Az MTA címzetesei pontosan tudják, amit mi is, de nekik "derogál" Petőfi

Az alábbi írás Fuksz Sándor friss bejegyzése az MVSZ Petőfi Bizottság facebook oldalán.

A képre kattintva egy rendkívül jó
összefoglalót lehet megtekinteni
Több, mint érdemes megtekinteni!

Időnként itt is közzétesszük írásait, közleményeit, mert nem akarjuk, hogy az "agyunkra menjen", hogy az MTA mekkora ... majdnem leírtuk, hogy mi ..., hogy a nyilvánvalót sem akarja megvizsgálni, nemhogy elismerni. Mi lehet a valódi oka annak, hogy nem hajlandók a tényeket sem elfogadni? Attól tartunk, hogy nem is az itt a gond már, hogy hol is hunyt el Petőfi, hanem az, hogy Ferenc József magyar király és a vele kiegyező hazai "bölcsek" fényét tompítaná, ha kiderülne, hogy közösen hagyták Petőfit és megannyi társát messze, Szibériában lassan, de biztosan ... elporladni.

S ez - valamely oknál fogva - máig tart. Máig is tabunak számít a "Kiegyezés" árnyoldalait feszegetni. Miért? Talán akadna még Habsburg, aki Magyarországon szeretne valamit? Vagy milyen "kiegyezés" az, ami Petőfi Sándort máig nem engedi tisztességgel, állami elismeréssel hazai földben eltemetni?!

Inkább mi akarunk a kérdések kitartó ismételgetésével az "agyukra menni":

T. MTA ILLETÉKESEK!

MEDDIG TETSZENEK A NAGYKÉPŰ BALFÁCÁNT JÁTSZANI?!

A Miskolcon megjelenő Reggeli Hírlapban jelent meg ez az írás 1928 december 7-én. Minden jel arra mutat, hogy elkerülte a "szakma" figyelmét. Mert ugye: "Nem vittek az oroszok hadifoglyokat!" 

Két század huszár Szibériában

Néhány hét előtt jelent meg a Reggeli Hírlapban hegyaljai Kiss Géza dr. bőcsi református lelkész felhívása a volt miskolci ezredekhez, hogy ki tud valamit Petőfi orosz fogságáról? S e felhívással kapcsolatban érdekes adatoknak jutunk birtokába.

Kubassy Béla tiszalöki főszolgabíró írja a következő, új közlésekben gazdag levelet:
„Emlékezetem szerint 1918 nyarán Szibériában, a berezovkai fogolytábor legénységi osztályából felkeresett egy magyar fogoly és mint Szabolcs vármegyei főszolgabírónak jelentette nekem, hogy a tegnapi napon megjelent a legénységi táborban egy nagyon öreg, 90 éven felüli orosz, aki jól beszélt magyarul és előadta, hogy ő Vengerszkája Oblasztban lakik. Igen gazdag ember, 1500 lova, jószága van. Nevét is mondta, emlékezetem szerint Juhász, Pásztor, ilyesféle neve lehetett, keresztneve István volt. Szabolcs vármegyében született a dadai felső, vagy a kemecsei járás egyik községében, a község nevére nem emlékszem. Elmondta, hogy mint hovéd huszár került fogságba 1849-ben két huszárszázaddal, négy tiszttel. Két évig utaztak, míg a róluk elnevezett kerületben (Vengerszkája oblaszt: magyar kerület!) telepítették le őket. A tisztek Oroszországban imitt-amott elmaradtak tőlük, volt aki katonai szolgálatba lépett. Ez az öreg beszélte el azt is, hogy Petőfi is orosz fogságba került.”

A főszolgabíró jegyzőkönyvet akart felvenni az öreg magyar vallomásáról, de 1918 november 1-én elutaztak Berezovkáról, s addig nem jelentkezett újból.
„Mint érdekességet közlöm – írja tovább a főszolgabíró -, hogy nem tudta (az öreg szibériai magyar), hogy Magyarország megvan, neki azt mondták, hogy Magyarországot az orosz cár és az osztrák császár felosztották maguk közt. Mikor megtudta, hogy koronás magyar király van, sírva fakadt. Azt sok orosztól hallottam, hogy Szibériában a Vengerszkája Oblasztban sok magyar fogoly van letelepítve az 1849-ben odahurcolt foglyok közül.”

Eddig van Kubassy Béla tiszalöki főszolgabíró levelének közérdeklődésre számottartó része… 

Továbbította a

Fejér Szövetség Sajtószolgálat