Oldalak

2014. július 30., szerda

MVSZ: Hódolat Petőfiért (9. rész)

Petőfiért! – 9. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

https://www.youtube.com/watch?v=zD5zCxHJWl8&feature=youtu.be
Kattints a képre 
El kell temetnünk Petőfi Sándort!
2014.07.31. 20:00 óra, Hősök Tere
Ott a helyed!
Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. július 17-én tárta fel a Morvai Ferenc vezette expedíció Szibériában Petőfi Sándor hamvait. A magyar költészet messiása 165 évvel ezelőtt 1849. július 31-én tűnt el a segesvári csatában, ahonnan súlyosan sebesülten Szibériába hurcolták. A Magyarok Világszövetsége a két dátumot egyszerre idézi a magyar nemzet emlékezetébe. Július 31-én, este 8 órakor a Hősök terén figyelemfelkeltő, emlékező megmozdulást szervez Petőfi a segesvári csatában – NEM HALT MEG! címmel. De ki is volt Petőfi Sándor? Hódolva nagysága előtt, naponta közlünk adatokat, okmányokat és képeket  Petőfi Sándor diadalútjáról, egy nagyszerű kiadványból, amely 1910 körül, a Pesti Napló kiadásában jelent meg.

Kéry Gyula: Petőfi gyermek- és diákkora
9. rész

„Három hónapig színészkedtem, társaságunk tönkrejutott s én „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem” elbúcsúztam a színészettől Mohácson (de ha Isten segít, nem örökre) s per varios casus tot discrimina rerum Mohácsról Pécs, Szigetvár, Kaposvár, Keszthely, Sümeg és Szombathelyen keresztül Sopronba értem. Itt tanulni akartam, de nem volt semmim s „ex nihilo nihil”; onnan Pozsonyba mentem, itt is úgy jártam; végre innen Pápára s itt némileg csillámlani kezdett szerencsecsillagom. Tarczy, a derék Tarczy az, kinek mindent köszönhetek.”
„Színészkedése alatt is írt verseket és eddig szerzett költeményeinek egy részét összeírta egy füzetben, melyet magával hozott Pápára, ahova 1841 ősz elején érkezett. Egyenesen Tarczy Lajos tanárhoz ment. Minthogy szülei elszegényedtek és nem segíthették őt tanulmányai folytatásában, arra kérte a vele rokonszenvező tanárt, hogy eszközölje ki fölvételét a kollégiumba és segítse őt valamely keresethez. A nemesszívű tanár mindkettőt teljesítette és Sándor folytathatta tanulmányait.
Naponta eljárt Horváth István ügyvédhez, akinek Lenke leányát tanította, amiért kosztot és néhány váltóforint havifizetést kapott. Tanulásában régi hajlama itt is mutatkozik, sokat tanul, de csak azt, ami neki tetszik. Némely tantárgy iránt alig érdeklődik. De annál nagyobb mohósággal esik neki kedvelt tárgyainak és kivált a történelmi és költői művekért lelkesedik. A német költők közül Lenau és Heine, a magyarok közt Csokonai, Gvadányi, Vörösmarty és Bajza a kedvencei. Teljes lélekkel csüng a kollégium képzőtársaságán, melyben három irányú működést fejt ki: költeményeket olvas fel, szaval és bírál. Az eddig igénytelennek látszó szegény „baka-diák” egyszerre tekintéllyé növi ki magát s diáktársai tisztelettel néznek rá. Legmeghittebb barátai Orlai Soma és Jókai Mór, akikkel vidám napokat tölt együtt. Ez időben már számos költeménye volt készen, melyeket katonáskodása alatt és az után írt. De ezeket nem igen mutogatta, csak itt-ott avatta be egy-egy meghittebb barátját már ekkor megnyilatkozó nagy szellemének kincseibe. Régi, hő vágya ezidőben teljesült, amikor az Athenaeum, amaz idő első irodalmi közlönye, melynek a szigorú Bajza volt a szerkesztője, a „Borozó” című költeményét közölte. ez volt első, nyomtatásban megjelent költeménye, mely a nagy nyilvánosság előtt is költővé avatta. És mikor az 1841-42-iki iskolai év végén a képző-társulat öröm-ünnepét rendezték, az obsitos bakából lett pápai diák volt az ünneplés központja. Diadalittasan hagyja el a vizsgálatok után Orlai Soma kíséretében Pápát és hazasietett szüleihez Duna-Vecsére. A szülők tárt karokkal fogadják a „jó útra tért” fiút, körülményesen tudakozódnak Pápán töltött életéről és boldog szívvel hallgatják diadalait.
Egy hetet töltött otthon szüleinél. Ez volt diákságának utolsó vakációja. Egy hét mulva azonban nyugtalan vágyainak erős vihara újra elragadja és ismét búcsút vesz a szülői háztól. Pestre indul. Agyában forrongnak a gondolatok jövője felett. Ő maga jellemzi leghívebben ezt a lelkiállapotát, midőn egy barátjának ezeket írja:
– Örökre el kell hagynom az iskolát. Szülőim nem segíthetnek s Pápán nincs semmi alkalmam, mellyel a nyomorú filléreket életem tengésére megszerezhetném… Lássuk, mit ad a végzet. Mondjam-e, hogy nemcsak a mindennapi kenyér keresése a célom, hanem, hogy magasabbra törekszem s a célt szemem elől soha elveszteni nem fogom! Művész és költő! barátom, mint hevülök. De már rég meg van mondva, hogy én középszerű ember nem leszek: aut Caesar, aut nihil!
Kéry Gyula”

A Hódolat Petőfi Sándornak jegyében eddig közölt szövegek:

MVSZ Sajtószolgálat
8429/140726


„A Magyarok Világszövetsége, mint az összmagyarság érdekvédelmi szervezete, védőernyőként kíván működni minden magát magyarnak valló ember számára, bárhol éljen a világon. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint. (Alapszabály)

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése