Útszéli világban útszélen bajtárs!

ÚTSZÉLEN

Mint útszéli foltos pendelyen

tetves örömlány széttárt combja,

úgy kurvult a sok fehér gallér….

Vonaglottak a zsebek a gyönyörtől.

Tönkre országolnak minket meszelt falak.

Csengő-bongó üveggyöngyöt vetnek

néhanap, s azt esztelen szétgurítva

nevük ritmusára írott indulóra

szemlézik az éhes hajlongást.

Mint útszéli csontos koldus,

örökkön görbe háttal bicegve,

úgy adtuk magunkat kamatderesre….

Sikít a félsz, hogy élhet-e még.

Mécsünkbe beszáradt az olaj.

Kisbíró nem hirdeti javunk,

a végrehajtó is megcsömörlött,

s áll a zsandár, mint szúette cövek….

hiába üvölt a defderdár.

Korhadt fejfákra nem jut virág.

Széthazudott múltunk másé,

ősnyelvünket röhögve vitatják.

Útszélen velünk telt árkokban

álmot locsog alattunk szenny a fényről….

Cukros hamisságok ömlenek
hír helyett bürök gyanánt.
S mi, barátom, mivé legyünk?
Mondd! Megmaradunk, mi magunk?
Kell, hogy maradjunk, mi magok!
Mint kik útszélen hagyták a pelyvát,
csillogó szemekkel kikeletre várnak,
s úgy ér minket a feltámadás
szegekkel lyuggatott testünkben
életfehérségre kelvén….

Ferencváros, 2012. szeptember 10.
Lengyel Károly

fotók: indavideo