Petőfiért! - Hóvihar Március 15-én
Emberemlékezet
óta nem volt ilyen hóvihar a megcsonkított Magyarországon – még tél
közepén sem. Március 15-én pedig végképp nem. A zsendülő tavaszban
néhány óra alatt vastag hóréteg borította be az egész országot, a vihar
pedig méteres hótorlaszokat emelt százával zárva el a külvilágtól
falvakat, városokat, tízezrével rekesztve autósokat az autópályákon.
Magyarország e napon, Petőfi Sándor napján Szibériává változott...
Számunkra, akik tudjuk, hogy Petőfi Sándornak élete utolsó éveit a fagyos Szibériában kellett elszenvednie, távol az őt megfellebbezhetetlenül a fehéregyházi csatatéren "elejtő" hazától, számunkra, akik hiszünk az isteni igazságban, számunkra nem kétséges, hogy ezt a szibériai ítéletidőt az Úr küldte Magyarországra – ezzel emlékeztetve az egész országot Petőfi Sándorra, a vele szemben hallgatással, mulasztással elkövetett bűnre.
Az ország nagyjai, államelnöktől miniszterelnökig egymással versengve "havat lapátoltak", katasztrófát hárítottak e napon. Pedig a katasztrófát megelőzniük kellett volna. Az ő kötelességük lett volna Petőfi Sándor hamvait felkutatni. Az ő kötelességük lett volna Petőfi Sándort a haza földjében, méltó módon eltemetni. De nem ezt tették.
Jóllehet közel százötven éve rendszeresen érkeznek a hírek a Szibériába elhurcolt Petőfi Sándorról, a magyar állam szenvtelenül megtagadta a végtisztességet legnagyobb, legtisztább fiától...
Most viszont az Úr szólalt meg Petőfiért!Értsen belőle mind, kinek értenie kell!
Igazságot kérve, hívón emlékeztetünk:
"Országunk szétdarabolva, a maradék megrabolva, és nemzetünk egyre fogy.
Szembefordultunk az élet törvényeivel, hatalmat nyernek rajtunk az egykor védelmet kereső népek, elhagytuk Istenünket, vezetőink, papjaink – tisztelet a kivételnek – idegen szolgálatban árulják a hazát...
Magyarország e napon, Petőfi Sándor napján Szibériává változott...
Számunkra, akik tudjuk, hogy Petőfi Sándornak élete utolsó éveit a fagyos Szibériában kellett elszenvednie, távol az őt megfellebbezhetetlenül a fehéregyházi csatatéren "elejtő" hazától, számunkra, akik hiszünk az isteni igazságban, számunkra nem kétséges, hogy ezt a szibériai ítéletidőt az Úr küldte Magyarországra – ezzel emlékeztetve az egész országot Petőfi Sándorra, a vele szemben hallgatással, mulasztással elkövetett bűnre.
Az ország nagyjai, államelnöktől miniszterelnökig egymással versengve "havat lapátoltak", katasztrófát hárítottak e napon. Pedig a katasztrófát megelőzniük kellett volna. Az ő kötelességük lett volna Petőfi Sándor hamvait felkutatni. Az ő kötelességük lett volna Petőfi Sándort a haza földjében, méltó módon eltemetni. De nem ezt tették.
Jóllehet közel százötven éve rendszeresen érkeznek a hírek a Szibériába elhurcolt Petőfi Sándorról, a magyar állam szenvtelenül megtagadta a végtisztességet legnagyobb, legtisztább fiától...
Most viszont az Úr szólalt meg Petőfiért!Értsen belőle mind, kinek értenie kell!
Igazságot kérve, hívón emlékeztetünk:
"Országunk szétdarabolva, a maradék megrabolva, és nemzetünk egyre fogy.
Szembefordultunk az élet törvényeivel, hatalmat nyernek rajtunk az egykor védelmet kereső népek, elhagytuk Istenünket, vezetőink, papjaink – tisztelet a kivételnek – idegen szolgálatban árulják a hazát...
A büntetés rajtunk: megérdemelt. ...
Minden megvetést megérdemel a nemzet, mely mártírjait ily módon megalázza!"
Egy
nappal a márciusi hószakadás beállta előtt e szavakkal ostorozta a
méltatlan utókort, a gyávaságában bénultan tétlenkedő nemzetet Fuksz
Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettese, és Petőfi Sándor
hamvainak méltó eltemetésére biztatott. A Magyarok Világszövetsége 2010
óta küzd Petőfi igazáért. 2013 februárjában megtartotta
Petőfi-értekezletét, amelynek során egy közel három éves vizsgálódás
eredményeként tizenkét pontba sűrítve hozta ország-világ tudomására
cáfolhatatlan felismerését: Megvannak Petőfi hamvai!
Március 15-e előtt pedig egy füzetbe foglalta bizonyítékait, Élt Szibériában címmel. Címlapján a Nemzeti Múzeum előtti forradalmi tömeg, hátlapján szibériai táj, méteres hó alatt, tóba fagyva egy Petőfi nevét viselő hajó.
Március 15-e előtt pedig egy füzetbe foglalta bizonyítékait, Élt Szibériában címmel. Címlapján a Nemzeti Múzeum előtti forradalmi tömeg, hátlapján szibériai táj, méteres hó alatt, tóba fagyva egy Petőfi nevét viselő hajó.
Értsen belőle mind, kinek értenie kell...
El kell temetnünk Petőfi Sándort!
El kell temetnünk Petőfi Sándort!
A világ magyarságának kötelessége ez.
A világ magyarjainak szövetsége az ügy élére állt: tudományos kutatómunkával a végére járt, kiadványban összegezte, és a nagy nyilvánosság elé tárta az igazságot.
Mint minden vállalásunkat, ezt is teljesítjük.
Budapest, 2013. március 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése