Fúdd el jó szél, fúdd el, hosszú útnak porát ...

Az évforduló kapcsán ismét egy szép verse Édesapámnak a szomorú eseményekről.

A HŐS TÜZÉR

Uriv körül véres harcok dúltak,
A Don vize vitte a piros vért.
Akna robbant… és ágyúk zuhogtak…
Vér öntött el egy haldokló tüzért.
 
Hősök ajkán, óh, szörnyű intelem -!
Nem maradt más, csak egy szó: Istenem.

-Szólott hozzám a haldokló tüzér,
Homlokán folyt a vér és veríték.
 
Ujjai nyúlva, mind halott – fehér –
Bajtársak a halottakat vitték…
-Nyisd ki zsebem, zubbonyom bal zsebét,
Mutasd meg még, ott van egy drága kép.

- Édesanyám, most itt meg kell halnom.
Én jó Anyám, hisz még nem is éltem.
Ismeretlen lesz majd a sírhalmom
S valahol Te imádkozol értem.
 
Meghalok, de ugyan miért, kiért?
Nem azért a szép magyar hazáért.
Véres füvön ahogy térden – állva
Tartottam a haldokló hős fejét,
 
A magyar sors jött zokogva, szállva
És szaggatta a szívem gyökerét.
A Don vízében piroslott a vér
S kiszenvedett a hős magyar tüzér.

Nagy Bálint

A fényképeken Nagy Bálint és Szabó Pál látható az első fotón. A másodikon Ők középen vannak.( a bajuszos a Szabó Pál), a többi katonatárs nincs megnevezve.
Mindkét felvétel 1943. Január 5 - én készült. Édesapám ezt írta a hátlapra. A Donparton.

Összeszorult szívvel-lélekkel továbbította a
Fejér Szövetség Sajtószolgálat