Oldalak

2015. március 12., csütörtök

Miniszterelnök Úr! Mikor nyer nyugodalmat a Nemzet Költője?!

Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak, Budapest
Budapest, 2015. március 10.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Tárgy: Petőfi Sándor temetése

Már a diktatúra és most a demokrácia magyar kormányai, az Ön három kormánya is, 26 év óta mindent megtettek azért, hogy Petőfi Sándort NE temessük el, vesszen a feledés homályába, tűnjön el végleg, mert az idő múlásával a barguzini kutató-expedíció tagjai előbb-utóbb meghalnak.

Tudtommal Ön az elutasító álláspontját Hermann Róbert történész, volt székesfehérvári gimnáziumi diáktársa véleményére és nyilatkozatára alapozza.

Én viszont a családi krónikából már gyerekfejjel hallottam, dr. Simonfy Sámuel tábori főorvos nagybátyám visszaemlékezései alapján tudom, hogy Petőfi Sándor nem Segesváron halt meg. Bem tábornok és Petőfi Sándor Simonfy Sámuel doktorral együtt töltötték az utolsó éjszakát Székelykeresztúron, a Macskássy-kastélyban. Másnap reggel Székelykeresztúrról indultak el a segesvári csatatérre. Bem József tábornok lóháton indult a magyar tüzérség kedvező helyeinek kijelölésére, ezért azzal köszönt el tőlük, hogy Simonfy doktor vigyázzon Petőfi Sándorra, nehogy a tűzvonalba menjen, mert a magyar nemzetnek szüksége van arra, hogy életben maradjon, és még sokat alkosson. Simonfy és Petőfi együtt mentek a segesvári csatatér felé, és a kötözőhely felállítása közben Petőfi megszökött Simonfy Sámuel védelme alól, és a magyar frontvonal jobbszárnyán, szemben a segesvári vár falaival, lelkesen buzdította a székely honvédeket. Nem egyenruhában volt, hanem nyári civilben, és ezért tartózkodását és mozgását jól lehetett követni a kötözőhelyről. Segesvár város szász (Elzász-Lotaringiából származó) lakosai a Habsburg császár pártján álltak, ezért az orosz lovas kozákokat a város északi fala és a Küküllő folyó takarásában a magyar jobbszárnyra vezették rá. Ez váratlan meglepetés volt a magyar frontvonalnak, mert innen nem számoltak ellenséges támadással. Petőfi itt biztatta a székelyeket, és Simonfy Sámuel orvos jól látta, hogy a kozákok bekerítették Petőfit. Láthatta, mert Petőfi kitűnt civil ruhájával. Miután a kötözőhelynek is menekülnie kellett, ezért Simonfy doktor arról már nem tudhatott, hogy mi lett Petőfi sorsa: megölték-e, vagy elhurcolták-e fogolyként. A segesvári csatát ezért a meglepetésszerű támadásért vesztettük el.

A magyar hadtest vesztesége 1.050 székely honvéd volt. Bem tábornok a megmaradt honvédekkel Nagyszebenbe húzódott vissza. A továbbiakban biztonsággal lehet feltételezni, hogy Petőfi orosz fogságba esett, és így került Szibériába. Csodálkozom, hogy a magyar történészek még ma is azt hazudják, hogy az orosznak minden magyar hadifoglyot át kellett adnia az osztrákoknak. Ennek az ellenkezője az igaz, mert az orosz cár és Ferenc József Varsóban megegyezett, hogy az oroszok által elfogott magyarokat elvihetik, lehetőleg Szibériába, sőt, lehetőleg Kamcsatkáig, hogy a forradalmi szellem olyan messziről már ne térhessen vissza Magyarországra. Az orosz cár Szibériát elítélt rabokkal és hadifoglyokkal igyekezett benépesíteni. Ha Petőfi életben maradt, akkor rá is szükség volt a szibériai telepítésben.

Petőfi vélt sírjának felkutatását Kéri Edit ny. színművésznő és amatőr történész kezdeményezte. A sok gazdag magyar vállalkozó közül egyedül Morvai Ferenc vállalkozó volt hajlandó a kutatást finanszírozni. A sír megtalálása Kéri Edit következetes, határozott fellépésének volt köszönhető, mert Barguzinban a kutatók közé beépített titkos ügynökök mindent igyekeztek elkövetni, hogy a feltárás NE sikerüljön. Petőfi sírjának felkutatását a szocialista Magyar Tudományos Akadémia elbuktatni igyekezett. Sajnos, gyalázatos módon mindent megtettek, hogy a magyar és a szovjet titkosszolgálat jelen legyen a feltárásnál. A Moszkvába elvitt csontokat valósággal krimibe illő módon sikerült a KGB karmai közül Amerikába vinni repülőgéppel. Amikor a titkosszolgálat oda is eljutott, onnan visszahozták repülőgéppel Nyugat-Európába, ahol egy titkos páncélszekrényben rejtették el. Innen lehet majd elhozni, ha egyszer Magyarország hajlandó lesz Petőfi Sándort, a legnagyobb magyar költőt tisztességesen és ünnepélyesen eltemetni.

Az MTA még azt a hazugságot is elkövette, hogy bizonygatták: megvizsgálták Petőfi csontjait, és az nem egy férfié, hanem egy zsidó nőé volt. Ott voltam a Hadtörténeti Intézetben a Petőfivel kapcsolatos nagy vitanapon. Megdöbbenve figyeltem, hogy az MTA elnöke, dr. Kosáry Domokos akadémikus magából kikelve, elnökhöz méltatlanul hogyan üvöltözött, és szidta azokat, akik nem hiszik el, hogy az egy női csontváz, amit mi Petőfiének tulajdonítunk. A barguzini expedícióban nemcsak laikusok voltak jelen, hanem négy, nemzetközileg elismert antropológus tudós is. Ők egybehangzóan bizonyították, hogy a csontok Petőfi Sándor csontjai.

Miért baj az, ha Petőfi NEM csatában elesett, hősi halottként fejezte be életét? Petőfit vajon mi csak azért becsülnénk, mert Segesváron hősi halált halt? Vagy inkább a csodálatos verseiért, és a világhírű költőt tiszteljük benne?

A „Petőfi-ügy” alakulása, a negyedszázados pro-kontra viták a magyar társadalom lelki betegségét bizonyítják. Ebből jó lenne minél hamarabb kigyógyulni, mert különben más ügyekhez is ilyen szégyenteljesen fogunk hozzáállni.

A barguzini Petőfi-csontokat rendkívül egyszerű megvizsgálni. Ehhez nem kell a Fiumei úti sírkertben megbontani a családi sírt. A MTA-n őrzik Petőfi hajtincsét. Abból egyetlen szál elegendő a DNS-vizsgálathoz, amely egyértelművé teszi, hogy Petőfi csontjairól van-e szó, - vagy máséról. Miért fél ettől a magyar állami vezetés, az MTA és a magyar társadalom beteglelkű része?

Miért dől össze a magyar égbolt, ha kiderül, hogy a barguzini csontok Petőfié?

Ha ez bizonyítva lesz, akkor kormányunk kötelessége, hogy Budapesten, vagy a szülővárosában, Barguzin óta 26 év után, Segesvár óta 166 év után végre ünnepélyesen eltemessük! Ha a DNS-vizsgálat azt bizonyítaná be, hogy ezek a csontok nem Petőfié, akkor vissza kell vinni Barguzinba, és az eredeti sírban kell eltemetni.

Jó lenne, ha egyszer végre az IGAZI magyar történelmet tanítanák az ifjúságnak, nem pedig a meséket...

Kérem, szíveskedjék a levelemet komolyan venni, jó lenne, ha Miniszterelnök Úr nem tenné ki a Kormányát újabb támadásoknak!

Tisztelettel: Hábel György, Budapest
e-mail: gyhabel@gmail.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése