Tíz éve történt Csíkszeredában: Quo vadis Székelyföld? konferencia - Zárónyilatkozat

„Székely vagyok,

annak a népnek a fia,

amely Urunk születése után

a negyedik században … telepedett meg, és amely ma

az Erdélyi Fejedelemségben él.”

Kőrösi Csoma Sándor

Sabathu/India, 1825. január 28.

„Azon bíró, ki Isten és ország törvényeitől elhajolva,

könyörgés, vagy ajándék által megnyeretve részrehajló lenne,

száműzessék, minden ingóságai felprédáltassanak, ingatlan jószágai elvétessenek,

s Székelyföldön soha ne lakhassék.

Ekként bűnhődjön még az is, ki maradásában, vagy visszajövetelében fáradozna.”

Székely Constitutio

Udvarhely, 1505. november 23.

2003. június 21-én zajlott Csíkszeredában a Quo vadis Székelyföld? konferencia, amelyet a Székelyföld, a székely nép eszmélésének, jelenlegi önrendelkezési törekvéseinek kiindulópontjaként is tartanak számon. A konferenciát egy fórum-sorozat előzte meg, amelynek keretében a Magyarok Világszövetségének vezetői és meghívott vendégeik kevesebb mint két hét alatt mintegy nyolcszáz székely emberrel találkoztak és tanácskoztak, sorrendben a következő településeken: Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós, Gyergyócsomafalva, Kovászna, Kézdivásárhely, Barót, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely és Csíkszereda. A korabeli közleményt idézzük: „A Magyarok Világszövetségének képviseletében jelen volt Patrubány Miklós elnök, Rácz Sándor, az ’56-os Nagy-budapesti Központi Munkás Tanács elnöke, az MVSZ Védnöki Testületének tagja, Dr. Csapó József, ex-szenátor, az MVSZ erdélyi küldötte és Borsos Géza, az MVSZ elnökségének erdélyi tagja.”

A kéthetes tanácskozássorozat Csíkszeredában megtartott konferenciával ért véget, amelynek zárónyilatkozata megfogalmazza a székely nép igényét közel ezer éves hagyományából táplálkozó, és egy eljövendő Euro-régió területi autonómiájában testet öltő, minél teljesebb önkormányzatra. A Quo vadis Székelyföld? fórumsorozat és konferencia a Székely Nemzeti Tanács megalakulását közvetlenül befolyásolta, és a székely-magyar rovásírás felelevenítésének folyamatában is mérföldkőként tartják számon. Az esemény tizedik évfordulójának előestéjén sajtószolgálatunk teljes egészében közzéteszi a Quo vadis Székelyföld? konferencia Zárónyilatkozatát.

Quo vadis Székelyföld? Konferencia

Zárónyilatkozat

Emlékezve

arra, hogy az I. világháborút követően létrejövő román állam önkormányzatot ígért az erdélyi magyarságnak, valamint arra, hogy 1919. december 9-én Párizsban, a Társult Főhatalmakkal megkötött szerződésben Románia kötelezettséget vállalt a székelyek autonómiájának szavatolására, mely önkormányzási lehetőség Isten színe előtt minden népet megillet,

üdvözölve

                        az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében megfogalmazott szándékot a regionális  autonómia elveinek jogi érvényesítésére,

emlékeztetve

                        arra, hogy Székelyföldön – mely föld megközelíti az EU-tagvárományos Szlovénia nagyságát – az összefüggő területen élő székelység 87%-át adja a közel egymillió lelket számláló népességnek,

felidézve

                        azon gazdag és kikristályosodott rendszert alkotó önkormányzati hagyományokat, amelyek a rendtartó székely települések falutörvényeitől az 1505. november 23-án elfogadott Székely Constitutio-ig terjednek, amely az európai jogalkotást két évszázaddal megelőzve törvényerőre emeli a személy szabadságát,

a Csíkszeredai Konferencia a következőket nyilatkozza:

 

A történelmi Székelyföldön meghonosult önkormányzást a székely székek szervezettsége és hatásköre testesítette meg. A székek területi autonómiával éltek, saját közigazgatással, sajátos társadalmi felépítéssel és jogokkal.

            A székely nép Székelyföldön őshonos, ismeri történelmét, őrzi hagyományait, tudatában van kulturális öröksége gazdagságának és birtokában egy saját írásmódnak, a székely rovásírásnak.

            A Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett székelyföldi tanácskozás-sorozat és ennek záró rendezvénye, a Csíkszeredai Konferencia, a székely népnek, mint a magyar nemzet szerves részének magára találását, önkormányzási törekvéseinek megismerését szolgálta és szolgálja.

            Ismerve és elismerve az Európai Parlament, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet nemzeti önazonosság védelmére vonatkozó elveit és dokumentumait, Székelyföld lakosaiként halaszthatatlannak tartjuk a történelmi székely székek alkotta Székelyföld eurórégióvá minősítését és a többségben lévő lakosság nemzeti önazonosságának védelmében, a közigazgatási hatáskörök mellett, sajátos közösségi jogokkal való felruházását, mely területi önkormányzás Székelyföld minden polgárát megilleti. Amikor időszerűvé válik, az Európai Unió biztosítson Székelyföld eurórégió részére a számarányának megfelelő képviseletet az Európai Parlamentben.

            Székelyföld őshonos közösségének tagjaiként, el akarjuk nyerni az Európai Unió államaiban gyakorlattá vált, a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó Európai Keretegyezményben jogként feltüntetett, és a székelység történelme során már megélt teljes és tényleges egyenlőséget.

            Igényeljük a székely székek és a Székelyföld területi autonómiájának törvényerejű statútum általi helyreállítását.

            Felszólítjuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének tagjait, késedelem nélkül kezdeményezzék a települési és a széki nemzeti tanácsok, a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, az Agyagfalvi megemlékezés méltó köszöntésére.

            Székelyföld autonómiáját csakis együtt, közös akarattal érhetjük el. Legyen ennek az útnak első mérföldköve az Isten ajándékaként elnyert székely rovásírás közkinccsé tétele. Kérjük pedagógusainkat és a szülőket, tanítsák gyermekeinket, hogy sajátítsák el e kincset. Kérjük székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is.

Csíkszereda, 2003. június 21-én

Isten áldása legyen a munkánkon!

                                                                                  A Quo vadis Székelyföld? Konferencia

MVSZ Sajtószolgálat

7935/130620