Magyar fiatalok a donyecki hadszínter
„Én csak a lányaimat, meg a feleségemet sajnálom, nem szeretnék
nekik problémát okozni. … Bízom benne, hogy a Jóisten nem akarja, hogy
meghaljak” – így vall egy kárpátaljai magyar, akit
„adategyeztetésre” behívtak a polgármesteri irodába, majd másnap a
donyecki fronton találta magát. Az alábbi, a http://nagydobrony.com.ua
portálon közölt interjúból kiderül: nem önkéntesek azok a kárpátaljai
magyar férfiak, akiket a kelet-ukrajnai fronton vetnek be egy olyan
konfliktusban, amihez nekik, magyaroknak semmi, de semmi közük nincs. Ne vigyék a kárpátaljai magyar fiatalokat ágyútölteléknek az ukrajnai konfliktusokba! Írjon alá Ön is!
Íme az interjú:
Egyelőre
kizárólag hivatásos katonákat és önkénteseket vetettek be ukrán részről
a szeparatisták ellen vívott fegyveres akcióban – tudhatjuk meg a
hírekből. A Beregszászi járásból is csak önkéntesek és hivatásos katonák
kerültek a veszélyes zónába a járás hadkiegészítő parancsnokának
sajtónyilatkozatai szerint. Régóta foglalkoztat a kérdés, miért
jelentkezik valaki magyarként frontszolgálatra ma ebben a helyzetben. A
három hónap után tíz napra családjához hazaengedett, Guton élő Király
Istvánnal beszélgettünk.
István
áprilisban múlt 30 éves, feleségével, Renátával két kislányt nevelnek.
Rendes katonai szolgálatát már tíz évvel ezelőtt letöltötte. A
beregszászi Flextronix gyárban dolgozott korábban, de a Gutra közlekedő
munkásbuszjárat megszüntetése miatt visszament korábbi munkahelyére, a
guti varrodába dolgozni. Arról, hogy hogyan lett újra katona, a
következőket mesélte.
A teljes cikk itt olvasható: http://nagydobrony.com.ua/
MVSZ Sajtószolgálat
8394/140703
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése