Mondtuk már rég; nem regölés a régészet Regölyön

Európában is páratlan leletet rejtett a föld Regölyben

Czuppon Tamás (balról) és Szabó Géza
távoli területek közt talált kapcsolatot (Fotó: Makovics Kornél)

Regöly | Régészeti barangolások Iránban címmel tartott vetítéssel egybekötött előadást Szekszárdon a TIT szervezésében dr. Szabó Géza Phd régész és Czuppon Tamás, az ELTE régészhallgatója. Tavaly jártak a nálunk nem túlságosan ismert, távoli országban. Nem minden előzmény nélkül. 

 

Regölyben 2011-12-ben volt egy nagyszabású feltárás (szerk: bejegyzésünk erről), amelynek az anyagát most már jelentős mértékben sikerült feldolgozni. A feltárt halom mintegy 2700 éves tárgyi leletei Közép-Ázsia, az ókori Kelet, Itálián belül főként az etruszk területek valamint a Hallstatt kultúra felé mutatnak párhuzamokat.

– Meglepetés volt számunkra, hogy az egészen Közép-Ázsiáig követhető párhuzamok érdekes módon nem a Fekete-tenger északi partvidékén húzódó, a népvándorlások során folyamatosan használt útvonalra utaltak – kezdi az érdekes beszámolót Szabó Géza. Az útvonal elejét a regölyi leletek alapján Közép-Ázsiától a Kaukázusig jól lehetett követni. A Kaukázusnál azonban érdekes módon eltűntek a regölyi leletekhez hasonló tárgyak, viszont megjelentek a Kaukázustól, a Fekete-tengertől délre, Kis-Ázsiában. A hazai és a nemzetközi kutatás számára ez egy teljesen új megfigyelés volt, ennek próbáltak utánajárni az érintett területek felkeresésével. Első alkalommal, 2012-ben Törökországot járták végig az egykori Urartu, Frígia, Lídia régészeti lelőhelyeit vizsgálva.

A Regöly vidékén a Kr. e. 7. század utolsó harmadában letelepedő népesség eredetét kutatva Szabó Gézáék 2014 januárjában jutottak el odáig, hogy a leletek párhuzamait az iráni területtel is kapcsolatba hozhatták. Sajnos alig találtak a témára vonatkozó irodalmat, mert az iráni régészeti kiadványok nagyon nehezen hozzáférhetők Magyarországon, Európában. Ezért úgy döntöttek, hogy kutatásaikat a helyszínen folytatják. Nem volt egyszerű az utazás megszervezése, mert Iránba magánszemélyként elég nehéz belépni.

Ezért sokat segített, hogy az iráni kollégák meghívták őket egy konferenciára, amelyen az európai kultúra iráni gyökereiről tartottak előadást. A hivatalos meghívóval sikerült beutazniuk az országba, ott pedig már a magyar követség munkatársai is segítették őket az európai embernek először átláthatatlannak tűnő helyi viszonyok kiismerésében, kezelésében. Ez volt az első alkalom, hogy magyar régészek kutatással párhuzamos gyűjtésre kiutaztak erre a területre.

Szabó Gézától megtudtuk, a regölyi leletanyag a Kr. előtti 7. századra tehető, tehát ők azt az időszakot kutatták elsősorban, amelyik a perzsa birodalom megalapítását megelőző, a méd birodalom korából való. A már említett konferencia is az egykori méd birodalom fővárosában volt. Nekik is azt a környéket sikerült behatóbban megismerni. Nagyon sok párhuzamot találtak a regölyi leletanyaggal, még az épületszerkezeteket illetően is. A regölyi halom olyan különleges építményt, leletet rejtett, amely Európában páratlan.

Az épületek közül a perszepoliszi és a szuzai palota oszlopcsarnokos szerkezete nagyon jó párhuzamot jelent, hiszen Regölyben is 6 sorban 9-9 oszlop támasztotta alá a sík födémet. Másrészt Regölyben olyan edények kerültek elő – s erre egy Budapesten lévő iráni teázóban, az útra készülve jöttek rá –, amelyek valamilyen növény leforrázására szolgáltak. Ahogy számukra készítették a teát, látták, a teáskancsónak ugyanolyan mélyített a pereme, mint a regölyi, Európában korábban ismeretlen edényperemek, s ugyanúgy van hozzá fedő. Akkor jöttek rá, hogy nem is annyira a kerámiát kell nézni, hanem azt, hogy mire használták. Hiszen az edény csak a göngyöleg volt, a lényeg az, amit tároltak benne.

A regölyi edényekben is valamit leforráztak és az aroma megtartására fedték le fedővel, aminek a megosztott pereme jól zárt, azért, hogy megmaradjon a tea illata, íze. Ez arra mutat, hogy Regölyben olyan népesség élt, amely több mint két és félezer évvel ezelőtt keletről magával hozta Európába a teázás szokását. A regölyi ásatás és az iráni út során szerzett új ismeretek, tapasztalatok arra mutatnak, hogy sok mindent át kell gondolni az európai őstörténetet illetően.

Sikerült megtalálni a pannonokat

– Iránban ennek a kutatóútnak az eredményeként olyan kapcsolatrendszer rajzolódott ki előttünk, amelyből nagyon jól látszik, hogy az egykori Kelet, pontosabban az egykori Média, és az egykori Kárpát-medence között közvetlen kapcsolat volt. Ez a regölyi leletekben egyértelműen megmutatkozik – tudtuk meg Szabó Gézától. Arra is megpróbáltak választ kapni, hogy ki volt az a népesség. A név már mindannyiunk számára ismert: ők a pannonok. Róluk kapta a Dunántúl – Pannónia – a nevét. Ők birtokolták ezt a területet, egészen a kelták megjelenéséig, a Kr. előtti 7. század utolsó harmadától a Kr. előtti 4. század közepéig.

Barátságos, meleg szívű emberek az irániak

A kérdésre, hogy konkrétan mit akartak megnézni, Czuppon Tamás elmondta, a különböző lelőhelyeket és a múzeumok anyagait. Sok minden van, ami csak a helyszínen ismerhető meg. Irán hatalmas mennyiségű régészeti anyaggal rendelkezik. Lakói a perzsák leszármazottainak tartják magukat, s számukra nagyon fontos a történelem és annak bemutatása. Nagyon sokan látogatják a múzeumokat, a lelőhelyeket, mind a helybeliek, mind a turisták. Az utóbbi tíz évben valamennyire nyitottabb lett az ország, egyre több turistát vonz. Bárhová mentek, szívesen látták, fogadták őket, barátságos, meleg szívű népként ismerték meg az irániakat. 

forrás: Gyuricza Mihály

Emlékezzünk csak - a vonatkozó korábbi bejegyzésünkre: 

Nem regölés, hanem régészülés Regölyön?

Fejér Szövetség Sajtószolgálat