Antiszemita, aki nem szemita? A vers magyarul.

Megszületett Günter Grass nagy vitát keltett versének első magyar fordítása Dobszay Károly jóvoltából. Egy korábbi bejegyzésben adtunk hírt a versről, avagy továbbítottuk az MVSZ sajtóközleményét: Antiszemita-e, aki nem huny szemet a szemiták felett?

Közöljük a verset, s ha megjelenik újabb és újabb (reményeink szerint nem ferdítő) fordítás , akkor egymás mellé rendezve tesszük közzé mind.

Günter Grass:
   AMIT KI KELL MONDANI

   Miért hallgatok, s elhallgatom oly régóta,
   ami nyilvánvaló és szimulációs játékokban
   már gyakorolták, s aminek végén mint túlélők
   mi mindenesetre lábjegyzetek lehetünk.

   Ez az állítólagos jog az első csapásra,
   ami egy szájhős által elnyomott
   és a szervezett éljenzésre buzdított
   iráni népet kiirthatná,
   mivel a hatalmi övezetükben
   egy atombomba készítése feltételezhető.

   Mégis miért tiltom meg magamnak
   ama másik országot nevén nevezni,
   amelyben évek óta - bár titokban ugyan -
   egy növekvő nukleáris potenciál áll rendelkezésre,
   de ellenőrzés nélkül, mivel semmiféle vizsgálat
   nem lehetséges?

   Ennek a tényállásnak az általános elhallgatása,
   aminek a hallgatásomat én is alárendeltem,
   úgy érzem, már terhelő hazugság
   és kényszer, amely büntetést helyez kilátásba,
   ha nem vesszük figyelembe;
   az \"antiszemitizmus\" vádja készen áll.

   Most azonban, mivel a hazámból,
   amely saját ősbűnével példa nélkül áll,
   mindig újra utolér és szóba kerül,
   hogy tisztán üzleti érdekből, bár egyesek
   jóvátételről is fecsegnek,
   szükséges egy további tengeralattjárót
   szállítani Izraelnek, melynek különlegessége
   abból áll, hogy a mindent elpusztító robbanófejeket
   oda irányíthatja, ahol a létezése
   egyetlen atombombának sincs bizonyítva,
   csak a félelem feltételezi,
   kimondom, amit ki kell mondani.

   De miért hallgattam idáig?
   Mert úgy gondoltam, a származásom,
   ami soha el nem törölhető szégyenfoltot visel,
   megtiltja, ezt a tényt, mint kimondott igazságot
   Izraelről feltételezi, amelyhez kötődöm
   és kötődni akarok.

   Miért mondom csak most,
   megöregedve és utolsó tintával:
   az atomhatalom Izrael veszélyezteti
   az amúgy is törékeny világbékét?
   Mert ki kell mondani,
   ami holnap talán már késő lenne;
   szintén, mert mi - amúgy is eléggé terhelt németek -
   egy bűntény támogatói lehetnénk,
   ami előrelátható, s ami miatt bűnrészességünk
   semmi szokásos kimagyarázással
   nem lenne eltörölhető.

   És bevallom: nem hallgatok tovább,
   mivel a Nyugat kétszínűségéből
   elegem van; továbbá remélhető,
   hogy sokan megszabadulnak a hallgatás terhétől,
   és a felismerhető veszély okozóját
   felszólítják az erőszakról való lemondásra,
   egyben azt is követelik,
   hogy az izraeli atom potenciál
   és az iráni atomlétesítmények
   akadálymentes és állandó
   nemzetközi ellenőrzését
   mindkét ország kormánya engedélyezze.

   Csak így tudunk mindenkinek, izraelieknek és palesztinoknak,
   sőt minden embernek, akik ebben
   az őrülettől megszállt régióban
   szorosan egymás mellett, de egymással ellenségesen élnek,
   és végül mi magunknak is - segíteni.

   fordította: Dobszay Károly

Fejér Szövetség Sajtószolgálat

Vonatkozó bejegyzések:
Antiszemita-e, aki nem huny szemet a szemiták felett?
Ha van antiszemitizmus, akkor van szemitizmus is - igen! S akkor sem jöttünk mi sehonnan sem!