Magyar, akinek fáj ... TRIANON!

"Sajátságos természetrajza van Magyarországon az antiszemitizmusnak. Ha Magyarországon egy főrabbit az utcán antiszemita szóbeli inzultus ér, hanyatt-homlok rohannak a kormány, a pártok és a köztársasági elnök a történtekért bocsánatot kérni, és a szóbeli inzultus elkövetőjének megfelelő következményeket kilátásba helyezni."

részlet az MVSZ Sajtószolgálat 7553/120607 számú közleményéből 

Folytatásként tesszük hozzá, hogy mi emlékszünk arra is, hogy

"Sajátságos természetrajza van Magyarországon a magyarellenességnek is. Ha Magyarországon egy egyszerű magyar embert történetesen szemiták sértegetik - pl. egy "magyar" zenekari koncertjegy vásárlásáért -, hanyatt-homlok rohannak, a kormány, a pártok és a köztársasági elnök a történtekért, de nem a szemitát számon kérni, hanem a "leszemetezett" szemita védelmében az eset miatt együtt érző és felháborodott antiszemitákkal szemben megfelelő következményeket kilátásba helyezni."

No, de nem is ezt a közleményt akartuk mi itt továbbítani, hanem azt, ami ettől "függetlenül" történt, de egészen más volt, mint aminek láttatik.

Az diktálja a békefeltételeket, aki kirobbantotta a háborút?
Cser Ferenc

Minden jel szerint igen. Ez ugyan távolról ellentmondásnak tűnik, valójában viszont nem az. Az I. világháború kirobbantásának egyik – ha nem éppen a legfontosabb – oka a háborút átmenetileg lezáró béke feltételeinek diktálhatósága volt. Magyarország ellenezte a háborút. Magyarország képviselőit a vesztett háborút követő patkánylázadás leverése után – vagy éppen emiatt – nem is engedték a tárgyalóasztalhoz, hanem csupán a végén odaidézték, hogy a diktátumot vegye át, írja alá. Azt viszont szigorúan meghagyták: akár a léte árán is, de hajtsa végre!

Hazánkban a békediktátumok átvételének és aláírásának napja kilenc évtized múltán a Nemzeti Összetartozás Napjává lett nyilvánítva. Ma nemzeti tragédiánk napjára, a trianoni gyalázatra emlékezünk.

Igen, emlékezünk, mert ami ott és akkor történt, ami a magyar emberek sorsát megpecsételte, el nem feledhető. Nem feledhető, de elsősorban nem azért, mert büntetés volt, hanem mindenekelőtt az igazságtalansága miatt. Büntették akkor a magyart – így általános értelemben véve – és büntetik azóta is. Akkor talán az ország korábbi nemzetiségeinek országrabló politikáját végrehajtva az idegensége miatt, az előítéletes gyűlölet miatt, amiatt, amit nem követett el. És büntetik ma is, csakhogy annak föltehetően már több oka is van – amit természetesen elhallgatnak. Ők, akik a büntetést elhatározták és kíméletlenül végre is hajtatják.

Az eltelt közel egy évszázad alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az I. világháború eredeti célja Európa népeinek rabigába hajtása volt. De nem feledhetjük azt sem, hogy a pénzoligarchiát irritálta az Osztrák-Magyar Monarchia léte, de főként annak történelmi múltja. Még inkább irritálta, hogy Európa közepén él egy nép, akinek a nyelvét nem értik, akinek az évszázadok során bemutatott, a Nyugatot védő véráldozatait nem értették. Egy nyelvileg és kultúrájában idegen nép irritálta őket, akit akkorra már körülölelt a szláv tenger, akit már évszázadok óta meg akartak hódoltatni és aki a hódító iga alól mindig kibújt.

Lázadó, rebellis lett a magyar. Nem fogadta el az Európa-szerte uralkodó hűbéri rendszert, nem fogadta el a született felsőbbrendűséget. Nagy számú dala, zenéje, változatos tüzes tánca, a regéi idegenek voltak a hódítók számára. Irritálta őket a puszta létük. Irritálta őket a Kárpát-medence őslakóinak életereje, szorgalma, gazdagsága – és békés életmódja. Igen, mindez irritálta a magát felsőbbrendűnek vélőket. Irritálta a békediktátum előkészítőit, hogy vereségét követően eltaposta a véreskezű bolsevik kalandorokat, akik pedig az országot tálcán kínálták volna a nemzetköziség részére. 'Nem akarok katonát látni!' – harsogta a bolsevik hadügyminiszter. Magyarországot meg kellett alázniuk és a létfeltételeit a lehető legsekélyebbre kellett szorítani. Ezt pecsételték meg a trianoni kastélyban 1920. június 4.-én.

Trianonra emlékezünk. Trianonra, ahol aláíratták a magyarokkal a megalázó békediktátumot. Mintha a magyarok robbantották volna ki az I. világháborút, mintha Európa összes nyomoráért ők lettek volna a felelősök. Békeszerződésnek csúfolták, ami csupán diktátum volt. Diktátum, hogy vagy aláírják a magyarok, vagy elpusztítják őket. Az európai béke jegyében. Trianon.

Aláírtuk. Aztán összeszorított fogakkal, de kifizettük a ránk hárított jóvátételt, miközben a 'szerződést' diktálók és annak előnyeit élvezők, ha tehették, az országot minden vagyonától, feltápászkodási lehetőségétől igyekeztek megfosztani. Kezdve, hogy a hazai bolsevik patkányok aktív közreműködésével még a szerződést megelőzően haderővel kívánták az országot megsemmisíteni. Ámde ezt a már szétszélesztett, mégis újra egybegyűjtött haderő maradványai meggátolták. A patkánylázadást Horthy Miklós vezetésével elfojtották.

A diktátum átvételekor gyászharangok szólaltak meg az egész országban. A nemzet gyászolt. De a nemzethalál még sem következett be, az országot a megfelelő politikai vezetéssel mégis sikerült ismét talpra állítani és a diktátum kibocsátását követően két évtizeddel ismét életképes állapotba emelni. Megbocsáthatatlan bűn ez a nemzetköziek szemében! Hungarizmus! Nacionalizmus! Trianon!

A magyarokat és a németeket megalázó trianoni ill. versailles-i békeszerződések célja nem Európa tartós békéjének a megteremtése volt. Hiszen máris magukban hordozták a következő 'világháború' magját, ami aztán negyed évszázadon belül menetrendszerűen be is következett. Hazánk a két tűz között lévén kritikus helyzetben volt. Ám hiába volt minden diplomáciai törekvése, a Nyugat arcáról lehullott e lepel: ők a bolsevizmus térnyerését és nem az országok függetlenségét, szabadságát, önálló létét támogatták, akarták. Különösen nem Magyarországét, akit odadobtak Sztálin lábai elé. Trianon.

A II. világháborút követő párizsi békeszerződések semmivel sem voltak kevésbé diktátumok, mint a közel három évtizeddel korábbiak. Magyarországot bűnös nemzetnek kiáltották ki és ismét büntették. Talán azért büntették, mert a német megszállásig otthont adott és védelmet nyújtott a németek megszállta területekről menekülő és hazai zsidóságnak, mert gátolta az orosz haderő nyugatra törését, mert egyáltalán létezett? A szövetségesek barbár módon szétbombázták, szétlőtték Budapestet. Aztán tartották a markukat háborús jóvátételért. De, hogy biztos ne tudjuk kifizetni előbb a teljes magyar gyáripar-, közlekedés eszközkészletét elszállították és a termelő egységekben orosz résztulajdont iktattak be. Trianon.

Mindez önmagában elegendő lett volna a magyar társadalom teljes letargiájához, mégis, bár az orosz jóvátételként elszállított élelmiszerek miatt éhhalál szélén táncolva az országot ujjá építettük, hogy aztán a bolsevik kormányzás és proletár diktatúra megtehesse a magáét: brutálisan uralkodjon, bebörtönözzön, halálra kínozzon, kivégezzen embertömegeket, új hitet erőszakoljon ránk, kifosszon minket a vagyonunkból, ellehetetlenítse az ország értelmiségét. Rákosi szavai szerint, 'az értelmiséget létbizonytalanságán keresztül kell féken tartani' – és feloszlattatta az értelmiségi szervezeteket. Következésképp, az ország szellemi erejének tekintélyes része – ha tehette – külföldre menekült a kommunizmus barbársága elől.

Aztán jött 1956, amikor a már bolsevik szellemben nevelt ifjúság mondta ki, hogy elég! Föllázadt és a Budapesten vereséget szenvedett orosz haderőnek az országra törő újabb egységeivel oly barbár módon csapott vissza és fojtotta el a lázadást, hogy Európa kommunista mozgalmainak hívői fölébredtek. A kommunizmus életerősnek tűnő bástyája megrepedt, hogy három évtizedes agonizálás után végleg kimúljon. Újabb bűn, újabb ok a magyarok büntetésére. Trianon.

A nyugati bankároligarchiának a szovjetekbe vetett bizalma már a II. világháború után megroppant, hiszen képtelenek voltak elérni Európa teljes bolsevizálását. Ennek kettős oka volt: az egyik – és ez volt a fő! – hogy a német haderő a Vörös Hadseregnek Európát elözönleni szándékozó támadását közvetlenül megelőzően támadott és áttörve az orosz vonalakat masírozott annak gazdasági gócai felé. Három évvel vetette ezzel vissza az oroszokat. Csak három év múlva kerülhettek abba a helyzetbe, hogy eredeti határaikon túl, nyugatra menjenek. A másik kisebb, de még sem jelentéktelen akadályt Budapest jelentette, ahol 3 hónapra akadtak fenn. Közben a nyugati társadalmak fölébredtek és az oroszok elébe mentek, megmentve saját területeik nagy részét a bolsevizálástól.

A keletről induló bolsevizálás helyett más megoldást kellett kidolgozni. Nem sokkal a világháborút követően indult meg a nyugati államok szövetségének kiépítése – kezdetben közös piac, majd államok szövetsége révén. Nekünk magyaroknak Trianon káros hatásainak elsimítását kecsegtető lehetőségnek tűnt, hogy az államszövetséghez csatlakozva elszakított nemzetrészeink ismét összekerülnek és az Európai unió szellemiségével a Trianonban elcsatolt részek magyarságára nehezedő etnikai nyomás csökken, akár meg is szűnik. Tévedtünk. Trianon keményebben hat, mint korábban.

Itt állunk most, 2012 közepén, 8 évvel az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után, amikor Felvidék és Erdély már úgyszintén az Unió tagja, hogy a Trianon hatásainak elhomályosítását, megszüntetését váró reményeink mind hoppon maradtak.

Szlovákiában pl. a magyar nyelv használatát még keményebben üldözik, mint korábban, magyar hangokért félholtra vernek embereket és a bíróság ráadásul az áldozatok ellen folytat eljárást. Erdélyben ugyancsak igyekeznek felszámolni a magyar közösségeket, gyakori, hogy anyanyelvük használatáért bántalmaznak embereket – de nem csak a vad nacionalisták, hanem a hivatalos szervek is üldözik, aki magyarnak véli magát. 'Romániában románul beszélünk! A látogatóktól sem viselték el, hogy egymás között magyarul beszéljenek. Azon a földön, ami a magyar nyelvű műveltség egyik forrása, a magyar népdalok, népi táncok, díszítőművészet és regevilág egyik leggazdagabb tárháza. Ott, ahol a magyarság őslakos. Trianon.

Hogy az unión kívüli Vajdaságban, vagy Kárpát-alján mi a helyzet, arról jobb nem szót ejteni. Az anyaországbeli események, a magyarellenes, a magyargyűlölő megnyilvánulások árnyékában azok távolinak tűnnek. Az anyaországban is a magukat liberálisnak, nemzetközinek megfogalmazó gyűlölettahók (Kertész Imre, Kertész Ákos, Konrád György, Heller Ágnes, Esterházy Péter, Dániel Péter, Regős Péter és a lista szinte vég nélkül folytatható) megnyilvánulásai, szavai, tettei magyar gyűlölettől izzanak.

Felzúdultak az országházban elhangzó székely himnusz, vagy Horthy Miklósnak állított szobor miatt, az ország tönkretételét szorgalmazó vörös gróf szobrának Budapestről való elszállítása miatt, szapulják a magyarságot, mert nem esett még térdre előttük és szolgálja őket minden erejével. Rohannak panaszra a nyugati elvtársaikhoz, és mocskolják saját hazájukat, a népüket, azokat, akik akárhogy is, munkájukkal biztosítják az ő arany életüket. Trianon.

Legutóbb Bencsik János írta a Barikádban velük kapcsolatosan:

„Azoknak, akikben zsigeri idegenkedés, félelem, netán gyűlölet van Trianon és az elszakított magyarság sorsának felemlegetése kapcsán, nehéz elmagyarázni, miért is jelent sok magyar ember számára érzelmi feltöltődést a Székely himnusz eléneklése, én mégis teszek egy próbát. Nagyon egyszerű oka van annak, hogy miért nem lehet Trianont meghaladni. Azért, kedves balliberális barátaim, mert a mai napon, 2012. május 16-án minden negyedik magyar csecsemő Magyarország területén kívül született meg. Ezért.”

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a magát nemzetinek valló és az előző kormányzat tragikusan magyarellenes, romboló politikája eredményeként abszolút többség birtokában kormányzók tettei is ebbe az irányba hatnak. Egymás után hozzák a törvényeket, amiben az országot felvásárolni, behódoltatni akarók igénye érvényesül és a saját magyar kultúránk szorul vissza. Törvényileg tiltják pl., hogy a II. világháborús állítólagos népirtásról az igazságot vizsgáljuk, egyáltalán, hogy a vallásos dogma szerűen hajtogatott – mégis nap-mint-nap változó – hitfelfogástól eltérő módon nyilatkozzunk, beszéljünk. Egyáltalán, hogy mindezekre térdre rogyás nélkül gondoljunk. Törvényileg tiltják, hogy a nyakunkba akasztani szándékozott igát megnevezzük, hogy ellene védekezzünk.

A legutóbb tervezett büntető törvénykönyvben még mindezeken is túl kívánnak lépni. A védett kisebbségek mellett az Európai Unió is a védett állatok közé sorolódik, nem lehet majd róla rosszat mondani, írni, nem lehet majd a ránk erőltetett és erőltetendő politikáját kritizálni, nem hívhatunk fel azok elleni tüntetésre sem, mert a fejünk felett lóg az esetenkénti 3 éves börtön, ahogy a javasolt 336. paragrafus ezt megfogalmazza:

„Aki nagy nyilvánosság előtt a köznyugalom megzavarására alkalmas módon az Alaptörvény jogszabály, Magyarország nemzetközi kötelezettsége, vagy Magyarország által kötelezően alkalmazandó Európai Uniós jogi aktus ellen, vagy az ezek alapján működő bírósági vagy hatósági rendelkezés ellen, általános engedetlenségre uszít, 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Trianon.

Magyarországon, magyarnak születtem. Magyar az anyanyelvem. A magyar műveltségben nevelkedtem. Életem során több sorscsapást elviselve lelkem végleg magyarrá alakult. Magyarrá, mely a sajátom és ami senki ellen nem irányul. Mégis, ha magyarul akarok megnyilvánulni, a trianoni diktátum erőinek szószólói azonnal lecsapnak rám és mindenféle megbélyegzéssel igyekeznek elhitelteleníteni, kizárni az emberi közösség sorából. Mert számukra ha valaki magát magyarnak véli és ezt komolyan gondolja, akkor fasiszta, antiszemita, nacionalista, gyűlölködő és még sorolhatnám a megbélyegző és ítéletet jelentő jelzőket. A nemzeti érzések csakis a nem-magyaroktól fogadhatók el, náluk viszont ez dicsérő jelző a nacionalizmus – ahogy pl. az ABC rádióban is emlegetik Smetana, vagy Dvořák nacionalizmusát. Trianon.

Mindezeket Trianon szó véd-jelzi. Trianon, ahol Magyarországot, a magyarságot kollektíve bűnösnek nyilvánították. És azóta is folyamatosan ezt hangoztatják. Ezt tükrözik a megváltoztathatatlan Benes dekrétumok. Ezt gajdolja a hazai zsidóság, ezt adják a 'megvilágosult', 'haladó' nyugati balliberális véleményformálók szájába és ezt harsogja a fél világ. De nem a jobbik fele. Merthogy van egy másik 'világ' is a földkerekségen és nekünk, magyaroknak azoktól nem elzárkóznunk kell, hanem azok figyelmét, esetleges testvéri támogatását kérni és elfogadni.

Hogy egyszer valóban lezárhassuk a trianoni diktátumok romboló hatását, hogy ismét talpra állhassunk, ahogy tettük Horthy Miklós kormányzó országában. Hogy a gyászunk ismét életerővé váljon. Az országházban elfogadott emléknap elnevezésének szellemében ezért össze kell fognunk és egy-emberként kiállnunk igazunk mellett. Tanítanunk kell népünket, hogy tudatosuljon benne: mi nem vagyunk bűnös nemzet, ezt a bélyeget el kell elutasítanunk, és azokat is, akik az ebbéli hitet dogmaként akarják belénk oltani. Tanítani, tanulni, hogy a lehengerlő hódításnak ellen tudjunk állni. Mert ez az alapja a jövőbeli talpra állásunknak, a trianoni trauma megszüntetésének.

Himnuszunk utolsó versszakával fejezzük ki ebbéli óhajunkat és reményünket:

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Elhangzott: a canberrai magyarok 2012. június 2.-i és a Sydney-i magyarok 2012. június 3.-i megemlékezésén.

----------------------------- s az írás angolul ---------------------------------------

Does the one who started the war dictate the terms of peace?
By Ferenc Cser

According to all the indications, this is so. Though from hindsight this appears contradictory, it is not actually so. One of the reasons – even if not the most important – for starting WWI was the ability to dictate the terms of peace which temporally ends the war. Hungary opposed the war. Following the tyranny of the “rat revolt” at the end of the war – or because of it – the delegates of Hungary were not even allowed to sit at the negotiating table but were merely summoned in at the end of the negotiations to accept the terms of the dictate. Additionally, it was made very clear that: the dictate had to be carried out in full, even at the cost of her very existence.

In Hungary our homeland, nine decades after the event, the date of receiving and signing of the peace dictate was declared a Day of National Solidarity. Today we remember this day of our national tragedy, the shame of Trianon.

Yes, we do remember, because what took place there and then, which stamped the fate of all Hungarians, is unforgettable. It can and must not be forgotten, primarily not because its cost, but above all due to its injustice. The Hungarians were then punished – in a general sense – and are penalised even to this day. Then the state-to the bizarre preconceived hatred of the Hungarians, due to what they did not commit. And the Hungarians are punished to this day, for supposedly additional reasons – which naturally are not stated. They, who determined the punishment administer it out and without mercy.

During the elapsed time of nearly a century it has become obvious that the original aim of WWI was the enslavement of the peoples of Europe. But we cannot forget either that the sheer existence of the Austro-Hungarian Monarchy and particularly her historical past, irritated the financial oligarchies. It was even more annoying for them that there lived a people in the center of Europe whose language they could not understand and who provided protection to the West at grave cost of their blood, that could not be comprehended. These people irritated them, they were strange both culturally and linguistically, although surrounded by the Slavic sea, whom they tried to subdue for centuries and who slipped out of the yoke each time.

The Hungarians became rebellious, revolutionary. They did not accept the feudal system in wont throughout Europe nor superiority gained by reason of birth. Their huge number of songs, music, vigorous dances of great variety and folklore were all foreign for the conqueror. Their very existence; their will-to-live who are the original inhabitants of the Carpathian Basin, their industry, wealth – and peaceful mode of life – all irritated the rulers of Europe Yes, all this irritated those considering themselves superior. Those, who were preparing the peace dictate were irritated that after their defeat the Hungarians trampled into dust the bloodthirsty Bolshevik swashbucklers who were prepared to present the state to the internationalists. ‘I do not want to see any soldiery’ the Bolshevik Minister for War proclaimed. Hungary had to be humiliated and her conditions of existence lowest level. That was ratified in the Castle of Trianon on 4^th June 1920.

We remember Trianon where the Hungarians were forced to sign a humiliating peace dictate. As if the Hungarians had started WWI; as if they were responsible for all the suffering of Europe. It can be ridiculed by the label: Peace Treaty, whereas it was nothing other than a dictate. A dictate that either the Hungarians had to sign or they would have be annihilated. All this was done under the guise of Peace in Europe. TRIANON!

We did sign it. Then, with clenched teeth, we repaid the reparations imposed, while those dictating the ‘treaty’ and enjoying its advantages, attempted to rob whatever valuables and so hinder every possibility of rebuilding the state. This commenced with an attempt to annihilate the state by military means prior to the treaty being signed and with the active participation of the bolshevik rats. However this was blocked by the remnants of the disintegrating military who reunified for the purpose. The ‘rat rebellion’ was crushed with the leadership of Miklós Horthy.

At the time of the handing over of the peace dictate, bells of lamentation tolled throughout the country. The nation mourned. But the death of the nation did not eventuate because the feasibility of the state was assured by the able political leadership so two decades after the promulgation of the dictate she was in a viable condition. This is an unpardonable crime in the eyes of the internationalists! Hungarism! Nationalism! TRIANON!

The humiliating treaties of Trianon and Versailles imposed on the Hungarians and Germans respectively were not designed to create a lasting European peace. In fact they carried within them the seeds of the next World War, which eventuated according to a pre-set timetable within twenty-five years. Hungary, caught between two fires, was in a critical position. In vain all diplomatic efforts then regrettably the mask dropped from the face of the West, who craved and supported the territorial gains of the Bolsheviks rather than the independence and freedom of individual states. This was so especially in the case of Hungary whom they hurled at the feet of Stalin. TRIANON!

The peace treaties following WWII were no less dictates than those preceding it three decades earlier. Hungary was labeled a sinful nation and scourged again. Was it not because she gave a refuge and assistance to the Jewry fleeing from German-occupied lands, she blocked the westward thrust of Russian military forces or that she merely existed? The Allies bombed and blasted Budapest barbarously. And afterwards they extended their palms for further war reparations. To ensure however her incapacity to pay, all machinery from Hungarian secondary industry together with her railway rolling stock were carted off and then placed part-Russian ownership into her industry. TRIANON!

All this should have been enough for Hungarian society to descend into a state of lethargy, yet, even though on a brink extinction due to starvation, as foodstuffs were stripped by the Russians under the guise of compensation, the country was rebuilt so that the bolshevik government and dictatorship of the proletariat could inflict its revenge: rule brutally, imprison torture to death and execute masses of people, force them into a new faith, strip us of our valuables and make it impossible for an intellectual echelon to exist in the country. To quote the words of Rákosi: ‘The intellectual echelon must be constrained by making their existence insecure’ – and the intellectual organizations were disbanded. Consequently a significant percentage of the country’s intellectual force – as and when possible – fled the country from the barbarism of Communism.

Then came 1956 when the youth who were raised in the bolshevik spirit, declared: enough! They rebelled and the Soviet military, which was defeated in Budapest, hit back with new fresh units with such brutality to put down the rebellion, that the Communist movements through Europe were awakened. The bastion of communism was fractured and then after three more decades of agony it finally collapsed. It is a new crime and a new justification for the scourging of Hungarians. TRIANON!

The faith of the western banking oligarchies in the Soviets had already fractured after WWII since they were incapable of achieving the complete bolshevization of Europe. There was a twofold reason for this: – one and the principal one at that! – the German military launched a preemptive attack (just prior to the Red army launching its assault to overrun Europe) and after breaking through its lines started to March towards the Soviet industrial centers. This delayed the Russians by three years. Three years passed before the Soviets were in a position again whence they could move beyond their own borders towards the west. The other lesser but not insignificant obstacle was Budapest, where they were delayed for three months. Meanwhile western societies were awakened and opposed the Russians thereby rescuing their own countries and peoples from bolshevisation.

So, a new solution had to be worked out as a substitute for the bolshevisation from the east. The forming of the alliance of western states began soon after WWII – initially as a common market which was followed by an alliance of states. For us Hungarians, a new possibility was promised for the easing of the negative results of Trianon, to join an alliance of states and thereby unite the separated parts of the nation and in the spirit of the European Union to reduce the ethnic tensions on the Hungarians split separated from Hungary or for that tension to even cease. We were mistaken. Trianon acts with greater force than it did earlier.

We have now arrived at mid-2012, eight years after joining the EU when the ‘Uplands’, northern Hungary, and Erdély, Transylvania, are also members of the Union and we find the prejudicial / harmful effects of Trianon have not vanished.

In Slovakia e. g., the use of Hungarian language is suppressed even more brutally than ever, people are beaten to a pulp for uttering Hungarian words aloud and in addition the courts take legal action against the victims. In Erdély also, attempts were made to break-up Hungarian villages and it is common for persons to be ill-treated for the use of their mother tongue – and not only the extreme nationalists but also the official establishment intimidates anybody declaring himself to be Hungarian. ‘In Romania we speak Rumanian!’ and visitors speaking Hungarian among themselves will not be tolerated. This takes place in the land that was one of the cradles of Hungarian language, heritage and culture and holds one of the richest accumulations of Hungarian folk songs, folk dances, embroidery and folktales – a place where Hungarians were the original inhabitants. TRIANON!

It is best not to mention what the situation is like in Vajdaság, (now part of Serbia) and Podcarptska. In the light of events Hungary and the dark cloud of the anti-Hungarian and Hungarian-hating actions they are not distant. Even within Hungary the actions and words of hate-yobbos proclaiming themselves to be liberal and internationalist (Imre Kertész, Ákos Kertész, György Konrád, Ágnes Heller, Péter Eszterházy, Péter, Dániel, Péter Regős, and the list is practically endless) burn with hatred of all that is Hungarian.

They objected because: the Székely Anthem was sung in the Parliament, a statue of Miklós Horthy was erected and the removal from Budapest of the statue of that Red Count, who urged the destruction of the country, they berate Hungarians because the Hungarians do not fall on their knees in front of them to serve them absolutely. They lay charges against their compatriots and slander their own homeland, people and by any means at their disposal to secure their golden lifestyle. TRIANON!

In relation to them, most recently János Bencsik wrote the following in the Barikád

“To those who have an inherited aversion, fear and even hatred concerning Trianon and the fate of the Hungarians wrenched from their fatherland, it is difficult to explain why for many Hungarians the singing of the Székely Anthem brings on an emotive recharge, yet I will attempt just the same. There is a very simple explanation why Trianon can not be avoided. My dear left-liberal friends, it is because on this day, 16th May 2012, every fourth Hungarian infant was born outside the territory of the Hungarian State. That is why!”

The situation is made more dire by the actions of those at present in government acting in this way, those, who regards themselves patriotic and came to power with a two-thirds majority as the result of the catastrophicly anti-Hungarian and destructive policies of the previous government,. They enact laws one after the other, in which the wishes of those seeking to purchase and ingress the state are met while our own Hungarian culture is relegated. They forbid by law e. g., that we even seek the truth concerning the supposed genocide of WWII, that we make declarations or speak at variance with the dogma-like ‘articles of faith’ publicized daily – and in a constantly varying manner – and in fact that we even think of these without falling to our knees. They forbid by statute that we even declare as such the yoke being hung on our shoulders or defend ourselves against it.

In the most recent statute book of criminal law they seek to go even further. In addition to the protected minorities the EU is also listed among the protected animals in that one is not allowed to say or write anything against it, criticize her policies forced or about to be forced on us, organize demonstrations against them because above our heads there hangs three years of prison for each infringement as para. 336 sets down:

“Anybody, who is responsible for the disturbance of public order, urges disobedience against the statute of the Basic Law, international obligations of the Hungarian state, or legal act required to be used against Hungary by the EU or against orders made by the court or administration based on these, can be convicted to three years of loss of liberty.”

TRIANON!

I was born a Hungarian in Hungary. This is my mother-tongue. I was brought up in Hungarian culture. Having survived several blows of fate during my life my soul was transformed permanently to be Hungarian. Into Hungarian which is my own and is not directed against anybody. Yet if I want to present myself as Hungarian the supporters of the Dictate of Trianon smite me and seek to make me unworthy by fixing all sorts of labels on me thereby excluding me from human society. Because for them if anybody regards himself as Hungarian and thinks that earnestly, that person is Fascist, anti-Semitic, nationalist and a proponent of hate and I can continue with this list of labeling adjectives designating prejudice. Patriotic feelings are only acceptable from non-Hungarians and in their case being patriotic is an adjective of praise – as e. g., on the ABC radio when the patriotism of Smetana and Dvořák is aired. TRIANON!

All these are emblemised by TRIANON. That Trianon where Hungary and Hungarians collectively were declared felonious. And this has been shouted from the house-tops ever since. This is mirrored by the unalterable Benes Decrees. This is asserted by the Hungarian Jewry who serve it up into the mouths of the ‘enlightened’ and ‘progressive’ western leftist liberals who shape opinions and it is then trumpeted by half of the world. But that is not by the better half. Because there is another ‘world’ on this world from which we Hungarians must exclude ourselves but whose interest and perhaps brotherly support we need to seek and accept.

This, so we can put an end once and for all to the destructive effect of the Dictate of Trianon, that we can stand on our own feet again, as we did when state was under the governorship of Miklós Horthy. This, so that our bereavement may once again turn to a will to live. Therefore, in the spirit of the naming of this day as the Day of Remembrance in the Parliament, we must meet and stand united for our rights. We must teach our people so that it becomes clear to them: we are not a felonious nation, we must reject that label as well as those who desire to instill us with this faith as a dogma. We must teach and learn so that we can take a stand against this crushing conquest. Because that is the basis of our future resurrection and the annulment of the trauma of Trianon.

We express our desire and wish to do so with the last stanza of our national anthem:

Pity, O Lord, the Hungarians
Who are tossed by waves of danger
Extend over it your guarding arm
On the sea of its misery
Long torn by ill fate
Bring upon it a time of relief
They who have suffered for all sins
Of the past and of the future!

Source: http://www.korossy.org/magyar/himnusz.html

Translated by: Dénes Bogsányi

Read at the commemorial section of the Hungarians in Canberra on 2th June 2012.

Továbbította az MVSZ Sajtószolgálat

752/120607

S kiegészítette a Fejér Szövetség Sajtószolgálat