A magyarság hivatalos
történelmét mindenkori elnyomóik írják, hogy ősiségünket elhallgatva-,
büszkeségünket megtörve-, vagy éppen bűntudatot gerjesztve elvegyék
múltunkat, megmérgezzék jelenünket, lehetetlenné tegyék jövőnket!
Mindig is érdekelt a történelem. Középiskolai tanulmányaim alatt
viszont már feltűnt, hogy bizonyos történelmi események hivatalos
magyarázata, és az azokban foglalt állítások egy része, nemhogy
megvilágítaná az adott témát, hanem csak újabb és újabb kérdéseket vet
fel, melyekre elfogadható válasz nem születik! Ugyanakkor a történelmünk
oktatása során az látható, hogy csatavesztéseinket kiemelik, de
győzelmeinket kicsinyíteni igyekeznek és elhanyagolhatónak kívánják
feltüntetni.
Első példaként említeném meg az ókori római birodalommal kapcsolatos véleményemet:
A térkép az ókori római birodalom kiterjedését mutatja Pannónia megszállása előtt:
A térkép az ókori római birodalom kiterjedését mutatja Pannónia megszállása előtt:
Mint láthatjuk, a rómaiak nem csak Európára, hanem Afrikára, Ázsiára
is igyekeztek kiterjeszteni hatalmukat. Mégis kérdésként felmerül: a
Kárpát-medence területét miért hagyták szinte érintetlenül, mindazok
ellenére, hogy közeli fekvése, különleges éghajlati adottságai miatt, de
nem utolsósorban stratégiai okokból is, annak megszállása indokolt
lehetett volna? A hivatalos történelmi felfogás szerint ezen a területen
barbárok, civilizálatlan népek éltek, így a borostyánút kivételével a
Kárpát-medence érdektelen, értéktelen volt római szemmel nézve. Azonban,
ha a térképre nézünk, ugyanaz elmondható lenne jó néhány általuk már
elfoglalt, vagy hatalmuk alá vont afrikai vagy ázsiai területről is!
Tételezzük fel, hogy a Kárpát-medencét akkor a rómaiak értéktelennek
tekintették kitudja milyen okokból, de érdektelennek semmiként! A
birodalom ellen irányuló estleges támadást a Kárpát-medence irányából
lehetett volna leginkább végrehajtani, melynek velejárója: akár a
birodalom esetleges kettészakítása, de szerencsés esetben akár magának
Rómának a bevétele.
Erre logikus magyarázatként, csak azt lehet feltételezni, hogy őseink
(nevezzék is őket szkítáknak, pannonoknak, hunoknak, avaroknak, stb.) a
testvéri népekkel együtt itt a Kárpát-medencében, egy katonailag erős,
de nem terjeszkedő államot hoztak létre, mellyel még a római birodalom
sem mert ujjat húzni sokáig! Az, hogy a korabeli időszakról fennmaradt
írások azt állítják, hogy itt barbárok laknak, inkább arról tanúskodik,
hogy kedvét igyekeztek szegni az esetleg idelátogatóknak, mert olyan
dolgokat tapasztalhattak volna, ami nem Róma érdekét szolgálná! Pl. a
rabszolgatartás hiánya, az írás olvasás általános tudása, magas szintű
növénytermesztés, valódi demokrácia, stb. Tudomásom szerint az
etruszkokról (valószínűleg közvetlen rokonaink!) is hasonlóakat
állítottak, annak ellenére, hogy tőlük tanultak meg építkezni, amit
persze tovább is fejlesztettek!
Igen, jól gondolod kedves olvasó: mindez feltételezés! Ha nem értesz egyet vele, akkor viszont Te magyarázd el, hogy később miért foglalja el Róma, Kárpát-medencénk egyes területeit, másokat miért nem? A hódításuk jól látható a térképen, mely Traianus császársága alatt érte el legnagyobb kiterjedését!
Igen, jól gondolod kedves olvasó: mindez feltételezés! Ha nem értesz egyet vele, akkor viszont Te magyarázd el, hogy később miért foglalja el Róma, Kárpát-medencénk egyes területeit, másokat miért nem? A hódításuk jól látható a térképen, mely Traianus császársága alatt érte el legnagyobb kiterjedését!
Történelmünkből kiragadva, most idézzük fel a Tatárjárás időszakát:
1241 -1242 között a mongol csapatok (tatár
megnevezés szerintem helytelen) két irányból betörnek a Magyar Királyság
területére. A Muhi csatavesztés után, majd a befagyott Dunán átkelve,
végig pusztítják az országot, melynek „eredményeként” a lakosság
legnagyobb része megsemmisül. Állítják ezt a történelemkönyvek. De igaz
lehet-e mindez?
A „tatárok” váratlan és hirtelen kivonulása után IV. Béla király újraszervezi az országot és kővárak építésébe kezd. 1246. –ban
a Lajtán átkelve – nyugati források szerint – 80000 főt számláló
hadsereggel megtámadja Harcias Frigyes osztrák herceget, aki korábban a
„tatárjárást”, azaz az ország védtelenségét kihasználva, betör a Magyar
Királyság területére és Győrig pusztít! A Lajta menti csatát
elvesztettük, de Harcias Frigyes a csatában meghal. 1252 –ben a „majdnem teljesen kiirtott” lakosságból szerveződő hadak betörnek Styriába. 1253 és 1254 között már három magyar hadsereg harcol nyugaton,
miközben vélhetően az ország déli végeit és keleti határait is védeni
kellett! Délről a Velencei Köztársaság, és a Szerb Királyság
fenyegethette volna az országot, keletről az esetleg megismétlődő mongol
támadás! IV. Béla, ha jól emlékszem, 1254 –ben visszavívja Zárát (ma Zadar) a Velenceiektől.
Igazán szép teljesítmény ez, a hivatalos történelmi felfogás szerint
„majdnem teljesen kiirtott” Magyar Királyság lakosságától, a
„tatárjárás” után alig több mint 10 évvel! Igaz ez még akkor is, ha a
magyar seregek között számításba vesszük az újra letelepített kunokat!
Hihetetlenül nagy teljesítmény ez a „kiirtott” lakosságtól, ha végig
gondoljuk: a különböző harcoló- és védő hadainkat élelemmel kellett
ellátni, azt meg kellett termelni, fel kellett dolgozni, el kellett
juttatni a seregekhez, mindeközben épültek a kővárak a király
parancsára! Mivel nem feltételezem, hogy klónokból, vagy
szellemharcosokból álló katonáink lettek volna, nagyobb a valószínűsége
annak, hogy a mongol támadás nem a Magyar Királyság népei ellen
irányult! Vélelmezhető, hogy a „tatárjárás”, az idegen, pápai érdekeket
szolgáló papság és az országot tulajdonképpen fosztogató külföldi
eredetű urak ellen folyt, amit politikai okokból később a magyarság
elleni támadásnak állítottak be! Nem vitatom, biztosan sok ártatlan
áldozat is volta nép köréből is, de közel sem lehetett annyi, mint amit a
„történelem tudorok” állítanak!
Ezt az álláspontomat erősítheti a „tatár” hordák váratlan kivonulása a
Magyar Királyság területéről! A hivatalos felfogás szerint Batu – a
mongolok vezetője – a kánválasztás miatt hagyta el a Magyar Királyság
területét, nem egészen egy évi pusztítás után. Azonban a kánválasztásra csak 1246 –ban került sor, viszont a mongolok kivonulása 1242 tavaszán már megtörtént!
A hirtelen történő „tatár” kivonulásnak okaként én két lehetőséget
jelölnék meg. Az egyik az, hogy a királyság testén élősködő idegenek
többségét megsemmisítették, azaz céljukat elérték, másik lehetőség az,
hogy IV. Béla királyunk a megmaradt lakosságból kisebb harcoló
egységeket szervezhetett országszerte, a „tatár” által el nem foglalt
kővárakra támaszkodva, melyek fel- felvették a harcot a ránk törő
ellenséggel, ami megosztotta a mongol hadakat. Az a tény, hogy a
„tatárok” a néhány tíz éves Szerb Királyság területén áthaladva hagyták
el az országot, és nem ott ahol bejöttek (pl. Vereckei hágó), az első
feltételezésemet erősítheti, hiszen szerb területen végzett
pusztításukkal hosszú időre megakadályozták, hogy a szerb király és a
bolgár cár összefogásával a Magyar Királyság területét déli irányból
rabló- vagy területszerző támadás érje!
Mohácsi vész:
1526 –ban Mohács közelében elvesztettünk egy csatát a törökökkel
szemben, s vele kb. 15000 embert! (Történelmünk során sok hasonló
csatavesztésünk volt, pl. a fentebb említett Muhi csata, de azt érdekes
módon nem tituláljuk „vésznek”! ) Igaz a szultáni had ezt követően
elfoglalta Budát, majd Pestet is, de még ez évben kivonult az országból,
hogy három évig felénk se nézzen! A Mohácsi vész kifejezés egyértelműen
a később bekövetkező török uralomra utal, holott a „vész” már jóval
előbb elkezdődött! Mátyás királyunk 1490 évi halála után, egy gyengekezű
lengyel, II. Ulászló került a királytrónra, akit csak Dobzse Lászlóként
emlegettek, mivel mindenre csak bólintani tudott. (Dobzse magyarul: jól
van.) Valójában az országot a királyi tanács irányította, mely inkább
arra szolgált, hogy az idegenszívűek és a Fugger bankárcsalád lerabolják
Mátyás népét! (Ha itt párhuzam lelhető fel a magyarországi
rendszerváltást követő időszakkal, vagy a banki devizahitelezés kapcsán,
az bizonyára nem a véletlen műve lehet!) A szabad rablásnak
meglett az eredménye: 1514 Dózsa féle parasztfelkelés. Ulászló után fia,
II. Lajos gyermekként kerül a trónra, így esélye sem volt az ország és
népe gazdasági helyzetének javítására. Az idegenszívűek a szabad rablást
tovább folytatták, az államkincstár teljesen kiürült! Lajos a török
fenyegetettség miatt megpróbált kölcsönt felvenni a Fuggerektől,
Magyarország védelmének megszervezésére, akik azt megtagadták.
(Egyébként a Fugger névből ered a fukar szavunk!) A mohácsi
csatavesztés, egyértelműen a Magyar Királyság idegenszívűek és bankárok
általi kifosztásának egyenes következménye! Álláspontom szerint Mohácsot
összekapcsolni a „vész” szóval: történelemhamisítás! Talán közelebb
állna a valósághoz, ha Mátyás halála és a mohácsi csatavesztés közötti
időszakot neveznénk át „vészkorszaknak”!
Középiskolában, ha álmomból felkeltettek is, tudni kellett a Muhi
csata, vagy pl. a „Mohácsi vész” időpontját! De nem tanítottak egy szót
sem pl. a Pozsonyi csatáról! Valószínűleg azért, mert ott nem
vesztettünk, sőt olyan száz évre kiható győzelemre vezette Árpád apánk a
jóval kisebb erőt képviselő magyar hadakat, mely időszak alatt a
Kárpát-medence népeit külső támadás nem érte!
A ’70 –es évek közepéről származó – általam ellenőrizetlen –
információ szerint, a Pozsonyi csata lefolyása akkoriban a tananyag
része volt az amerikai West Point katonai akadémián! (Véletlen
forrásom: Henry Kissinger külügyminiszter Közép- Európai ügyek
tanácsadója, területi illetékesség: Ausztria, Csehszlovákia,
Magyarország, székhely: Bécs. Sajnos névjegykártyája elveszett. Magáról a
pozsonyi csatáról, tőle hallottam először!)
A történelemhamisítás nem új keletű, de még ma is zajlik! Főleg a Kárpát-medence országaiban, beleértve Hazánkat is!
„A történelem koholmány, melyet fegyverként használnak, kik elfednék az igazságot.”
Madarász Lászlóforrás: magaspart.hu
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése