természetes küldetést és kötelezettséget jelent számunkra, hogy ennek a politikai akaratnak megfelelően is ezt a törvényt meghozzuk.”

Az idézett vezető politikusok és társaik egyetlen részletről szoktak következetesen megfeledkezni: a népszavazás kezdeményezőjének, megvívójának és valóra váltójának a nevéről, a Magyarok Világszövetségéről.

A Duna televízió a mai napon nagy terjedelmet szentelt a hetedik évfordulónak. Szó volt „ magyarság életében új korszakot megnyitó” december 5-ről a Híradóban és a Közbeszédben egyaránt. A politikusok példája ragályosnak bizonyult: a Duna tévé – amelyet ugyancsak a Magyarok Világszövetsége hívott életre – sem említette meg december 5. évfordulóján, az MVSZ nevét…

A teljes feledés megakadályozásának szándékával sajtószolgálatunk újraközli a népszavazás kezdeményezőjének hét évvel ezelőtt közzétett elemzését.

MVSZ Sajtószolgálat

7357b/111205

Csak akkor történtek nagy dolgok,

ha bátrak voltak, akik mertek …

… százszor bátrak

és viharvertek.”

Ady Endre

 Csak akkor …

 Kérdések és gondolatok a 2004. december 5-i  népszavazásról és előzményéről

Jóllehet hivatalos népszavazási eredmény még nincs, de vita, rágalom és szutyok annál több. Lássuk tehát, mi az ami bennünket összeköt és mi az ami elválaszt?

 1.      Rossz volt a kérdésfeltevés? Nem lett volna szabad ebben a kérdésben népszavazást kezdeményezni!

 Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998.évi III. törvény preambuluma szerint :"Alkotmányos alapelv, hogy a hatalom birtokosa a nép. Hatalmát az Alkotmány keretei között, elsősorban választott képviselői útján gyakorolja.  A demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében illetőleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján is részt vehessen. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 28/B. § (1) bekezdése úgy szabályoz, hogy "Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet."

Hogy is szólt a kérdés? "Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek való, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti "Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott módon igazolja."

Az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, illetőleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában…..

Lehet azt mondani a feltett kérdésre, hogy nem tartozik az ország sorsát érintő legfontosabb ügyekhez? Vagy nem volt szükséges a képviseleti döntések, illetve azok hiányának a befolyásolása?

A népszavazást megelőző "méltatlan" kampány során hányszor és hányan ismerték el, hogy a rendszerváltást követő l4 év valamennyi kormánya elmulasztotta e nagyon fontos kérdés megoldását.

 Elhangzott az is, hogy a kérdés megfogalmazása bonyolult, sok feltételt tartalmaz, nem egyértelmű stb. Az Alkotmánybíróság az 5/2004. (III. 2.) AB határozata szerint "Az adott esetben a kérdés megfogalmazása eleget tesz az egyértelműség nyelvtani követelményének." Megállapította továbbá, hogy az Országgyűlés el tudja dönteni mi a feladata: "kedvezményes honosításra vonatkozó szabályokat kell megalkotni és ezek a megalkotandó szabályok a Magyarországhoz való szorosabb kötődés ellenőrzésére, a "Magyar igazolvány" megadására meghatározott feltételekre építhetnek, vagy más módot is megállapíthatnak. Az Országgyűlés számára, tehát a jogalkotás feladata érthető. A kérdés nem korlátozza az Országgyűlést abban sem, hogy a megalkotandó új szabályban a jelenlegi honosítási feltételekhez viszonyítva további kedvezményt határozzon meg."

 Érthetetlen, hogy miután  az arra hivatott szerv - az Alkotmánybíróság - nem talál kifogást a kérdés feltevésen, miért támadta azt a népszavazást megelőző kampány során minden párt, függetlenül attól, hogy kormányon van, vagy ellenzékben?!

2.      Ártott-e a kérdésfeltevés a kettős állampolgárság ügyének?

Tizenöt évig agyonhallgatták, senki nem akarta megoldani. Többé nem lehet félretolni. Jelentős abból a szempontból is, hogy az Alkotmánybíróság már hivatkozott határozatában kimondta: "minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai."

Megállapította tovább, hogy "nincs szó az állampolgárságnak ... a kollektív visszaszerzéséről, a békeszerződéssel ellentétes jogszabály megalkotásáról."

"Megállapítható tehát, hogy a kérdés nem szól nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről, illetve a kötelezettséget tartalmazó törvény tartalmáról, az esetleges eredményes népszavazás pedig nem teremtene olyan helyzetet, amelyben nemzetközi szerződést kellene felmondani, illetve tartalmát megváltoztatni."

Nem nyert-e tehát az Országgyűlés és annak valamennyi pártja, képviselője, hogy a jövőben nem kell egymással vitát és harcot folytatni a nemzetközi szerződésbe ütközés kérdéséről? Vagy talán éppen itt van az egyik probléma, hogy nem lehet tovább hárítani?

3.      Mi volt az előzmény?

A Magyarok IV. Világkongresszusa 1996, májusában határozatba foglalta, hogy a magyar állampolgárságot még Magyarország EU-csatlakozása előtt alanyi jogon meg kell adni minden külhonban élő magyarnak, aki arra igényt tart, mert ellenkező esetben Magyarország EU csatlakozását követően újból vasfüggöny választhat magyar a magyartól.

·        Ezt követően az MVSZ alapszabályának első feladatává tette a kettős állampolgárság ügyét.

Már 1998 tavaszán választmányi határozat keretében kérte a külhonban élő magyarok magyar állampolgárságának alanyi jogon, kérelmükre történő visszaállítását. Ezt az indítványt a Horn-kormány söpörte le indulatosan az asztalról. Az MVSZ ekkor megvizsgáltatta a kettős és a többes állampolgárság kérdésének nemzetközi szabályozását. Az összehasonlító tanulmányokat , amelyek meglévő európai egyezményeket és egyes országok joggyakorlatát ismertették a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemle 400 oldalas összevont számában kiadták.(Ezt a tanulmánykötetet 1999 őszén ingyen megküldték az Országgyűlés minden tagjának, és jutott belőle a kormány minden miniszterének, államtitkárának, helyettes államtitkárának, valamennyi határon túli magyar párt vezetőjének.)

·        1998-99-ben több hónapon keresztül zajló társadalmi vitát kezdeményezett az MVSZ, amelynek keretében több mint 200 vitairat született, erdélyi és magyarországi politikusok, közéleti emberek tollából. A vitaanyagot feldolgozva az MVSZ megállapította, hogy a kettős állampolgárság kérdéskörének két kényes pontja van: a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati joga, illetve esetleges Magyarországra történő letelepülésük. Az első kérdésben jól érzékelhető volt a magyar politikai pártok ellenállása. A második kérdésben jobb oldalról a történelmi magyar területek kiürülésének veszélyeit, baloldalról pedig a magyar szociális ellátórendszer veszélyeztetettségét emlegették. Az MVSZ ekkor dolgozta ki, a brit állampolgársági modellből kiindulva a maga kompromisszumos megoldását: a külhoni magyar állampolgárság fogalmát. Az erre vonatkozó tanulmányt 1999 őszén eljutatta az Országgyűlés minden tagjának és bemutatta az EBESZ bécsi felülvizsgálati konferenciáján.

·        Miután 2000 májusában a Magyarok V. Világkongresszusán a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét a geopolitikai adottságokat messzemenően figyelembevevő, és a magyar nemzet határmódosítások nélküli békés egyesítését lehetővé tevő eszköznek nevezte, az MVSZ kidolgozta a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét megteremtő törvény tervezetét.

·        Ezt 2000. augusztus 18-án ünnepélyes gesztussal átadták az ország legfőbb közjogi méltóságainak és az igazságügyi miniszternek. Magyarország miniszterelnöke ugyan továbbította a törvény tervezetét a határon túli magyar pártok vezetőinek, ám sem ők, sem a MÁÉRT, sem az Országgyűlés, sem a kormány nem tárgyalta az elkövetkező években a kettős állampolgárság kérdését. Magyarország a státusztörvény útját választotta.

·        Az MVSZ akkor tette újból közbeszéd tárgyává a kettős állampolgárság kérdését, miután 2003 tavaszán a státusztörvényt megfosztották lényegétől, népszavazás döntött Magyarország EU csatlakozásáról és vízumkötelezettséget vezettek be több szomszédos állam polgáraival szemben. Még ekkor is - miután az amitől a Magyarok Világkongresszusa már 1996-ban óvott, bekövetkezett - az MVSZ 3 rendbeli levelet írt a magyar politikai osztály vezetőinek, arra kérve a pártokat, az Országgyűlést, a kormányt és a köztársasági elnököt, hogy módosítsák az állampolgársági törvényt és tegyék lehetővé a külhoni magyarok kedvezményes honosítását Magyarországra való áttelepülésük nélkül is.

 Az MVSZ csak ekkor – miután 2003 tavaszán-nyarán írott levelei válasz nélkül maradtak, és miután nyolc év alatt kimerítette a politikai osztály befolyásolásának minden eszközét – fordult utolsó megoldásként az ügydöntő országos népszavazás eszközéhez, melyet az MVSZ elnöksége 2003. augusztus 18-án - a Szövetség fennállásának 65. évfordulóján - kezdeményezett.

4.    Miért lett pont 2004. december 5. a népszavazás napja?

 Televízióban, rádióban neves politológusok vetik fel, hogy milyen rossz volt ez az időpont, eltereli a figyelmet a hazai költségvetési törvény vitájáról, a romló gazdasági helyzetről, sőt gyanús az is, hogy túl közel volt a romániai választás és a népszavazás időpontja egymáshoz! Csak vissza kellene idézni az elmúlt időszak eseményei időrendi sorrendben, és azonnal kiderülne, hogy a szinte naponta látott riportereink, politológusaink mennyire nem tájékozottak, illetve, hogy viszik félre a közvélemény figyelmét.

      ·        A Magyarok Világszövetsége 2003. augusztus 18-án döntött úgy, hogy elindítja a népszavazás ügyét.

·        A hatályos törvényi szabályozás szerint a felteendő kérdést először az OVB vizsgálja meg, itt 2003. szeptember 18-án 7:0 arányban úgy döntött a testület, hogy minden rendben van.

·        Az OVB határozata ellen jogorvoslattal lehet fordulni az Alkotmánybírósághoz, ez a törvényes határidőn belül - mely 15 nap -, még 2003. októberében meg is történt.

·        Az Alkotmánybíróság 2004. március 2-án hozta meg döntését, mely után indulhatott az aláírások gyűjtése.

·        Az MVSZ a törvényes határidő elteltével, 2004. július 2-án adta át az OVB-nek a 320.498 aláírást tartalmazó nyomtatványokat, ahol ezt követően augusztus 16-ig tartott az aláírások hitelesítése.

·        Az Országgyűlés 2004. szeptember 13-án hozott határozatával fogata el a feltett kérdést majd ez ellen ismét jogorvoslattal élt négy indítványozó, (feltehetően nem az MVSZ részéről).

·        Újra az Alkotmánybíróság határozata következett, végül 2004. október 26-án hozott határozatával az Alkotmánybíróság "zöld utat nyitott" a népszavazásnak.

·        Időközben ugyanezen utat járta végig a Munkáspárt népszavazási kezdeményezése is, mely az ún. kórháztörvényről szólt. Mivel ez a kezdeményezés már az elejétől fogva "lépéselőnyben" volt, a köztársasági elnöknek valóban érdemi lehetősége nyílott arra, hogy a népszavazás napjáról döntsön. Ezt végül 2004. december 5-ében határozta meg. Majd az Alkotmánybíróság októberi határozatát követően - mivel törvény lehetőséget adott rá - a köztársasági elnök a második népszavazási kérdést - a kettős állampolgárságról - is 2004. december 5-re tűzte ki.

 Elképzelhető, hogy ennyi - törvényben meghatározott - szervezet eljárását, a határidőket előrelátóan bárki befolyásolhatta.?

5.      Mennyibe került?

 Az MVSz azzal sem törődött, hogy milyen sok pénzt vesz ki az adófizetők zsebéből? Az Országgyűlés határozata szerint egy népszavazás kb. 3 milliárd forintba, két népszavazás pedig közel a duplájába kerül. A két referendum egy napon tartása, viszont költségkímélést jelent, hiszen az együtt tartott népszavazás alig haladja meg az egy kérdésre tervezett kiadásokat. Így a 3 milliárd kiadás már adott volt a Munkáspárt által kezdeményezett népszavazás kitűzését követően.

Miért hárítja mindenki a teljes költségkihatást az MVSZ " nyakába"?

6.      Mi a népszavazás eredménye?

 Jóllehet, még nincs végeredmény, ám ha az végül is nem változik a jelenlegiekhez képest, és ha a törvényi szabályokat nézzük, nem hozott eredményt. Vannak azonban számszerű eredmények és ennél sokkal jelentősebb az egyéb eredmény!

 A számszerű eredmények közül kiemelkedik az, hogy a kormánykoalíció pénzt, fáradtságot nem kímélő, riogató, valótlanságokat állító kampánya ellenére a közel 11.000 szavazókörből csak 373 helyen győzött a NEM - NEM. Tehát az egyértelműen két NEM-re buzdító kampány abszolút vereséget szenvedett! Az IGEN - IGEN szavazatokkal zárt szavazókörök száma meghaladta az 5.500-at, mintegy 4.400 szavazókörben pedig az IGEN - NEM arány alakult ki.

 Egyértelműen kiderült, hogy az 1997. évi C. törvény (Ve.) szerint nem lehet demokratikus választást, sem demokratikus népszavazást tartani Magyarországon.

 Az OVB gyakorlatilag semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik, állásfoglalása szerint nem értelmezheti a választási eljárás alapelveit sem. Állásfoglalást adhat ki a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezésére és az egységes joggyakorlat kialakítására, s ezen állásfoglalás ellen jogorvoslatnak helye nincs.

 Nincsenek szabályok a kampány megsértőivel szemben való eljárásra és szankcionálásra vonatkozóan. Így az OVB nem állapította meg a kormány kampánysértő tevékenységét, szemben a Fővárosi Választási Bizottság döntésével, mely kimondta a választási alapelvekre, valamint az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) határozatára hivatkozva, hogy a kormány nem folytathat kampányt népszavazás idején. A hivatkozott határozat szerint: "kötelező ügydöntő népszavazás kezdeményezés automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást, tehát az Országgyűlés és a népszavazásban érintett szervek, végrehajtói szerepbe kerülnek, és egyben kötelezettségükké válik az, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse senki, egészen az eredményes népszavazásig."

 Nincs szabályozva a népszavazást kezdeményező szervek részére nyújtandó támogatás mikéntje. Amíg a kormány szabálytalanul, közpénz-milliókat költött a kampánynak nevezett riogatásra, addig a kezdeményezők nem kaptak egy fillért sem. Az MVSZ egyébként 2001. évtől egyetlen fillér költségvetési támogatásban részesül. Ezt bárki megnézheti az éves költségvetési törvényekben.

 A Ve. jogorvoslati rendszere áttekinthetetlen, értelmezhetetlen és végrehajthatatlan. Nemcsak a választópolgárok nem tudják értelmezni, de a választási szervek sem. Az MVSZ a népszavazást követően az ország 20 területi választási bizottságához nyújtott be kifogást, melyre a válaszok annyi változatot tartalmaztak, ahány választási bizottság hozott határozatot. A Fővárosi Választási Bizottság - határozatképtelenség miatt - még akkor sem tudott döntést hozni, amikor a Legfelsőbb Bíróság az OVB eredményt megállapító döntését megsemmisítette. A szavazatszámláló bizottságok a szavazatok újra számlásának kezdeményezését szintén változóan értelmezték. Legjellemzőbb az az állásfoglalás volt, hogy a bizottságok tagjai szavaztak arról, akarnak-e újraszámolni. Így a kezdeményező delegált tag az esetek nagy többségében kisebbségben maradt. Ez az eljárási rend feltehetően egyedülálló Európában, sőt megkockáztatható, hogy a világon nincs több ilyen.

 A népszavazás eredményének megtámadását az MVSZ elnöke magánkezdeményezésének tekintik, még közvélemény kutatást is folytattak erről a kérdésről egyes magántelevíziók. Érthetetlen, miért ítélik el azt, ha valaki alkotmányos alapjogával élve, jogorvoslati eljárást kezdeményezne, ha jogszabályok azt lehetővé tennék. A december 5-i népszavazásnál az MVSZ megpróbált élni a lehetőségekkel, és kiderült, hogy ezen a téren teljes a KÁOSZ!

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.

 Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 13. cikke szerint: "Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségében eljáró személyek sértették meg."

 A Ve jogorvoslati jog gyakorlására biztosított határidők szintén végrehajthatatlanok. Ez vonatkozik a választási szervekre és a Legfelsőbb Bíróságra (LB) is. Az LB elnöke el is mondta, hogy a törvényben az LB-nek biztosított 24 órás határidő nem teszi lehetővé a megalapozott döntést.

 Annak a mondásnak, hogy "mindenki saját kárán tanul", itt is kellene érvényesülnie, és az Országgyűlés valamennyi tagjának le kellene vonnia a következtetést a népszavazás lebonyolításának procedúrájából. Hiszen sosem tudhatják, hogy a négy éves választási ciklusoknál ki kerül ki győztesként, így tehát mindenki érdeke lenne egy végrehajtható, átlátható megfelelő jogokat biztosító, kötelezettségek megszegőivel következetesen eljáró választási eljárásról szóló törvény.

7.      Zárszó

 A népszavazási törvény jogorvoslatot szabályozó paragrafusai minden intézkedés ellen bárkinek lehetőséget nyújtanak arra, hogy kifogással éljenek, így az Országos Választási Bizottság és az Országgyűlés határozata ellen is. Különösen figyelemreméltó, hogy az összegyűjtött aláírások hitelesítését követően hozott kötelező országgyűlési határozat ellen is van bárkinek jogorvoslati lehetősége. Ráadásul bizonyítékot sem kell bemutatnia, sem érintettségét bizonyítania, és a törvény a nevét, valamint jogorvoslati indokait is rejtve tartja. A jogorvoslati kérelem elbírálásra a törvény nem szab időhatárt az Alkotmánybíróságnak. Így rendelkezik a népszavazási törvény! (1998. évi III. törvény)

Ezzel szemben a választási eljárásról szóló törvény a népszavazás lebonyolítását úgy szabályozza, hogy a szavazatszámláló bizottságok nagyon fontos, precíz munkát igénylő, számos tévedésre lehetőséget adó feszített tempójú számolását és eredménymegállapító döntését szinte lehetetlen megtámadni. Még a népszavazás kezdeményezőjének sem. A kifogást pedig, mint már fentebb említettük nem is biztos, hogy elbírálják, mert a jogorvoslattal támadott bizottság saját maga szavaz arról, hogy van-e helye jogorvoslatnak. A jogorvoslati kérelem elbírálásához a törvény 24 órás időhatárt szab a Legfelsőbb Bíróságnak. Így rendelkezik a választási eljárásról szóló törvény! (1997. évi C. törvény)

 E két törvény rendelkezéseinek egybevetése megmutatja, hogyan érvényesülhet ma Magyarországon a népfelség, és egyben megadja a mai magyar demokrácia teljes és hiteles látleletét.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok valamennyiünknek

áldott Karácsonyt és egy jóra-vivő új esztendőt.

Budapest, 2004. december 23-án                 

 Patrubány Miklós,
 a Magyarok Világszövetségének
 elnöke