Nos, felfedeztetett, s majd hogy nem félre is értetett

Tejivás elterjedése brit kutatók nyomán (Kr. e. 5-6000)

Tejben-vajban fürdő Kanaán

Ez a zárómondat nagyon vicces (persze csak elütés lehet, tudom):

"Ezek alapján nagyon valószínű, hogy az első délkelet-európai tejivók joghurtot, vajat és sajtot állítottak elő, majd később friss tejet is fogyasztottak."

:))))))))

Végül is én nem is akarok vitatkozni a délkelet-európaiakkal. Ők lehet, hogy előbb az érlelt, avagy "romlott" tejet ették néhány száz évvel azután, hogy látták, hogy a "székhelyi székiták" a friss tejet itták, s ami megalvadt, kárba veszni azt sem hagyták, tették-vették nem tétlen-vétlen, s ették, vagy néha-néha ajándékba is adták, tehát másoknak is megmutatták.

Hiszen a hajdani

• SZÉKhelyi megSZOKott SZIKlás SZEGleten még a
• SZIKár SZIKamber-SZIKember, avagy SZÉKúr, vagy hogy is nevezzem azt, aki
• KÉSZ SZÉKi KÉZmívesként már a sztyeppe vidéken is (hol? ott, hol a hun honolt, avagy otthun avagy otthon)
• KASZás SZAKaként járt-kelt tán SZEKéren, sőt, még keletebbre térve, a japán
• SZIGetig érve jó szamurájként varkocsba font haja lett a bája, míg az önrendelkezési területe - mily' meglepő is - a SZAKája (nem SZÉKe?).

Voltak, persze, hogy voltak

• elSZAKadt SZéKíták, kik a sztyeppéktől délre, avagy keletről-nyugatra térve
• KÓSZa-KAZah' és KESZi JÁSZ-JAZIG népekként "rontottak" aztán saját SZÉKhelyükre, ha már a szívük úgy
• HÚZta, HOZta vissza HAZa a régi HÁZ-HOZ őket, hogy aztán megtanuljanak újra ülni azon a már nagyon elfeledett úri- avagy fejőSZÉKen!

Vagy nem?! Nem így volt éppen?! :))))))

No, befejezem inkább, s olvassuk mi is az őstörténetet Obrusánszky Borbála tollából itt, s Tóth Imre megjegyzésével amott (legalul).

Igen! Tejivónak lenni talán mégis csak honosabb, mint tejkereskedőnek, vagy ebben is tévedek?

Ferenc (az öreghegyi)

ui: egyébként meg nincs új a nap alatt - olvasd csak amott vagy emitt!