Devizahitelesekkel a Parlamentbe
Törvényjavaslatomat a deviza alapú hitelviszonyok
feltételeinek módosításáról, fizetési moratóriumról és
a bírósági végrehajtások szüneteléséről a mai napon és
ezúton elektronikus levélben benyújtom.
Törvényjavaslatom a 2013. február 3. napján közzétett
javaslatomtól a következők szerint eltér. Alapvetés,
hogy a ténylegesen
kifolyósított forint összeg képezi a meghatározott
és rendelkezésre bocsátott forint kölcsönösszeget.
Az egyik eltérés az, hogy a társadalmi igazságosság
érdekében a kölcsönösszeg kamata a hitelezőnek az
adott hitelviszonyra a szerződéskötés napján és azt
követően közzétett forint kamata, vagyis az a kamat,
amelyet a deviza alapú kölcsön előnyös látszata
helyett igénybevehető forint hitel kamata volt. A
másik eltérés az előzőből következik azzal, hogy a
törvényhozás nem foglal állást az
igazságszolgáltatás útjára tartozó és a deviza alapú
hitelekkel összefüggő jogvitákban, így a
hitelviszonyra vonatkozó és e törvényi
szerződésmódosítással nem rendezett jogait (és
követeléseit) bármelyik szerződő fél bírósági úton
érvényesítheti.
Címzett:
Kövér László, az Országgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő
Email: laszlo.kover@parlament.hu útján
Címzett:
Orbán Viktor miniszterelnök, országgyűlési képviselő
Email: viktor.orban@parlament.hu útján
Címzett:
Rogán Antal, a FIDESZ frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
Email: antal.rogan@parlament.hu útján
Értesül:
Devizahitelesekkel a parlamentbe mozgalom - facebook közösség
Facebook oldal címe: http://www.facebook.com/Deviza
Alapító: dr. Kriston István
Másolat:
Vona Gábor, a JOBBIK frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
Email: vona.gabor@parlament.hu útján
Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
Email: peter.harrach@parlament.hu útján
Mesterházi Attila, az MSZP frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
Email: attila.mesterhazy@parlament.hu útján
Schiffer András, az LMP frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
Email: andras.schiffer@parlament.hu útján
Gurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője
Email: ferenc.gyurcsany@parlament.hu útján
Tárgy: Törvényjavaslat a deviza alapú
hitelviszonyok feltételeinek módosításáról, fizetési
moratóriumról és a bírósági végrehajtások
szüneteléséről
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Dr. Kriston István magyar
állampolgár az Alaptörvény XXV. cikkében biztosított
állampolgári jogon a mellékelt törvényhozás
kezdeményezési javaslattal fordulok az Országgyűlés
elnökéhez és a Miniszterelnökhöz, úgy is mint
országgyűlési képviselőkhöz. Indokolásul előadom,
hogy az állam hosszú időn keresztül megengedte, hogy
a pénzügyi intézmények a tőkepiacról szóló 2001. évi
CXX. törvényben, a befektetési vállalkozásokról és
az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk
végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi
CXXXVIII. törvényben, a számvitelről szóló 2000. C.
törvényben, a kereskedési könyvben nyilvántartott
pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam
kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges
tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a
kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól
szóló 244/2000. (XII.24.) Korm. rendeletben, a
hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
szóló 1996. évi CXII. törvényben szabályozott
befektetésnek minősülő deviza swap (forward) ügylet
szabályainak - így különösen az ügyféljogok és a
befektetési vállalkozó transzparenciáját biztosító
főszabályok - megkerülésével deviza alapú
kölcsönszerződéseket kössenek a fogyasztók
tömegeivel. A befektetési ügylet létrejött akár
deviza, akár fiktív deviza cseréjével vagy
nyilvántartásával is. A fogyasztók a befektetési
kockázat bekövetkezésével adósságcsapdába kerültek
és következményeként társadalmi robbanás fenygeget
(az adósok öngyilkosok lettek, utcára kerülnek,
elvesztik fedelüket, éheznek, mélyszegénységbe és
nyomorba estek, egészségkárosodást szenvednek,
családok szétesnek). A pártok nem vállalják fel az
adósproblémát, minden úgy zajlik, mint 23 éve,
vagyis folyik a választások utáni hatalmi
berendezkedés békés elosztása és az újabb
fosztogatások előkészítése, csak hogy ez a magyar
társadalmi berendezkedés gyökeres reformálásra
szorul. A pénzügyi oligarchia tenyerén uzsonnázó és
23 éve uralkodó ’89-es rendszerváltó államelitnek
végérvényesen mennie kell. Semmi sem lehet jövőre
úgy, mint ezelőtt. A most vagy soha bekövetkezett.
Nincs hova hátrálnunk. Mi vagyontalan szabadok csak
a láncainkat veszíthetjük. A politikai osztály nem
kerülheti meg a felelősségét. Kifosztották a tőke,
tudás és befolyás nélkül a nemzetközi pénztőke és a
hazai karvalytőke adósságszolgálatába kényszerített
magyar állampolgárokat. A devizahitelesek problémája
már csak a szikra. A társadalmi konfliktus
elkerüléséhez a jogalkotó állam (legiszlációs
hatalom) a kivételes helyzetben nem tehet mást, mint
a közhatalmat gyakorló állami szervek mulasztását
orvosolandó, a deviza alapú hitelviszonyok
feltételeit módosító jogalkotással – a szerződések
forint alapúvá módosításával és egységes jegybanki
forint kamat kikötésével, fizetési moratórium
bevezetésével és a végrehajtások szünetelésével -
helyreállítja a felek megbomlott szerződési
egyensúlyát. Az állam nem terelheti ezt a problémát
az igazságszolgáltatás útjára, mert az állam
bírósági rendszere nem ilyen társadalmi méretű
tömeges jogviták elbírálásának kerete és fóruma.
Szeretném rögzíteni, hogy
a törvényhozási kezdeményezésem céljai kifejezhetik
a devizahitelesek törekvéseit – magam is alapítója
vagyok a facebookon szerveződő 1274 lájkolóval
és 10.000 látogatóval rendelkező
Devizahitelesekkel a Parlamentbe mozgalomnak,
http://www.facebook.com/Deviza
azonban a konkrét törvény
tervezetet saját állampolgári jogon, mint saját
állampolgári javaslatomat nyújtom be.
Melléklet: 2013.
évi ..… törvényjavaslat a deviza alapú
hitelviszonyok feltételeinek módosításáról, fizetési
moratóriumról és a bírósági végrehajtások
szüneteléséről
Tisztelettel:
dr. Kriston István állampolgár
ügyvéd, európajogi (pénzügyi) szakjogász
2013. évi …………… törvényjavaslat
deviza alapú hitelviszonyok feltételeinek módosításáról,
fizetési moratóriumról és a bírósági végrehajtások szüneteléséről
Az Országgyűlés az
értékteremtő munka, a tisztességes gazdasági verseny
feltételeinek biztosítása, a fogyasztók jogai
védelme, a kiegyensúlyozott, átlátható és
fenntartható költségvetési gazdálkodás biztosítása
érdekében, az Alaptörvény M) cikke és N) cikke
alapján a deviza alapú hitelviszonyokról a következő
törvényt alkotja:
1.§ (1) A
hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény alapján a pénzügyi intézmény
és a fogyasztó között devizában nyilvántartott vagy
devizában nyújtott és forintban történő törlesztésre
létrejött és fennálló vagy már megszűnt (a
továbbiakban: deviza alapú) hitelszerződések,
kölcsönszerződések, pénzügyi lízingszerződések (a
továbbiakban: szerződés vagy hitelviszony) kamata,
törlesztő-részlete és adósság összege (a
továbbiakban: elszámolás) a 2.§, 3.§, 4.§
rendelkezései szerint változik meg.
(2) Ha a szerződés
megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos
érdekeit sérti, a szerződéstől elállhat. Az
elállással megszüntetett szerződés elszámolására is
e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A hitelviszonyra
vonatkozó és e törvényi szerződésmódosítással nem
rendezett jogait bármelyik fél bírósági úton
érvényesítheti.
2.§ A szerződés alapján
ténylegesen nyújtott forint kölcsön kamata
egységesen a hitelezőnek a szerződéskötés napján a
hitelviszonyra közzétett forint kamata mértékére
változik azzal, hogy a forint kamat futamidő alatti
változására a jogszabályok rendelkezéseit kell
alkalmazni.
3.§ A szerződés teljes
futamidejére a 2.§ szerinti kamattal történt
törlesztésről – a fogyasztó által már megfizetett
törlesztő-részletek beszámításával – (a
továbbiakban: törlesztés) a pénzügyi intézmény e
törvény hatályba lépésének napjára kimutatott és a
kölcsön összegét, ügyleti kamatát, késedelmi
kamatát, költségeit (a továbbiakban együtt: adósság)
tartalmazó elszámolást (a továbbiakban: elszámolás)
köteles készíteni és e törvény hatályba lépését
követő 90 napon belül átadni a fogyasztónak. Ha az
elszámolás alapján a fogyasztó még tartozik a
pénzügyi intézménynek, úgy azt a megváltozott
szerződés forint alapú feltételei szerint köteles
megfizetni. Ha az elszámolás alapján a pénzügyi
intézmény tartozik a fogyasztónak, úgy tartozását az
elszámolás fogyasztó által történt átvételét követő
90 napon belül késedelmi kamataival növelt összegben
a pénzügyi intézmény köteles visszafizetni a
fogyasztónak.
4.§ (1) Az állam a
fogyasztóktól átvállalja a 3.§ szerinti adósságnak e
törvény hatályba lépése napjáig felmerült késedelmi
kamatát és költségeit.
5.§ A szerződés egyéb
feltételei nem változnak.
6.§ (1) A szerződésből
eredő bármely fizetési kötelezettség teljesítésére a
fogyasztókat, mint adósokat e törvény hatályba
lépésétől kezdve és ezt követően az elszámolás
igazolt átvételét követő hat hónap időtartamra
fizetési moratórium illeti meg.
(2) Az adósok ellen
indult bírósági végrehajtás az (1) bekezdésben írt
fizetési moratórium időtartama alatt szünetel. A
szünetelés alatt végrehajtható okiratokat sem lehet
kiállítani és végrehajtást sem lehet indítani.
7.§ A törvény
végrehajtásáról a Kormány rendeletben intézkedik. 8. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
A törvényjavaslat indokolása:
Kivételes helyzet
fennállása. A felek (pénzügyi intézmény és
fogyasztó) a deviza alapú kölcsönszerződés
megkötésekor fennálló külső feltételek mellett
kívánták szerződési kötelezettségeiket teljesíteni
és a szerződéskötéskor az esetleges későbbi külső
változások ésszerűen előrelátható kockázatának
viselésére vállalkoztak. Ezek a feltételek
lényegesen megváltoztak, a szerződésekkel
kapcsolatos alapvető feltételezés megszűnt. A hosszú
évekig fennálló szerződési jogviszonyra jelentős
gazdasági, politikai, pénzügyi és egyéb társadalmi
változások hatást gyakoroltak (pénzügyi világválság,
infláció, politikai kockázatok, gazdasági
lehetetlenülés). A szerződéskötéskor előre nem
látott körülmények lényegesen megváltoztatták a
szerződő felek helyzetét, a jogok és kötelezettségek
arányát, és a fogyasztó számára rendkívül terhessé
vagy egyenesen lehetetlenné vált a szerződés
változatlan tartalommal történő fenntartása,
illetőleg a szerződés teljesítése. AZ állami
beavatkozásra, a szerződési kötelezettségek
átértékelésére, megváltoztatására kifejezetten
szükség van. A társadalmi méretű változásoknak a
szerződések nagy tömegét azonosan érintő
következményeit az egyes peres eljárások keretei
között nem lehet célszerűen megoldani, ezért
indokolt, hogy a törvényhozás dolgozzon ki általános
megoldást. A Ptk. 226. § (2) bekezdésében írt
rendelkezés első fordulata éppen azt biztosítja,
hogy a fennálló szerződések szolgáltatási
egyensúlyának felborulása esetén az állami
beavatkozást társadalmi méretekben lehetővé tegye.
Ugyanennek a beavatkozásnak a lehetősége a Ptk. 241.
§-a alapján az egyes-egyedi jogviszonyokban a
bíróság részére is adott. Eszerint a bíróság
jogosult a szerződést módosítani, ha a felek tartós
jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott
körülmény folytán a szerződés valamelyik fél
lényeges jogos érdekét sérti. A törvényhozó feladata
meghatározni és felelőssége eldönteni, hogy melyek
azok a területek, amelyeken a beavatkozás már
jogalkotási követelmény. A deviza alapú
hitelviszonyok mintegy egymillió adóst és családjaik
révén mintegy 4.000.000 embert érintenek. A
kivételes helyzet törvényhozási szükséglet.
Alaptörvény M) cikke
kimondja, hogy „(1) Magyarország gazdasága az
értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán
alapszik. (2) Magyarország biztosítja a tisztességes
gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép
az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi
a fogyasztók jogait.”.
Alaptörvény N) cikke
kimondja, hogy „(1) Magyarország a kiegyensúlyozott,
átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás
elvét érvényesíti. (2) Az (1) bekezdés szerinti elv
érvényesítéséért elsődlegesen az Országgyűlés és a
Kormány felelős. (3) Az Alkotmánybíróság, a
bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami
szervek feladatuk ellátása során az (1) bekezdés
szerinti elvet kötelesek tiszteletben tartani”.
Alkotmánybíróság 32/1991.
(VI.6.) AB határozata alátámasztja az állami
beavatkozás szükségességét kivételes helyzet esetén
és a határozat alábbiakban kivonatosan idézett
indokolása szerint:
"1. A Ptk. 226. § (2)
bekezdésében írt rendelkezés első fordulata szerint
jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött
szerződések tartalmát csak kivételesen
változtathatja meg. Az indítványokban megfogalmazott
álláspont szerint ez a szabályozás lehetőséget
biztosít a szerződésekbe történő állami
beavatkozásra, ezért sérti az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésében deklarált jogállamiság elvét és
ellentétben áll az Alkotmánybíróság 13/1990. (VI.
18.) AB határozatával a piacgazdaság lényegi
elemének tekintett szerződési szabadság elvével, így
az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján is
alkotmányellenes.
2. A Ptk. 226. § (2)
bekezdésének idézett fordulatát, az Alkotmánybíróság
álláspontja szerint, a 226. § (1) bekezdésével
összefüggésben kell vizsgálni. E jogszabályhely
lehetőséget teremt a szerződésekbe való állami
beavatkozásra, amikor úgy rendelkezik, hogy a
jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes
tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a
szerződéseknek akkor is részei, ha a felek eltérően
rendelkeznek. A szerződésekbe történő beavatkozás
lehetősége és a szerződési szabadságnak a nemzetközi
jogösszehasonlításban is felismerhető korlátozása
összefügg azzal, hogy az állami szerveknek a
szerződésekkel kapcsolatos magatartása a gazdasági
élet változásai folytán korunkban világviszonylatban
lényegesen megváltozott. Az állam a polgári jogi
szerződések fontos tényezőjévé vált. Az állam ma már
sok esetben nem ad teljesen szabad teret a felek
megállapodásának, hanem törvényekben, rendeletekben
meghatározott szabályok útján különféle korlátokat
szab a megállapodásoknak és meghatározza a
szerződések tartalmát, amelytől a felek nem
térhetnek el. A szerződések területén tehát nagy
átalakulás megy végbe, a szerződések
„közjogiasodnak”. Nemzetközi tapasztalatok
egyértelműen mutatják, hogy összgazdasági, továbbá
nemzetgazdasági szempontok a szerződési szabadság
közérdekű korlátozását esetenként szükségessé
teszik. A fejlett kortársi jogrendszerekben ilyen
korlátozási területek különösen a
versenykorlátozások joga, a kartelljog, a gazdasági
erőfölénnyel való visszaélés, a szervezeti
egyesülések ellenőrzése, az árszabályozás, a
szabványszerződések, a környezetvédelem, a
fogyasztóvédelem stb. területei. E szabályozási
körökben gyakran kétségessé válik a felek
szerződéskötési szabadsága, a szerződések
tartalmának a felek részéről történő meghatározása,
sőt a szerződések tartalmának változatlanul maradása
is. Kétségtelen, hogy az ún. szocialista
tervgazdálkodás átalakítása, a piacgazdaság
megteremtése, egyszóval a rendszerváltás ellentétes
irányú, tehát az állam szerepének csökkenését, az
állami befolyás visszaszorítását eredményező
szabályozást tesz szükségessé. Ez a folyamat azonban
nem eredményezheti az állami beavatkozás
lehetőségének a teljes megszüntetését, hanem csak a
nemzetközi standardra való átállást, azaz a
szocialista tervgazdálkodás helyett a liberális
modell megfelelő kiépítését. Ebből pedig az
következik, hogy a Ptk. 226. § (1) bekezdésében írt
rendelkezés önmagában nem piacgazdaságellenes, mert
ma már a szerződésekben - adott feltételek esetén e
modellben is - keveredhetnek a közjogi és magánjogi
elemek. Sőt a korszerű piacgazdaság kiépítésére
irányuló törekvések sikere érdekében - miközben az
állam szerepének visszaszorítása fokozatosan
bekövetkezik - elkerülhetetlen, hogy az állam az
átmenet biztosítása érdekében gyakrabban
érvényesítse befolyását a polgári jogi
jogviszonyokban. Erre a közelmúlt gazdasági
törvényhozásából a tisztességtelen piaci magatartás
tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvényben,
továbbá az árak megállapításáról szóló 1990. évi
LXXXVII. törvényben is találunk példát. Az
Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közjogi és
magánjogi elemek alkotmányos egyensúlya megfelelően
kialakítható és fenntartható, és ez az egyensúly az,
aminek alkotmányossági szempontból relevanciája van
és amelynek megítélésére az Alkotmánybíróságnak van
hatásköre.
3. Ugyanígy önmagában nem
piacgazdaság ellenes az indítványokkal támadott 226.
§ (2) bekezdésének első fordulatában írt
rendelkezés, mert az állam beavatkozásának - adott
feltételek fennállása esetén meglevő - lehetősége
vonatkozik a már megkötött szerződésekre is.
