Az
érdekharc valós ereje a tőkehatalom
Alkotmányos
aggályok merülnek fel a földforgalmi törvénytervezettel szemben
Tanka
Endre
(Magyar Nemzet, Vélemény – rovat, 2013.
február 22., péntek 6.o.)
A tervezet (Fftv) viták örvényébe került: a tartalmán
204 képviselői módosító indítvány kíván változtatni, míg sok civil szervezet –
köztük a természetvédők, vidékfejlesztők és mások 72 egyesülete – azt teljesen
elutasítja. Úgy látják, ez szöges ellentéte a kormány földprogramjának és a
nemzeti vidékstratégiának: a nagybirtokrendszert erősíti, a földet és a vidéket
kiszolgáltatja a külföldi spekulációnak, a helyi közösségek felkarolása helyett
munkanélküliségre, tömeges elvándorlásra, a falvak pusztulására vezethet. Az
érdekharc valós ereje a tőkehatalom, amelynek képviselői nem érik be az Fftv
adta kiváltságrendszerrel, hanem további intézményi igényeket támasztanak. (Így
a nagyüzem korlátlan méretét mentesíteni akarják a foglalkoztatási
kötelezettség alól és az állattartó telepek részére minden (500 kg élősúlyú) nagyállat
tartása címén 2 hektár
föld bérletét követelik.) A jogalkotó a kritikáknak annyiban engedett, hogy a
tervezet részletes vitáját csak akkor nyitja meg, ha előbb a földügyi törvénycsomag néhány egyéb javaslata
is (a családi gazdaságról, a mezőgazdasági üzemről, stb.) a parlament elé kerül.
A tervezetet támadó jogi érvekben alig akad
törvényességi szempont. Kivétel a földműves fogalmának vitatása, amit többen
túl szűknek tartanak, így a hazai magánszemélyek nagy tömegét megfoszthatja a
földtulajdonszerzéstől, ezzel az alkotmányos alapjogukat sérti. Úgy tűnik, e
kritika aligha helytálló, mert nem számol azzal, hogy az Alaptörvény csak a már
megszerzett földtulajdont részesíti alapjogi védelemben, míg ez nem terjed ki a
földtulajdonszerzésre. Az állam nem köteles a magánszemélyt tulajdonszerzéshez
vagy tulajdon élvezetéhez segíteni.
Az Fftv vitája nyomán támadt káoszból, az egymást
kioltó érdek – csatákból, a valós és álérvek ütköztetéséből egy dolog világos.
Miután minden (erre köteles vagy ezt vállaló) szereplő véleményt nyilvánított a
tervezetről, mára egyértelmű: az Fftv elfogadhatóságának csaknem összes
kérdése, közvetlen vagy távoli összefüggése terítékre kerülhet (került), kivéve
a lényeget. Ez a törvényesség alapkérdése: jogosult - e a parlament a
földforgalmat 2014. május 1-től diszkriminatív módon, a földpiaci szereplők
hátrányos megkülönböztetésével újraszabályozni, ha pedig igen, ennek a
jogalapja egyeztethető - e a közösségi joggal és az Alaptörvényünkkel? Ennél
fontosabb előfeltétele nincs a jogalkotásnak. Ha ui. az Fftv rendezőelve a
hazai jog felett álló közösségi jogba és az Alaptörvénybe (az ezt értelmező
alkotmánybírósági iránymutatásokba) ütközik, úgy a tervezet tartalma eleve
megsemmisül: szükségtelen és értelmetlen az Fftv egyes megoldásairól,
jogintézményi részleteiről, az ezekkel előállt érdekütközések célszerű
feloldásáról vitázni. Már pedig – bár meghökkentő – épp ez az archimédeszi
pont, ami a rendezőelv kialakításánál elkerülte a jogalkotó figyelmét és e
miatt egy „súlyosan fogyatékos” törvényt kíván elfogadtatni, amelynek nincs
érvényes jogalapja, így semmiképp nem állhat meg a törvényesség mércéjén.
Melyek az intézményi bizonyítékai az Fftv alkotmányos úttévesztésének?
Mivel 2014. V. 1- től az államterületünket alkotó
bármely rendeltetésű föld tőkének minősül, a szabad földforgalom követelményére
az EU Alapszerződése (EUMSZ) és az Európai Bizottság ezt értelmező
iránymutatása lesz irányadó. E szerint a szabad földforgalom fogalmi ismérve –
a tulajdoni és a földbérleti piacon egyaránt - a szereplők hátrányos
megkülönböztetésének a tilalma. Közelebbről, a (tőkének tekintett) föld szabad
forgalmánál tiltott bármely, mind a diszkriminatív, mind a nem diszkriminatív
korlátozás. Látnunk kell: az uniós jog a föld tőkének minősítésével nemcsak
kényszer, ami a tagállamot a szabad (nem korlátozható) földpiac megnyitására
szorítja, hanem önvédelmi eszköze is valamennyi szereplőnek. A hátrányos
megkülönböztetés tilalma ui. – kötelezően - kizárja, hogy a jog az uniós
polgárok és cégek szerzőképességét, földhöz jutását eltérő (önkényes)
feltételek alapján, egyesek jogfosztásával, mások nem indokolt
előnyszerzésével, a tisztességes piaci verseny szabályait megsértve
szabályozza. Az Fftv, viszont azért rendezte újra a földtulajdonszerzést és a földbérletet,
hogy az őstermelőnek legfeljebb 50
ha, az egyéni vállalkozónak 300 ha, a családi gazdának 500 ha, míg a nagyüzem
cégtulajdonosának 1200 ha
földhöz jutását biztosítsa. (Az utóbbi korlát is jelképes, mert az üzemméretet korlátlanul
növelheti a cég tagjaitól, névre szóló részvényeseitől bérelt föld, sőt az is,
amit a Nemzeti Földalap térmértéki korlát nélkül ad a cégnek
„kényszerhasznosítás” címén. További kiváltság a cég javára a vállalkozói
földhaszonbérlet címén az állami földtulajdon terhére szavatolt
földtulajdonszerzés is.)
Nyilvánvaló: a tulajdonszerzési és a földhaszonbérleti
mérték ilyen kirívó, aránytalan egyenlőtlensége a nem nagyüzemi gazdák
kétmilliós népessége terhére súlyos diszkrimináció, amit a közösségi jog tilt.
De nemcsak a leszűkített szerzési mérték sújtja őket jogellenes hátránnyal. A
valós diszkriminációt az Fftv teljes rendszere diktálja. Mivel az elsőbbségi
elővásárlás és az elő – haszonbérlet joga (a korábbi haszonbérlő címén) a
földalap 90 százalékát birtokló nagyüzemi cégtulajdonosoké, ezért a két millió
gazda többsége egyáltalán nem juthat földhöz. Még a megcsonkított mértékben
sem, amit az Fftv kasztrendszere a részükre meghagyna, mert csak azt vehetik
meg (bérelhetik), ami a nagyüzemnek nem kell.
A fentieken túl az EU versenyjogi alapelve is kizárja
a földpiaci diszkriminációt. Az általános egyenlőség és a jogegyenlőség ui. az
Európai Bíróság által is elismert alapjog, az integráció pillére, amit a
gyakorlat piaci viszonyoknál kiterjesztett az azonos versenyfeltételek
biztosításának a követelményére. A földforgalmi rendezőelv meghatározásakor
jelentős súlya van a hazai Alaptörvénynek és az Alkotmánybíróság gyakorlatának
is. Egyrészt meghatározó, hogy belső jogunk e kérdésben nem ütközhet a kötelező
közösségi joggal. Másrészt, az AB iránymutatásai szerint, amikor az állam
alkotmányos célt tűz ki a birtokpolitika érvényesítésére, ami a szűkös földalap újraelosztásával jár (magánszemélyeket
földtulajdonhoz és földhasználathoz juttat), ezzel nem háríthat
megkülönböztető, hátrányos jogkövetkezményeket a földpiaci szereplők egyik
csoportjára sem. E helyett érvényesítenie
kell a földpiac működtetésének versenyjogi alapkövetelményét, a
szektoregyenlőséget és a versenysemlegességet. Ugyanezt az alapjogi védelmi követelményt az Alaptörvény M/2.
pontja is megerősíti a tisztességes piaci verseny egyenlő feltételei
biztosításának az előírásával. Ez megkerülhetetlen a földtulajdoni és a
földbérleti piac működtetésénél is.
Talán a jogalkotónak nem tűnt fel, hogy az EU
Tizenötök egyik tagállama sem korlátozza a földtulajdonszerzést és a földbérletet
földforgalmi szabályokkal? Ez nem véletlen. Ha ezt tennék, ez hátrányosan
megkülönböztetné a földpiaci szereplőket, ami a közösségi jogba és a nemzeti
alkotmányvédelembe ütközne. Ezt kerülik el a mezőgazdasági üzemszabályozással,
ami nem szól bele a megszerezhető földtulajdon (földbérlet) mértékébe, hanem az
üzemlétesítésre bármely üzemtulajdonos (természetes vagy jogi személy) terhére
csak a legkisebb és a legnagyobb üzemméretet, továbbá az egyetlen üzem
fenntarthatóságának a korlátját írja elő. Csakhogy ez a piaci szektoregyenlőség
rendezőelve: egyetlen árutermelő üzem sem élvezhet – még a tőkeereje alapján
sem - a többivel szemben megkülönböztetett kiváltságot, hanem az adott művelési
ág, a termesztési technológia és a helyi földellátottság dönti el a tényleges
üzemméretet.(Nyilván, a nagytáblás gabonatermesztés és az üzem
takarmánytermesztésére alapozott, nagyüzemi állattartás jóval nagyobb földet
kíván, mint egy kisüzemi zöldségtermesztő kertészet.)
Az Fftv a törvényességnek csak úgy tehet eleget, ha a
„kabátot újra gombolja”: le kell mondania a földforgalom diszkriminatív
rendezéséről és ha ragaszkodik az e tárgyú szabályozáshoz, úgy bármely (kül –
és belföldi, magán – és jogi személy) földműves részére csak azonos nagyságú föld tulajdonának a
megszerzését és ugyanilyen mértékű földbérletet engedhet. (Például 300
hektárt.) Az egyes üzemtípusok eltérő mértékű, indokolt földszükségletét, pedig
a szektoregyenlőségre épülő üzemtörvény megalkotásánál kell figyelembe vennie.
A jogállami törvényalkotó, azonban, a közösségi jogot nem veheti át kettős
mércével: az Fftv most annak csak azt a parancsát teljesíti, ami az
agrárnépesség és - közvetve - az egész társadalom tőkeuralmi alávetésére
szolgál, míg az ezt ellensúlyozó, közösségi jogi önvédelmi eszköztárat elveti.
A szerző professzor, az MTA doktora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése