Október 8-án, a Magyarok Nagyasszonya ünnepnapján hogyan is lennénk mi egyedül

Nem vagyunk egyedül.

Nem vagyunk egyedül, akik szót emelnek a kegyeletsértés ellen és megkérdezik, szabad-e királyaink és királynéink sírhantjai felett látvány-állványerdőként tündöklő "cirkuszi arénát" építeni, azt hónapokig, Szent István elhalálozásának és temetésének napján is ott tartani, kegyeletet gyakorolni érkezőket akadályozni, unos-untalan lekisebbségezni! 

Nem vagyunk egyedül, akik a vitában, hogy "fehér folt-e Fehérvár", nem merülnek el, hiszen e helyen királyaink és királynéink kegyeleti emlékét tüntetik már végleg el!
Nem vagyunk egyedül már abban sem, hogy

"legyen a Romkert Székesfehérvár Csíksomlyója",

mert nincs más út, csupán a kegyelet, a jövőnket igazító dicső múlt!

Szabad-e egy nemzeti emlékhelynek tömegszórakoztató funkciót adni?

---------- Továbbított levél ----------

Feladó: Magyar Patrióták Közössége <magyarpatriotak@gmail.com>

Dátum: 2014. október 7. 12:13

Tárgy: Re: Nyílt levél a Nemzeti Sírkert és Emlékhely, Székesfehérvár ügyében

Címzett: Fejér Szövetség <fejerszovetseg@gmail.com>

Másolatot kap: nekb@me.gov.hu, nemzetisirkert@nori.gov.hu, emlekhely@nori.gov.hu, info@emmi.gov.hu, "Dr. Cser-Palkovics András" <polgarmester@szekesfehervar.hu>, matics.ferenc@fejer.hu, Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága <fmmuz@iif.hu>, Kerekasztal Ügyvivő <ugyvivo@foldvedelem.hu>

Tisztelt Fejér Szövetség!

Tisztelt Érintettek!

Egyesületünk köszönettel megkapta a részünkre küldött felhívást a fehérvári Nemzeti Emlékhelynél megtartott, tartalmukban és jellegükben kifogásolható rendezvények ügyében. Az emlékhely érdekében végzett küzdelmeikért ezúton is köszönetet mondunk, s egyben az alábbiakról tájékoztatja Önöket.

Egyesületünk elnöke, Hetzmann Róbert személyesen írta meg véleményét a kérdésben, amely honlapunkon is olvasható: http://www.magyarpatriotak.hu/szabad-e-egy-nemzeti-emlekhelynek-tomegszorakoztato-funkciot-adni/

Ezt a véleményt a Magyar Patrióták Közössége álláspontjának kell tekinteni.

Tisztelettel:

Berki Edith

Titkár, Magyar Patrióták Közössége

Szabad-e egy nemzeti emlékhelynek tömegszórakoztató funkciót adni?

Az 1938-as évfordulóra elkészült
Szent István-mauzóleum a feltárt középkori romokkal

Székesfehérvár a Kárpát-medence egyik legfontosabb magyar történelmi városa. Nevének „Székes” előtagja nem pusztán a hajdani Magyarország egyéb Fehérváraitól, így Gyulafehérvártól, Nándorfehérvártól, esetleg a magyar korona alá tartozó Tengerfehérvártól vagy a keleti gyepűt védő Neszterfehérvártól különbözteti meg. Világosan utal arra az ezer évvel ezelőtti történésre, amikor Szent István ide helyezte trónusát, vagyis a „Király Székét.” Székesfehérvár tehát az akkori fogalmi keretek között értendő „fővárossá” vált, a királyi palotával büszkélkedhető Esztergom mellett.

Székesfehérvár (középkori latin nyelven Alba Regalis) a Bakonyból érkező Séd és Gaja találkozásánál, a Sárrétnek nevezett mocsaras terület közepére, egy jól védhető szigetre épült. Elsőként Taksony vagy Géza fejedelem létesíthetett itt sírkápolnát, amely helyén 1018 táján Szent István megkezdte az új szakrális központ építését. Később ennek a helynek kiemelt szerep jutott a koronázási szertartások során: mint ismeretes, a magyar királyi koronázást csak akkor lehetett érvényesnek tekinteni, ha az a Szent Koronával, az esztergomi érsek által Székesfehérvárott történt. (Később Buda város bírájának is jelen kellett lennie.) Szent István hatalmas kápolnáját, amelyben az Árpád-kor során a Szent Koronát és a többi koronázási jelvényt őrizték, s amely legalább tizenöt uralkodónk temetkezési helyéül is szolgált, egy 1327-ben bekövetkezett tűzvész után gótikus stílusban újították meg. Fehérvár másik nagy történelmi szerepe volt, hogy itt tartották a törvénylátó napokat. Ezen a minden évben Szent István emlékére megrendezett ünnepségen a király személyesen törvénykezett. II. András király 1222-ben épp egy ilyen fehérvári törvénylátó napon adta ki az Aranybullát.

A történelem sajnos nem volt kegyes ehhez a már a középkor idején is nemzeti emlékhelyként tisztelt városhoz. A törökök 1543-ban elfoglalták, majd a keresztény lakosok 1568-as felkelését leverve, a templomaikat elkobozták és dzsámivá alakították, a királysírokat pedig feldúlták. Fehérvár további ostromokat szenvedett 1601-ben és 1602-ben, s csak 1688-ban foglalták vissza a keresztény erők. Középkori templomának boltozata röviddel ezt követően beszakadt. Régi gazdagságából alig maradt ránk valami: a hajdan jellegzetes várfalak eltűntek. Egyedül egyes, csekély romok maradtak meg, jobbára a felszín alatt, amelyeket a Szent István halálának 1000. évfordulójára készülő Horthy-adminisztráció ásatott ki, s hozott létre körülöttük egy méltó emlékhelyet. Valóságos történelmi csodának számított, hogy a kutatómunka során előkerült Szent István kőkoporsója, amelynek külön mauzóleumot építettek Lux Géza tervei szerint. Falait az akkori modern magyar festészet egyik legtehetségesebb képviselője, Aba Novák Vilmos szekkója ékesíti.

Szent István szarkofágja

Egyet lehet érteni azon szándékkal, amelyet a székesfehérvári polgárokat képviselő Fejér Szövetség fogalmazott meg egyik beadványában, hogy legyen a Romkert „Székesfehérvár Csíksomlyója.” Valóban, olyan fontos történelmi terünk ez, amely Buda, Esztergom és a bizonyos értelemben ide sorolható Visegrád mellett egyik alapvető szakrális pontja a Medium Regni-nek, azaz Magyarország közepének.

Manapság azonban felemás híreket hallhatunk egyik legjelentősebb nemzeti emlékhelyünk felől. Beszédes tény önmagában az is, hogy a „Romkertnek” nevezett történelmi tér a Horthy-korszak óta mit sem változott. Holott nyilvánvaló, hogy az akkori, egyébként a hely szelleméhez méltó építkezések nem elégítik ki a mai kor igényeit. Már 2013-ban is sokakban felháborodást keltett, amikor a városvezetés színházi játékokat mutatott be a középkori királyok sírjai fölé ácsolt színpadon. 2014-ben azonban a nemzeti zarándokhely koncepciója fölött ismét a showműsor és a szélesebb tömegek igényeit kiszolgáló műfaj diadalmaskodott.

Ez a modern kor egyik nagy problémája: a nemzeti emlékezet tereit úgy kell élettel megtölteni, hogy azok egyfelől ne váljanak skanzenné (bár ez bizonyos fokig elkerülhetetlen), másfelől méltóságuk se szenvedjen csorbát. Székesfehérváron nem most történik először, hogy ezt a helyes arányt nem sikerül megtalálni. A kétezres évek elején nagy botrányt kavart az egyébként folyamatos pusztulásnak kitett romok fölé épített, funkcionálisan sem éppen szerencsés, kivitelezésében pedig meglehetősen formabontó „védőtető.” Ezt az alkotást az akkori népharag szerencsére elsöpörte. Kérdés, hogy a mai fehérvári polgárok meg tudják-e akadályozni azt, hogy az Árpád-házi uralkodók sírjai fölött a hely szelleméhez méltó közösségi rendezvények, szakrális jellegű megemlékezések helyett a műemlékek állapotát is veszélyeztető koncertek, sörkerti tömegjelenetek kapjanak teret. Egy biztos, Székesfehérvár sorsa mindnyájunkat érint!

2014. október 7.

forrás: Magyar Patrióták Közössége levele és honlapja

Fejér Szövetség Sajtószolgálat