Különösen a hosszú évekig fennálló szerződési
jogviszonyokra ugyanis a jelentős gazdasági -
esetleg politikai-, pénzügyi és egyéb társadalmi
változások nyilvánvalóan hatást gyakorolnak (háború,
válság, infláció, politikai kockázatok, gazdasági
lehetetlenülés stb.). A szerződéskötéskor előre nem
látott körülmények lényegesen megváltoztathatják a
szerződő felek helyzetét, a jogok és kötelezettségek
arányát, és valamelyikük számára rendkívül terhessé
vagy egyenesen lehetetlenné tehetik a szerződés
változatlan tartalommal történő fenntartását,
illetőleg a szerződés teljesítését. Ezekben az
esetekben tehát az állami beavatkozásra, a
szerződési kötelezettségek átértékelésére,
megváltoztatására, esetlegesen a szerződések
megszüntetésére kifejezetten szükség van. Minden
olyan szerződés, amelyet a szerződés megkötését
követően nem rögtön teljesítenek, bizonyos fokú
kockázatot jelent a felek számára. A szerződéskötést
követően ugyanis olyan változások állhatnak be,
amelyek eredményeként a szerződés gazdasági
egyensúlya teljesen felborulhat, de legalábbis
jelentős aránytalanságok következhetnek be. Ha
ezeket a szerződő felek megállapodásukkal,
szerződésmódosításukkal nem tudják rendezni, ezek
kiküszöbölése ugyancsak a szerződésekbe történő
beavatkozást teheti szükségessé. A beavatkozás
történhet bírói úton és történhet törvényi vagy
rendeleti úton is. A bíróság feladata egy-egy
konkrét szerződés megbomlott egyensúlyát
helyreállítani. A társadalmi méretű változásoknak a
szerződések nagy tömegét azonosan érintő
következményeit azonban az egyes peres eljárások
keretei között nem lehet célszerűen megoldani, itt
már indokolt, hogy a törvényhozás dolgozzon ki
általános megoldást. A Ptk. 226. § (2) bekezdésében
írt rendelkezés első fordulatának tehát az a
funkciója, hogy a fennálló szerződések szolgáltatási
egyensúlyának felborulása esetén az állami
beavatkozást társadalmi méretekben lehetővé tegye.
Ugyanennek a beavatkozásnak a lehetősége a Ptk. 241.
§-a alapján az egyes-egyedi jogviszonyokban a
bíróság részére is adott. Eszerint a bíróság
jogosult a szerződést módosítani, ha a felek tartós
jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott
körülmény folytán a szerződés valamelyik fél
lényeges jogos érdekét sérti. A törvényhozó feladata
meghatározni és felelőssége eldönteni, hogy melyek
azok a területek, amelyeken a beavatkozás már
jogalkotási követelmény. Az Alkotmánybíróság
feladata azonban azoknak a határoknak az elbírálása,
amelyek között az állami beavatkozás nem
alkotmányellenes.
4. A szerződési szabadság
- amelyet az Alkotmánybíróság önálló alkotmányos
jognak tekint - érvényesül abban az általános
szabályban, amelyet a Ptk. 200. § (1) bekezdése
rögzít. Eszerint a szerződés tartalmát a felek
szabadon állapítják meg, a szerződésekre vonatkozó
rendelkezésektől egyező akarattal elérhetnek. A
felek szerződési akarata a szerződés megkötésekor
nyilvánvalóan az, hogy a szerződéskötéskor fennálló
külső feltételek mellett kívánják szerződési
kötelezettségeiket teljesíteni, illetve a felek a
szerződéskötéskor az esetleges későbbi változások
ésszerűen előrelátható kockázatának viselésére
vállalkoznak. Ha viszont ezek a feltételek
lényegesen megváltoznak, a szerződésekkel
kapcsolatos alapvető feltételezés szűnik meg.
Ilyenkor az adott változások mellett az eredeti
tartalommal már nem méltányos a szerződés
teljesítését kikényszeríteni, a szerződéses
kötelezettségeket fenntartani, mert egészen mássá
vált a szolgáltatás terhe, illetőleg a szolgáltatás
és ellenszolgáltatás aránya, mint amit a felek a
szerződésben kikötöttek. A körülmények lényeges
megváltozása miatt tehát a szerződés lebonyolódása
lényegesen eltérhet a szerződéskötéskor
megfogalmazott céltól, így a szerződés eredeti
feltételeiben már teljesíthetetlen,
megvalósíthatatlan. Erre az esetre a clausula rebus
sic stantibus tételét alkalmazva lehetősége van a
bíróságoknak a szerződés módosítására, a Ptk. 241.
§-a alapján. Ilyenkor a bíróságnak az egyik fél
szolgáltatásának az elnehezülésével szemben a másik
fél szerződésbe vetett bizalmát kell mérlegelnie és
ezeket egyeztetve a szerződési terheknek egy új,
méltányos elosztását kell megoldania. A Ptk. 241.
§-ához hasonló - általánosabb megfogalmazású -
generálklauzula a Ptk. 226. § (2) bekezdésének
„kivételességi” formulája, amelynek alapján
jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött
szerződések tartalmát kivételesen megváltoztathatja.
Mind az egyedi jogviszonyok, tehát egy-egy konkrét
szerződés tartalmának megváltoztatása, mind pedig a
jogviszonyok társadalmi méretű, tehát jogszabály
útján történő megváltoztatása csak alkotmányos
keretek között történhet meg. A változtatás
alkotmányos garanciája pedig az egyedi jogviszonyok
tekintetében a bírói, a jogviszonyok társadalmi
méretű megváltoztatása körében pedig az
alkotmánybírósági kontroll. Az Alkotmánybíróság
álláspontja szerint tehát a kivételességet -
amelynek fennállása esetén a meglevő jogviszonyok
tartalma jogszabály útján módosítható - éppúgy
esetenként, jogszabályonként kell vizsgálni, mint a
bírósági szerződésmódosítás alkalmazhatóságát az
egyedi jogviszonyokban. Jogszabályonként külön-külön
eldöntendő kérdés tehát az, hogy mikor felel meg a
fennálló szerződési kapcsolatokba való állami
beavatkozás az Alkotmánynak, illetőleg az előbbi
szempontoknak. Ennek eldöntése elsősorban a
törvényhozó felelőssége, de a beavatkozás
alkotmányosságát az Alkotmánybíróság dönti el. Az
állam jogszabállyal a szerződések tartalmát
általában csak ugyanolyan feltételek fennállása
esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint
amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való
szerződésmódosítás is megköveteli. Erre pedig a
clausula rebus sic stantibus tételét alkalmazva
kerülhet sor. A már fennálló szerződések tartalmának
jogszabály útján való megváltoztatása tehát
általában csak akkor kivételes, ha a szerződéskötést
követően beállott körülmény folytán a szerződés
valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a
körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható,
ugyanakkor túlmegy a normális változás kockázatán és
a beavatkozás társadalmi méretű igényt elégít ki.
Azt, hogy a Ptk. 226. § (2) bekezdésében biztosított
felhatalmazás alapján a beavatkozás feltételei
alkotmányosan fennállnak-e, az Alkotmánybíróság
jogosult eldönteni, ugyanúgy, ahogy a konkrét
szerződésekben a Ptk. 241. §-a alapján esetenként
azt a bíróság is teszi.
Kétségtelen, hogy a Ptk.
226. § (2) bekezdésének „kivételességi”formulája
inkább az ún. szocialista tervgazdálkodás formulája
és nem a piaci viszonyokra, a piacgazdaságra szabott
kategória. A már fennálló szerződési jogviszonyok
jogszabállyal történő megváltoztathatóságának
bármilyen megfogalmazása azonban csak
generálklauzula útján történhet. A generálklauzula
pedig - ha annak meg vannak az alkotmányos garanciái
-önmagában nem alkotmányellenes, így a Ptk. 226. §
(2) bekezdése sem áll ellentétben sem az Alkotmány
2. § (1) bekezdésével, sem pedig a 9. § (1)
bekezdésében foglaltakkal, ezért az
alkotmányellenesség megállapítására irányuló
indítványok e vonatkozásban alaptalanok."
Dr. Kriston István állampolgár
ügyvéd, európajogi (pénzügyi) szakjogász
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése