Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma
olvasható a székely-magyar rovásírással írt felirat a Felsővárosi Általános Iskola kemencéje feletti mívesen faragott, ácsolt tetőzet szemöldökfáján.
A kemencét június 9-én 13 órától avatja fel a Fejér Szövetség és Földi Zoltán Iskolaigazgató, területi önkormányzati képviselő a szülői és iskolai közösséggel közösen szervezett avatóünnepségen.
A
kemencét közadakozásból, az iskolai szülői- és munkaközösség tagjainak
hozzájárulásával Tóth Péter, csóri kemenceépítő mester, alapító tagunk alapozta, építette a fejérek és a szülők segédletével bő egy hónap
leforgása alatt. A kemence kovácsolt vasalatait, égetett kerámia homlokzat díszét, a faragott ácsolatot és a
tetőszerkezetet a Fejér Szövetség ajándékozta az
iskolának. A míves fafaragások Vacsi Lászlónak, a "fejérek" (értsd: szövetségi rendes tagok) fehérvári fafaragó mesterének keze munkáját dicsérik. A társadalmi összefogásból felépült kemence költségeihez Földi Zoltán képviselői keretéből biztosított megnyugtató pénzügyi hátteret.
Hosszútávú szövetséget kötött az iskola, a helyben és távolabb lakó családok felnőtt tagjaiból álló szülői munkaközösség azzal, hogy a Fejér Szövetség felsővárosi tizedének szervezésében az avatás napjától kezdve hetente süt majd az iskolában kenyeret, hogy legyen annak is, aki még nem evett ilyet, azaz kemencében sült, kovászolt, avagy "mindennapi kenyere".
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma
Igen.
A kenyér, a "mindennapi kenyerünk" többet jelent, mint bármely étkünk.
Sok helyütt a neve még ma is élet, ahogy a búzának is, melynek éltető
magvából vagy kenyér, vagy új búza leend. Természetes, ha imába
foglaljuk nevét annak, ami a mindennapi táplálékunk jelképe lett.
Azaz a "mindennapi kenyerünk" maga is élet.
Mert hogyan is van a kenyérnek élete, avagy hogyan is készül az élet kenyere?
A lisztből gyúrt tésztából veszünk el mindig egy keveset a jövőnek, a folytonosságnak, a következő kenyérnek. E kovászmag, az új kenyér kovászaként magja a kenyér kelesztésének, amint az élet is maga magából szakaszt magot az eljövendő élethez. A folyamat a végeláthatatlan múltból is eredhet ugyanúgy, ahogy megszakítatlanul akár a végeláthatatlan jövőbe is vezethet.
A lisztből gyúrt tésztából veszünk el mindig egy keveset a jövőnek, a folytonosságnak, a következő kenyérnek. E kovászmag, az új kenyér kovászaként magja a kenyér kelesztésének, amint az élet is maga magából szakaszt magot az eljövendő élethez. A folyamat a végeláthatatlan múltból is eredhet ugyanúgy, ahogy megszakítatlanul akár a végeláthatatlan jövőbe is vezethet.
Akárcsak az élet.
Halljuk
nap, mint nap, hogy a kenyér friss, vagy egynapos, kétnapos, esetleg
hetes, pedig végtére is mondjuk egy év múlva az igaz, kovászolt,
kemencés kenyérről mondhatjuk majd azt is, hogy friss is meg éves, vagy
mai és egyéves, vagy hogy tegnapi, vagy tegnapelőtti ez az egyéves, ha
egy év múlva sütünk majd kenyeret, ahogy ma-holnap, az avató ünnepségen.
Mert sütünk, az biztos, az avatástól kezdve hetente, s nem egyet.
Éled
a kenyér, ha van élet. Éled a földeken, hisz a kenyér élete, az éltető
búza gyümölcse, s éled a kenyérben, hisz kenyérnek kenyér a magva,
kovásza, őse.
S
hogyan is lett a búzából, rozsból az első kenyérke? A kalászos
kenyérgabonák (cereáliák) fogyasztása annyi ideje ismert, mióta csak
emberként ismert az ember. Tán együtt is születtünk, vagy nem? Hogy
melyik a másiktól? Hogy a kenyérmagtól lett ember az ember, vagy az
embertől lett kenyérmag a kenyérmag, ki tudja megfejteni ezt?
Hajdan,
mikor a Nap még más szögből sütött ránk az égen, nyersen fogyasztottuk a
kövér gabonaszemeket. Bizony, ma is nehezen állja meg az ember, hogy ne
lopjon egy marékkal, ha gabonatárolóba téved. Tároltuk is, ettük is
pörkölve, majd kásává duzzasztva, puhítva vízzel.
Már
több ezer éve sütjük a kásapogácsát lepényesre harangformájú, alulról
tüzesített cserepek falára tapicskolva, préselve. Bizonyára kevésbé
száradt ki lepénye annak, ki a harangot lefedni kezdte. A lassú tűzön
sikerültebb kenyérlepények vezethettek a vastagabb zárt harang
edényekhez, melyeket már inkább belülről, mint kívülről fűtöttek fel
parázzsal, amint ma a kemencéket, hogy a hamusodó parázs helyére
kerüljenek a gyúrt kása pogácsák, avagy tésztái a kenyérkéknek, melyek a
vastag edény hosszú hőjén kevésbé perzselődtek, mint inkább
visszasugárzó hővel sültek.
Mondják,
hogy Egyiptomban történt meg az eset, ám a történetből kitűnik, hogy ez
bárhol és bárkivel is megeshetett, de azért mondják mégis, hogy ott,
mert ott egy iratban is szerepelt, hogy egy léha rabszolga egy sütés
után az eszközöket nem tisztította meg rendesen (avagy tán sehogyan
sem). S mikor az új tészta gyúrásába kezdett - képzelhetjük, hogy
fokozott léhaságában - a gyúrást sem kis szünetekkel végezhette, s az
eredmény mégis puhább, kelt tésztás - mondhatni - sütemény lett a száraz
lepény helyett. A kovászolt kenyér, s a pihentetős kovász is
megszületett.
S a mai kenyérnek a kemencés, kovászolt kenyérhez van-é, s mi is a köze?
Lassan már csak a neve, hiszen ma a kenyér
- alapanyaga legfeljebb 30-40%-ban gabonaféle, mely már a behozott, gyengébb sikér tartalmú hibrid gabonafélék terméke (híre-hamva sincs már az ősi tönköly, bánkúti, ... gabonaféléknek) sőt
- több, mint felében habosító adalék az alapanyaga a kenyérsütéshez használt lisztkeveréknek, mely adalékok egyre inkább egyszerű kőolajszármazékok (mondhatni műanyagok)
- lisztje sem kőőrlők eredménye már, hanem darálék lett,
- talán nem is látott már péket, sem pékséget, hanem - sokkal inkább - kenyérsütő üzemek gépeinek, gépsorainak lélektelen terméke.
Kemencés, vagy hamuban sült kenyér már rég nem mindennapi, de madárlátta kenyérré lett.
Napjainkban
már csak az idős nagymamáink és nagypapáink emlékeznek arra, amit
gyermekeink meg sem ismerhetnek, hogy egy kemencés kenyér hogy is és mit
is üzen. Mit hoz a kovásszal, mit ád a kemence, s milyen az illata, íze
is annak, mikor a hosszú lapátos ember kilódít a búb alól egy a hátán
hasított keresztet formázó, ropogósra sült, kerek kenyeret. Ez az ősi
folyamat maga az élet. Szövetségünk célja, hogy legyen ebben része
gyermekeinknek újra, ahogy szüleiknek és nagyszüleiknek is volt, hiszen
ezért is imádkoznak eszerint, akik tudják, hogy mennyi mindent is jelent
az a mondat, hogy
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma
Klimits János (az abai) és Boór Ferenc (az öreghegyi)
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése