KILAKOLTATÁS - közjogi harc folyik házért, földért, hazáért

Tombol a nyár és a kilakoltatás - nap, mint nap küzdelem a földért, házért, hazáért

2012. június 18-án, öt nappal a TAHSZ a "Földtörvény társadalmi vitája" keretében rendezett VI. Országos Értekezlete előtt történt az, amiről most beszámolunk. S, hogy ezeknek mi köze van egymáshoz? Föld, ház, haza, s bármelyikről is légyen szó, egyetlen szóval jellemezhető az, ami kivétel nélkül és nap, mint nap napirenden van:

KILAKOLTATÁS

Honfitársak!

Nem a meleg, hanem az igazságszolgáltatást minduntalan felülíró jogszolgáltatás terrorja uralja már napjainkat. Cáfolja ezt meg valaki! Van, aki meg tudja ...?!

Válaszoljon valaki arra az egyszerű kérdésre, hogy ki, kinek is a szolgája ma! A JOG szolgálja az EMBERt, vagy az EMBER a JOG szolgája?! S akkor már folytassuk azzal, hogy pénz szolgálja az embert, vagy az ember lett a pénz szolgája? Diadalmasan működik a bankjog, a tulajdonjog, az emberjog, ... - mondják -  miközben nem törődik már senki ezek egészségével, avagy az igazsággal. Avagy akit még nem ért utol a jogszolgálat az továbbra is kitart abban a hitben, hogy a gazság "jogosan, sőt joggal" habzsol Magyarországon már hetedhét pofával?

Védjük meg házunkat, védjük meg hazánkat! 
Egy kilakoltatás megakadályozásának margójára. 

2012. május 25-én 09 órakor kerül(ne) sor egy 72 éves hölgy kilakoltatására, aki elveszítette férjét gyermekeit, akit nem véd meg senki. A hírhedt Császti és Szunics végrehajtó iroda (Budapest, VII. kerület Dózsa György út 40.) jár el az ügyben, amelynek irodának tevékenységét emberi tragédiák sora szegélyezi . 2012. május 25-én 8.30 órakor előbb tiltakozni fogunk az iroda előtt, majd ezzel egy időben, 2012. 5. 25-én (1027 Budapest, Frankel Leó út V/17. számú ház előtt) csoportunk másik része az idős néni védelmére kel. 

A magyar ember, ha hagyják, termel, dolgozik, alkot, és mindig hisz a jobb idők eljövetelében. E miatt tűr, amíg tűrhet, ezért cipeli némán a rá rótt terheket, sokszor még akkor is, ha tízszeres árat kell fizetnie. Bízik a végtelenségig, ezért sokszor későn veszi észre, hogy akikben hitt, azok becsapták, kifosztották, ellehetetlenítették, megalázták. Ha mindezt külön-külön, elszigetelten érzi a magyar, akkor az emberi tragédiák sorozata, ha sok magyar egyszerre érzi ugyanazt, akkor az a szabadságharc előszele. Ha elpattan az a bizonyos húr, ez a nemzet – ha kell bármi áron - elsöpri elnyomóit.

Azok, akik ma rajtunk élősködnek, különösen jól ismerik a magyar nemzet, a magyar társadalom lelkületét. Tudniuk kell, hogy egy bizonyos ponton túl, nem lehet a húrt feszíteni, mert a magyar, ha halkan is mondja ki igazát, azt oroszlánként védi.

A magyar hisz a nemzeti lobogó, a himnusz, a kokárda, felemelő igazságában, hisz az 1956-ban tankokra festett Kossuth-címerben, a történelmi Árpád-házi lobogóban, és mindazokban a jelképekben, amely a haza megvédésének sorsfordulóin szentelődtek fel, (még akkor is ha manapság ezek a jelképek olykor a pártpolitikából köszönnek vissza.) és ha kell e jelképek szellemében érvényre is juttatja akaratát.

Hazánk 1945-től 1956-ig 11 évig szenvedte szovjet megszállást, majd a legkeményebb kommunista zsarnokságot, de egy elrendeltetett történelmi pillanatban egymásra talált az értelmiség, a diákság, a gazdatársadalom és a nemzeti öntudatú munkásság, a nép ismét nemzetet alkotva elsöpörte az idegen hatalom által ránk kényszerített rezsimet.

Hétköznapi emberek harcoltak az utolsó csepp vérükig a szabadságunkra törő szovjet hadsereggel, mert 11 év alatt ráébredtek: A vörös erőszak célja nem más, mint szétzúzni a magyar öntudat alapját, a nemzetet éltető értékrendet. Akkor nem lehetett kérdés, hogy esküjéhez híven csatlakozzon-e a felkelőkhöz a rendőr, a honvéd, és mindazok, akik hitték és vallották a jelszót: „Aki magyar velünk tart”. (A világ jobb érzésű része máig csodálja, azt, ahogy felkelők pár napon belül győztek, átszervezték ország politikai és hivatalrendszerét, megszervezték önvédelmét, önellátását, a rosszabb érzésű része pedig retteg attól, hogy mindez ismét megtörténhet.)

A szovjet hadsereg fegyverei mellett, a nyugat passzivitása is kellett ahhoz, hogy meg tudják fojtani a magyar szabadságot, hiszen csak így „konszolidálódhatott” egy áruló, tömeggyilkos kormány, ezért tudta a vörös bőrbe bújtatott internacionalizmus besúgók és kollaboránsok hadával, - pénzt, hatalmi erőszakot, ártatlanok kiontott vérét nem sajnálva- előbb proletarizálni, majd önvédelemre képtelenné tenni a magyar társadalmat.

(A nemzetpusztító kádárizmus nem érdemel nosztalgikus sóhajokat. Természetessé tette az mutyizást, a „kaparj kurta neked is jut” vagy a „lopj nyugodtan, úgyis az országban marad” közösség és morálromboló filozófiáját.)

Amikor beérett a vetés, a „politikusok” módszert váltottak, és az érdekei érvényesítésére immár képtelen, becsapott, félretájékoztatott lakosságot belepasszírozták a pártokráciába, amely vásári komédiát csinált a „demokráciából”.

Nem kétséges, hogy ki fizeti mindezért a számlát. A számla kiállítója a vörösről kékre váltó internacionalizmus, az örök adós pedig a magyar!

Manapság a számlára egyre kevesebb pénz csordogál, szegényedik a magyar, a hatalom pedig régen tudja, amit az emberek többsége csak sejt: Egy általános elégedetlenségi hullám maga alá fogja temeti, azt a végletekig elkorcsosult rendszert, amelyet csak a magyar emberekbe belevert, belebeszélt fenyegetettség érzet tart össze. A hatalom és annak intézményei iránt táplált félelem férceli össze a „gazdaságnak” csúfolt kifosztó rendszert, valamint annak „működtetését” garantáló politikai irányítást.

A magyar társadalom jogos felháborodását mindeddig a hatalmat gyakorló körök jól szervezetten tartották kordában, de már az sem segít, ha ezer féle módon próbálják kifogni az ellenállás szelét a vitorlából. Eddig még úgy, ahogy sikerült hazugságban fogant kormányzati álintézkedésekkel manipulálni, meddő vitát folytatni az ok helyett okozatot támadó ellenzékkel, elterelni a figyelmet médiának címzett „szobor összefestékezéssel”, vagy vadkeleti, stílusban, vaktölténnyel való levegőbe lövöldözéssel. Jönnének majd tömegeket felajzó, majd lehangoló „irányított mozgalmárokkal”, akik mindig jókor, jó időben próbálják leereszteni a hatalom érdekeit fenyegető társadalmi gőzt. (Rájuk külön figyelünk.) Jönnek semmiből felbukkanó igazmondók, akiknek feladata a buzdítás – cserbenhagyás – lehangolás, mellesleg a változásokért valóban tenni akarók lejáratása. Így működik ma a rendőrállam. Profik és félprofi önkéntesek munkálkodnak a lakosság lecsendesítésén, a jelenlegi helyzet fenntartásán, mert sokaknak érdeke, hogy a magyarok milliói, mint az egykori bányalovak a bánya sötétjében, vakon vonszolják a nyakukba akasztott igát.

Miért tűrjük 23 éve ezt a gyalázatot? Miért nem meri 23 éve felemelni fejét a magyar? (Tisztelet a 2006-os ébredőknek, bajtársaimnak, akik felismerték a rendszer bűneit, mertek tenni és mertek szenvedni!) Hogyan lehet az, hogy az értelmiség némán tűrte az állami vagyon 95%-a elrablását? Hogyan lehet az, hogy bérből élők, a kisvállalkozók némán tűrik azt, hogy 100 megtermelt forintjukból 10 marad a zsebünkben? Hogyan tűrheti a gazdatársadalom némán, hogy a magyar föld 2014-től szabadon rabolható, hogy éltető anyaföldünk kikerül a kezükből? Hogyan tűrhetjük azt, hogy legendás mezőgazdasági hagyományaink ellenére éhezünk, hogyan tűrhetjük azt, hogy magyar családok ezreit lakoltatják ki, dobják az utcára? Hogyan tűrhetjük, hogy a magyar nép által soha jóvá nem hagyott adósságterheket hagyunk magunkon végrehajtani?

Hiszen nem vagyunk rosszabbak, mint 1956-os elődeink! Magyarok vagyunk, hazafiak vagyunk, csak össze kell fognunk, bíznunk kell egymásban!

Ameddig ez nem történik meg, addig „sikertörténet” azoknak a végrehajtóknak a működése, akik karöltve a bankokkal, a követeléskezelőkkel, a bíróságokkal és a lakásmaffiával legalizálni tudták az egyik legaljasabb tevékenységet, a családok következmények nélküli kilakoltatását. Érdekes módon a gyengék kifosztásában egymásra talált valamennyi spekulációban érdekel fél, miközben a társadalom még mindig nem emeli fel a hangját!

Ezért is nyilatkozhatta ezt bizonyos Asztalos Árpád szombathelyi végrehajtó: „…Csak bírósági ügyekben járunk el, és csak bírósági engedéllyel hajtunk végre. El tudja képzelni, hogy ha nem a törvényeket betartva működnénk, akkor egy jogállamban még mindig tehetnénk a dolgunkat?...” 

Asztalos a maga szemtelen módján nem mondott valótlant: végrehajtja a spekulánsok által diktált törvényeket, önmaga és az őt körülvevő rendszer hasznára. Erre felhatalmazást ad neki a „jogállam”, mivel csak így működhet az az intézményrendszer, amelynek áldozata a becsapott, ellehetetlenített, önmagát megvédeni képtelen egyszerű ember. A hétköznapi ember lakni, dolgozni, családot alapítani akar, küzd a létminimumért, cserébe élete munkáját adja azoknak a csaló pénzintézeteknek, akik a semmiből előállított, fedezet nélküli hitelpénzből varázsolnak uzsorakamatot.

Ki védi meg a magyart? 2012. április 1-óta lejárt a kilakoltatási moratórium, az erre szakosodott illetékes hivatalok, hivatalnokok, szokatlan lelkesedéssel, ritka precizitással végzik a dolgukat! Az állam által mindenben támogatott bankrendszer gépezete rutinszerűen sajtolja ki a lakosságból utolsó tartalékait! Nem elég, hogy a „politikai vezető réteg” eladósította az országot, magával rántotta azokat a tömegeket is, amelyek elhitték neki a „fenntartható fejlődésből” fakadó jobb élet ígéretét. Munkahelyek tízezrei szűntek meg, kisvállalkozások, családok ezrei mentek tönkre, fiatal, tehetséges, tettre kész fiatalok menekültek el a rájuk kényszerített magyar valóság elől. Tízezrek hajléktalanok, százezrek éheznek, milliók élnek létbizonytalanságban, az ország politikailag és gazdaságilag egy csődtömeg.

Tettekre van szükség! Már kevés a szavak ereje, ki kell kiállnia magyarnak a magyarért!
Ki kell állni a kilakoltatások ellen!

Ki kell állni a magyar föld védelmében!
Ki kell állni a hatalom által támogatott spekulánsok ellen!
Ki kell állnunk a korrupt állami intézményrendszer ellen!

Védd meg a házadat, ha kell, védd meg a szomszédjaid házát is! Közösen védjétek meg földjeiteket a spekulánsoktól, helyezzük nyomás alá a spekulánsokat támogató állami hivatalokat, a korrupt politikai rendszert! Védjük meg hazánkat! 

Tatár József 

Rendszerváltó Fórum alapítója
A MAREVOSZ elnöke.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Míg megnyugtató megoldás nem látszik, megállás nélkül folytatjuk!

Fejér Szövetség Sajtószolgálat