Az eltitkolt kép: Munkácsy Mihály – Zsidó vérgyilkosság (1883)
Forrás: NIF, Index nyomán a Szent Korona Rádió, Szerző: Fényadó | Friday, June 27, 201
Megfestette a tiszaeszlári zsidó gyilkosságot Munkácsy Mihály?
Az Index publicistái egy eddig
ismeretlen Munkácsy képre bukkantak, amelyen zsidó férfiak (állatok)
kínoznak egy meztelen nőt. A liberális lap máris antiszemitizmussal
vádolja Munkácsyt, bagatellizálva művészetét.
Az Index munkatársai nemrég hatalmas
felfedezésre jutottak: kiderült, hogy Munkácsy Mihály, az ismert,
politikailag korrektek által is elismert, magyar festő megfestette a
tiszaeszlári zsidó gyilkosságot. A publicista máris revízió alá akarja
vetni Munkácsyt, antiszemita agitátorként megbélyegezve:…
“Ha igazak egy rejtélyes műgyűjtő
állításai, akkor át kell értékelni az egyik kikezdhetetlennek ismert
magyar kulturális idol, Munkácsy Mihály életművét. A monumentális
vallási festményeiről, magyar történelmi tablóiról, vagy édesbús népi
életképeiről ismert művész az Indexhez eljuttatott dokumentumok szerint
ugyanis festett egy eddig nem ismert, felkavaró képet is. A festmény nem
is burkoltan antiszemita kiáltvány, amely témájában és megjelenítési
módjában a legalávalóbb babonákat és sötét eszméket idézi meg.
Olyasmiket, amelyeknek egyébként reneszánsza volt Munkácsy fénykorában,
nemcsak Magyarországon, de Európában is.”
Rögtön bagatelizállni is kezdi a művet:
“A festmény üzenetének értelmezéséhez sem esztétikai, sem
művészettörténeti, sem történelmi háttérismeret nem szükséges. Élveteg,
vagy gonosz tekintetű zsidók feszítenek ki egy védtelen, ruhátlan lányt.
Az áldozat hasán, kezein folyik a vér, egy szenvtelen zsidó edényt
tart, vélhetően a vér összegyűjtéséhez, miközben a háttérben egymás
fülébe suttognak a szertartás további résztvevői. Az alélt lány
kiszolgáltatottan hever, a zsidók orra kampós, az egyik szája véres, két
öregember kigúvadt szemmel mered a lány ágyékára, miközben a főzsidó
késsel közelít. Mindez akár karikatúra is lehetne, a babona paródiája,
ám egyetlen dolog mégis a rémisztő mezsgyében tartja a festményt: hogy
látványosan jó képről van szó.”
A festmény kifejező, drámai, bravúrosan
alkalmazza az akadémizmus minden stílusjegyét. Éppen azokat az erényeket
mutatja fel, amelyek révén Munkácsy a hírnevét köszönheti. A hatást
szintén egy Munkácsyra jellemző elem fokozza, a méret: a felzaklató
jelenet négy méterszer két és fél méteren sokkolja a nézőt.
Kétségek és bizonyítékok
A Golgota vagy a Siralomház című képek
áhítatos rajongóinak helyzetét nehezíti, hogy a képet olyan titkok
övezik, mintha egy Dan Brown-regényben szerepelne. Az alkotáson nincs
egyértelmű szignó, a vélhetően külföldön élő tulajdonos nem áll a
nyilvánosság elé, a kép eredete bizonytalan, nyomát pedig az életműben
sem találni.
A képpel két éve foglalkozó amerikai és
magyar szakemberek azonban állítják, hogy a közvetett bizonyítékok
egyértelművé teszik az alkotó kilétét.
Dr. Jeffrey Taylor művészettörténész és
Végvári Zsófia, a Komplex Festményvizsgálati Labor vezetője így
érvelnek: a stílusjegyek megfeleltethetők Munkácsy fő korszakának
festményeiről ismerteknek. A műszeres vizsgálatok a festmény
keletkezését 1882 és 1887 közé teszik, arra az időre, amelyben az
Európát felkavaró és megosztó két antiszemita per zajlott: a
tiszaeszlári vérvád (1882-1883), és kicsit később a franciaországi
Dreyfus-per (1894-1906). Az 1914-es nemzetközi sajtóban nyoma van egy
Munkácsynak tulajdonított, Vérvád (Crime rituel) című képnek, igaz, a
festő özvegye tagadta a kép létezését.
Megszólaltatta volna a tulajdonost is az
Index, aki azonban olyannyira védte inkognitóját, hogy még szakértőkkel
is csak közvetítőkön keresztül tartja a kapcsolatot. Annyit tudtunk
meg, hogy a közvetítő amerikai, a tulaj pedig vélhetően nem magyar
származású. A képet 2012-ben egy londoni műtárgyszállító cég udvarán
vizsgálhatták meg. A festményt rossz minőségű keretre feszítve találták,
a vásznon a szakszerűtlen tárolás jeleivel. A Vérvád ennek ellenére
olyan erős hatást tett rájuk, hogy mindketten állítják, eredeti Munkácsy
került elő.
De nézzük meg sorban a bizonyítékokat, és a kétkedésre okot adó vélekedéseket.
A tiszaeszlári vérvád és a titkos festmény
A kutatók vaskos dokumentumokat
állítottak össze a kép keletkezésének körülményeiről, ami meglepő lehet
annak fényében, hogy az utókornak egyetlen direkt bizonyíték sem áll a
rendelkezésére. Rengeteg olyan adat létezik ugyanakkor, amelyek alapján
könnyen elképzelhető, hogy a kép alkotója lehet akár Munkácsy Mihály is.
A Vérvád témája, a zsidók által
elkövetett bűnök a napi közbeszéd részét képezték abban az időben, amely
Munkácsy fő korszakának számít. „A kép témája és a feltételezett
keletkezési idő egybe esik a tiszaeszlári vérvád 1883-as dátumával. A
korabeli világsajtó is tudósított a Tiszaeszláron történtekről, így
feltehető, hogy Munkácsy a korabeli újságokból értesült a faluban
történtekről. Munkácsyt mélyen érintették a társadalmi események,
különös érzékenységgel reagált a társadalom bizonyos rétegeinek
helyzetére.” – írta lapunk kérdésére a művel foglalkozó szakértő,
Végvári Zsófia.
Felvetettük, hogy miként készülhetett el
egy ilyen monumentális kép úgy, hogy a műnek és keletkezésének
sincsenek nyomai a szakirodalomban és a leírásokban. Végvári elmondta,
hogy a festékbe ragadva textilszálakat találtak, amelyből arra
következtettek, a művész titokban dolgozott a felkavarónak számító
témán, a készülő festményt pedig munka után letakarhatta.
Pilátus és a zsidók
Végvári Zsófia esztétikai, stilisztikai
alapon is megfeleltetéseket talált a kor Munkácsy-képei és a Vérvád
közt. „Munkácsy az 1880-as évek közepén – amikorra a festmény
keletkezési ideje tehető stíluskritikai alapon – már túl volt a Krisztus
Pilátus előtt és a Golgota című kompozíción.
A festmény kimondhatatlan sikert hozott
Munkácsynak, festménye elé zarándokolt Európa, és pár évvel később az
Amerikai Egyesült Államok. Festői stílusa ekkorra kiforrott, alakjai
kifejező ereje és a festményeinek kompozíciója rembrandti párhuzamokat
ér el. A Vérvád című festmény figurái ismerősek a Krisztus Pilátus előtt
című festményről. Kompozíciója tökéletesen szerkesztett, a horizontális
elrendezés balladaszerűen meséli el az eseményeket. A Krisztus-kép
alakjai új történetben élednek újjá, az öreg és a fiatal zsidó arca vagy
a tömegben szereplő alakok jól illettek a Vérvád témájának
megjelenítéséhez.”
Végvári az adott képen konkrét
párhuzamokat is húz a Krisztus Pilátus előtt című kép és a Vérvád egyes
szereplői közt. Ezzel magyarázza azt is, hogy nem kerültek elő a
Vérvádat megelőlegező vázlatok. A szakértő úgy véli, ezek elkészültek a
korábbi nagy képekhez, és az alakokat innen már csak át kellett emelni.
Bár a színpadias kompozíció, a drámai
fények és beállítások valóban döbbenetes hasonlóságot mutatnak
Munkácsyval, Molnos Péter művészettörténész szerint ezek olyan jegyek,
amelyek inkább az akadémista stílusra jellemzőek, nem csak Munkácsyra.
„Klasszikus historizáló kompozícióval van dolgunk” – mondta. Molnos
szerint a képet láthatóan tanult, jó technikai tudással rendelkező festő
készítette. A stílusjegyekre térve úgy folytatta: „A kezek
kialakításánál felfedezhetők olyan megoldások, amelyek analógok
Munkácsyval. Valószínűbb azonban, hogy akkoriban ez volt a divat. Ez a
fajta kvázi hiperrealista megközelítés, a megfestés blikkfangjaival
összességében nem jellemző Munkácsyra.” Molnos meglátása szerint nem is
Zichy Mihály-képről van szó.
Megkérdőjelezi a magyar szálat a képen
kibomló történet is, amelyen nem a tiszaeszlári eset jellemző motívumai
tűnnek fel. Míg a vérvádnál az áldozat, akinek haláláért a zsidók voltak
felelősek, 14 éves volt, a festmény nőalakja érett nő. Gömbölyű hasa
miatt a főszereplő talán várandós is. A vérvád esetében nem kerültek elő
olyan motívumok, amelyek a képen hangsúlyosak: a kézbe szúrt szögek
inkább Jézus megfeszítését idézik.
Horgony és M
A képet tudományos vizsgálatoknak is
alávetették. Végvári elmondta, hogy a kutatók szerencséjére ebben az
időben intenzíven fejlődtek a kémiai kutatások, és ennek eredményeképpen
néhány évenként jelentek meg új festékek. Az összetevők
beazonosításával könnyen megmondható, hogy melyik évben készült az adott
festmény. Festékanalízisük szerint a kép 1882 és 1887 közt készült.
A kép infravörös vizsgálatánál
felfedeztek egy M betűt a vászon jobb alsó sarkában, amely a sötétedő
festékek és a felület szennyeződése miatt halványodott el. A szignó
mellett egy horgonyformát is találtak, amelyet a cár jelképeként
magyaráztak.
A titokzatos tulajdonos
A történet összességében meggyőző, de a
kritikusan közelítve hozzá az is nyilvánvaló: nehezen eldönthető, hogy a
bizonyítékok támasztják alá a Munkácsy-teóriát, vagy a tények
gravitálnak a nagy vonzóerővel bíró névhez. Annyit le kell szögezni,
hogy a legjobb műbírálat is csak valószínűsít: tévedések a nagy
múzeumoknál, elismert szakértőknél és jól dokumentált életműveknél is
előfordulnak.
A nyomozásban segítene, ha
végigkövethetnénk a festmény útját, ennek azonban akadálya, hogy a
tulajdonos nem kíván előlépni a homályból. A szakértők annyit mondtak
el, hogy a célja egyértelműen a kép értékesítése. Vélekedésük szerint
nem magyar, vagy magyar származású emberről van szó, mivel olyan
alapvető információkat is kért tőlük, amivel egy magyar rendelkezne.
Jól értesültségre vall ugyanakkor, hogy a
titokzatos tulaj éppen akkor döntött az eladásról, amikor
Magyarországon a parlamenttől a közbeszédig ismét előkerült az
antiszemitizmus. Ilyen körülmények közt pedig talán már nem habozna egy,
a témával szimpatizáló, tőkeerős vásárlójelölt. Bár az ár akár 3-400
millió forint is lehet, a vonzerő jelentős, hiszen olyan
antiszemitizmussal vádolt képről van szó, amit feltehetően az egyik
legnagyobbra tartott magyar festő készített. A kedves érdeklődők
informálása végett annyit hozzá kell tennünk: a kép jelentős
restaurálásra szorul.
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése