Archívum - Pannon Palesztina - Miért NEM? - EU-népszav
„Ez előre vetíti egy pannon Palesztina rémképét.”
– A magyar föld kötelező árúba bocsátása volt az első és legfontosabb
oka annak, hogy a Magyarok Világszövetsége arra bíztatta Magyarország
polgárait, hogy szavazzanak NEM-mel a 2003. április 12-i népszavazáson,
amely Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozásáról volt hivatott
dönteni. Az MVSZ Elnöksége 2003. március 22-én megtartott, a világhálón
élőben közvetített nyílt ülésén döntött erről. Az MVSZ álláspontját a
Szövetség elnöke, Patrubány Miklós 12 pontban foglalta össze a két
nappal a népszavazás előtt, 2010. április 10-én nyilvánosságra hozott, Miért NEM? avagy Igen, de nem így! című elemzésében, amely négy részből áll: A népszavazás elfogadhatatlan körülményei, A csatlakozási szerződés elfogadhatatlan következményei, Az Európai Unió szeplői, Ami a csatlakozási szerződésből kimaradt. Ma, 2014. május 1-én, Magyarország EU-csatlakozásának 10. évfordulóján újraközöljük e fontos dokumentumot.
Miért NEM?
avagy
Igen, de nem így!
A Magyarok Világszövetségének elnöksége alapos dokumentálódás után, név
szerinti szavazással, 18 a 3 ellenében úgy döntött, hogy azt ajánlja
Magyarország polgárainak, szavazzanak nemmel Magyarország és az
Európai Unió közötti csatlakozási szerződésre, melyet 2003. április
12-én népszavazás alá bocsátanak. Az MVSZ elnöksége ugyanakkor hitet
tett amellett, hogy Magyarország helye ott van a római kisugárzású
nyugati civilizáció államainak közösségében. Az MVSZ elnökségének
egyedüli szempontja a lehető legelőnyösebb csatlakozási feltételek
elérése.
A világ legnagyobb magyar civil szervezetének elnöksége döntését egy
egész napos nyílt ülésen hozta meg, melyet élőben közvetített az
internetes Világrádió Visszhang csatornája. A névre szóló szavazás előtt
az elnökség magasan képzett és elismert szakértők pro és kontra érveket
felsoroló előadásait hallgatta meg. Ezt követően megismerkedtek a
magyarországi pártok érveivel és - sokak szerint - az ország száz
legtekintélyesebb személyiségét tömörítő Százak Tanácsának
álláspontjával.
Magyarország EU-s csatlakozási szerződésének elutasításakor a Magyarok
Világszövetségét az alábbi szempontok vezérelték.
A népszavazás elfogadhatatlan körülményei
A Magyar Köztársaság 2002. december 23-án közzétett alkotmánymódosítása
elrendelte, hogy Magyarországnak a csatlakozási szerződés szerinti EU-s
csatlakozásáról 2003. április 12-én ügydöntő népszavazást kell tartani.
Bár ily módon az alkotmány a népszuverenitás közvetlen gyakorlását
rendelte el, ennek feltételeit a politikum nem teremtette meg, sőt
elfogadhatatlan eszközökkel próbálja meg a szavazásra hívott polgárokat
az érdemi döntés lehetőségétől megfosztani.
1. A
népszavazást megelőző három és fél hónap alatt Magyarország
állampolgárait egy teljesen egyoldalú propaganda-hadjáratnak tették ki,
mely kizárólag az EU-s csatlakozás biztosra beígért előnyeiről szólt,
mélyen hallgatva a lehetséges hátrányokról. Az egyoldalú kampány során
dokumentáltan az érzelmekre kívántak hatni, mellőzve a tárgyilagos
tájékoztatást. A magyarországi EU kampány sajátosságai:
· az
Országgyűlésben képviselt valamennyi párt – kormánypártok és ellenzék
egyaránt – az első pillanattól kezdve nyíltan és karöltve az IGEN
mellett kampányolt;
· a kampány közepén megszólalt a Magyar Tudományos Akadémia, és az IGEN szavazatra bíztatta Magyarország polgárait;
· ugyancsak
a csatlakozási szerződés tartalmának ismertetése előtt, megszólaltak
történelmi magyar egyházak, közöttük a római-katolikus püspöki
konferencia, mely IGEN szavazatra hívta fel híveit;
· a
magyar adófizetők pénzéből a költségvetésben előirányzott 2 milliárd
forint – mintegy 8 millió euró – egyáltalán nem juttattak a csatlakozás
hátrányait túlsúlyban érző és ezért a NEM szavazatra felhívó
szervezeteknek; ezzel szemben közel 1 milliárd forintot olyan cégeknek
juttattak, amelyek amerikai érdekeltségűek. Az ő feladatuk volt az EU-s
csatlakozás előnyeit a magyar szavazókkal ismertetni;
· Magyarország
városaiban már hetekkel a népszavazás előtt olyan harsány utcai EU-pro
ünnepléssel örvendeztették meg a polgárokat, amelyek vetekednek a Riói
karnevál tobzódásával.
2. A népszavazási urnák elé járuló magyar állampolgárok túlnyomó többsége nem
ismeri,
és április 12-ig meg sem ismerheti azt a csatlakozási szerződést,
amelyről szavaznia kell. A több ezer oldalas szerződés részeinek magyar
fordítása csak az utolsó hetekben lett a Külügyminisztérium honlapján
közzé téve. Sem a lefordított anyag mennyisége, sem a rendelkezésre álló
idő, sem a magyarországi intenetezők száma nem jogosítja fel arra a
magyar kormányt, hogy tájékoztatási kötelezettségét teljesítettnek
tekintse. A népszavazás időpontja túlontúl korai. Ha akadnak balti
államok, amelyek az ügydöntő népszavazást ősszel rendezik meg,
Magyarországnak is a lehető leghosszabb ismerkedési időt kellett volna
állampolgárai számára kialkudnia.
3. A népszavazás kiírása alkotmánysértő módon történt. A Magyar Köztársaság módosított alkotmányának 79. §-a elrendeli:
„79.
§ Ügydöntő országos népszavazást kell tartani, a Magyar Köztársaságnak
az Európai Unióhoz történő, a csatlakozási szerződés szerinti
csatlakozásáról. E népszavazás időpontja 2003. április 12.”
Ám
a népszavazásra feltett kérdés nem ezt tartalmazza. A szavazófülkébe
érkező magyar állampolgárt nem a csatlakozási szerződésről kérdezik,
hanem egy elvi válaszra késztetik, hogy elvileg akarja-e a Magyar
Köztársaság EU-s csatlakozását. („Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?”)
Nem
kell bizonygatnunk, hogy erre a kérdésre a magyarok 90%-a igennel
szavaz, hiszen számukra az EU azt a nyugat-európai és civilizációs
közösséget jelenti, amelynek Magyarország AD 1000 óta szerves tagja.
A népszavazásra feltett kérdés nem csak alkotmánysértő, hanem súlyosan manipulálja a szavazót az IGEN válasz irányába.
Az
április 12-i népszavazás számos körülményének alkotmányellenes mivoltát
a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Földvédő Mozgalom közös
beadványban terjesztette az Alkotmánybíróság elé. Az Alkotmánybíróság
2003. április 8-án hozott végzésében hatáskör hiányára való
hivatkozással elutasította a vonatkozó beadványokat.
Az
Alkotmánybíróság végzése azonban igen lényeges megállapításokat tett.
Az alkotmányozó hatalom – értsd, a parlamenti négypárt – úgy járt el,
hogy:
„...az
Alkotmány 79.§-ban foglalt népszavazási kérdést az Országos Választási
Bizottság nem hitelesíthette, és a választópolgárok sem élhettek a
választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben biztosított
jogorvoslati lehetőséggel. … Az alkotmányozó hatalom ténylegesen
kizárta, hogy az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló törvény
130.§-ában biztosított jogkörében eljárjon. Ezért az Alkotmánybíróság a
népszavazási kérdés vizsgálatára irányuló jogorvoslati eljárásban nem
vizsgálhatta, hogy az Alkotmány 79.§-ban foglalt népszavazási kérdés
megfelel-e az Alkotmányban, az országos népszavazásról és népi
kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvényben és a választási
eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben megfogalmazott
követelményeknek.”
Vagyis,
az Alkotmánybíróság tetten érte az országgyűlési négy pártnak az
alkotmányozási hatalommal való visszaélését, hiszen a népszavazási IGEN
érdekében attól sem riadtak vissza, hogy a jogállami kontroll alól – az
Alkotmánybíróság által a fentiek szerint megállapított módon –
látványosan kibújjanak.
4. Az
IGEN-nel szavazó parlamenti négypárt által a Magyar Köztársaság
alkotmányába ágyazott április 12-i népszavazás részleteit a
belügyminiszter 2003. december 31-én közzétett rendeletben szabályozta. E
rendelet – hatályos törvényekre hivatkozva – kimondja, hogy a
népszavazás szavazatszámlálói között csakis a parlamenti négypárt által
kinevezett személyek lehetnek. Vagyis, csakis az IGEN képviselői. Ha a
parlamenti négypárt a demokrácia legalapvetőbb értékeit fontosnak
tartotta volna, akkor gondoskodott volna arról, hogy ez a képtelen
helyzet elő ne fordulhasson. Ugyanúgy, ahogy az ügydöntő népszavazást
elrendelő alkotmánymódosítással akárhány hatályos törvényt keresztül
húzott és fölülbírált, a parlamenti négypártnak semmilyen erőfeszítésébe
sem került volna biztosítani azt, a népszavazás számlálóbiztosai között
az IGEN és a NEM képviselői egyaránt jeéen legyenek. Ha akarta volna.
Az
így kialakult helyzet ahhoz hasonlít, mintha az éppen hatalmon levő
párt elrendelné, hogy a soron következő választásokon
szavazatszámlálókat csak ő maga nevezhessen ki. Ellenzői pedig bízzanak
tisztességében.
Ilyen előzmények után, ha az MVSZ elnöksége Magyarország EU-s
csatlakozásának semmilyen hátrányát sem ismerte volna, erre az eljárásra
akkor is nemet kellet volna mondania – az igazság, a méltányosság és a
tisztesség jegyében. Ha másért nem, akkor azért, hogy saját
alapszabályához ragaszkodjék. MVSZ alapszabály, 2.§: „Az MVSZ a
magyar közösségek legalapvetőbb értékeinek az igazságot, a
méltányosságot és a tisztességet tartja. … E nélkül a magyar közösségek
gyarapodását nem tarja elképzelhetőnek.”
A csatlakozási szerződés elfogadhatatlan következményei
A
csatlakozási szerződésnek vannak elfogadhatatlan következményei, melyek
közül megkerülhetetlen fontosságúaknak kell tekintenünk a magyar
termőföld kötelező áruba bocsátását, és ezzel párhuzamosan a magyar
mezőgazdasági termelőket sújtó kvótarendszert, valamint azt a
vasfüggönyt, amely Magyarország EU-s csatlakozása következtében közéje
és egyes külhoni magyar nemzeti közösségek közé ereszkedik.
5. Arra
a veszélyre, amely a magyar termőföldnek a tőke szabad áramlása című
fejezetben való szerepeltetéséből fakad, sokan figyelmeztettek. Közöttük
meg kell említenünk Magyarország tekintélyes személyiségeit magába
foglaló Százak Tanácsát és a Magyar Földvédő Mozgalmat, valamint a
Magyarok Világszövetségének elnökségét is, amelyik 2002. november 23-án,
165/2002. sz. határozatában, 18 igennel, 1 nemmel és 2 tartózkodással
felkarolta a Százak Tanácsának 2002. Október 2-án kelt felhívását, amely
kimondja:
„Felhívunk
minden hazáját szerető magyart – pártállástól függetlenül – arra, hogy
egy közös földvédő mozgalom keretében fogjunk össze, és akadályozzuk meg
a magyar termőföld eladását! Ha másként nem lehetséges, akár az Európai
Unióhoz csatlakozás megakadályozásával is!”
Az
MVSZ egyesült Kárpát-medencei régiójának elnöksége 2003. február 22-én,
egész napos vita után megfogalmazta a magyar termőföld áruba
bocsátásával kapcsolatos legfontosabb aggályait.
· Az
Európai Unió jogszabályai által is előírt méltányosság és
esélyegyenlőség elveit súlyosan sérti az a körülmény, hogy a magyar
termőföld külföldiek számára történő áruba bocsátása a csatlakozást
követő 7-ik évben kötelezővé válik. Minden előrejelzés szerint abban az
időpontban a nyugati átlagkereset még többszörösen felülmúlja a hazait,
miközben a magyar termőföld ára többszörösen alulmarad a nyugati föld
áránál. Ez előre vetíti egy pannon Palesztina rémképét.
· A
csatlakozási tárgyalások alatt nem rendeződött megnyugtatóan a
leszakított magyar nemzetrészek és Magyarország jogviszonya, nem
biztosított a jövőbeni szabad mozgás. Tiltakozunk a vízumkényszer
indokolatlan bevezetése ellen, mely Kárpátalja és Délvidék magyarjait
vasfüggönyként választja majd el az anyaországtól.
· A
„NEM” győzelme megnyitná a lehetőségét, hogy a csatlakozási
feltételeket, a méltányosság és esélyegyenlőség elvei szerint
újratárgyalják. A magyar föld elidegenítésének kérdéskörében a
méltányosság és esélyegyenlőség akkor adottak, amikor a földár és az
átlagjövedelem Magyarország és az EU régi tagállamai között
kiegyenlítődik.
A
termőföld eladásának áldatlan következményeit mi magyarok saját
bőrünkön már megtapasztalhattuk, akkor amikor a tizenkilencedik és a
huszadik század fordulóján az Erdélybe telepített, regáti tőkével működő
Albina bank pár évtized leforgása alatt felvásárolt minden
talpalatnyi, eladóvá vált földet és azt román telepesek kezére juttatta.
Az erdélyi termőföld eladása döntően hozzájárult ahhoz, hogy Erdélyt
Magyarországtól Romániához csatolták.
6. A
magyar termőföld és megművelőinek sorsa szorosan összefügg.
Magyarország mezőgazdaságból élő polgárainak lehetőségeit drámaian
korlátozzák azok a termelési kvóták, amelyeket a magyar kormány
képviselői az EU-tól számukra kialkudtak.
„Nézzünk néhány kiharcolt elemet a kvótákból!
Mg-i területek |
Magyar adottság
| Magyar igény | Aláírt kvóta |
Elért szint %-ban
adottsághoz - igényhez
|
Szántóföldi bázisterület (ha)
|
4 500 000
|
3 653 353
|
3 487 792
|
77.5 81.2
|
Regionális hozam (t/ha)
|
*
|
5.04
|
4.73
|
* 93.8
|
Tradicionális durumbúza (ha)
|
15 000
|
2 500
|
16.7
| |
Nem tradicionális durumbúza (ha)
|
50 000
|
4 305
|
8.6
| |
Rízs (ha)
|
18 000
|
3 222
|
17.9
| |
Szárított takarmány (t)
|
200 000
|
49 593
|
24.8
| |
Cukor A (t)
|
400 000
|
400 454
|
100.1
| |
Cukor B (t)
|
80 000
|
1230
|
1.5
| |
Izoglükóz A (t)
|
130 000
|
127 627
|
98.2
| |
Izoglükóz B (t)
|
10 000
|
10 000
|
100.0
| |
Kender (t)
|
3 108
|
2 061
|
66.3
| |
Len (t)
|
1 461
|
---
|
0.0
| |
Paradicsom (t)
|
321 442
|
130 790
|
40.7
| |
Őszibarack (t)
|
1 000
|
1 616
|
161.6
| |
Körte (t)
|
1 000
|
1 031
|
103.1
| |
Dohány (t)
|
15 000
|
12 355
|
82.4
| |
Beszállított tej (t)
|
2 600 000
|
1 782 650
|
68.6
| |
Közvetlenül eladott tej (t)
|
200 000
|
164 630
|
82.3
| |
Szarvasmarha kiegészítő tám. (Euro)
|
12 000 000
|
2 936 076
|
24.5
| |
Vágási prémium (állat)
|
480 000
|
235 998
|
49.1
| |
Húsmarha prémium (állat)
|
245 000
|
94 620
|
38.6
| |
Anyatehén (állat)
|
300 000
|
117 000
|
39.0
| |
Juh (állat)
|
1 500 000
|
1 146 000
|
73.9**
| |
Kecske (állat)
|
50 000
|
Benne a juhkvótában
|
*1991-ben a kukorica és a búza hektáronkénti hozama: 6710 és 5190 kg volt.
**A juh és kecske kvótát egyben határozták meg ezért annak együttes igény-értéke a viszonyítási alap. (1 550 000)
Szeretnék
segíteni abban, hogy a kvóta igazi tartalma közérthető és kézzel
fogható legyen mindenki számára, ezért a táblázat utolsó oszlopának
értékeit a következőképpen kell értelmezni: ha pl. eddig Magyarországon
100 gazda termelt piacra paradicsomot, a belépés útán CSAK 40 gazda
(40.7%) reménykedhet közülük támogatásban, a többi szép lassan, vagy
nagyon gyorsan tönkre fog menni, mi fogyasztók pedig egyre kevesebb és
drágább paradicsomhoz fogunk jutni!” Forrás: Dr. Zacsek Gyula – Vádirat.
Az
igen hatékony magyar mezőgazdaság leépítése nem egyik napról a másikra
történt. Annak jelei már a kilencvenes évek elején jól érzékelhetőek
voltak. Jómagam ezzel kapcsolatos aggályaimat néhai Antall József
miniszterelnöknek, az MVSZ akkori elnökének Csoóri Sándornak
bíztatására, már akkor megírtam. Postafordultával érkezett a válasz,
mely a kérdés részletes megválaszolását ígérte. Ám a beígért levél
sohasem érkezett meg. Lehet, hogy Antall Józsefet elhatalmasodó
betegsége is akadályozta. De az, hogy a magyar mezőgazdaság
szétverésének okát firtató levelem elevenbe talált, hónapok múlva
kiderült. Egy nagy fogadáson, melyen száznál is több külföldi politikus
volt jelen – közöttük Jaques Chirac, Helmuth Kohl, Carl Bildt – mutattak
be Magyarország miniszterelnökének. Kézfogásunk pillanatában, nevem
hallatán összerezzent, és ennyit mondott: „Maga írta nekem azt a levelet a magyar mezőgazdaságról?”
7. Az
MVSZ elnökségének 2003. március 22-i ülésén a legnagyobb kormánypárt,
az MSZP elnökét képviselő államtitkár, Dr. Balázs Péter – kérdésre
válaszolva – bevallotta: Magyarország – nagy valószínűséggel – 2003.
július 1-től kezdve vízumkötelezettséget vezet be Ukrajna és a volt
Jugoszlávia utódállama polgárai számára. Erre a lépésre EU-s
kötelezettségei kényszerítik Magyarországot.
Magyarország
és a tőle elcsatolt területeken élő magyarok viszonyának alakulását,
Magyarország EU-s csatlakozásának vonatkozásában, a Magyarok
Világszövetsége már 1997-ben elemezte. Ekkor, az MVSZ elnöksége – a
Duray Miklós vezette Stratégiai Bizottság előterjesztését elfogadva –
kimondta, hogy számára Magyarország EU-s csatlakozása csakis a külhoni
magyar nemzeti közösségekkel együtt képzelhető el. Illetve,
csatlakozásának időpontjáig, Magyarországnak meg kellene oldania azt,
hogy esetleges, szomszédait megelőző csatlakozása, ne szüljön akadályt a
szomszédos államokban élő magyarokkal való kapcsolattartásban.
A
Magyarok Világszövetsége 1996 és 2000 között – a politikai
döntés-előkészítés minden fokozatát végigjárva – eljutott a magyar
állampolgárság kiterjesztésére vonatkozó javaslattól, a külhoni magyar
állampolgárság jogintézményének meghatározásáig és a vonatkozó
törvénytervezet elkészítéséig. Ennek ellenére a magyar politikum egy más
utat – a kedvezménytörvény útját választotta. Nem itt a helye, a
kedvezménytörvény kisiklásának körülményeit és okait vizsgálni, de tény,
hogy a megalkotói által hozzá fűzött reményeket távolról sem váltotta
be. Ha Magyarország a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét
megteremtette volna, akkor a délszláv háború előtt még közel félmilliós
magyar nemzeti közösség tagjait ma nem sújtaná a Schengen-i határ
szigora.
Amikor
az MVSZ elnöksége, a külhoni magyarok és Magyarország közé, az EU-s
csatlakozás következtében leereszkedő újabb vasfüggöny miatt nemmel
szavazott a csatlakozásra, akkor csak hű és következetes volt önmagához,
csak betartotta a Magyarok IV. és V. Világkongresszusa, illetve az MVSZ
Küldöttgyűlése által 1996-ban és 2000-ben hozott határozatait.
Az Európai Unió szeplői
Az Európai Unió, melyhez Magyarország csatlakozni kíván, nem egy szeplőtelen képződmény.
8. A
mai Európai Unió távolról sem az az Unió, amellyel Magyarország a
kilencvenes évek elején megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. Az
akkori EU a jólét, a jogbiztonság és a demokrácia megtestesítője volt,
amely nagy odafigyeléssel és komoly ráfordítással segítette az
elmaradottabb csatlakozó országok felzárkózását. Az akkori EU egyáltalán
nem, vagy alig avatkozott be tagállamainak belügyeibe.
Ma
egy központosított szuperállam körvonalai sejlenek fel, amelynek
közpénzen eltartott hatalmi intézményeiről – hadsereg, rendőrség, stb. –
csak ezután kezdenek majd beszélgetni.
A
kilencvenes évek elején a nemzetek Európájáról volt szó. Pár év múlva a
regionalizmus és a főderalizmus ígéretével csábított az EU. Mára e
fogalmak használata „”tiltott gyümölccsé kezd válni, és helyébe egy új,
homályos fogalom – az európai közösségek fogalma lép.
Az
Európai Unió most készíti alkotmányát. Alkotmányozó ülése, a Konvent,
még javában vitatja az EU majdani alapokmányát. Vajon el lehet-e várni,
hogy az ország polgárai nyugodt lelkiismerettel megszavazzák
Magyarország csatlakozását egy olyan szuperállamhoz, amelynek alkotmánya
még csak formálódik, és egy esetleges kilépés lehetőségét sem
szavatolja?
9. Bővítési
igyekezetében az EU meghasonulni látszik. Tíz évvel ezelőtt, a
koppenhágai kritériumokban kimondta, hogy csakis a stabil, demokratikus
jogállamként működő országok csatlakozhatnak hozzá. A bővítési folyamat
során évekig hangoztatták, hogy csakis a minden szempont szerint
felkészült országok és csakis felkészültségük sorrendjében
csatlakozhatnak.
Ezek
után, a bővítéshez fűződő érdekek egyszer csak teljesen fölülbíráltak
minden értéket, amelyet az EU hirdetett, és a csatlakozni kívánóktól
megkövetelt. Ez az a pillanat, amikor hiába valóvá vált Magyarország
igyekezete, mert egyszerre azon vette észre magát, hogy egyazon sorban
áll olyan országokkal, amelyek felkészültsége messze elmaradt a
sajátjától.
Az Eu meghasonlott akkor, amikor érdekeit az általa vallott értékek elé helyezte.
10. Az
EU bővítéshez fűződő érdekeinek mindenek fölötti mivolta annak a
képtelenségnek is teret nyitott, hogy sajátjogrendjébe befogadjon az
amúgy Európában elfogadhatatlan, fasiszta jellegű törvényeket, amelyek a
kollektív bűnösség elvére alapoznak.
Az
EU bővítéshez fűződő érdekei oly hatalmasak, hogy inkább befogadja a
benesi dekrétumok hatályon kívül helyezését mereven elutasító
Csehországot és Szlovákiát, semmint kockáztatná ezen országok
kimaradását.
A Magyarok Világszövetsége 1945-46-ban, amikor a benesi önkény tombolt,
egyedül maradva is hallatta tiltakozó szavát. Ha most a benesi
dekrétumok megtűrése miatt fenntartásokat fogalmaz meg az EU-val
szemben, akkor csak folytatja legszebb hagyományait, akkor csak
ragaszkodik az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásához.
Ami a csatlakozási szerződésből kimaradt
Egy
ilyen, több ezer oldalas szerződésben nem csak a részletek tömkelegét,
hanem a felek viszonyának egészét – a maga történelmi távlatában is –
tükröznie kell. A csatlakozási szerződésnek, ha másutt nem, akkor a
preambulumban ki kellett volna térnie arra, hogy mit adott Magyarország
az EU államainak, és mit kapott tőlük.
11. A
magyar nemzet legkevesebb ezerszáz éves európai történelmének talán
legsúlyosabb csapását – amely hatásában egyedül a tatárjárás okozta
pusztulással hasonlítható – a trianoni békediktátum jelentette, amelyet
négy évtizeddel ezelőtt elsősorban a Nyugat-európai hatalmak mértek
Magyarországra. A magyar nemzet életét máig hatóan megkárosító ország-
és nemzetcsonkítás elsősorban annak a Franciaországnak és Angliának
köszönhető, amelyek a mai EU központi hatalmai. (Mint tudjuk, a két
szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió,
elfogadhatatlanul igazságtalan volta miatt, sohasem ratifikálta a
trianoni békediktátumot.)
Azalatt
a tíz év alatt, amíg Magyarország csatlakozási tárgyalásait folytatta.
Közép-Európa térképe teljességgel átrajzolódott. Az önrendelkezési
jogukkal nem csak olyan európai hagyományokkal bíró nemzetek, mint a
cseh és a horvát éltek, hanem az ötmilliónál kisebb létszámú szlovák, az
alig kétmilliós szlovén és a félmilliót alig meghaladó montenegrói.
Eközben a magyar nemzet Trianonból eredő szétszakítottsága mit sem
változott. Lehet, hogy Magyarország úgy ítélte meg: nincs abban a
helyzetben, hogy a folyamatosan bomló-módosuló határú szomszédaival – a
Helsinki Záródokumentum szellemében – a békés határmódosításról
tárgyalásokat kezdjen. Azt azonban kérnie kellett volna, hogy a
békediktátumokkal rákényszerített határok önként vállalt elismerésének
fejében, az EU szavatolja a kisebbségi léthelyzetbe került magyar
nemzeti közösségek autonómiához való jogát, és tegye lehetővé a magyar
állampolgárság alanyi jogú kiterjesztését mindazok számára, akiket, vagy
felmenőiket kényszerrel megfosztottak magyar állampolgárságuktól -
avagy a trianoni békediktátumnak a magyar nemzetet máig sújtó hatásainak
megszüntetését.
12. Nincs
tudomásunk arról, hogy Magyarország EU-s csatlakozási szerződés
említést tenne arról, hogy országunk mivel járult hozzá Európa
szellemi-politikai arculatának alakításához.
Lehet,
hogy nem kell eleink Európa szolgálatában kiontott vérét emlegetnünk,
sem a magyar szenteket, sem a magyar tudósokat. De azt, hogy 1222-ben az
Aranybullával a szárazföldi Európa első alkotmány-törvényét hívta
életre, hogy 1509-ben az Udvarhelyi Constitutioban, Európát
évszázadokkal megelőzve, először foglalták eleink törvénybe a személy
sérthetetlenségét, valamint azt, hogy 1568-ban a Tordai Országgyűlésen
ugyancsak ennek az országnak lakói foglalták először törvénybe a legfőbb
emberi szabadságjogot – a lelkiismeret, a hit szabadságát, nos legalább
e három tényt a csatlakozási szerződés előszavából kihagyni nem
szabadna. Hiszen e tettekkel Magyarország korai előfutárának bizonyult
egy évszázadokkal később stabil, demokratikus jogállamok szövetségét
vajúdó Európának.
Magyarok és európaiak tanulságára.
Budapest, 2003. április 10-én
MVSZ Sajtószolgálat
8317/140501
„A 2004. december 5-i népszavazás
a Magyarok Világszövetsége által a külhoni magyarok magyar
állampolgárságának visszaadásáért, a magyar nemzet határmódosítások
nélküli újraegyesítésért folytatott egy évtizedes, következetes és
szakszerű harcának egy demokratikus jogállamban utolsó lehetséges lépése
– annak betetőzése – volt, a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.” (Alapszabály)
A
Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti
szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok
Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő
testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő
embert hozzá tartozónak tekint.
A
2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint
hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.
A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése