Egy fejér megyei rabbi tollából ...

Drechsler Miksa
rabbi

Idézet Drechsler Miksa emlékirataiból
(Temesvár főrabbija, 1910)  

"Ti magyarok vagytok a legősibb nemzet, minden ma élő nemzet közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk. Még a kivonulás előtt, Egyiptomban, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már ősidők óta léteztek. Amikor a XIX. század végén a kiegyezés után, a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett fenntartani tovább, a tudományos kutatásban újra felbukkant a szkíta-hun irányzat, osztrák ügynökök kerestek meg, komoly összeget ajánlottak, hogy a dolog ne derüljön ki. És mi meg is tettük a megfelelő lépéseket."

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár, 2004)

Drechsler Miksa, rabbi; született: Tabajd (Fejér megye), 1883. október 23.; elhunyt: 1970. (?)

1903-1908-ig a budapesti Rabbiképző növendéke, ezt követően Oxfordban irodalmi kutatásokat végzett. 1906-ban avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1909-ben rabbivá. Ebben az évben került Szarvasra, ahol egy évig töltötte be a rabbi állást. 1910-től temesvári főrabbi volt. Az aszketizmus állása a zsidó vallásos irodalomban című műve Budapesten jelent meg 1906-ban. Berlini, párizsi, oxfordi tanulmányai után Temesvár–belvárosi főrabbi vallásfilozófiai értekezéseivel tűnt ki Jehuda ha-Levi vallásos rendszerének bölcseletét vizsgálva (Közlemények II.). Cikkeit, tanulmányait a Magyar Zsidó Almanach, a Múlt és Jövő, a Temesvári Hírlap és a Neue Zeit közölték. Egy Isak ben Chajim Hakohen rabbiról írt héber munkája Szinérváralján jelent meg (1932).

Voltak, akik bevallották bűneiket, hogy megvilágítsák "bűneinket"? Van az, hogy valami nem attól igaz, hogy egy rabbi mondta, de attól még jó tudni, hogy ezt egy Fejér megyében született és Temesvárt szolgáló rabbi vallotta.

Fejér Szövetség Sajtószolgálat

Utólagos bejegyzés: A jelölt forrásművet megrendeltük és abban ez az idézet valójában nem szerepel, azaz a forrás megjelölés a fenti idézetre helytelen, azaz csak az életrajzra vonatkozik, amely a legkevésbé sem nevezhető bárki emlékiratának. A könyv a Fejér megyei zsidó származású neves emberek életrajzainak összefoglalója csupán. A fenti idézet tehát lehet akár légből kapott is, nem úgy, mint az alábbiak.

ui: megjegyzés (messze nem a teljesség igényével, de tanulságul):

Krónikás idézetek a szkíta népekről 

Altheim, F. (Geschichte der Hunnen, I. kötet): "... Az avarok magvát az eftalita (fehér hun) birodalom "var" és "hun" nevű törzsei alkották ..." 

Annius of Viterbo (1432-1502): „… az emberiség Szkítiában született újjá a Vízözön után …” 

Anonymus: „A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szkíta nemzetből vette...” 

Arrianus (Kr. u. I. század): "A Szkíták ... hajdan gabonaevők és szántóvetők voltak, házakban laktak és városokat bírtak ..."

Bonfini: “... Az összes történetírók megörökítik azt, hogy a Magyarok a Hunoktól eredtek, ... akik a Szkítáktól származtak.”

Clearch (Kr.e. 350 körül, Életek könyve): "A Szkíták népe volt az első, amely közös törvények alatt élt; azután ismét a legnyomorultabbak lettek minden halandók közül"

Coccius Sabechius: “... Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a hunok vagy magyarok szkíták voltak…”

Corippus: „A nyers és durva avar így kezdett szólani éles szavakkal: Az avarok királya... számtalan népet és hatalmas királyságot igázott le... a vad perzsák féltek tőle, a térdeihez emelték kezüket, könyörgésükkel érdemelték ki a békességet. Ha nem így történt volna, hiába övezték volna Babyloniát magas falak, Parthia most az avarok uralma alatt nyögne. Áttörtünk az Euphratesen, jeges folyókon keltünk át s téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél... ütközetekbe bocsátkoztunk, erődített helyeket vettünk be; falaikat lerombolva hatalmas városokat döntöttünk le. Győzedelmes királyunk most elérte a szkíta Duna partjait, a széles mezőkön sűrű tömegben üttette fel a sátrakat..." 

Chronicon Pascale (VII. sz.): „… a Szkítaizmus a Vízözön utáni, s a Hellenizmus előtti…” 

El Bakri: „A hungárusok Khoraszánból származnak.” 

Epiphanius of Salamis (Kr. u. 320-403) egyházatya a Vízözöntől a mai napokig terjedő „Schytism” című írásában: „… a Szkíták építették a Bábel tornyot … más nemzetek átvették a Szkíták törvényeit, szokásait, magatartását, mint a tisztességesség, udvariasság és tisztelettudó tanulás mércéjét, … a Szkíták voltak az elsők, akik bevezették az emberiséget a Vízözön után az udvarias gesztus, a kormányzás művészete és a jó modor, viselkedés fogalmába.

Eusebius (Kr.u. 265-340) a szkítákat Noétól eredezteti és állítása szerint a Schytizmus a Vízözöntől Bábel tornya építéséig tartott. 

Eusthatius metropolita (1115-1195) „Az első szkítáktól, azoktól a vallásos lelkületűektől és mocsoktalan jelleműektől az idegen vétkekkel való megfertőződés következtében eltávolodtak az időközben élő szkíták… addig a korig, amelyben a magyar név alatt váltak ismeretesekké és Pannóniában kezdtek örök állandó hazát alapítani. Akkor ugyanis, miként ha a tűztől eltávolítjuk a vizet, magától visszatér eredeti hűvösségéhez, éppúgy tértek vissza ők… őseredeti erkölcsi romlatlanságukhoz.” 

Faustus Byzantinus (Historia Armeniae): „A masszagéták királya, Sanesan vala az Arszakidák nemzetségéből, mert tudnunk kell, hogy az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida nemzetségből származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát ... 342-ben Krisztus után."

Giacomo Filippo Foresti (1434-1520) a Supplementum chronicarum-ban (1483): „ … a Szkíták királysága rögtön az emberiség kezdetén jött létre. … a Szkíták őse Magóg … a Szkíták voltak az Amazonok, Baktriaiak, Pártusok, Hunok, Hungárok, Lombardok, Gótok, Katalánok (Alánok) és a Türkök.”

Giambattista Vico (1668-1744) filozófus, jogász, történész az 1720-ban írt „Universal Right” című könyvében: „… a Szkítáknál nem volt különbség a nemesség és a „plebejusok” közt, s ez még megvan az erdélyi Székelyeknél, akik Szkíta fajúak és a legrégibb Hunoktól származnak, s bár gazdálkodással és állattenyésztéssel foglalkoznak, egyenjogú nemeseknek vallják magukat. … az emberiség a Káldeusoktól, a Szkítáktól és az Egyiptomiaktól származik, s a profán történelem csak azért említi Tanaus-t Sesostris előtt, mert a Szkíták Arménia hegyeinél laktak, ahol a Vízözön idején Noé bárkája megpihent. 

Herodotos: "Az Iszter legnagyobb folyó levén mindenek közül, melyeket ismerünk... Ez az első, mely a Scythaországi folyók közül nyugatról folyván ilyen okból lett a legnagyobb, mivel ti. más folyók ömlenek beléje...", "A szarmaták szkíta nyelvvel élnek, azonban azt régóta furcsán ejtik ki..." 

I. Endre törvényeiből: (1063 körül) “Minden magyar avagy jövevény Magyarországon, ki a scythiai ősi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsőséges István király adott vala, feje és jószága vesztével bűnhődjék”. 4. paragrafus: “A szentségtelen scytha szokásoktól és hamis istenektől forduljanak el és rontsák el a bálványokat”.

II. Pius pápa, 1500 körül (Cosmographia): “Azt tartják, hogy a Duna partját lakó hungarok is a szkíták neméből valók.”

II. Szilveszter pápa (III. Otto német császárt dicsőítő iratában): “Mienk, mienk a római birodalom. Erőt ad gyümölcsben Itália, katonát adó Gallia és Germánia, s nem hiányzik nálunk a szkíthák hatalmas királya sem.” (Szt. István) 

Iustinus (Világkrónika): "A szkítákat mindig a legrégibb népnek tartották, bár a szkíták és az egyiptomiak között hosszú időn át folyt a vetélkedés eredetük régisége felől." 

Johannes Boemus (1485-1535): „… a Szkítákat sohasem tudta megrontani más nemzetek vad és nyers viselkedése”

Johannes Nauclerus (1425-1510): „ … a Szkíták mindig híresek voltak a kiváló és hősies tetteikről és a történészek, ha róluk emlékeznek, mindig derék és nagylelkű embereknek mondják őket”

Kánnai: „Procopius VI. századi bizánci író természetszerűleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal, (De Bello Vandalico) és a bizánci-perzsa háborúval kapcsolatban ezt írja: "Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus" ; Atilla hunjairól pedig: "Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse"

Képes Krónika: “... mihelyt egy szkíta elesett, Atilla nyomban másikat állított helyére.” 

Lucianus (A hosszú életűekről): "Ateasz, a szkíták királya, Fülöp ellen harcolt Iszter folyója körül, több mint 90 éves korában." … "Sinatrokles, a pártusok királya, nyolcvan éves korában hazájába vitetvén a szakauraki szkíták által, ott uralkodott még hét évig." 

Malalas: „A 6. indictio december havában egy másik nagyon félelmetes földrengés támadt éj közepén ... És ugyanabban az időben bejött Konstantinápolyba az avaroknak mondott hunok furcsa idegen népe...”

Marcus Porcius Cato (Kr. e. 234-149): „… Szkítiában élte túl az emberiség a Vízözönt ami Ninus király előtt 250 évvel történt. … az Umbrik Gallok voltak, azaz Szkíták.” 

Mela Pomponius: "A szarmata nemzet tulajdonaira, s fegyvereire nézve leginkább a párthusokhoz közelít, de amint keményebb éghajlat alatt lakik, úgy keményebb erkölcsű is." 

Menander Protector: "... a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivő így szólt: 'Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?"

Orosius katalán szerzetes 417-ben: "Pannónia európai ország, amit nemrég a hunok foglaltak el, ezt az országot a nép saját nyelvén Hungarianak nevezi".

Plinius (Kr. u. 23-79):” … az itáliai umbrik a legrégebbi nép, … akik szkíták … a perzsák által szakának nevezett szkíta népet általában a hajdani arameusokhoz legközelebbi nemzetnek tartják.” 

Rhodosi Apollónius (Kr.e. 230. Argonautica IV.): "Van egy folyó, ...széles és mély, s teherhajóval átjárható. Iszternek nevezvén ezt, távolságát is jelentették... Mert sohasem láttak még ezelőtt tengeri hajókat sem a thrákokkal vegyült scythák, sem a sigynek." 

Strabo (XI. könyv) a Kaspi-örnyéki szkítákról: "A scythák legtöbbjei, elkezdve a caspiumi tengertől, daáknak (dákoknak) neveztetnek, az ezeknél keletebbre lakókat pedig massagétáknak és szákoknak nevezik, a többieket pedig közönségesen scytháknak nevezik...", s másutt: "A Káspi-tenger környéki dáhok, akik Párthiát is elözönlötték, a médekkel egyesültek, és hamarosan megalakították a Párthus Birodalmat." 

Symnus: "Ephorus mondá, hogy az Iszter (Duna) mellékén az elsők a karpidák, aztán az arolérák, (szántók) továbbá a neurok azon földig, mely a jég miatt puszta." (Kr.e. 80 k. Periegesis) 

Szicíliai Diodorosz: "...nagyon megsokasodott az a nép, (a szkíták) s nevezetes királyai voltak, kiktől némelyek szaka, mások a masszagéta, (...stb.) nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából a Don vidékére költözött, szarmatáknak hívnak." 

Thaeodorus Syncellus Baján avar fejedelemről: „Menekülő szökevény volt, aki ezt test szerint nemzette (bár ne tette volna). Távoli földről származott, mint valami isten küldte csapás szakadt arra területre, amelyen ma népe lakik.”

Theophanes: „Ugyanebben az időben bejött Bizáncba azoknak, akiket avaroknak mondanak, a furcsa népe s összefutott az egész város megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított.”

Theophylactus Simocatta: „Ez év nyarának beköszöntésekor az, akit a türkök keleten kagánnak tisztelnek, követeket küldött Maurikios császárhoz... Ez a kagán háborúban legyőzte az abdelok fejedelmét (azokról beszélek, akiket hephthalitáknak mondanak) s megszerezte e nép feletti uralmat. E diadallal nagyot emelkedett, és így hajtotta szolgaságba az avarok népét. Persze senki ne vélje, hogy az Európában és Pannónia táján lakó barbárok lennének az avarok, akiknek az odaérkezése Maurikios császár koránál régebben történt. Eme Duna vidéki barbárok ugyanis csak hazugságból vették fel az avar elnevezést. E nép legrégibb vezetőinek a neve Var és Chunni volt. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli népek, akiket a var és chunni nevekkel illetnek. Midőn Iustinianos császár gyakorolta a hatalmat, eme var és chunni népekből az ősi törzs egy kicsiny része elfutott és Európába vándorolt át. Ezek avaroknak nevezték el magukat s vezérüket a kagán címmel tüntetik ki. A barsélt, az onogur, a sabir, s ezeken kívül néhány más hun nép is igen nagy rémületbe esett, amidőn a saját területén meglátta a var és chunní szökött néptöredékét; azt gyanították ugyanis, hogy a bevándorlók avarok. Ezért fényes ajándékokkal tisztelték meg az elfutottakat s úgy vélték, ezek fejében bántatlanságot nyernek részükről. A varok és chunnik pedig, amint idegenbe futásuk kezdeti sikerét tapasztalták, saját nevüket avarra változtatták, így mintegy magukévá tévén a hozzájuk követséggel fordulók tévedését. Az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában. Mindenesetre egészen a mi időnkig az ál-avarok, - mert így megfelelőbb őket nevezni, uralkodó nemzetségeik szerint megoszlanak s egyik részük neve ősi hagyomány szerint var, más részük elnevezése chunni. A valódi avarok, a türkök elől nem nyugatra, hanem keletre menekültek...” 

Trogus Pompeius: "A szkíták ezerötszáz éven át, minden más nép előtt birtokolták Káldeát, (Mezopotámiát) s ők a világ legősibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják." 

Werbőczy (Hármaskönyv): I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az itt lakó magyaroktól Magyarországnak neveznek". … továbbá:       
III. rész, 4. czim: "Az erdélyi scythákról, a kiket székelyeknek hívunk. Vannak az erdélyi részeken a scythák, kiváltságos nemesek, a kik a scytha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; akik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".