 |
| Felvétel a képre kattintva hallható |
Éppen időben hazaértünk Délvidékről, elszakított testvéreinknél tett hétvégi látogatásunkból, hogy mindőnk a saját körzetében vegye ki részét a népszavazásból éppen úgy, ahogy izomlázig részesülhettünk a délvidéki szüreti munkákból. Csodálatos élmény volt a hajdani királyi borvidéken, a Szerémségben testvéreinkkel szüretelni, a tőkék közt hajladozva együtt élni, átélni, hogy valaha egy volt és magyar a Duna mindkét partján a Délvidék. Sietve búcsúztunk vasárnap késő reggel, hiszen ők is, mint mi is természetesnek vettük, amint a teremtő munkával, úgy a válasszal sem maradhatunk adósok, ha kérnek, vagy kérdeznek, s elfogadnak minket.
Alig ocsúdva fel a Szerémség és Bácska káprázatos légköréből, megdöbbenéssel hallottuk már a hazai híreket, hogy a népszavazási részvétel az elcsatolt országrészeken, a hajdani végeken majd kétszerese volt az itthoniakhoz, a csonkolt Magyarország lakosaihoz képest, amelyek közül is kitűnt a budapesti lakosság lealacsonyítóan alacsony részvétele. Tanulságul egy üzenet 1924-ből mindőnknek, amelyet - úgy tűnik - többször kellene felidéznünk a magyarországi lakosság részére.
Reményik Sándor: Keserű szívvel
Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka-magyarok:
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ma már a Végeken dobog.
Hangos szóval hiába fogadkoztok:
Hogy soha! S mindörökké!
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ott ver, hol Magyarország nincsen többé.
Bennünket összekalapált a bánat,
Ti atomokra hulltok itten szét.
Egymást farkas-fogakkal tépitek,
Nektek nem volt a nagy lecke elég.
Amerre nézek: pártok, újra pártok,
És zászlók, amiket a szenvedély
Már előre a más vérébe mártott.
Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka-magyarok:
Az ország szíve, Magyarország szíve
Nem bennetek dobog.
Nem halljátok, mit üzennek a Végek?
Pártatlanul, politikátlanul,
Reménytelenül a mienk a lélek!
Hangos szóval ne fogadkozzatok:
Hogy soha! S mindörökké!
Szétporlanak az arany-szólamok
Iszapos durva röggé.
Térjetek magatokba!
És próbáljatok önnön-magatokhoz,
És próbáljatok hozzánk méltók lenni!
Azután jertek minket visszavenni.
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ma már a Végeken dobog.
Hangos szóval hiába fogadkoztok:
Hogy soha! S mindörökké!
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ott ver, hol Magyarország nincsen többé.
Bennünket összekalapált a bánat,
Ti atomokra hulltok itten szét.
Egymást farkas-fogakkal tépitek,
Nektek nem volt a nagy lecke elég.
Amerre nézek: pártok, újra pártok,
És zászlók, amiket a szenvedély
Már előre a más vérébe mártott.
Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka-magyarok:
Az ország szíve, Magyarország szíve
Nem bennetek dobog.
Nem halljátok, mit üzennek a Végek?
Pártatlanul, politikátlanul,
Reménytelenül a mienk a lélek!
Hangos szóval ne fogadkozzatok:
Hogy soha! S mindörökké!
Szétporlanak az arany-szólamok
Iszapos durva röggé.
Térjetek magatokba!
És próbáljatok önnön-magatokhoz,
És próbáljatok hozzánk méltók lenni!
Azután jertek minket visszavenni.
(1924. június)
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése