március 11: Aladár és Nagy Konstantin napja

Március 11. = Aladár, Konstantin napja

Aladár, Atila "hun" király idősebb (az ún. "Hun-vészben" győztes) fia, aki Csabát és székelyeit a Tiszán túlra űzi, s kezd el a Dunántúlon is túl Atila halála után uralkodni, tehát Aladár névnapja éppen március 11.-ére, többek között Konstantin névnapra esett.

A tanított történelmet olvasva, s összehasonlítva az élő emlékezettel, hogy - már aki észleli - a jóember minő érdekes egybeesésekkel találkozik is?! Elgondolkodtató volt már az is, hogy a régi magyar naptárban Atilla~Attila~Atila~Etele napja éppen ugyanúgy január 7., amint az új keletű kibővített naptárban Artúr napja is. Persze mondhatni, hogy január 22. az igazi, de miért is?!

A miért most nem az Artúr névnap eredetére vonatkozik, hanem hogy miért is kerül ez a csizma az asztalra éppen Aladár napján is. Mi köze Aladárnak Konstantinhoz azon kívül, hogy március 11-én mindkettő neve napját ünnepelhetik, akik ünneplik nyugaton és keleten is?

Kezdjük tán Aladárral, hiszen éppen így őrizte meg éppen a mi népünk, a magyarok emlékezete Attila idősebb, elgermánosodott testvérnépeinktől szövetségben nőül vett Krimhildától, avagy Ildikótól származó gyermekének nevét is. Az idősebbét.

"Nomen est omen" - mondják latinul is, magyarul is: "a név kötelez"; s erről a bölcsességről is felmerülhet, hogy biztos, hogy nem éppen tőlünk származik?

Milyen érdekes, hogy a legendáink szerint az idősebb, a győztes, a verő, a nyerő, akit a mi népünk eredeti nyelvén mondtak még Kálnak, Káldnak és Káldinak is, mégsem ezen a néven maradt meg a legendáinkban, meséinkben (amik, mint tudjuk, sohasem hazudnak, csak értelmezni kell azokat is), hanem az elidegenedett - hajdan még - "testvérink" nyelvén.

Aladár lett az idősebb testvér, Atilla idősebb fia, azaz Older, vagy Elder, hogy aztán Atilára hajazva nevezzék éppen Aldariknak vagy Ardariknak is, mint egy Hunvész utáni gepida-gót hőst, aki a germánnak tanított (vagy hazudott?) gyepida-gyepidán-gyepidana-gyepidaha-gepidák nép név alatt űzi majd a hunokat a Tiszán túlra is?! Mennyi kérdőjel máris?

A gót-gepida "király" - ő nem magyar, tehát nem Kál, nem is Káld, hanem legfeljebb karl avagy kerál - szerintük (a gótok szerint) germánkén háborúzott itt. Mikor is? Akkor éppen, mikor - a mi mondáink szerint - Atila nagy király trónja felett csapnak össze egymással - nem gót, hanem - hun utódai, akik nálunk, a mi mondáinkban még hunok és szövetségeseik, s a jász és székely hunok ellen küzdöttek itt. Szerintük tehát gót-germán-gepidák(ok) győzedelmeskedtek a (honi?) hunok felett itt, (avagy?) míg szerintünk székhelyi székely hunok ellen győztek a hunok és - bizony - nem székhelyi szövetségeseik - hol is, hát (?) - itt, a Kárpát-medencében ők is. Dereng már valami?

"Vezettesed magad szem-bekötve vakon, elfajult testvéridtől ál-utakon!"

S ki is volt ennek a gót-germán-garman-gepida Elder-Aldar- vagy Ardarik királynak nagy elődje, őse nyugati szemüvegben, azaz nyugatról nézve? Ki más, ha nem egy a Duna mentéről származó gót hős: Alarik. Rik, mint Rex, tehát királyi. Bocsánat. Nem Kirala a király, úgy-e, hanem Alarik, ha már a királyt itt nyugaton minden névben a "-RIK" végződéssel jegyzik, ha nyugati (lásd: Childerik, Theodorik, Athalarik, ...!)? Alarik, azaz "a mindenek felett uralkodó" (a Wikipedia szerint), aki - milyen érdekes? - éppen azt csinálja éltében, s még holtában is, szinte szó szerint, amiről csak Atila jut eszébe mindenkinek a mai napig (a kérdés ezek után: meddig)? Alarik azt teszi a gót legendákban, amit Atila, s még halálában - tehát "halál pontosan" - is három koporsóba és egy folyó medrébe rejtik, mikor elesik. Nem kérdéses itt valami, vagy valaki?

Ám ne ragadjunk le a Hun-vészből győztesként kikerülő idősebb (már nem az ó-magyar Kál, Káld vagy Káldi néven, hanem az elnyugatiasodottak nyelvén older-elder-aldar) Aladár rik-rex-királynál, hanem vizsgáljuk meg a vesztes nevét is. Az idősb Aladár (ha már nem Káld) kisebb öccsét hogyan is nevezhették hajdan magyarul is (s mint vesztest, tehát magyarul ma is)? A kisebb öcs nyilván öccsebb, mint a káld, avagy káldi öccse. Talán nem is kell ahhoz nyelvésznek lennem, hogy észrevegyem, hogy hajdan a kicsi aba lehetett (ahogy az abál ma is kisebbít, nem de?!). Azaz az öccsebb öccsaba, azaz öcs-csaba lehetett (lásd: Padányi jegyzetét - más okból is érdemes, érdekes!). Nos?! Csaba királyfi neve akkor már világos, hogy miért is maradt magyar a magyar legendáriumban, úgy-e? Nomen est omen, hiszen a név kötelez is!

S a székhelyi székely királyfit, Csaba királyt - a magyar mondák szerint - Aladár király pontosan úgy és ugyanúgy a Tiszán is túlra űzte, amint a hunokat - a gót-gepida legendáriumban - a már nem igazán székhelyiekkel szövetséges (tehát azok nyelvén idősebb királynak nevezett) Ardarich-rex is.

Nos, kedves hűséges olvasónk, ha eddig eljutottál, már nyugodtan meg is kérdezheted, hogy ... jó, jó, de Konstantin, Nagy Konstantin, hogy a csudába jön ide is?!

Az eddigiektől eltérően most nagyon rövid leszek, s csak felvetek. A feleletet Rád hagyom, keresd, ha úgy véled, hogy érdemes!

A mi krónikáinkban Hun-vész után Csaba Honoriusnál, anyai nagyatyjánál nyert menedéket, a Konstantinápolyst uraló bizánci császár udvarában, görög földön, Thessalonikiben.

Ott, ahol Atila uralkodott, mint Eurázsia hatalmas királya néhány éve, s mint tudjuk, birodalmak nem múlnak, tűnnek el névtelenül, sőt! Úgy-e nem kételkedsz abban, hogy a mintegy két tucatnyi évig fennáló Makedón Birodalom sem véletlenül hagyott nyomot Alexandria nevében. Az Araltól nyugatra a Encsen túlig, az oprencián is túl, tehát ober Enns is HUN volt az ORSZÁG, HUN-KUN volt a FÖLD is és HUN-KUN-CUMAN volt az ISTEN is! S a város, ami ezt megőrizte - ha megőrizte - bizánci és latin néven sem lehetett más, mint POLYS, ami a HUN-KUN-COMAN-CON ISTENnek alárendelt.

Csaba és Aladár, Elődúr és öccsebbje:

Keleten, CON-STAN-TINA-POLYS ~ KUN-ISZTÁN-TINO-POLISZ városában nyert Csaba király menedéket arra az időre, míg népes kíséretével vissza nem tért Szkítia megmaradt keleti székhelyeihez. S a Kál, Káld, Káldi, a győztes? Aladár, mint az idősebb sem lehetett más, mint HUNISZTÁN-KUNISZTÁN birodalmának nyugaton nyugodtan uralkodó örököse, az állandóság megtestesítője, ha képes volt győzni a világot uraló honi hunok felett, azaz a HON ISTENes, a KONSTANs, a HUN STONE, mint ISTENi kőszikla, egy SZIKAMBER a sicul székhelyen.

 

Nos? Meredek?

Akkor utóiratkén egy kérdés: Kik is voltak a tanított történelem nem ősi, hanem új Konstantinjai is?
Tessék, egy a - szaporodó - jelöltek közül:
Klodvig  (nem Klád, s nem is Galád, de ) Childerik frank-meroving király káldi, tehát idősb fia; olvasd csak Klodvig megkeresztelésének történetét Tours-i Gergely tollából!
Childerik (Nem Káld? S nem gyermek a Child?), aki a Merovingok  ködbe vesző atyjának, Merovechnek volt fia. Mikor is? Nocsak-nocsak; éppen mikor elérkezett Atila megdönthetetlen (KONSTANS-állandónak tartott) birodalmának alkonya?! Nem gyermekirály volt-e az Older-Elder-Aladár is? Mennyi kérdés? S, ha meggondoljuk, hogy Nagy Konstantintól (Kr.u. 306) a nagy királyig (Kr.u. 768 - hát Nagy Károlyig), mennyi, de mennyi új Konstantint szült a hanyatló római birodalom az Atlanti partoktól a Kárpátok vízválasztójáig?!

Ne feledd: Idegenek tanítják már jó ideje éppen Teneked, hogy itt - ki más (?), mint - éppen Te vagy az idegen! Magyar Adorján, Padányi Viktor és Tóth Gyula nyomdokán én csak felvetek.

Jó éjt és szép napot Neked!

Székesfehérvár, 2014. március 11.

Ferenc (az öreghegyi)

ui: s arról most nem is beszélünk, hogy ki is volt Ellák mellett Dengezik-Dzsingizik és Irnik-Ernák-Írmag is!