Nyílt levél a sajtó képviselőinek és Brájer Évának

Nyílt levél
a sajtó képviselőinek és Brájer Évának

Tárgy: Ez a székelykapu egy nemzeti jelkép, nem bárki ötlete, vagy magánügye

A számunkra is felemelő eseményként zajlott fehérvári székelykapu avatás után megjelent híradások többségének súlyos egyoldalúsága és Brájer Éva nyilatkozatai miatt írjuk e levelet. A Fejér Szövetségnek, mint a „Hét áldás Fehérvárra” felhívásunk második pontjában szereplő székelykapu állításért, a társadalmi összefogás szervezéséért, az adomány gyűjtésért teljes felelősséget vállaló szervezetnek kötelessége, hogy e nyílt levélben tegye közzé a valóságot. Erkölcsi kötelességgel tartozunk mind a 165 magánszemélynek és 18 szervezetnek, akik önzetlen és túlnyomórészt adózott jövedelmükből származó adományaikkal járultak hozzá e székely-magyar összetartozást erősítő jelkép megszületéséhez. Kötelességünk megerősíteni őket abban a tudatban, hogy nincs okuk feltételezni, hogy akarva vagy akaratlan valamely közhatalom, vagy párt bábjátékosaivá váltak, vagy hogy egyetlen magánszemély vagy köztisztviselő ötletének továbbvivőivé, végrehajtóivá silányult a kivételes társadalmi összefogás, amelyhez csatlakoztak. Megengedhetetlen, hogy egyáltalán ennek a látszata is felmerüljön, különösen annak tükrében, hogy a szervezők és résztvevők, közreműködők, polgármesterek és közemberek egyaránt vállalták a felemelő mellérendeltséget, nem tagadva, sőt, érdemei szerint hangsúlyozva és elismerve minden résztvevő szerepét. Szolgáljon tanulságul ez az eset és ez a levél az Önök számára is egy új kezdethez!

Tisztelt Sajtóképviselők!

Önök, akik a Fejér Szövetség képviselőinek megkérdezése nélkül, s különösen, ha a társadalmi összefogást, a Fejér Szövetséget, vagy annak képviselőit, résztvevőit meg sem említve, egyoldalúan, közöltek hírt, avagy híreket erről a felemelő eseményről, minden esetleges igyekezetük ellenére is óriási – és most már szó nélkül nem hagyható – mértékben vétettek a jó erkölcs és az elvárható sajtónyilvánosság írott és íratlan szabályaival szemben, mert

-       bár senki mástól nem kaphattak pontos és hiteles értesítést, ismereteket a fehérvári székelykapu tervezéséről, az adományozó magánszemélyekről és szervezetekről, az állításról, az avatás idejéről, helyszínéről, menetrendjéről, mint az állításért, s annak mögöttes tartalmáért, a társadalmi összefogásért teljes felelősséget vállaló Fejér Szövetségtől, minket, megnevezett képviselőinket nem kérdeztek meg, sőt, személy szerint sem neveztek meg senkit, a szövetség képviselői közül,

-       s tették ezt annak ellenére, hogy ehhez minden szükséges adat hetekkel a székelykapu avatás előtt már rendelkezésükre állt, s a szervezők kiléte felől sem lehetett egy pillanatra sem kétségük, s mint az eseményen résztvevők is hallhatták a rendezvény levezető elnökének részletes és kimerítő összefoglalóját.

Kérjük Önöket, hogy a jövőben elsősorban ahhoz forduljanak – de a legkevesebb, hogy ahhoz IS forduljanak – tájékoztatásért, akitől, vagy akiktől a meghívást és minden előzetes tájékoztatást kapták, kaphatták. Következésképpen a Fejér Szövetséghez azon esetben, ha meghívást a Fejér Szövetségtől kapnak. Kérjük, ne mellőzzék – avagy kezeljék – a társadalmi szervezeteket a jövőben, mintegy másodlagos szereplőként, különösen akkor ne, mikor jelentős társadalmi összefogásról van szó, s amelynek anyagi és társadalmi felelősségét is épp társadalmi szervezet viseli, vállalja!

Tisztelt Brájer Éva!

Senki nem vonta, s vonja kétségbe, hogy Önnek már akár évtizedekkel ezelőtt álma, ötlete volt, hogy a Maroshegyen székelykapu álljon. Már a kezdeményezésünk, a „Hét áldás Fehérvárra” felhívásunk első nyilvánosságra hozatalakor elismertük, hogy a 2. ponttal felkaroltuk (t.i. elfogadtuk) az Ön felajánlását (ha tetszik: ötletét). Hogy miért?

-       Mert tudtuk, hogy a Maroshegynél alkalmasabb helyszín erre nem adódhat Székesfehérvárott, s üdvözöltük, hogy Önnek egyébként is volt ilyen elképzelése.

-       Mert az „ötlet” – amely természetesen nem csupán az Öné – szervesen illeszkedik abba a gondolatba, amely a „Hétáldás Fehérvárra” felhívásunk összes pontjában megjelenik, hogy állítsunk városunk történelmi múltjához és az elszakított országrészekhez is méltó emlékeket legfőképpen azon városrészeken, amelyek utcanevei éppen ezen országrészek földrajzi elnevezéseit, helységneveit hordozzák köszönhetően Magyarország és Székesfehérvár utolsó dicső korszakának, melynek tiszteletére a 2013. évet a város vezetése azóta emlékévvé is nyilvánította. S lám, Ráduly Róbert Kálmán polgármester úr is erre hívta fel a figyelmet beszédében, sőt, egy nappal később, a közmeghallgatáson több hozzászólás is ezt emelte ki a Nemzeti Sírkert és Emlékhelyről folyó vitában, pedig ők, Önnel szemben, nem feltétlen olvasták a mi felhívásunkat.

Azonban a 2012. március 21-én általunk rendezett székelykapu avató ünnepség előtti, alatti és/vagy utáni nyilatkozatait megismerve, fel kell, hívjuk a figyelmét, hogy

-       itt nem az Ön esetleges ötletének megvalósításáról volt és van szó. S, ha már ötletről is beszélünk, az már a kezdetek kezdetén is meghaladta azt; azaz nem egyszerűen egy maroshegyi székelykapuról szólt, hanem arról – a mai történelmi helyzetben különösen szükséges – összefogásról, amelyet minden a rendezvényen polgármesterként, felkért szónokként, vendégként szóhoz jutó egyaránt hangsúlyozott, hogy e kapu „határokat átívelő és leküzdő önzetlen társadalmi összefogás, nemzeti összetartozás és testvériség gyönyörű jelképe, Székesfehérvár üzenete” leend;

-       az a társadalmi összefogás, amely a székelykapu állításban egyedi és különleges esetként megnyilvánult, semmiképpen sem volt elképzelhető azon az alapon, amelyet, mint közhatalommal rendelkező alpolgármester, egy párt területi listáján bejutott országgyűlési képviselő, avagy helyi területi képviselő nyilatkozataival megállíthatatlanul és meggondolatlanul továbbra is hirdet. Sőt, a saját ötletének e jelkép megvalósításában a vállalt szerepén és érdemein túlmutató hangsúlyozása már visszatetsző, ami egyáltalán nem segíti, erősíti a társadalmi összefogásba vetett hitet és bizalmat, s teszi ezt annak ellenére, hogy nem titkolta, kisebbítette senki – mi főként nem – az Ön közreműködését;

-       miközben honlapján minket meg sem említve nyilatkozik, hogy a mai napig sem ocsúdott fel meglepetéséből, hogy az ennyire sok magánszemélyt érint, cselekvően éppen Önnek lett volna a legnagyobb lehetősége bekapcsolódni a társadalmi összefogás átélésébe, de nem tette. A 2011. május 22.-i Botond napi vásár után, mikor értesült a „Hét áldás Fehérvárra” felhívásunkról, kapcsolatba lépett Sajó Victor elnök úrral, aki az Ön által felkínált összes időpontra, mint személyes találkozó ajánlatra, azonnal válaszolt és biztosította Önt, hogy rugalmasan igazodik az Ön által kínált időpontokhoz. Sajnálatos, hogy Ön válaszra sem méltatta, sőt, későbbi leveleire sem válaszolt, s egészen februárig bizonytalanok maradtunk abban is, hogy mekkora összeget jelent majd ígért támogatása képviselői keretéből.

