Nos, légy okos, Domonkos, mint Bolyai, figyelmesebb arra, mi hű és mi hazai

Friedrich Klára: Bolyai János és a rovásírás

Bolyai János, akiben >>a magyar nép géniusza a tudomány területén legmagasabb fokon öltött testet<< meggyőződéssel vallotta, hogy a magyar nyelv a legősibb nyelv, amelynek elválaszthatatlan eszköze az annak leképzésére megalkotott rovásírás. Minderről bővebben Friedrich Klára alább olvasható írása tájékoztat.

Bolyai János és a rovásírás

írta: Friedrich Klára

Dr. Marácz László nyelvész, az Amszterdami Egyetem tanára hívta fel a figyelmemet még 2009-ben arra, hogy Bolyai János a rovásírással is foglalkozott.  Továbbá két lapot is kaptam tőle, melyeknek eredetije a  Marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárból származik.  Köszönet ezekért. 

Nagy tudósunk 1802-ben született Kolozsváron és 1860-ban hunyt el Marosvásárhelyen. Csodagyerek  volt, majd zenész, matematikus, hadmérnök, filozófus…akiről Szentágothay János írta: „A magyar nép géniusza a tudomány területén legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet”.

Bolyai János Marosvásárhelyi kéziratainak  I.  részében olvashatjuk:

„Föltűnő: hogy Priskus, II. Theodos(ius) követje Attilánál, a hunokat „scythak”-nak nevezi, s említi: hogy hun szomszédjával latinul beszélett. Sok egyéb szembe tűnőt is (nem akarom írni: „nevezetest”, „megjegyzendőt”) említ Priskus az Attila nagyszerű jelleme kitüntetésére. Ha a székely földön tanáltató számos hun betűkkeli emlékek (rovásírásos emlékek) (kő-falakon) magyarul írtaknak tanáltattak (mint úgy veszek észre): midőn különben nem könnyen fejthettek volna meg, tanálhatták volna ki (dechiffrirozhatták) azon jelek értelmét (hatását): úgy a hun s magyar nemzetek közel rokonsága még szembetűnőbb. Nem tudom, a mai kunoknál tanáltatnak-e oly hun betűk: ha igen: úgy hihetőleg ők (mint egy író állítja is) a hunok ivadékai.”

1. ábra

A Marácz Lászlótól kapott két lapon lévő jelekből, betűkből és a kézírásos, rosszul olvasható szövegből akkor azt feltételeztem, hogy Bolyai egy mesterséges írás kialakítását tervezte.  (1. ábra és 2. ábra)

„…edj nagy rakás efélét lehet csak sorvízirányú (fektű),  vagy álló, vagy csapanotágú egyenekből és a kör ívjeiből alkotni, meljekben igen is sok betűnknek szármozása, eredete, nyoma  könnyen megtaláltatik, kitűnik…” (Edj: egy, csapanotágú: dőlt)

2. ábra

És valóban, később életrajzaiban jobban elmélyülve megtudtam, hogy a magyar nyelvet tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy világnyelvvé váljon, mert ezzel lehet legpontosabban kifejezni a körülöttünk lévő világot és jelenségeit. Ebből pedig ésszerűen következik, hogy a magyar nyelvvel együtt fejlődött és szorosan hozzá tartozó rovásírásunk az, amely ennek a világnyelvnek lejegyzésére méltó. Egy külön ábrába válogattam az 1. és 2. ábra jeleinek többségét, hogy beszámozhatóak legyenek. Négy nagy csoport és két kisebb alakult. A népnév utáni számok segítségével  a  3. ábrán lévő  jeleket azonosíthatjuk.

3. ábra

Magyar rovásírás: 1, 2, 3, 4, 5, 7, 8, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 27, 28, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36   Összesen: 31 jel.

Ó görög írás: 1, 2, 5, 6, 7, 11, 12, 16, 17, 18, 19, 22, 24, 26, 27, 29, 30, 31  Összesen: 18 jel.

Etruszk írás: 2, 4, 6, 7, 8, 11,  16, 17, 18, 27, 29, 30, 31, 32, 34   Összesen:  15 jel.

Korai latin írás: 2, 5, 6, 10, 11, 12, 14, 15, 16, 17, 22, 30, 33, 34  Összesen: 14 jel

6 jelforma azonosítható a pelazg  betűkkel és 7 a germán runákkal  is.

Legnagyobb számban a magyar rovásírás betűi jelennek meg. Ez alátámasztja azt, hogy  Bolyai főként az általa hun-nak nevezett betűkből szándékozott felépíteni a tervezett mesterséges írás jelsorát.

Továbbá az átfedésekkel, a többi írás jeleivel való alaki egyezésekkel ismét bizonyítható, hogy a szkíta-hun írásnak is nevezett rovásírásunkból származnak az itt összehasonlított többiek.

Molnos Angéla: Megmaradásunkért a magyar nyelv ügyében című könyvében olvastam: „Bolyai János arra a következtetésre jut, hogy a magyar a legősibb nyelv…Azzal érvel Bolyai a magyar nyelv ősisége mellett, hogy a magyarok jelen hazájukba harmadszor 884-ben jöttek be s már itt találták az ugyancsak magyar nyelvű s némileg (noha nem mindenben) hasonló szokású székelyeket…”

Mandics György írja a Róvott múltunk c. nagy összefoglaló könyvének III. kötetében: „A Bolyai János anyagok ott hevertek évekig az Akadémián, egyes kötegek felbontatlanul, mások csak összetúrva kerültek vissza Marosvásárhelyre, mint értéktelenek. Magyarországon csak az egy szál amatőr Schmidt Ferenc építész (1827-1901) küzdött s adta ki magánpénzén Bolyait, fordította idegen nyelvekre művei részleteit, levelezett a külföldi kutatókkal évtizedekig. Az MTA csak a németországi kiadások nemzetközi visszhangjára riadt fel s ekkor a sikert ki akarta rángatni az „amatőr mérnököcske” kezéből s magának elkönyvelni.” (444. oldal)

Bolyai Jánost  „ az isteni Gauss, a Princeps Matematicorum  maga után a legnagyobb lángelmének nyilvánította a Földön…” (Mandics: 2011/III./324)

Milyen élet jutott mégis a magyar Bolyainak?  „Nyomorú kényszernyugdíj…,  egy putriban halt meg magányosan s négyen kísérték utolsó útjára, akik közül kettő hivatalból kinevezett katona volt…15.000  oldalnyi életművéből csupán néhány vézna kötetre futotta.” (Mandics: 2011/III./324)

S mi az oka mindennek? Talán amit Molnos Angélától tudunk, amivel  császárhű, majd moszkovita (finnugor-türk-bolgár-kazár-mongol) tudóskák szemében a legnagyobb bűnt követte el: kimondta, hogy a magyar nyelv ősnyelv, s hogy a magyarok nem csak 896-ban, hanem korábban és írástudó hun utódként tértek vissza a Kárpát-medencébe.

Irodalom:

Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai I. (az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 2003),  http://mek.oszk.hu/06200/06272/index.phtml

Mandics György: Róvott múltunk (III. kötet, Arad, 2011)

Marácz László: Nyelvi és képi gyökök a magyar kultúra megtartói (Ökotáj, 2002/29-30)

Marácz László: A finnugor elmélet tarhatatlansága nyelvészeti szempontból (Tárogató, 2002/május-június)

Marácz László: A magyar nyelv eredetéről (Turán, 2004/9-10)

Molnos Angéla: Megmaradásunkért a magyar nyelv ügyében (Debrecen, 2010)

A betű egyeztetésekre a következő művekben található ábécéket és írásemlékeket használtam:

Benedekffy Ágnes: Az etruszk kapcsolat (Magyarságtudományi Füzetek, 18., 2012)

Robinson, Andrew:  Az írás története (Jószöveg Műhely, 2003)

Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (Magyar  Néprajzi Társaság, 1909)

Staccioli, A. Romolo: Il mistero della lingua etrusca (Newton Compton, 1978)

Tóth Zsigmond: Divine Antiquities - Az etruszk nyelv megfejtése (1976)

MVSZ Sajtószolgálat

8598/150419

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

„A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot.” (Alapszabály)

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

Az MVSZ Sajtószolgálat közleményei olvashatóak a www.mvsz.hu honlapon is.