Kongresszusi nyílt levél az MTA-hoz

MIXVK Szervező Bizottsága Petőfiért: Nyílt levél a Magyar Tudományos Akadémiához

Tisztelt Tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának!

Elérkezett az ideje annak, hogy honfitársainknak elmondjuk az igazságot. Az igazságot arról, hogy nagy költőnk, az 1848-as magyar forradalom eszmei vezetője, Petőfi Sándor, nem halt meg a segesvári csatában, hanem fogságba esett és több száz szabadságharcos fegyvertársával együtt szibériai kényszermunka-táborba hurcolták, ott lelte halálát.

Korábban már közöltük, hogy az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma hivatalos honlapján (www.minjust.ru) nyilatkozatban ismerte el, hogy Petőfit az orosz hadikormány örök barguzini száműzetésre ítélte. 

Mára már olyan hiteles dokumentumok kerültek napvilágra, melyek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az osztrák kormánnyal kötött titkos megállapodás alapján Oroszország 1850-ben birodalmának keleti szélén kijelölt egy különleges, az irkutszki tartományból kiszelt régiót, - a Bajkálon túli megyét-, a nercsinszki kényszermunka-tábort. Orosz tudósok, szibériai levéltárakban végzett kutatómunkája során már 75, a forradalmi honvéd hadseregbe tartozó, magyar és más nemzetiségű "osztrák alattvaló" személyes adatait találták meg. Bűne mindegyiknek ugyanaz: részt vett az 1849-es magyarországi "lázadásban". A dokumentumok tanúsága szerint, sokan közülük soha nem gyógyultak fel a szablyák és lándzsák okozta súlyos sebekből.

1857-ben a magyar kormány kérésére Oroszország amnesztiát ajánlott a hadifoglyok egy részének. De a leginkább megbékíthetetlen és szabadságszerető hazafiak nem kerültek fel a hazatérők listájára. Életük végéig ott maradtak a nercsinszki kényszermunka-táborban. Leszármazottaik, ahogyan az 1856 májusában elhunyt Petőfi Sándor leszármazottai is, mind a mai napig Burjátországban és a Bajkálon túli régióban laknak, és ápolják magyar őseik emlékét.

Tisztelt Tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának! Önök történészként és irodalmárként, azt állítják, feltárták és ismerik Petőfi életútját, de több mint másfél évszázada nem ismerik el, hogy nagy költőnk a magyar honvédekkel együtt Szibériába érkezett és nem tesznek semmit azért, hogy az ezt bizonyító dokumentumokat ellenőrizzék. Tudomásunkra jutott, hogy a Tudományos Akadémia levéltárának mélyéről nyom nélkül eltűntek a Petőfi szibériai hadifogságát alátámasztó dokumentum-gyűjtemények, amelyeket A. V. Gurevics, ill. L. E. Eliaszov szovjet kutatók, Barátosi Lajos, Matolcsi János, Józsa Antal, Lőrincz László magyar kutatók, a moszkvai magyar nagykövetség diplomatája, Borsche Antónia és mások egymástól függetlenül, különböző időkben küldtek az akadémiának.

Az Önök antropológusai a tudományos hamisítás nagy mutatványát hajtották végre Petőfi Sándor maradványaival, melyek az СССР Tudományos Akadémiájába jutottak el szakértői véleményezésre. Az Önök kutatói továbbra is alaptalanul tagadják a tényt, hogy megtalálták Petőfi nyomait Szibériában és mind a mai napig megakadályozzák, hogy szakértői véleményezésre bevonjuk Petőfi édesanyjának maradványait. A "barguzini" csontok DNS-ének összehasonlítása Hrúz Mária ma is élő rokonainak véréből kinyert DNS-sel 99,2-99,6%-os egyezést eredményezett. A szuperprojekció módszerével (összevetve a koponya paramétereit a költőről készült fényképekkel) megkaptuk Petőfi Sándor arcformáját. Úgy sejtjük, hogy Önök is szerepet játszottak abban, hogy a magyar levéltárakban, múzeumokban és könyvtárakban tilos kiadni azokat a régi kiadványokat, amelyekben első világháborús hadifoglyok részletesen leírják, hogyan leltek rá Petőfi sírjára Barguzinban. Kolozsváron nem adják kezünkbe azt a levelet, melyet Petőfi Sándor Bem József tábornoknak írt 1849. augusztus 1-jén, vagyis az Önök által kikiáltott, segesvári csatában történt halála után. Azt is tudjuk, hogy Önök titkos levéltárakban nem kevesebb, mint 180 verset őriznek, melyeket Petőfi Szibériában írt: ezek közül két vers másolata már eljutott hozzánk.

Tisztelt Tagjai az Akadémiának! 2016. augusztus 16-17-én a Magyarok Világszövetsége a Magyarok Világkongresszusának keretein belül nemzetközi tudományos konferenciát tart Petőfi Sándor szibériai életszakaszának kérdéséről. A konferencián részt vesz az orosz Petőfi-kutatók vezetője Burjátországból, Alekszej Tyivanyenko professzor. Bemutatja nemrég megjelent könyvét, a "Szibéria titkos foglya: Petőfi Sándor száműzetésben Barguzinban" című monográfiát, amelyet az általa felkutatott levéltári dokumentumok és másolatok alapján írt. Ezek segítségével részletesen végigkövethető az 1848-49-es magyar hazafi-forradalmárok nercsinszki kényszertáborba vezető útja és élete, beleértve nagy költőnk száműzetését a Bajkálon túli Barguzinban. A konferencián jelen lesz Petőfi Sándor egyik lehetséges leszármazottja, aki elmondja családi történetét őséről, a magyar költőről, Alekszandr Petrovicsról (Sándor Petőfi).

Ezennel meghívjuk a Magyar Tudományos Akadémiát erre a konferenciára, ritka alkalmat biztosítva arra, hogy első kézből, közvetlenül ismerjék meg tudós kollégájuk, Alekszej Tyivanyenko tudományos kutatómunkájának eredményeit, aki 30 éve foglalkozik Petőfi "szibériai" életével, az Önök számára hozzáférhetetlen szibériai levéltárakban. Elmúlt az az idő, amikor alaptalanul tagadhatták a "kellemetlen" verzió dokumentált bizonyítékainak létezését. Alekszej Vasziljevics professzor kész részletesen válaszolni kérdéseikre, szigorúan tudományos alapokon – dokumentumokkal alátámasztva állításait. A korábbi érvek, mint pl. "ez nem történhetett meg", "ez mind csak mese", "az oroszok senkit nem vittek el Szibériába", "Petőfi meghalt Segesvár alatt" mától kezdve nem számítanak érveknek. Mától kezdve a tudományos vita csak az ellentábor dokumentumokkal alátámasztott ellenérveivel halad majd tovább. Hiszen ez az alapja minden tudományos kutatásnak és kritikának.

Megtörténhet, hogy az Akadémia tagjai közül újra senki sem kívánja majd tiszteletét tenni tudományos ülésünkön. Ennek következtében a nyilvánosság, Magyarország és Petőfi hívei teljesen ésszerűen az aktuálpolitika szolgálatába állított tudományos szabotázsként fogják értékelni tettüket. Amennyiben ez így lesz, Önök újfent demonstrálják majd honfitársainknak a magyar történelem jogtalan átírását. Köznyelven ezt "történelem-hamisításnak" nevezik. Ezért a tudományos vita jogi üggyé fajulhat bármelyik olyan magyar állampolgár bejelentése nyomán, akinek fontos híres honfitársunk igaz története.

Várjuk Önöket a Nemzetközi Konferenciánkon és készek vagyunk szót adni azon előadóknak, akiknek meggyőző ellenérveik vannak Petőfi Sándor "szibériai életével" kapcsolatban. Reméljük, Önök is megértik: semmilyen hamisítással vagy tilalommal az igaz történelmet eltakarni nem lehet. Ami megtörtént Rákóczi Ferenccel, Nagy Imrével, az ismétlődik meg most Petőfi Sándorral.

Budapest, 2016. augusztus 12-én

A Magyarok IX. Világkongresszusának Szervező Bizottsága

Fuksz Sándor s.k.      Kiss Endre József s.k.     Prof. Dr. Alekszej V. Tyivanyenko s.k.

     a Petőfi-konferencia társelnökei                                 oroszországi Petőfi-kutató

Bottyán Zoltán s.k.   Dr. Boór Ferenc s.k.   Karsay Péter s.k.            Zombory István s.k.

    az MIXVK Szervező Bizottsága tagjai                      az MIXVK főszervezője

A kiadmányt hitelesíti
Patrubány Miklós István Ádám,
a Magyarok Világszövetségének elnöke

Vonatkozó korábbi bejegyzésünk:
Petőfi krisztusi kort élt meg, miközben hazája már életében eltemette

2016. év Kisasszony-Új kenyér-augusztus hava 15. napján, hétfőn: 
Mint a hajdani törvénylátó napokat, úgy nyitja meg munkáját 2016-ban Székesfehérvárott a világ magyarságának kongresszusa
Üzenet a Zarándokokhoz Nagyboldogasszony napja előtt bő két héttel 
Fejér Szövetség Sajtószolgálat