Elegem van! Szobatojások! Ez a válasz!

Tisztelt Szobatojás!

Te, aki mindenkinél jobban tudod, s mindig is tudtad, hogy milyen fontos, s hogy mindennek a kulcsa a nagy összefogás! Te, aki néha felhívsz, hogy aláírjak, vagy Te, ki az utcára hívsz, hogy vívjak, Veled vonuljak ismeretlenül is, vagy netán ismerve már innen vagy onnan!


Rendben!

Fogjunk össze! Kivel is?
Azzal, aki meglopott, vagy azzal, aki adott szavát megtagadta?

Azzal, aki a leghangosabb, vagy azzal, aki hangzatosabb? 

Ugyanis mindegyik magyarul beszél, magyarnak vallja magát, s mégis alaptalan rágalmazott tegnap, miközben nagy szájjal hirdeti ma, hogy szeret nagyon, csak legyek itt vagy éppen amott!

Fogjunk össze! Mivel is?
Kézzel-lábbal, vagy fapuskákkal?

Kötéllel, vagy akasztófával?

Ugyanis ezt kiabálják ők is, a túloldalon, s nem egy, de két pofával, sőt, teli szájjal, hogy szeretik egymást ők is, de nagyon!

Fogjunk össze! Miben is?
Egy jobb, vagy csak a jobbik, vagy a legjobb pártban?

Vagy esetleg párton-pártokon kívül?

Emezzel, az eszemmel, vagy amazzal?

HOLNAP vagy HONLAP huszárokkal?

Avagy honlap nélkül, holnapután, a fel- vagy elhívókkal?

Ugyanis mindegyik rohadtul tudja, hogy nála van a labda, csupán úgy véli, mindenki vak, vagy tetteti magát csak vaknak, s nap-nap-után, nemcsak ma és nem is csak holnap!

És kérdezhetném a végtelenségig, miközben semmi másra nem telik már, mint csinálni, tenni mindig valamit, hogy minél többen lássák, tudják, tapasztalják, hogy a sok tett egymás után, sőt, nap nap után, s egymással, nem mással, figyelemmel egymásra legalább, megosztva azt, ami van, többet ér a hatalmasnál hatalmasabb világrengető ötleteknél, s a habzó bő dumánál, amivel oly' tele van már nem (vagy nem csak) a pince és a padlás.

Avagy, fogd fel végre, a folytonosan izzó parázs is több egy-egy eget rengető durranásnál!

Összefogni csak helyi és életképes közösségekkel lehet, bármennyire is lassú és bármennyire is nehézkes.

És nem azért és nem attól, hogy ők éppen mit csinálnak, hanem azért, mert őket tegnapelőtt és tegnap is már többször láttam.

Mert ők tudják, hogy mit akarnak és ahhoz mit kell tegyenek ma, holnap, hétfőn, kedden, ... és vasárnap.

Hogy végre tök mindegy legyen, hogy mások RIADÓT vagy épp' IRTÓ jót fújnak.
Semmi sem lesz jobb attól, ha a süketség összefog a vaksággal, csak mert köd van, csak mert zaj van, vagy mert hatalmas nagy ökörszag van.

Értem én, hogy Téged a tehetetlenség már nagyon zavar. Dühít a sok barom és baj. Majd szétvet már a nagy akarás, hát tégy akkor végre valami mást, ne csak sírjál! Hallom, hallom, hogy mit kiabálsz, de ne kiabáld, hanem segítsd, teremtsd azt az összefogást! Ne országosan, csak helyben, körülötted, hogy lássam, hogy teszed is, nem rimánkodsz csak. Ha teszed, hidd el, megtalállak! Avagy üzenj, ha segíthetek valamiben, amihez közöm is van! Hidd el, a gond, ami ott van, emitt is van! Kérlek, hívj, ha baj van, de ne mindig csak a rongyrázásba! Ne menetelésre csupán, s ne rögtön az Országházba!

Hívj, ha részt vehetek valamiben, ami teremt, nemcsak liheg! S, ha lehet azon nyomban, helyben, hogy bizalommal összefogjak azzal, akivel majd tenni lehet. Tenni, hogy teremteni legyen kivel. Hogy megtaláljuk végre egymást, ne mást. Itt és nem ott, ahol mások is már oly' szívesen ordítozták: "ÖSSZEFOGÁS". Nem érdekel már, hogy ki hangosabb, meg jobb a jobbnál.

Elegem van.  Nem kell a "tuti" megoldás, a sok szagos és hangos szobatojás!
 
Te érdekelsz. Igen. Nem más. Szóval? Miben segíthetek azon kívül, hogy mikor, merre és hova menjek, meg szavazatot hova tegyek? Neked miben segíthetek? S, ha segítettem, vagy segítettek, kérlek, jusson eszedbe majd egyszer-egyszer anélkül, hogy bárki kérne ... hogy ne csak kérj, de néha kérdezz: "Te, bajtárs, mondd már, miben segíthetek?!"

Szeretettel:
Ferenc (az öreghegyi)