Föld és történelem. Hogy mennyire is összefüggő dolgok, történetek! Földbe vájt történelem, történelembe ágyazott föld. Vigyázat: a finnugrászok nem véletlenül és egyáltalán nem céltalanul firkálgatnak hazáról, földről, történelemről "banga" sokat, értsd: "banga" sok balgaságot, (át)látszólag okosat!
Érdemes lapozgatni régi előadónk, pártolónk írásai közt a magyarostortenet.gportal.hu honlapon. Most is meglepett minket, rendszeres olvasóit egy - szívemhez, lelkemhez oly' közelálló - földhözragadt (értsd: tényekre, ismeretekre alapozott) írásával válaszként egy ún. "finnugrista" íráshoz. No, nem azzal, amit írt, amit válaszolt, hanem azzal, hogy nem volt rest, s erre az ártatlannak tűnő balgaságra válaszolt, azaz felhívta a figyelmem újra arra, hogy mennyire és hogyan is időszerű (pontosabban: időtlen idők óta tényszerű) az, ami ma a parlamentnek nevezett, ám a történelmünkben hajdan szebb és dicsőbb napokat is megélt - ám Európában mégis máig egyedülállóan kifejező - Országházunkban éppen tombol.
A föld az történelem, az igaz történelmünk pedig mindig erről a földről szólt!
Egyes honfitársainktól gyakran halljuk, hogy a magyar múlttal foglalkozni idejétmúlt, felesleges dolog, mert egyrészt nincs mivel büszkélkednünk, másrészt pedig semmi sem biztos abban a történelemben, amit megtanítottak nekünk. Ez utóbbi kétségtelenül igaz.
Azt is mondják, hogy a történelmet mindig is a győztesek írják, és ez sem tagadható. Kétségtelen az is, hogy mi ezek oldalán Mátyás király óta ritkán szerepeltünk, és az is, hogy ezt a fajta történetírást a ránk erőszakolt „hivatalos” történelem valóban igazolja is.
Ha semmi más nem múlna ezen, talán tényleg jobb lenne nem is foglalkozni vele, de mint az itt idézett cikk is bizonyítja, ezt a hamis történelmet felhasználva próbálnak bennünket még mindig átverni egyesek. A cikk írója megpróbálja megmagyarázni, miért is elfogadható az, ami valójában elfogadhatatlan: a magyar föld idegen kézre juttatása.
„Kr. u. 900 körül a honfoglaláson kívül más érdemi dolog nemigen történt 'földügyben'. Minthogy véres csatákról is tudunk - például 907-ből, Pozsonynál - a "vita" enyhe kifejezés annak jellemzésére, hogy miként szerezték őseink a földet a Kárpát-medencében.” – írja.
Szó sincs róla, hogy Árpádék a valóban véres pozsonyi csatában szerezték volna meg a magyar földet. Árpádék az itteni rokonok hívására 12 évvel korábban érkeztek meg erre a területre, ahol akkor semmiféle háború nem volt, hiszen az itt lakó nép (lásd Anonymust, vagy a török nyelven megírt magyar őstörténetet, a Tárih-i Üngürüszt,) békével fogadta őket. A pozsonyi csatára azért került sor, mert a honfoglalás után 12 évvel a német-frank hordák rátámadtak az országra, mégpedig mint ma már tudjuk, a kiirtásunk végett. Csak a Jóistennek, hős katonáinknak, és az Árpád-család önfeláldozásának köszönhetjük, hogy még mindig itt vagyunk. Magától értetődik, hogy a hazát megvédő hungárus-szkíta nemzetségek a korábbi évezredek gyakorlata szerint birtokosai maradtak a Kárpát-medence földjének. A valóságban ezt jelentette az „eredeti
foglalás”.
Még Nagy Lajos is hozott egy olyan törvényt 1351-ben, miszerint a nemesi birtokok csak a nemzetségen belül örökölhetők, de ezt a cikkíró már egyértelműen negatívumnak tünteti fel.
Naná, így mások nem tehették rá a kezüket, és ez szerinte baj! (Ez volt az ősiség törvénye.)
A szerző a következő évszázadokból a követendőnek vélt nyugati példákat sorolja, ahol idővel már a hitel „fejlett intézményét” is bevezették, miközben idehaza még mindig megőrizték a földjeiket, miközben elnyomták a jobbágyokat a „gonosz” földesurak.
Aztán visszatér az Árpád-korba, és itt válik igazán világossá a magyarellenesség. Szerzőnk felteszi a kérdést: magyaroké volt-e egyáltalán a föld, amikor a magyaroké lett a föld? Árpádék ugyanis – szerinte - „félnomádok” voltak, és eszerint elsősorban legelőkre volt szükségük. Válasz nincs, de szerinte nyilvánvaló, hogy valamilyen nem magyar népesség művelhette akkor ezt a földet. Így érzékelteti a szerző finoman, hogy a magyarok nem is igazán jogosultak ezeknek a területeknek a birtoklására. Kiengesztelésül megírja, hogy Árpádot viszont „Árpácskának” hívták, (ez is hazugság,) földművelésre utaló szavainkat pedig jórészt a törököktől vettük át, tehát ha nem is voltunk földművelők, de az ilyesmi nem volt teljesen ismeretlen a „magyarok” számára, ahogy ezt már Fodor István is megmondta. A török eredetű szavak természetesen a mese világába tartoznak, ahogy Fodor István egyéb állításai is.
„Bonyolultabb földművelési eszközeink és a letelepedett életmódra utaló kifejezéseink viszont már szláv eredetűek...”
Na persze. Természetesen ez sem igaz, hiszen a mi földműveseink a „szlávok” megjelenése előtt már évezredekkel itt éltek, tehát a világon semmi szükségük nem lehetett arra, hogy azoktól bármit is átvegyenek. Ez persze a Fodor-féle megmondóinkat egyáltalán nem zavarja, őket még mindig azért fizetik, hogy a magyar ősöket minél jobban lejárassák.
Hát itt kell visszatérnünk oda, hogy kell-e foglalkoznunk a saját valós történelmünkkel, és hogy kik írják még manapság is a „hivatalos” magyar történelmet. Igen, kell, mert ha ezeken a jómadarakon múlik, még azt is elveszik tőlünk, ami eddig megmaradt.
A cikk a további részében a külföldiek hazai tulajdonszerzésével foglakozik, igyekezvén pozitív képet adni a betolakodókról.
Végkövetkeztetése, hogy ma már nincs is olyan nagy jelentősége a földművelésnek, és így annak sem, hogy kinek a tulajdonában van a föld, – megint csak hazugság. Enni ezután is kell, és az élelem csak a mezőgazdaságból, illetve az állattenyésztésből kerülhet ki, - ami még mindig földhöz kötött tevékenység. A földművelésnek tehát mindig is nagy jelentősége lesz, és így annak is, hogy ezt a földet ki birtokolja, és ki birtokolta immár évezredek óta.
Történelmünk ismerete ezúttal is a segítségünkre lehet. Ha például felismerjük Szegő Iván Miklós cikkében a hamis állításokra épített hamis következtetéseket.
2012. október 21.
Tóth Imre
A cikk az alábbi linkre kattintva olvasható:
http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20121018-foldkerdes-a-magyar-tortenelemben-kievolt-a-fold-1100-even.html
Ferenc (az öreghegyi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése