Február 14: Levente Bálint napja

E nap Jégbontó hava Levente napja

Remélhetőleg mindenki tudja, hogy nem kisebb hősünk, mint Árpád nagyfejedelmünk legidősebb vitéz fia - egyes források szerint táltos is - viselte joggal e nevet.

Azt viszont már kevesebben tudják, hogy e név mit takar, mit jelent, s mi köze más, esetleg közismertebb nevekhez. Tudom, a felszínes megfejtés: erős, meg egészséges. Olvashatod mindenhol. Csakhogy magyarul, ha erős, akkor ős is, s ha egész, akkor éges, sőt, ékes és okos és igaz is, tehát ha egészségesen erős, akkor őseréllyel igazságos is egyben, ha magyarul jól tudok! Miért is? Hát, ha érdekel, akkor elmondom.

Úgy-e nem bánod, ha enyhe történelmi beszédhibával kezdem, s amint Levedit Lebedinek, úgy Leventét Lebentének ejtem?! S azt sem, ha ezzel egyben társítom is a fránya labanc kifejezést ez igaz leventéhez?! Pedig, bizony, nyilván köze volt a leventéknek amaz labancokhoz a szó egykori értelmében. Persze, hogy csak a névhez, nem az emberhez!

Sokkal inkább azért hangsúlyoztam e Levente-Lebente átmenetet, hogy érezhető legyen a Velente-Belente kiejtés története, hiszen míg az előbbiből magától értetődően, magánhangzó csere nélkül is Velence születhetett, addig az utóbbiból már magánhangzó cserével lett Bálint és Bólintó a neve egyeseknek. Azonban Velente-Velence sem ellenezte a magánhangzó cseréket, így Valentin-Valentina-Valentino-Valentine is született anélkül is, hogy tollat ragadott volna, s megírta volna valamely meséjében ezt Jean de La Fontaine!

Hohó! S, mily' érdekes ezen úr nevének jelentése! Szökő is meg kút is, azaz forrás is egyben, amely csak úgy önti avagy ontja sugárban a vizet. Ez bizony mégsem lehet véletlen!

Belence, Belinţ, Belintz

Nem kell ahhoz nyelvésznek lennem, hogy tudjam, a szlávosan megkevert Leventéből lett Velente-Velence lehetne akár temesi Belence  (Belintz) vagy jász-kun Berinca is, sőt, mily' érdekes, ha eme e-t ama a-ra cserélem, e nevet máris Barantának is ejthetem?! Nos, hisz' akkor Bálint lehetne Bárint is akár, bár ez tán mégsem jelent így semmit sem. Valóban? Mégis, avagy mégsem?

Biztos, hogy szumírológusnak kell ahhoz lennem, hogy higgyem, vagy akár tudjam, hogy a bar-bár szumír (?) szó köszön akkor is vissza, mikor Ba-Ba-Máriát ünnepli Csíksomlyó?! Hisz az a Ba_r -Ba_r e kifejezés elején sem más ott, mint Bar-Bar itt, ha már  Földanyánk, avagy Mária a kettős Napban fürdik, vagy trónol a nyári napfordulón.

Az a Bár avagy raccsolva Bál sem más, mint Bálintunk első szótagjában világító, sugárzó fénygolyó, avagy a mi Napatyánk, tehát nem csupán egy fényesen bolyongó bolygó, hanem a tűző Nap, a bar-bár pír, amibe-akibe vagy akihez Mária öltözött vagy költözött, mikor eljő a nyár a csillagok között. Nem lehet, hogy - tudjuk, vagy nem tudjuk, de - ezt ünnepeljük előre Pünkösdkor?! Boldog Máriát, ahol az a szumír fény (bar) által boldoggá (bau) avatott Ba-Ba-Mária lesz az égbe ragadott. A pünkösdi király választásakor nem ezt döntik-e el e testvéri virtussal bírkozó - s nem csupán bortól, vagy annak pőre párlatától - kipirult, vérdús, vagy vérbeli férfiak, hogy ki is lesz az "égberagadó" avagy a boldoggá avató?! Avagy, hogy ki is lészen ama pártába öltözöttnek párja, s majdan férje avagy ura-parancsolója?

Nos, fényes isteni Bál és Bél, avagy Pálos Pél vagy Pilis-Pál, avagy Pír és Pár, amint az Em-Bar szumír emberpár - tán barbár? - kifejezésben élt, él ma is tovább, mikor Bálványos táján felcsap a barlangi bár-láng. Ez köszön vissza e nevekben - Levente-Valentin-Bálint - a télbúcsúztató Jégbontó havának közepén.

Igen! Igaz. Kérdezhetnéd, hogy jó-jó, de miért is idéztem a mesemondót, avagy legalábbis Jean de La Fontaine nevét!? E kérdés sem rendbontó. Sőt, helyénvaló, ha keressük a nevek, e névnap jelentését. Hiszen e név nemcsak a Bar-Bál-Val szótagról mesél, ha már intőként ott int Bálint nevének legvégén az a szótag, ami már Entin-Entina-Entino-Entine a Valentin-Valentina-Valentino-Valentine nevek más'felén.

Mondtam már, hogy a Bálint neve csak kiejtés, ahogy a Baranta sem másról mesél. S, ha azt írtam az elején, hogy Bár-Ontó is lehetne Bálint, akkor derenghet is már, hogy La Fontain szökőkutas neve sem mást sugároz, mint azt, hogy: itt van, megjött végre a fényhozó, Bálint, a fényontó, hogy higgyük el végre Jégbontó havának közepén, hogy eljövend és mindjárt győzend is a nappal, azaz a Napfény az éj felett, s múlik a sötét. S, ami jégbe fagyva valaha volt, mint ős piros, baros, véres, vizes, azt oldja fel most már Levente-Velence-Bálint vezér, vezír, víz úr, víz őr, véd őr, vad úr, avagy a fényontó jégbontó, azaz vízöntő.

Igen! Készülj, mert hamarost itt van a kikelet, Kikelet havában a nagy egyelő, a tavaszi nap-éj egyenlő, avagy mintegy a "napba-forduló". Győzzön a Vízöntő, hogy jöjjön a sugárzó ragyogó Fényontó, míg el nem éri a következőt, a mindent elpárologtató nyári napfordulót!

Boldog Levente-Valente-Bálint napot Neked is, kedves olvasó!

Ferenc (az öreghegyi)