Öt éve, azaz 2008-ban hitelesítették azt a régészeti ásatást, mely
révén kimondatott, megtalálták a váradhegyfoki premontrei apátság
kolostorának maradványait, mely alatt feltételezhető, hogy az egyik
árpádházi király, II. István sírja található. A történelmi szempontból
sem mindennapi lelet feltárásának sorsa azonban mai napig bizonytalan,
ugyanis a kezdeti lépéseket követően komolyabb kutatások nem történtek,
az egész terület részletes feltárása még várat magára.
A magyar történelem szempontjából szenzációszámba menő lenne, ha valóban bebizonyosodna az, amit a Képes Krónikából sejthetünk,
éspedig hogy a váradi hegyen megtalált régi romok alatt az Árpád-házi
uralkodó premontrei szokás szerint eltemetett maradványait vannak.
Lesz-e pénz történelmünk visszavásárlására?
Fejes Rudolf Anzelm váradhegyfoki premontrei
prépost-prelátustól a napokban megtudtuk, a rend jelenleg tárgyalásokat
folytat azzal a magánszeméllyel, akinek tulajdonában van az a terület,
amelyen az egykori kolostor romjait megtalálták. Az illető ajánlatot is
tett a premontreieknek, hogy azok vegyék meg tőle a telket, ahol a
feltárás elkezdődött, azonban haszonleső ember lévén a szóban forgó
parcella valós értékének több mint a hatszorosát kéri, akkora összeget,
melyet az itteni premontrei rend nem tud megfizetni. Anzelm atya
elmondta, folytatni szeretné a tárgyalásokat a terület megvásárlásával
kapcsolatban, de természetesen szeretné, ha a jelenlegi tulajdonos
reális árat határozna meg, ugyanis a rend képtelen önerőből kifizetni
akkora összeget, amennyit a román nemzetiségű úriember jelenleg kér.
A főapát azt is kilátásba helyezte, hogy adománygyűjtést szerveznek,
hiszen valószínűleg nemcsak a premontreieknek, hanem még sok magyar
embernek szívügye, hogy az 1130-ban épült kolostor és az esetlegesen itt
található királysír visszakerüljön a magyar szerzetesrend tulajdonába, s
ezzel is gazdagítsa magyar történelmünk feltárt bizonyítékait, nemzeti
értékeit. Nem lesz könnyű végigvinni ezt a tervet, ugyanis a tulajdonos
már azt is emlegette, hogy amennyiben nem kapja meg a kért összeget a
területéért, építkezni fog ott és szétdúlja az ásatásokat.
A királysír sok történelmi kérdést tisztázna
Az építkezés azonban törvénybeütköző cselekedetnek számít, tudtuk meg Lakatos Attila
régésztől, aki a kezdetek óta nyomon követi a premontrei konvent
romjainak feltárását. A régészeti ásatásként nyilvántartásba vett
területek – már amennyiben nem rejtik Dárius kincsesládáit –, ugyanis az
ingatlanpiacon úgymond ár alatt szoktak elkelni, mivel a törvények
értelmében ilyen területen tilos építkezni, egyáltalán bármilyen
tevékenységet folytatni. Amit a szóban forgó területről tudhatunk, az,
hogy a feljegyzések szerint II. István Árpád-házi királyunk építtette
körülbelül 1130-ban, tehát még a premontrei rendet megalapító Szent
Norbert életében. Ez az első, magyar területen alapított premontrei
konvent. A középkorig ez a kolostor úgymond hivatalos helynek számított,
afféle korabeli közjegyzőségként kell ezt elképzelni. A kolostorban
levő szerzeteseknek adta meg a király ugyanis azt a jogot, hogy a
hivatalos iratokat, adományleveleket, nemesi címeket igazoló okiratokat
hitelesítsék, és igazolást adjanak, illetve másolatot készítsenek erről.
Tehát akkoriban, ha valaki megkapott egy birtokot vagy egy nemesi
rangot, a királyi adománylevelet elvitte a kolostor szerzeteseinek, akik
ezt lemásolták és hitelesítették.
A középkorban ez a hely nagyon fontos szellemi és egyházi központnak
számított. Az alapító II. István végrendeletben hagyta meg, hogy
premontrei szokásoknak megfelelően, szerzetesi öltözékben itt temessék
el. Amennyiben kiderülne, hogy a királysír valóban itt található, óriási
szenzációnak számítana az Árpád-házi uralkodókat kutató régészeknek, és
persze az egész magyar nemzetnek, ugyanis mai napig feltűnően kevés a
régészetileg igazolt, hiteles lelet az Árpád-házi királyok sírjairól,
földi maradványairól.
A kolostor falai mellett több sírhelyre bukkantak már, a
premontreiekre jellemző téglakazettás sírboltok utalnak arra, hogy akár a
királysír is ott lehet. Az eddig feltárt szerzetessírok a 13. és 14.
századból származnak, de ezek alatt további leletek feltételezhetők. Az
is kérdőjeles, történelmi szempontból még bizonyításra váró teória, mi
történt a váradhegyfoki konvent területén a vallásháborúk idején,
ugyanis vannak feljegyzések arról is, hogy 1557-ben a vallási
villongások alatt a protestánsok ezen a környéken is templomokat
romboltak, sírokat dúltak fel. Konkrét bizonyíték nincs arra, hogy II.
István sírját is meggyalázták volna, mint ezt tették több királysírral,
így a Szent Lászlóéval is, azonban a sírra és a konventre vonatkozó
feljegyzések is zömmel eltűntek.
Szenzáció lenne a bizonyítás
A régészek jelenleg a 18. századból való feljegyzéseket ismernek
legújabbakként a váradhegyfoki kolostorral kapcsolatban, s vannak még
1930-ból származó képek a konventről, de a 20. század végére azonban már
eltűntek az iratok, és így a régészek csak találgatni tudják a Képes Krónikára és középkori kódexekre hagyatkozva, hol lehetett a híres szakrális hely.
Jelenleg Szent István és Szent László földi maradványain kívül
lényegében nincs régészeti, történelmi szempontból számot tevő lelet a
magyarok birtokában, sőt sokan vitatják azt is, hogy például a Szent
László hermában levő koponya eredeti vagy sem, így érthető, hogy igazi
szenzáció lenne, ha sikerülne megfelelően lefolytatni a váradhegyfoki
ásatásokat, megtalálni a királysírt, és ezt követően DNS- és más
tudományos vizsgálatokkal képet alkotni az Árpád-házi magyar
királyokról.
A kérdéses terület mintegy 1000–1050 négyzetméteres parcella. Ezt
kellene megvásárolni, s akkor – amennyiben a premontrei rend lesz a
tulajdonos ismét – folytatni kell a feltárásokat. Kérdés, hogy kap vajon
bármilyen támogatást a váradhegyfoki premontrei rend, hogy
visszavásárolhassa magyar történelmünk egyik hiteles bizonyítékát.
Szőke Mária
forrás: Reggeli Újság
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése