MIXVK Szervező Bizottsága Petőfiért: Nyílt levél a Magyar Tudományos Akadémiához
Tisztelt Tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának!
Elérkezett az ideje annak, hogy honfitársainknak elmondjuk az igazságot. Az igazságot arról, hogy nagy költőnk, az 1848-as magyar forradalom eszmei vezetője, Petőfi Sándor, nem halt meg a segesvári csatában, hanem fogságba esett és több száz szabadságharcos fegyvertársával együtt szibériai kényszermunka-táborba hurcolták, ott lelte halálát.
Korábban már közöltük, hogy az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma hivatalos honlapján (www.minjust.ru) nyilatkozatban ismerte el, hogy Petőfit az orosz hadikormány örök barguzini száműzetésre ítélte.
Mára
már olyan hiteles dokumentumok kerültek napvilágra, melyek kétséget
kizáróan bizonyítják, hogy az osztrák kormánnyal kötött titkos
megállapodás alapján Oroszország 1850-ben birodalmának keleti szélén
kijelölt egy különleges, az irkutszki tartományból kiszelt régiót, - a
Bajkálon túli megyét-, a nercsinszki kényszermunka-tábort. Orosz
tudósok, szibériai levéltárakban végzett kutatómunkája során már 75, a
forradalmi honvéd hadseregbe tartozó, magyar és más nemzetiségű "osztrák
alattvaló" személyes adatait találták meg. Bűne mindegyiknek ugyanaz:
részt vett az 1849-es magyarországi "lázadásban". A dokumentumok
tanúsága szerint, sokan közülük soha nem gyógyultak fel a szablyák és
lándzsák okozta súlyos sebekből.
1857-ben
a magyar kormány kérésére Oroszország amnesztiát ajánlott a hadifoglyok
egy részének. De a leginkább megbékíthetetlen és szabadságszerető
hazafiak nem kerültek fel a hazatérők listájára. Életük végéig ott
maradtak a nercsinszki kényszermunka-táborban. Leszármazottaik, ahogyan
az 1856 májusában elhunyt Petőfi Sándor leszármazottai is, mind a mai
napig Burjátországban és a Bajkálon túli régióban laknak, és ápolják
magyar őseik emlékét.
Tisztelt
Tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának! Önök történészként és
irodalmárként, azt állítják, feltárták és ismerik Petőfi életútját, de
több mint másfél évszázada nem ismerik el, hogy nagy költőnk a magyar
honvédekkel együtt Szibériába érkezett és nem tesznek semmit azért, hogy
az ezt bizonyító dokumentumokat ellenőrizzék. Tudomásunkra jutott, hogy
a Tudományos Akadémia levéltárának mélyéről nyom nélkül eltűntek a
Petőfi szibériai hadifogságát alátámasztó dokumentum-gyűjtemények,
amelyeket A. V. Gurevics, ill. L. E. Eliaszov szovjet kutatók, Barátosi
Lajos, Matolcsi János, Józsa Antal, Lőrincz László magyar kutatók, a
moszkvai magyar nagykövetség diplomatája, Borsche Antónia és mások
egymástól függetlenül, különböző időkben küldtek az akadémiának.
Az
Önök antropológusai a tudományos hamisítás nagy mutatványát hajtották
végre Petőfi Sándor maradványaival, melyek az СССР Tudományos
Akadémiájába jutottak el szakértői véleményezésre. Az Önök kutatói
továbbra is alaptalanul tagadják a tényt, hogy megtalálták Petőfi
nyomait Szibériában és mind a mai napig megakadályozzák, hogy szakértői
véleményezésre bevonjuk Petőfi édesanyjának maradványait. A "barguzini"
csontok DNS-ének összehasonlítása Hrúz Mária ma is élő rokonainak
véréből kinyert DNS-sel 99,2-99,6%-os egyezést eredményezett. A
szuperprojekció módszerével (összevetve a koponya paramétereit a
költőről készült fényképekkel) megkaptuk Petőfi Sándor arcformáját. Úgy
sejtjük, hogy Önök is szerepet játszottak abban, hogy a magyar
levéltárakban, múzeumokban és könyvtárakban tilos kiadni azokat a régi
kiadványokat, amelyekben első világháborús hadifoglyok részletesen
leírják, hogyan leltek rá Petőfi sírjára Barguzinban. Kolozsváron nem
adják kezünkbe azt a levelet, melyet Petőfi Sándor Bem József
tábornoknak írt 1849. augusztus 1-jén, vagyis az Önök által kikiáltott,
segesvári csatában történt halála után. Azt is tudjuk, hogy Önök titkos
levéltárakban nem kevesebb, mint 180 verset őriznek, melyeket Petőfi
Szibériában írt: ezek közül két vers másolata már eljutott hozzánk.
Tisztelt
Tagjai az Akadémiának! 2016. augusztus 16-17-én a Magyarok
Világszövetsége a Magyarok Világkongresszusának keretein belül
nemzetközi tudományos konferenciát tart Petőfi Sándor szibériai
életszakaszának kérdéséről. A konferencián részt vesz az orosz
Petőfi-kutatók vezetője Burjátországból, Alekszej Tyivanyenko
professzor. Bemutatja nemrég megjelent könyvét, a "Szibéria titkos
foglya: Petőfi Sándor száműzetésben Barguzinban" című monográfiát,
amelyet az általa felkutatott levéltári dokumentumok és másolatok
alapján írt. Ezek segítségével részletesen végigkövethető az 1848-49-es
magyar hazafi-forradalmárok nercsinszki kényszertáborba vezető útja és
élete, beleértve nagy költőnk száműzetését a Bajkálon túli Barguzinban. A
konferencián jelen lesz Petőfi Sándor egyik lehetséges leszármazottja,
aki elmondja családi történetét őséről, a magyar költőről, Alekszandr
Petrovicsról (Sándor Petőfi).
Ezennel
meghívjuk a Magyar Tudományos Akadémiát erre a konferenciára, ritka
alkalmat biztosítva arra, hogy első kézből, közvetlenül ismerjék meg
tudós kollégájuk, Alekszej Tyivanyenko tudományos kutatómunkájának
eredményeit, aki 30 éve foglalkozik Petőfi "szibériai" életével, az Önök
számára hozzáférhetetlen szibériai levéltárakban. Elmúlt az az idő,
amikor alaptalanul tagadhatták a "kellemetlen" verzió dokumentált
bizonyítékainak létezését. Alekszej Vasziljevics professzor kész
részletesen válaszolni kérdéseikre, szigorúan tudományos alapokon –
dokumentumokkal alátámasztva állításait. A korábbi érvek, mint pl. "ez
nem történhetett meg", "ez mind csak mese", "az oroszok senkit nem
vittek el Szibériába", "Petőfi meghalt Segesvár alatt" mától kezdve nem
számítanak érveknek. Mától kezdve a tudományos vita csak az ellentábor
dokumentumokkal alátámasztott ellenérveivel halad majd tovább. Hiszen ez
az alapja minden tudományos kutatásnak és kritikának.
Megtörténhet,
hogy az Akadémia tagjai közül újra senki sem kívánja majd tiszteletét
tenni tudományos ülésünkön. Ennek következtében a nyilvánosság,
Magyarország és Petőfi hívei teljesen ésszerűen az aktuálpolitika
szolgálatába állított tudományos szabotázsként fogják értékelni
tettüket. Amennyiben ez így lesz, Önök újfent demonstrálják majd
honfitársainknak a magyar történelem jogtalan átírását. Köznyelven ezt
"történelem-hamisításnak" nevezik. Ezért a tudományos vita jogi üggyé
fajulhat bármelyik olyan magyar állampolgár bejelentése nyomán, akinek
fontos híres honfitársunk igaz története.
Várjuk
Önöket a Nemzetközi Konferenciánkon és készek vagyunk szót adni azon
előadóknak, akiknek meggyőző ellenérveik vannak Petőfi Sándor "szibériai
életével" kapcsolatban. Reméljük, Önök is megértik: semmilyen
hamisítással vagy tilalommal az igaz történelmet eltakarni nem lehet.
Ami megtörtént Rákóczi Ferenccel, Nagy Imrével, az ismétlődik meg most
Petőfi Sándorral.
Budapest, 2016. augusztus 12-én
A Magyarok IX. Világkongresszusának Szervező Bizottsága
Fuksz Sándor s.k. Kiss Endre József s.k. Prof. Dr. Alekszej V. Tyivanyenko s.k.
a Petőfi-konferencia társelnökei oroszországi Petőfi-kutató
Bottyán Zoltán s.k. Dr. Boór Ferenc s.k. Karsay Péter s.k. Zombory István s.k.
az MIXVK Szervező Bizottsága tagjai az MIXVK főszervezője
A kiadmányt hitelesíti
Patrubány Miklós István Ádám,
a Magyarok Világszövetségének elnöke
Patrubány Miklós István Ádám,
a Magyarok Világszövetségének elnöke
Vonatkozó korábbi bejegyzésünk:
Petőfi krisztusi kort élt meg, miközben hazája már életében eltemette
Petőfi krisztusi kort élt meg, miközben hazája már életében eltemette
2016. év Kisasszony-Új kenyér-augusztus hava 15. napján, hétfőn:
Mint a hajdani törvénylátó napokat, úgy nyitja meg munkáját 2016-ban Székesfehérvárott a világ magyarságának kongresszusa
Üzenet a Zarándokokhoz Nagyboldogasszony napja előtt bő két héttel
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Mint a hajdani törvénylátó napokat, úgy nyitja meg munkáját 2016-ban Székesfehérvárott a világ magyarságának kongresszusa
Üzenet a Zarándokokhoz Nagyboldogasszony napja előtt bő két héttel
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Markovits Rodion a Szibériai garnizon című könyvében ír arról, hogy a Távol-Keletre került I. világháborús magyar hadifoglyok 1848-49-es szabadságharcosok leszármazottaival találkoztak a fogolytábor környéki falvakban.
VálaszTörlésMarkovits Rodion a Szibériai garnizon című könyvében ír arról, hogy a Távol-Keletre került I. világháborús magyar hadifoglyok 1848-49-es szabadságharcosok leszármazottaival találkoztak a fogolytábor környéki falvakban.
VálaszTörlés