A kormány földtörvény tervezete: Darányi terv ide, a föld pedig oda!?

Tanka Endre elemzése alapján a földtörvény tervezet is ellentétes az érvényes kormányprogrammal, ráadásul szakmailag és jogilag is hibás, erkölcsileg pedig tarthatatlan.

Mi történik itt? Mi történik Magyarországon vidékfejlesztés címén? Ki és milyen módon kormányozza a földügyeket? Hogy merészel egy országgyűlési képviselő szavazni, ha a földügyekben csak ennyit tud nyilatkozni: "nem értek a földügyekhez"? Hogy merészeli bárki hozzáértés hiányában veszélyeztetni a magyar földet?

Szép szóval, de csúnya tettekkel, pályázati rendszerrel, törvényekkel ítéli halálra a családi és falugazdaságokat a magyar kormány. A kormány programjában (szóval) azt ígérte és hirdette, s máig hirdeti, hogy a családi és kisebb, helyi gazdaságokat támogatja, tettei azonban mind az NFA földbérleti pályázatok elbírálásában, mind pedig a parlament elé társadalmi vita nélkül (annak meghirdetésével, valójában messze-messze elkerülésével) benyújtott földtörvény tervezetében az eredeti és hangoztatott céljaival és szavaival arcátlanul és gyökeresen ellentétesek.

Tanka Endre (előzetes részletek az elemzésből):

"A Fttv ... a földhaszonbérlet mértékének meghatározásánál ... a gazdálkodó jogi személyek (nagyüzemek) javára nyílt, kedvezményes megkülönböztetést alkalmaz a földbérleti piac többi szereplőjével szemben. (...) Ez a kiváltságos térmérték is ... csak viszonylagos korlát, mert ... a névre szóló részvényeseitől korlátlan mennyiségben haszonbérelhető föld, valamint az a terület is, amelyet kényszerhasznosítás címén használ, mivel mindezek nem számíthatók be a törvényi maximumba. Valójában e jogintézmény – a hatályos Földtörvénnyel egyezően – korlátlan üzemméretet szavatol a nagyüzemnek."
 ... a hazai rendezés intézményesen fenntartja a nagybirtokrendszert, sőt, annak nyomasztó gazdálkodói és hatalmi túlsúlyát a földtulajdonszerzés és a földhaszonbérlet nem indokolható, megkülönböztetett kiváltságaival kívánja megszilárdítani.
... a hatóság csak a bármely személy (természetes és jogi személy) által a konkrét esetben fenntartható üzem (legkisebb és a lehetséges legnagyobb) nagyságát határozza meg.
... Egy jogállam alkotmányos birtokpolitikai célként nem tűzheti ki és törvényesen nem indokolhatja meg, hogy bármely gazdálkodó jogalany részére a – korlátozottan rendelkezésre álló termőföld alapból – megkülönböztetett nagyságú földszerzést szavatol, míg ugyanezt a földpiac többi szereplőjétől megtagadja. 
... és így tovább ...

NE! NE TOVÁBB!  

Tanka Endre részletes elemzése a földtörvény tervezetről:

A földforgalmi törvénytervezet (T/ 7979. : Fttv)
konceptuális (fogalmi, elképzelésbeli) tarthatatlansága

1. Az Fttv újraszabályozza a földtulajdonszerzés feltételeit és mértékét (az utóbbira ld. 12 – 17. §) továbbá a haszonbérelhető terület nagyságát (32 – 36. §). A rendezés joglogikai indoka a mezőgazdasági üzemszabályozás (Ütv) egyidejű bevezetése, amely együtt jár az üzemméret törvényi korlátozásával. A természetes személyek tulajdonjog szerzésénél a lényegi változás az, hogy az eddig személyenként járó 300 ha maximális szerzési mértéket az Fttv  csökkenti a jogszerző gazdálkodói státusától függő, különböző mértékekre. (Így az önfoglalkoztató és az őstermelő legalább 100 m2-t, legfeljebb 50 hektárt, az egyéni vállalkozó legfeljebb 300 hektárt, a családi gazdaság legfeljebb 500 hektárt szerezhet.)

A gazdálkodó jogi személy (GT, szövetkezet, egyéb gazdálkodó szervezet) a saját nevében nem szerezhet földtulajdont, viszont ez a jog a cégtulajdonos személyeket „földműves”, tovább „mezőgazdasági termelő” jogcímén illeti meg, külön nevesített elővásárlási és elő- haszonbérleti címek alapján. (Ld. a „helybeli illetőségű” jogi személy és más szervezet ismérvét: 5. § /1/ 9. pont) A jogi személy cégtulajdonosára a tulajdonszerzés általános szabályaitól egy eltérés van. E szerint, ha a jogszerző földműves a gazdasági társaságban minősített befolyással bír, úgy a GT tulajdonában álló földek mértékének a 3/4 részét az ő meglévő tulajdonaként kell figyelembe venni, vagyis össze kell számítani a megszerezni kívánt föld mértékével. (13. § /2/)

A Fttv ugyanezt a rendezőelvet alkalmazza a földhaszonbérlet mértékének meghatározásánál, azzal az eltéréssel, hogy itt a gazdálkodó jogi személyek (nagyüzemek) javára nyílt, kedvezményes megkülönböztetést alkalmaz a földbérleti piac többi szereplőjével szemben. Míg ui. a természetes személyeknél a bérlet megengedett felső határa (a tulajdonban és bármely címen használatban álló földterület beszámításával) azonos a tulajdonszerzés rendezési mértékével (50, 300 és 500 ha), addig  a mezőgazdasági termelők (a nagyüzemek) 300 és 1200 ha közti földet haszonbérelhetnek. (33. §) Ez a kiváltságos térmérték is, azonban, csak viszonylagos korlát, mert az 1200 ha üzemméretet tovább növelheti a cégnek a tagjaitól, illetve RT esetén a névre szóló részvényeseitől korlátlan mennyiségben haszonbérelhető föld, valamint az a terület is, amelyet kényszerhasznosítás címén használ, mivel mindezek nem számíthatók be a törvényi maximumba. Valójában e jogintézmény – a hatályos Földtörvénnyel egyezően – korlátlan üzemméretet szavatol a nagyüzemnek.

2. A tulajdonszerzés és a haszonbérlet feltételei megváltoztatásának az alapvető indoka, vagyis a mezőgazdasági üzemszabályozás alakító hatásának a szükségszerű jogkövetkezménye csak akkor állna fenn, ha a jogalkotó a piacgazdasági, vagyis az Észak – és Nyugat – Európában élő, valós földpiaci üzemszabályozással élne. Ennek lényegét, azonban elvetette, mert míg e modell rendeltetése a nagybirtokrendszer és a vele járó külföldi földspekuláció kizárása, addig a hazai rendezés intézményesen fenntartja a nagybirtokrendszert, sőt, annak nyomasztó gazdálkodói és hatalmi túlsúlyát a földtulajdonszerzés és a földhaszonbérlet nem indokolható, megkülönböztetett kiváltságaival kívánja megszilárdítani. Ezt az állítást a következő bizonyítja:

2. 1. A piacgazdasági üzemszabályozás

==  a teljes földalapra, valamennyi árutermelő gazdaságra kiterjed;

==  kivételt nem tűrve kötelező;

==  összekötött a közösségi és a nemzeti kiegészítő támogatással: az a gazdaság, amelyik nem veti magát alá az üzemszabályozásnak és a vele járó kötelező nyilvántartásba vételnek, az kizárt az agrártámogatásból;

==  bármely gazdaság – a gazdálkodó tőkeerejétől függetlenül – csak egyetlen üzemet tarthat fenn;

== az üzemvezető nem dönthet az üzem méretéről, hanem azt csak a kötelezően előírt törvényi minimum és maximum határain belül választhatja meg;

==  az üzemméret túllépése a többletterület kötelező elidegenítésével jár; (ld. a francia Safer kényszer – adásvételét);

== az üzemszabályozás nem nyújt kedvezményt a jogi személy (vagy egyéb) gazdálkodó szervezetnek, hanem annak az üzemlétesítés és üzemvitel azonos feltételeit kell teljesítenie a természetes személyekre előírt kötelezettségekkel (ezeknek a cég természetes személy tagjai kötelesek eleget tenni);

==  a fenti rendezőelvből következik, hogy a gazdálkodó szervezetnek semmilyen jogcímen (földtulajdonosként vagy haszonbérlőként) nem lehet térmértéki kiváltsága, vagyis az üzemméretének törvényi maximuma nem haladhatja meg a magángazdák üzemméretét; (ld. pl. a francia nagytáblás gabonatermesztés 40 ha birtok – minimumát és 250 ha birtok – maximumát).

2. 2.  A piacgazdasági üzemszabályozástól a hazai rendezés a következő lényeges intézményekkel tér el[1]:

==  az Ütv csak jövőbeli hatályú, így a fennálló birtokszerkezetet nem érinti (semmilyen kötelező átalakulást nem tervez és nem ír elő a nagyüzemek terhére, amelyek – Zvi Lerman világbanki szakértő számításai szerint – gazdaságaink 8 % - át teszik ki és a földalap 90 % - át birtokolják); 

==  az Ütv nem lesz kötelező: az üzemvezető a saját érdekei szerint dönthet, hogy az üzemszabályozásnak aláveti –e a gazdaságát, vagy sem;

==  az Ütv kikényszerítésére nincs közigazgatási (közhatalmi) szankció (az elgondolás szerint csak közvetett gazdasági eszközök, ma még bizonytalan adó – és illetékpolitika, stb. ösztönzik majd a nagyüzemi gazdálkodót a rendezés elfogadására);

==  a fenti rendezőelvek eleve kizárják, hogy a hazai üzemszabályozás a teljes földalapra és az összes árutermelő gazdaságra kiterjedjen;

==  az üzemszabályozásnak nincs kapcsolata az agrártámogatási joggal,    ezért lemond róla, hogy a támogatási jog elvesztésének szankciója a nagyüzemet rászorítsa méretének csökkentésére és az üzemszabályozásnak való alávetésére;

==  az Ütv elveti az „egyetlen üzem” működtethetőségének a törvényi követelményét. (Az Ftttv ezt már azzal érvényesíti, hogy a jogi személy vagy egyéb gazdálkodó szervezet a cég  „földműves” tagja személyében ugyan „csak” 1200 ha méretű üzem földtulajdonához és bérletéhez juthat, de egyrészt, e méret korlátlan, mert tetszőleges nagyságra növelheti további tag vagy részvénytulajdonos felvételével, akinek bármennyi földje lehet: ez nem számít be az 1200 ha mértékbe. Másrészt, a társasági jogi cégszerveződés a tetszőleges számú cégformák szorosabb – szűkebb összefogásával – a cég „földműves” tagjának járó 1200 ha üzemmérettel és a „mezőgazdasági termelő” elővásárlási és elő – haszonbérleti kiváltságaival – bármely számú üzemet működtethet, ha azok egyenként betartják a maximum 1200 ha elvi korlátot. (Ez utóbbi is csak látszat – korlát.) E miatt az Ütv üzemméret korlátozása csak a természetes személyek üzemeire érvényesül, míg a jogi és egyéb (társasági, stb.) gazdálkodó szervezetek esetében fiktív, valójában elesik.

3. Mivel az Ütv megtagadja a piaci üzemszabályozás alaprendeltetését, a nagybirtokrendszer korlátozását (kizárását), ezzel eleve semmissé teszi az Fttv célrendszerét. (Ld. az Fttv preambulumát, amely – egyebek közt - a falu népesség megtartó képességének megújulását, a helyi foglalkoztatás bővülését, a családi közösségek termelési közösségként megszerveződését, a középüzemek elterjedését, a saját munkavégzésen alapuló termelés kiterjesztését, az önfoglalkoztatás megerősítését célozza meg.) Nyilvánvaló: az Fttv csak hamis célképzetet fogalmazhat meg a családi gazdálkodás meghatározó szerepének létrehozására, amikor a jogalkotó egyidejűleg intézményesen elkötelezte magát a nagyüzem birtokszerkezetének fenntartása és földtulajdonnal (elővásárlási és elő – haszonbérleti kiváltságokkal) megszilárdítása mellett.[2] Ugyanakkor az Fttv ahhoz, hogy a nagyüzem számára a többi földpiaci szereplőhöz képest megkülönböztetett, tetszőleges mértékű és számú üzemet, valamint arra földtulajdonszerzést is biztosítson, kénytelen volt mellőzni a földpiaci üzemszabályozás központi vezérlőművét, a szektoregyenlőség és a versenysemlegesség közösségi jogi követelményét. A piaci üzemszabályozásnak ui. – kivételt nem tűrő – rendezőelve, hogy az üzemméret meghatározása (a minimális és a maximális „birtokméret”) teljesen független az üzemet fenntartó személyétől (tőkeerejétől), ami helyett kizárólag tárgyi ismérvekre alapozza a lehetséges üzemméretet. Ezek lényege a föld művelési ága, az alkalmazott termesztési technológia és a helyi földellátottság.[3] Ugyancsak ebből ered, hogy a közigazgatási beavatkozás nem a tulajdonszerzést és nem a földhaszonbérlet mértékét korlátozza, hiszen az üzemlétesítés számára még a földhasználat jogcíme is közömbös. E helyett a hatóság csak a bármely személy (természetes és jogi személy) által a konkrét esetben fenntartható üzem (legkisebb és a lehetséges legnagyobb) nagyságát határozza meg.

Az Fttv viszont – a kívánt eredmény, a nagyüzem kiváltságos elsajátítási helyzetének szavatolásához – kénytelen volt nem létezőnek tekinteni a közösségi jog által megkövetelt és védett versenyjogi minimumot, amin áttört és az üzemméret törvényi rendezését az üzemgazdaságtan tárgyi ismérvei helyett nyíltan – kényszerű elismeréssel – szubjektív tényezőkre alapozza.[4]  Ezek közül különösen kirívó a „földműves tevékenységének birtokpolitikai megítélése”, ami önmagában is a rendezés önkényének a reális veszélyét hordozza. Egy jogállam alkotmányos birtokpolitikai célként nem tűzheti ki és törvényesen nem indokolhatja meg, hogy bármely gazdálkodó jogalany részére a – korlátozottan rendelkezésre álló termőföld alapból – megkülönböztetett nagyságú földszerzést szavatol, míg ugyanezt a földpiac többi szereplőjétől megtagadja. Már pedig, az adott esetben a nagyüzem „gazdasági mérete és termelési képessége”, tovább „birtokpolitikai megítélése” alapján a jogalkotó rendelkezése épp ezt valósítja meg.

4. A célrendszer megkerülése és az üzemméret tárgyi jogalapjának az elvetése után az Fttv már gátlástalanul kialakíthatta – a „tulajdonszerzés közjogi korlátozásának a tulajdonszerző személyéhez tapadó, általánosan kötelező követelmények többrétegű megfogalmazásával”[5] - a földtulajdonszerzés és a földhaszonbérlet kasztrendszerét a közel két millió magángazda (őstermelő, önfoglalkoztató, egyéni vállalkozó és családi gazda) terhére. Egyidejűleg a „birtokpolitikai megítélés” szubjektív kategóriája a tulajdonszerzésnél a jogi (vagy egyéb) személy nagyüzemnek a természetes személyekkel azonos tulajdonszerzési esélyt teremtett (a „földműves” cégtulajdonosok egyenkénti szerzőképességével ezt meg is sokszorozva), míg a földhaszonbérletnél a korlátlan üzemméretet is biztosító kiváltságrendszert létesített. Az Fttv ezt az eredményt olyan jogtechnikával érte el, amely egyfelől, a természetes személy földműves gazdálkodói státusát a meghatározó, áttörhetetlen korlátnak használja a maximális földszerzés mértékének behatárolásánál. E jogalanyok üzemméretének ilyen módszerű leszűkítése azért jelent kasztrendszert, mert abból a magángazda földműves a gazdálkodói  többlet - teljesítményével sem képes kitörni.[6] Másfelől, az Fttv a „birtokpolitikai megítélés” szubjektív feltételrendszerét a nagyüzem javára következetesen végrehajtja nemcsak a földtulajdonszerzésnél, hanem az elővásárlási jogok, az elő – haszonbérleti rangsor, a haszonbérlet térmértéki kiváltságai és – a külön törvényi rendezésre utalt – vállalkozói földhaszonbérlet intézményi kiváltságaival is.

4. 1. Az elővásárlás elsődleges jogosultja bármely földnél – még az önkormányzat által kijelölt települési övezet földjénél is – a föld helyben lakó volt haszonbérlője. (23. § /1/) Ez a földalap 70 – 90 százalékára a nagyüzemi cégtulajdonos tulajdonszerzését biztosítja.[7] Ha az Fttv valóban a kis – és középüzemek földtulajdonszerzését kívánná segíteni, úgy ki kellene mondania, hogy „….elővásárlási jog illeti meg a/ a föld helyben lakó, nem nagyüzemi (gazdasági társasági és szövetkezeti) cégtulajdonos volt haszonbérlőjét….” (Fttv 23. § /1/ a/pontja)  A „nagyüzemi földművesek”, pedig a b – d./ pontokban felsorolt természetes személyek mögé, az e/ pont ranghelyére kerülnének.

Ugyanez a törvényhely – a volt haszonbérlővel azonos rangsorban – az elsődleges elővásárlási jogot a – külföldi és belföldi – tőkeberuházónak adja meg ültetvény telepítése (üzemeltetése), állattartó telep és halastó üzemeltetése címén. (23. § /1/a. pontja és 24. § /3/ a - c. pontjai) Ez a  nagyüzemi tőketulajdon merőben alaptalan kiváltsága, ami az összes, nem tőkeerős, kis – és középüzemi helyi gazdálkodót megfosztja a földtulajdonszerzés esélyétől.[8] Az a tény, hogy bárki – a tőkeereje alapján – értéknövelő beruházást teljesített a bérelt földön, a legkevésbé indokolja számára a földtulajdoni monopólium – minden más földpiaci szereplővel szemben garantált – biztosítását. A mai világválság helyzetében ui. a föld közfunkcióinak és élelmiszertermelő szerepének az új értékrendjében (amely az államra alkotmányos felelősséget hárít polgárainak élelmezés biztonságáért) semmiképp nem elfogadható birtokpolitikai államcél a földtulajdonnak a helyi gazdákkal szemben az – akár hazai, akár külföldi – tőkehasznosító részére biztosítása.

Az Fttv a nagyüzemi tőketulajdon földszerzési elsőbbségét a gazdálkodás kiterjesztésére külön biztosítja. Amikor ui. a tőkebefektető – a 24. § (3) a- d/ pontjai szerint kedvezményezettekkel (állattartó telep üzemeltetője, állattartást vállaló földműves, ültetvény - telepítő és üzemeltető, továbbá egyedi agrár - környezetvédelmi termelésre vállalkozó személy) azonos rangsorba kerülne, úgy elsőbbségi ranghely illeti meg őt az üzem – kiegészítő földszerzés és új üzem létesítése címén. (24. § /4/ a – b. pontjai) Nem vitatható: itt is a tőkeerő (mint az elsajátítási magánérdek anyagi alapja) és nem a helyi termelők földellátásának a  célja dönti el, hogy kié lehet a földtulajdon.

4. 2. Az elő – haszonbérleti jog elsődleges jogosultja a magyar állam. (43. § /1/)[9] Őt követően, viszont az Fttv a nagyüzem földszerzési elsőbbségét hasonló céltudatossággal biztosítja, mint az elővásárlási jognál, de eltérő jogtechnika alapján. Az önkormányzat által kijelölt övezeti földnél ui. az elő – haszonbérlet rangsora azonos az elővásárlás sorrendjével, tehát a nagyüzemi cégtulajdonos itt is a „föld helyben lakó volt haszonbérlője” jogcímén kap elsőbbséget. (43. § /3/)  A nem – övezeti földek elő – haszonbérleti jogára, pedig a rangsor elsődlegessége (ha az NFA nem élt e jogával) a mezőgazdasági termelőket, vagyis a jogi személy (vagy egyéb gazdálkodó szervezet) nagyüzemeket illeti meg.[10] Az egyes „jogosulti csoportokon” belül az Fttv elsőbbséget ad a tőkeberuházást teljesített családi gazdálkodóknak. (Halastó, állattartó telep üzemeltetése, ültetvény telepítése, stb. címén: 43. § /5/)[11] Nyilvánvaló: ha az Fttv a saját célrendszerét követi, ezen belül a helyi őstermelők, egyéni vállalkozók, családi gazdálkodók elsődleges földszerzését kívánja biztosítani, úgy mellőznie kell a mezőgazdasági termelők elsődleges elő – haszonbérleti jogosultságára és kötelező kijelölésükre írt törvényi rendelkezést. (43. § /4/)

4. 3. A haszonbérletnél az Fttv megszűntette a GT és a szövetkezet eddigi  - a közösségi jogba ütköző - térmértéki kiváltságát, a legfeljebb 2500 hektárra terjedő területi mértéket, ami korlátlan üzemméretté növelhető a saját tagtól és a névre szóló részvényestől bérelhető földek be nem számításával. Egyidejűleg, azonban, a haszonbérelhető terület nagyságát a földbérleti piac valamennyi szereplőjére kiterjedően újra szabályozta. Ezzel végrehajtja egyrészt, a nem nagyüzemi földhasználók kasztrendszerbe szorítását, másrészt a nagyüzemi tőketulajdonosok részére űj, átfogó kiváltságok rendszerének a kiépítését.

Az önfoglalkoztató és az őstermelő legfeljebb 50 ha, az egyéni vállalkozó 300 ha, a családi gazdálkodó 500 ha földet bérelhet, mindenkor a bármely jogcímen használt földterülete beszámításával. (32. § /1/)  A mezőgazdasági termelő (a jogi és egyéb személyiségű nagyüzem) legfeljebb (szintén a bármely címen használt földje beszámításával) 300 ha föld bérletére jogosult, ha a szerzést megelőző 3 évben átlagosan 15 főnél kevesebbet foglalkoztat. A szerzési mérték 500, 800, ezer és legfeljebb 1200 ha nagyságra nő, ha a nagyüzem átlagos foglalkoztatási létszáma eléri a 30, a 60, a 80, illetve a 100 főt. A szerzési mérték jogi értelemben korlátlan, mert azt tovább növelheti a cég tagjától (névre szóló részvényesétől) bérelhető földek mennyisége, ami nem számítható be a törvényi mércébe. (33.§) Az Fttv a nagybirtokrendszer új térmértéki kiváltságát közgazdasági indokokra, főleg a foglalkoztatás - politikára alapítja: a nagyüzemek meghatározó szerepet játszanak a mezőgazdasági munkaerő foglalkoztatásában, a vidék felemelésében, így nyilvánvaló közérdek az üzemméretük kedvezményezett kiterjesztése a többi gazdálkodóval szemben.[12]

Egyértelmű, hogy a földbérletnél kialakított kasztrendszer, minek ellenpólusa a nagyüzem földszerzési és üzemméreti kiváltsága, átgázol az Fttv célrendszerén, miközben (a később kifejtettek szerint) a közösségi és a hazai jogba ütközik. E mellett, a nagyüzem meghatározó mezőgazdasági foglalkoztató képességének a tételezése és földszerzési kiváltságainak erre alapítása hamis, számos tárgyi bizonyítékkal megcáfolt közgazdasági érv. Valójában – mivel épp az iparszerű, nagytáblás művelés és a nagygépekre épülő technológia miatt a nagyüzem élőmunka igénye csekély, a nyereséghozam kényszere pedig ezt még tovább szűkíti – a mai egyéni gazdaságok (az őket felszámoló gazdasági szabályozók ellenére is) azonos területegységre vetítve négy – és hétszeres foglalkoztatási arányt érnek el a nagyüzemhez képest. Ezért a megkülönböztetett térmértéki kiváltság – ha az csak a közgazdasági szemponton múlna - éppen őket illetné meg.  

5. Az Fttv külön törvényi rendezésre utalja a vállalkozói földhaszonbérlet új jogintézményét, amely kizárólag a nagytőke legerősebb mezőgazdasági szerveződésének, föld – és vagyonegyesítésének kíván különleges kiváltságokat szavatolni gazdálkodási monopóliuma megszilárdításához és az állami földtulajdon terhére is megvalósuló tulajdonszerzéséhez. A jogalkotó nem hagy kétséget a felől, hogy ez a (magánelsajátítást szolgáló) kiváltság a személyes munkavégzésen alapuló gazdaságokat nem illetheti meg.[13] Bár az új jogintézmény nem tárgya a földforgalmi törvénynek, azonban annak a tőkehasznosulást szolgáló – a hazai jogrendben eddig nem ismert – kiváltságaival itt is számolni kell a miatt, mert azok a földbérleti piac összes egyéb szereplőinek a terhére egyoldalú előnyszerzést és törvénybe ütköző megkülönböztetést jelentenek.[14]

6.  Az Fttv a földtulajdonszerzés és a földhaszonbérlet mértékének új rendezésével, a nagytőke nem indokolható földszerzési kiváltságainak létrehozásával nemcsak a saját célrendszerén és a kormány földprogramján gázol át, hanem az intézményeivel több, lényeges közösségi és hazai jogsértést idéz elő. Jogi oldalról ezek abban összegződnek, hogy a földtulajdonszerzés és a bérelhető föld mértékének törvényi korlátozása elveszti érvényes jogalapját, mert a jogalkotó az irányadó közösségi jogot és a magyar Alkotmánybíróság e tárgyú iránymutatásait tévesen értelmezi, a valós jogalap kötőerejétől eltekint, ez, pedig fogalmi alapvesztéshez vezet (konceptuális inkoherencia). Mindez a következőkben jelenik meg:

6. 1. A törvényelőkészítő részletesen kitér a jogi rendezés jogalapjára és az Fttv indokolása többször utal rá, hogy az új intézményei teljes összhangban állnak a kötelező közösségi joggal.[15] Ugyanakkor, a jogi következtetéseinek levonása azt bizonyítja, hogy a jogalkotó vagy nem ismeri, avagy nem kívánja ismerni (alkalmazni) a hiteles közösségi jogot e döntő kérdésben. A tisztázáshoz, ezért nem mellőzhető a valós jogalap rövid felidézése.

  Magyarország földtulajdoni és földbérleti piacon gyakorolható önrendelkezésére a földmoratórium lejártával a Római Szerződés (EUSZ: Európai Uniós Szerződés) 56. cikke az irányadó. Az Európai Bizottság számunkra adott iránymutatása már a csatlakozást előkészítő tárgyalásoknál tisztázta ennek tartalmát. E szerint, amint a tőke szabad áramlásának bármely korlátozása tilos, mind a tagállamok, mind a harmadik országok viszonylatában, ennek jogi analógiájára – a tőkeszabadság értelmében - a földtulajdon és a földhasználat szabad forgalmazásának az akadályozása is tilos az EU területén.

  Az EB az EUSZ 56. cikkének a földre való alkalmazásáról részben a saját iránymutatását – mint nem kötelező, értelmező jogforrást - jelölte meg, részben, pedig azt kiegészítette az Európai Bíróság eseti döntésével. Az iránymutatás – szó szerint – a következő: „A  tőke szabad áramlását érintően tiltott minden, mind a diszkriminatív, mind a nem diszkriminatív korlátozás. Azok a nem diszkriminatív intézkedések, amelyek a beáramló tőkemozgást korlátozzák, megengedettek, feltéve, hogy olyan objektív és állandó feltételeken alapulnak, amelyeket közzétettek és a közérdek érdekében kötelező elvárásokat támasztanak alá. Minden esetben, tiszteletben kell tartani az arányosság elvét.” (EB 97/C/220/06. sz.) Ehhez járuló, további követelmény az Európai Bíróság  iránymutatása, amely szerint „a gazdasági okok nem tekinthetők kötelező elvárásnak.” (17/92. sz. eset, ECR 1993.)

A fenti, együttes feltételek rendszerét az arányosság közösségi jogi fogalma teszi teljessé. Általában – tehát nem kizárva a konkrét, egyedi eset sajátos szempontjait (melyeket épp az EKB gyakorlata alakít) – az arányosság alapelve a következő igényeket támasztja:

a/ a kérdéses intézkedés – jelen esetben a tőkemozgás korlátozása – megfelelően      szolgálja a jogos célkitűzést,

b/ az intézkedés szükséges legyen, elsősorban arra figyelemmel, hogy nincs – e  kevésbé korlátozó jogi eszköz a cél elérése érdekében;

c/ az intézkedés arányos és kiegyensúlyozott legyen olyan értelemben, hogy bármely sérelemnek vagy korlátozásnak, melyet az intézkedéssel okoztak, megfelelően egyensúlyban kell állnia az elért (mégpedig a társadalmi közösség számára elért) előnyökkel a nélkül, hogy az intézkedés bármely diszkriminációt megengedne.

6. 2. 2014. V. 1-től az államterületünket alkotó, bármely rendeltetésű föld tőkének fog minősülni, függetlenül attól, hogy annak szabad forgalmazása kinek a javára hoz tulajdont, avagy földhasználati jogcímet. Ehhez képest, a föld tőke – minősége épp úgy érvényesül bármely természetes személy (önfoglalkoztató, őstermelő, stb.) földügyleténél, mint a szervezeti tőketulajdonosok földszerzésénél. Az Fttv amikor – a szerzési mértékek önkényes korlátozásával – kasztrendszert létesített a természetes személyek földtulajdona és földbérlete terhére, miközben a nagyüzemi cégtulajdonosoknak a korlátlan üzemméretet is lehetővé tevő kiváltságrendszert alkotott, ezzel az EUSZ 56. cikkén alapuló, szabad földforgalom egyik döntő alapkövetelményét, a hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) tilalmát is megszegte. Nem szorul bizonyításra: az őstermelő, az egyéni vállalkozó és a családi gazda, akit az Ftv eddig a személyében 300 ha föld tulajdonának szerzésére jogosított (négy tagú családjával, pedig 1200 ha földje is lehetett), a legfeljebb 50 ha (300 ha és 500 ha) mértékre leszűkített maximális földtulajdon - szerzési képességével, továbbá az ugyanígy csökkentett haszonbérleti maximumával súlyos, megkülönböztetett hátrányba kerül azzal a nagyüzem cégtulajdonossal szemben, akit a földtulajdonszerzés természetes személyekre irányadó mércéjén felül az 1200 hektárt is meghaladó földhaszonbérleti jogcímek kiváltsága illet meg. A tőke (a szabad földforgalom) mozgásának mindenek előtt a diszkriminatív korlátozása tilos. Már pedig, a kivételes korlátozhatóság egyetlen jogi érve (törvényi feltétele) nem hozható fel a mellett, hogy az Fttv a közel 2 millió hazai földpiaci szereplőt megfossza a földtulajdonszerzés és bérleti esély mai törvényi lehetőségeitől, amelyeket egyidejűleg a nagyüzemi tőketulajdonosok számára nagymértékben, intézményi garanciákkal kiterjeszt. Nyilvánvaló: a nagybirtokrendszer ilyen módszerű megszilárdítása, földszerzési monopóliumának megteremtése nem minősülhet a „közérdeket érvényesítő, kötelező társadalmi elvárásnak” (ami a kivételes korlátozhatóságot megalapozná),ellenkezőleg, az utóbbi közérdek épp a tőketulajdon szerzési feltételeinek a természetes személyek jogállásához igazítását követeli.

Az Fttv, tehát nem rendelkezik törvényes jogalappal a földtulajdonszerzés és a földbérlet diszkriminatív szabályozására. E helyett, jogszerűen, két megoldás között választhat. Vagy azonos szerzési mértéket ír elő valamennyi földpiaci (bérleti) szereplő számára, vagy korlátlan földtulajdoni és földbérleti piacot nyit, bármely mérték – korlát nélkül. Mivel az utóbbi a közérdekű birtokpolitikát eleve kizárná, célszerűen csak az első módszer jöhet szóba.[16]

6. 3. Az Fttv által végrehajtott diszkrimináció sérti az Alkotmánybíróság földpiac – szabályozásra korábban kialakított határozatát. ((35/1994. /VI. 24./ AB határozat) Az utóbbi ugyan azokra a lehetséges szerzési korlátokra vonatkozik, amelyekkel az állam a korlátlan földpiac megnyitási kötelezettsége beálltáig (a földmoratórium lejártáig) élhet. Ugyanakkor az AB fontos alaptételt rögzít a földtulajdon és a földtulajdon szerzés jogi megítélésére. E szerint a tulajdonhoz – így a földtulajdonhoz – való alapjog nem terjed ki a tulajdonszerzésre. A tulajdonszerzés joga nem alapjog, nem érinti a jogképességnek az Alkotmány 56. szakaszában biztosított alapjogát sem. (35/1994. /VI. 24./ AB határozat 3. pontja. ) Az Alkotmány 13. § - a csak a már megszerzett földtulajdont részesíti alapjogi védelemben, míg ez a védelem nem terjed ki a földtulajdonszerzésre. Az államnak nincs kötelezettsége arra, hogy a magánszemélyt tulajdonszerzéshez vagy tulajdon élvezetéhez segítsen. (936/D/1997. AB határozat)

Ebből következik, hogy amikor az állam alkotmányos államcélt tűz ki a birtokpolitika érvényesítésére, ami a szűkös földalap újraelosztásával jár (magánszemélyeket földtulajdonhoz és földhasználathoz juttat), ezzel nem háríthat megkülönböztető, hátrányos jogkövetkezményeket a földpiaci szereplők egyetlen csoportjára sem, vagyis be kell tartania a földpiac működtetésének versenyjogi alapkövetelményét, a szektoregyenlőség és a versenysemlegesség érvényesítését.  Az AB fenti határozatai ugyan ezt nem mondják ki, viszont ez e nélkül is egyértelműen következik, részben az egykori Alkotmányból,[17] részben a közösségi jog elsőbbségéből, amit a tagállam köteles követni.

6. 4. Az Fttv földhaszonbérleti „kasztrendszere” – a nem nagyüzemi földhaszonbérlőkre meghatározott, diszkriminatív korlátok miatt – további közösségi jogsértéssel is jár. A jogegyenlőség és az általános egyenlőség ui., az Európai Közösségek Bírósága által is elismert alapjog, amelyet a gyakorlat piaci viszonyoknál – a Római Szerződés 4. cikke alapján - kiterjeszt az azonos versenyfeltételek biztosításának a követelményére is. (Lásd pl. a megkülönböztetés tilalmát a C- 117 – 76. és a C – 16- 77. számú egyesített ügyekben. 1977/ECR 1- 1753, 7. pont)

6. 5. Az Fttv által bevezetett hatósági engedélyezési rendszer (6. § /3/. II. - III. fej. 25. § és 51. § külön elemzést igényel a célszerűség, a közgazdasági indokoltság, a joghatékonyság és a törvényesség mérlegén. A rendeltetését tekintve ui. nem vitatható, hogy ennél a közhatalmi beavatkozás nem a piacgazdasági üzemszabályozás közérdekét szolgálja, hanem a nagybirtokrendszer megszilárdítását, földtulajdon és földhasználat szerzési kiváltságait kell érvényesítenie. A piacgazdasági modellnél ui. a hatóság az „egyetlen üzem és kötelező méretkorlát” követelményeit kényszeríti ki, amelyek megelőzik (kizárják) a nagybirtokrendszer kialakulását, jogi személy üzemtől is számon kérik a személyes munkavégzés teljesülését. Másrészt, birtok – elvonással szankcionálja az üzemtörvény megsértését (így az üzemméret túllépését). Ezzel szemben, a hazai modell a közérdek hamis látszatát szimulálja, hiszen koránt sem a „kasztrendszerbe szorított” kétmilliós agrárnépesség érdeke, hogy hatósági kényszer vonja el tőle azt a földet, ami jogszerűen megilletné őt, ha a „jogállami lelemény” nem szül fondorlatos jogtechnikát a forgalomképes földkészletnek a tőkeerő által  kizárólagos elsajátítására.[18]

Az engedélyezési rendszer – a nem közcélú rendeltetésétől eltekintve – alapos jogi aggályt támaszt, éspedig az Unióval kötött Csatlakozási Szerződésünk (CsSz) megsértését, így a jogsértés jogkövetkezményeinek kiváltását.[19] Az Fttv indokolása állítja: e jogintézmény bevezetése teljes összhangban áll a közösségi joggal, így azt jogsértés nélkül alkalmazhatjuk.[20] Ez a jogi álláspont és annak az alátámasztása, azonban téves. Nem számol azzal, hogy – bár a CsSz valóban rendelkezik egy előzetes hatósági eljárásról, amit engedélyez – ez a kikötés azonban nem a ”mezőgazdasági földterületre”, hanem a tagállami állampolgár másodlagos lakóhelyű ingatlanszerzésére  és a külföldi jogi vagy magánszemély ingatlan tulajdonszerzésére vonatkozik.[21] A jogban járatos szakember – főként egy teljes jogalkotó apparátus – nem lehet olyan felületes, hogy a CsSz  (mint nemzetközi szerződés) egyedi rendelkezéseit összekeverje a közösségi jog egyéb normáival. Magyarország – mivel alávetette magát a CsSz 3. része (2) bekezdésében előírt un, súlyosítási tilalomnak – nem hivatkozhat sem a közösségi jog különböző, esetleg általános szabályaira, sem az Európai Bíróság mezőgazdasági üzemszabályozási jogvitákban (az észak – és nyugat –európai tagállamokban alkalmazott közigazgatási engedélyezésnél) kialakított álláspontjára, mert a CsSz e kérdésben konkrét kötelezettségvállalást tartalmaz, aminek önállóan, nem vitatható jogi9 kötőereje van.

A „súlyosítási tilalom” egyértelmű tartalma az, hogy a termőföld tulajdonának és használatának megszerzésénél a magyar állam 2004. V. 1-től a tagállami állampolgárra és jogi személyre nem alkalmazhat hátrányosabb jogintézményt, mint amit a CsSz aláírásának a napján jogszerűen működtetett. Ez a következőt jelenti. Az uniós jogalanyok földtulajdon szerzésének engedélyezésére az Fttv jogosult hatósági engedélyezési rendszert bevezetni, mivel – főszabályként (Ftv 7. §) – az uniós tagságunktól fogva mind eddig (a földmoratórium lejártáig) nem szerezhettek nálunk földtulajdont. Eltérő jogi megítélés alá esik, viszont az uniós jogalanyok földhaszonbérlete. A CsSz aláírásának napjától mind eddig azt nem korlátozta hatósági jóváhagyás és annak törvényi feltételrendszere. Ezért annak a bevezetése – aligha cáfolhatóan -  „kedvezőtlenebb bánásmódot” jelent a terhükre, vagyis beleütközik a CsSz által kikötött súlyosítási tilalomba. Nyilvánvaló: az Fttv a tervezett engedélyezési rendszerét nem tarthatná fenn az ellenünk induló kötelezettség szegési eljárásban.

Összegzés:

1/  Az Fttv földforgalmi rendszere – a felvállalt jogalkotói célrendszernek megfelelően – csak olyan mezőgazdasági üzemtörvényre épülhet, amely

·        a teljes földalapra, minden árutermelő gazdaságra kiterjed, kötelező érvénnyel;

·        megvalósítja az „egyetlen üzem és törvényi maximális üzemméret” követelményét;

·        a rendezést összeköti az üzemfenntartó közösségi és kiegészítő agrártámogatásra jogosultságával;

·        kidolgozza valamennyi gazdaságtípus részére a „mezőgazdasági üzemmé” átalakulás közgazdasági - jogi feltételeit és határidejét.

 2/ Az AKI kutatásszervezési megbízása alapján  (talajtani, üzemgazdasági és egyéb szakértők bevonásával)  országosan, régiók,  tájegységek és kistérségek szerint ki kell munkálni – művelési ágak, termesztéstechnológia, a helyi földellátottság és egyéb releváns ismérvek alapján – a minimális és maximális üzemméret általános meghatározását, az attól való eltérés feltételeit és százalékos arányait. A jogalkotónak nem a földtulajdon és a földbérlet egyes termelőkre irányadó korlátjait kell meghatározni, hanem a bármely földműves által létesíthető üzemtípusok legkisebb és legnagyobb mértékét kell rögzítenie.

3/ Amennyiben az Fttv megváltoztatja a földtulajdonszerzés és a földhaszonbérlet hatályos alanyi térmértékét, úgy ezt csak a jogalanyok (a földpiaci és földbérleti szereplők) szektoregyenlősége és a versenysemlegesség követelménye alapján teheti, vagyis semmilyen hátrányos megkülönböztetést (diszkriminációt) nem alkalmazhat az egyes gazdálkodó csoportok terhére. 

2012. szeptember 14.

Prof. Tanka Endre, az MTA doktora, ny. egyetemi tanár, tantárgyfelelős

---

[1] Az Ütv tervezete nem ismert, arról sincs senkinek köztudomása, hogy az már elkészült - e. Viszont, szakmai körök megismerhették az Ütv koncepcióját Kurucz Mihály: Egy üzemszabályozási törvény indokoltsága c. tanulmányából, amit 2012. tavaszán a Gazdálkodás c. folyóiratban való közlésre készített.

[2] A kiépített jogintézményi rendszeren túl a jogalkotónak ezt az alapállását az Fttv indokolása is leleplezi. E szerint ui. „a kormány a nagyobb birtokok számát, a gazdaságok közötti súlyát és arányát csökkenteni akarja, de anélkül, hogy felszámolásukra törekedne.” Általános ind. 52. o.)

[3] Ezek a tényleges üzemméret közhatalmi meghatározása során nagyfokú rugalmasságot biztosítanak. Így – a francia szabályozásnál – a regionális meghatározás az országos átlagtól az előírt százalékos arányban eltérhet. A kertészet – pl. a nizzai üvegházi szegfű – birtokmaximuma 0,5 ha, míg az alpesi legelőé 250 ha.

[4] Ld. „A földművesek közötti különbségtétel elsősorban gazdaságuk mérete és termelési képessége, továbbá tevékenységük birtokpolitikai megítélésére épül…” (Általános ind. 52. o.)

[5]  Ld. Az új földtörvény vitaanyaga. VM . 2012. 7. o.

[6] Pl. vannak „biogazdák”, akik ma őstermelőként 50 ha alatti szántójukon „bio- búzát” termesztenek. Az ilyen őstermelő, azonban, akkor sem szerezhet 50 ha-t meghaladó földet, ha az eredményes gazdálkodása megengedné az üzemméret növelését. Az Fttv a nagyüzemek valós birtokszerkezeti uralmától cinikusan eltekint, amikor a tulajdonszerzés zsinórmértékének meghatározását azzal a hamis érvvel támasztja alá, hogy „..a családi birtokok képezik a szerzési preferenciák elsődleges tárgyát, mivel azok alkotják a középbirtokok derékhadát, a magyar mezőgazdaság. gerincét..” ( Általános  ind.52. o.)

[7]  Ez aligha cáfolható arány, mivel a földalap 90 % - át művelő nagyüzemek (főként a tőkés társaságok) 90 százalékának a haszonbérlet a földhasználati jogcíme. Csak a szántók 69 % -a haszonbérletben áll. A nagyüzem ezt a vételi elsőbbségét már azzal létrehozhatja, ha az ügyletet megelőző 1 éven belül székhelyet vagy telephelyet létesít a föld fekvése szerinti településtől legfeljebb 20 km –re.

[8]Hiába szerepelteti az Fttv a nagyüzemi cégtulajdonos és a tőkeberuházók utáni rangsorban a pályakezdő fiatal földművest és a helyben lakó szomszédot, mivel ők csak arra a földre tarthatnak szerzési igényt, ami nem kell a nagytőkéseknek.

[9] E rangsor – elsőbbség koránt sem biztosíték arra, hogy az állam földvásárlásai – közérdekből – a közvagyont gyarapítják, ami alapja lesz a közcélú földkészlet – gazdálkodásnak, a családi gazdák, a fiatalok használati címen való földjuttatásának, a kis – és középüzemek erősítésének. Egyrészt, ui. az Nfa tv (2010: LXXXVII. tv.) szerint az NFA elsődleges rendelteltése, hogy a tulajdonában lévő (kerülő) földeket – birtokpolitikai célok indokoltságát feltételezve – magán – vagy jogi személyek tulajdonába adja. (18. § /1/ a. pontja) Másrészt, nincs és a jövőben sem várható a szükséges költségvetési forrás az állami földvásárlásra, amit az állam még a legégetőbb közigények teljesítésére sem tud létrehozni. (Ld. a 930 ezer ha természetvédelmi földalap állami tulajdonba vételének gátjait.) Ezért nem reális az olyan várakozás, hogy az állami elővásárlási jog majd katalizátora lesz a birtokszerkezet közérdekű átalakításának.

[10] Ld. „mezőgazdasági termelő: a gazdálkodó szervezetnek minősülő, Magyarországon nyilvántartásba vett, belföldi vagy tagállami székhelyű jogi személy, ill. jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet… (amelynek… a folytatás további együttes feltételeket ír elő az alaptevékenység, az éves árbevétel, a vezető tisztségviselő szakképzettsége, stb. igazolására.)  [Fttv 5. § /1/ 14. pontja]

[11] Megjegyzendő: az Fttv normaszövege itt – mint több helyen is - önellentmondó, zavaros és pontatlan. A 43. § (4) megfogalmazása ui. kétségtelenné teszi, hogy az állam elő – haszonbérleti joggyakorlásról való lemondása után kötelező a nagyüzemi jogosultakat – mint mezőgazdasági termelőket – kijelölni a jogszerzésre. (Az elsőbbség jogcíme itt is a volt haszonbérlői minőség.) Ha ez így van, érthetetlen, hogy ezt a rangsort miképp változtathatja meg a családi gazdálkodó beruházói jogcíme?

  [12] Az érvelés szerint „A nagyobb birtokok is fontos szerepet kaphatnak a nagytömegű  és azonos minőségű, piacképes  mezőgazdasági termékek előállításában.. Ezt meghaladóan az új termelési módszerek bevezetése mellett a munkanélkülieknek a munka világába visszavezetésében, a segélyekhez kötött kiszolgáltatottság helyébe lépő önellátási képesség visszaszerzésében is fontos szerepet kell betölteniük. Integrálhatják a munkavállalók...háztáji, őstermelők, kistermelők gazdaságait…”(Vitaanyag  9.o.)

  „A mezőgazdasági termelőnek minősülő jogi személyek körében – a hosszú idő alatt kialakult és stabilizálódott üzemszerkezeti korrekciókkal fenntartása mellett – az új tv. több feltétel mellett megengedi a nagyobb birtokok fennmaradását és a törvényben meghatározott birtok méretekig terjedően földhasználati jogaik megújítását, új birtokok kialakulását.”  Ennek feltétele a foglalkoztatási képességük és az üzemvezető szakképzettsége. (Fttv részl. ind. 64- 65. o.)

   [13] E szerint „a törvény nem zárja ki, hogy külön törvényben a haszonbérlet   más – pl. forgalomképes – formája is szabályozást nyerjen, de ezt ebben a törvényben nem teszi lehetővé.„ (részl. ind. 63. o.)  „A vállalkozói haszonbérleti törvény célja szerint a haszonbérlet új szabályozása …lehetővé tenné az üzletszerűen és élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó, nagyobb gazdasággal rendelkező agrárvállalkozó haszonbérlők termelési, beruházási céljainak realizálást a nélkül, hogy ezt a lehetőséget a személyes munkavégzésen alapuló haszonbérletekre is kiterjesztené.” (Vitaanyag, 32. o.)

14 A birtokpolitikai indok itt is a tőkeerős nagyüzem – hamisan tételezett –társadalmi hasznossága: „jelentős foglalkoztatást biztosít és előmozdítja a falu lakóinak foglalkoztatását.” (Vitaanyag 32. o.) A jogintézmény lényege az opció (vételi jog) és a nyíltvégű lízing sajátos vegyítése, amivel az agrárvállalkozó földbérlőnek a bérelt földre „kvázi tulajdonosi” használatot, haszonszedést és rendelkezési jogot nyújtanak, beleértve a bérelt föld eladását, megterhelését, al - haszonbérbe adását is. Az időtartama ugyan csak határozott lehet, viszont egyedül a haszonbérlő ügyleti akaratától függ, hogy azzal kíván – e élni, avagy e jogcímet eleve, az egyoldalú vételi jognyilatkozatával földtulajdonszerzésre használja, akár az NFA állami földtulajdonának a terhére is. Az 1200 ha „birtokmaximum” itt is csak jelképes korlát, mivel a jogosult cég a tagjaitól (részvényeseitől) bérelt földek beszámítását mellőzve, azt korlátlan üzemméretté növelheti. (A koncepcióra ld. Vitaanyag  31 – 37. o.)

    [15] Ld. pl. „A letelepedés szabadságával valamint a tőkeáramlás szabad biztosításával (helyesen: a szabad tőkeáramlás biztosításával!!) összefüggő követelmények” kifejtését. (Vitaanyag, 6 – 7. o.)

[16] E súlyos jogi működészavar a miatt állt elő, mert a jogalkotó az üzemszabályozás rendeltetését összetéveszti a földforgalom szabályozásával. Törvényesen ui. nem a földtulajdon és a földbérlet új mértékét kell (lehet) rendeznie, hanem a mezőgazdasági üzem legkisebb és legnagyobb méretét.

[17] A korábbi Alkotmány szerint, állami feladat a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának a biztosítása. (9.§ /2/)

           [18] Megvalósíthatósági tanulmánynak kellene tisztázni, hogy a hatósági engedélyezési rendszer létrehozása és működtetése – ami bizonyítottan a nagybirtokrendszert szolgálja – milyen haszonáldozati költségekkel jár az adófizetők, a közpénz terhére. Valószínű: e forrás lényegesen hozzájárulna a forgalomképtelen állami kincstári földvagyon gyarapításához, abból a közcélú földkészlet gazdálkodás megalapozásához, a kis – és középüzemek erősítéséhez.

[19] A Csatlakozási Szerződés 3. része, amely „A tőke szabad mozgása” címet viseli, (2) bekezdésében a következőket tartalmazza: „Valamely tagállam polgára, illetve egy másik tagállam jogszabályai szerint létrehozott jogi személy, a mezőgazdasági földterület megszerzése vonatkozásában nem részesíthető kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amilyenben a csatlakozási szerződés aláírása napján részesült. Valamely tagállam állampolgárára nem vonatkozhatnak szigorúbb korlátozások, mint a harmadik országok polgáraira.”

[20]  Ld. ”Az előzetes hatósági eljárást a közösségi jog nem tiltja, a magyar csatlakozási szerződés kifejezetten rendelkezik róla és azt a közösségi bírósági joggyakorlat is megengedettnek minősíti.”  (Részl. ind. 57. o.)

[21]  V. ö. 1994: LV. tv. (a termőföldről) 3. § r/ és s/ pontja az elsődleges és másodlagos lakóhely fogalmáról, továbbá 88. § (1) Az utóbbi rendelkezés szerint „külföldi jogi vagy magánszemély termőföldnek nem minősülő ingatlan tulajdonjogát … a Kormány ingatlan fekvése szerint illetékes általános hatáskörű területi államigazgatási szervének az engedélyével szerezheti meg.”  Az Ftv a külföldi ingatlanszerzés kérdéskörét a CsSz végrehajtásaként emelte be a termőföld – törvénybe.