Tisztelt Brájer Éva és tisztelt Sajtóképviselők!

Röviden szeretnénk felhívni figyelmüket néhány – már hetek, sőt, sok kérdésben hónapok óta – közzé tett, de legkésőbb az avató ünnepségen ismertetett tényre:

-       A „Hét áldás Fehérvárra” alapgondolata, amelynek szellemében, annak 2. pontjaként a székelykapu állítás – hála Istennek – megvalósulhatott, 2010 augusztusában Szegeden, a Székely Himnusz Emlékmű és a 8 székely szék székelykapujának avatási ünnepségén született a Fejér Szövetség tagjai körében. Az adományozók és avatáson résztvevők túlnyomó többsége tudja is, hogy ez a kapu és ez a társadalmi összefogás a Fejér Szövetség nélkül nem jött volna létre.

-       A székelykapu állításának tervezéséért, kivitelezéséért és minden engedélyezéséért – ahol az szükséges volt, magánszemélyeken keresztül – csakis és kizárólag a Fejér Szövetség, vagy tagjai vállaltak felelősséget és intézték a munkaterület átadást (2011.08.23.), végezték az alapozást (2012.08.31. – FMH 2011.09.03.), adománygyűjtést, tájékoztatást minden ellenszolgáltatás nélkül, avagy ahol ez már nem volt lehetséges, a legkisebb költségtérítésért.

-       Egy köztisztviselőtől az nem támogatás, ha nem akadályoz egy ügyet, s közpénzből biztosított támogatása sem összemérhető a megélhetési gondokkal küszködők adózott jövedelemből vállalt hozzájárulásával, ellenszolgáltatás nélküli munkájával.

-       Végtére is, a székelykapu állítás költségvállalása a következőképpen összegezhető:

o  Csíkszeredai önkormányzat: faanyag biztosításával (~200.000Ft)

o  Nagytusnádi faragómester: szállítási kedvezménnyel (~250-300.000Ft)

o  Fejér Szövetség: térítésmentes szervezési költségek (~200.000Ft – tel., üzag.,…)

o  Székesfehérvári önkormányzat: benne Brájer Éva képviselői kerete (~317.050Ft – ebből a Fejér Szövetséghez eddig megérkezett: 67.050Ft)

o  Csókakői önkormányzat: 100.000Ft

o  Túlnyomó részt a Fejér Szövetség tagjaiból álló adományozó magánszemélyek és csatlakozó társadalmi szervezetek: adózott jövedelemből (~600.000Ft)!

-       A székelykaput a két önkormányzat, valamint a Fejér Szövetség állíttatta, s annak további sorsa is az adományozók és kapuállítók közötti megállapodástól függ.

A Fejér Szövetség nevében minden szomorúságunk és elkeseredettségünk mellett e nyílt levelünkben sem tudjuk nélkülözni, hogy újra és újra hangsúlyozzuk és kifejezzük

-       hálánkat a Magyarok Világszövetsége elnökének, Patrubány Miklósnak a folyamatos biztatásért, tanácsaiért és támogatásáért,

-       köszönetünket Csíkszereda és Székesfehérvár polgármestereinek, Ráduly Róbert Kálmánnak és Cser-Palkovics Andrásnak a személyes szerepvállalásért, a társadalmi összefogást erősítő határozott kiállásáért, Antal Attilának, Csíkszereda alpolgármesterének a szervezésben nyújtott segítségéért,

-       elismerésünket Kovács Gábornak és fiának, Istvánnak a gyönyörű munkáért,

-       örömünket az adományozó 165 magánszemély és támogató kéttucatnyi társadalmi szervezet összefogásáért,

-       miközben minden közreműködőnek a korábbi leveleinkben írt és az ünnepségen elhangzott elismeréseinket sem vonjuk – természetesen – vissza.

Székesfehérvár, 2012. március 26.

Tisztelettel a Fejér Szövetség elnöksége nevében:

                                                                                  Dr. Boór Ferenc
                                                                   a Fejér Szövetség képviselőjeként,
                                          s a székelykapu állításért felelősséget vállaló magánszemélyként